Magyar Nyelv – 105. évfolyam – 2009.
1. szám - Benkő Loránd: Árpád „de genere Turul”
Árpád „de genere Turul" Jó ideje nyűglődöm az Árpád-kori Szovárd nemzetséghez kapcsolódó történetinyelvtörténeti kérdések monografikus feldolgozásával. A téma fontosságát, egyszersmind izgalmát azok a benne rejlő tanulságok adják, amelyek két irányba mutatnak. Egyrészt Konsztantínosz Sápapoi nacpa Axn-jától Péter püspök/kancellár (Anonymus) családjáig vezetnek el, másrészt az Árpád-kor geszta- és krónikairodalmának és a korabeli oklevelek tartalmának ellentéteiben és összefüggéseiben mutatkozhatnak meg, az irodalmi-írói képzelet és a történeti valóság szembesítésével. Ebben az ismerethalmazban csak egy kis részlet az a terminológiai többlet, amelyet Kézai Simon a Szovárd-kérdéssel összefüggésben a Turul nemzetség, illetőleg turul madár dolgában fűz az Árpádoknak P. mester gesztájában leírt eredetmondájához. Minden bizonnyal már postumus megjelenendő munkám e részletét teszem itt közzé készülő könyvemhez képest változatlan formában, annak reményében, hogy folyóiratunk olvasóinak érdeklődését is felkelti a téma. 1. A krónikák szövegelemzésének Szovárd-történetéről szóló szakaszában már jeleztem, hogy Kézai Turul nemzetségének problematikáját annak többoldalú jelentőségéhez mérten külön fejezetben fogom tárgyalni. E téma egyébként nem aktuális okokból van e tanulmányba „ideráncigálva", hanem, mint láttuk, szerves része a Szovárd-kérdésnek, közvetve egyik meghatározója a Szovárdok eredete tematikájának. A téma legfontosabb adata a Kézai-krónika magyar történetének 27. capitulumában, tulajdonnévként áll előttünk, ahol is a primus capitaneus Árpádról az áll: „Árpad, filius Almi, filii Elad, filii Vger de genere Turul" (SRH, 1: 165). Kézai tulajdonnévként még egyszer említi a Turul-t, magyar történetének 76. fejezetében ugyanis újra utal az Árpád nemzetségre, itt Dzsécsét (Gézát) emlegetve: „Dux namque Geidha de genere Turul" (SRH, 1: 188). Ám e magyar történetbeli tulajdonnévi minőségek mellett a név krónikásunk hun történetében Atillára vonatkoztatottan is előjön, mégpedig köznévként: „Banerium quoque regis Ethelae, quod in proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae Hungarice turul dicitur, in capite cum corona." Ugyanitt utal krónikásunk a hunok e címerpajzsának Dzsécséig (Gézáig) való viselésére: „Istud enim banerium Hunni usque tempora ducis Geichae, dum se regerent pro communi, in exercitu semper secum gestavere." (SRH, 1: 152). 2. Mint látható, Kézai az idézett szövegrészekben a turul-problémát nem elsősorban mondai vonatkozásaira tekintettel, hanem terminológiai szinten kezeli. Krónikásunk terminológiai beállítottságával szemben szakirodalmunk a turul-kérdéssel kapcsolatban a súlyt inkább a mondai problematikára, illetőleg annak eredetére helyezi. Az idevágó véleményekben van némi ingadozás a tekintetben, hogy az eredetmonda a magyarság egészére vonatkozik-e, vagy csak Árpád nemzetségére, illetőleg hogy kezdetei mely időre mennek vissza. Az általános és nyilván helyes nézet mégis az, hogy a témakör kifejezetten az Árpád-házhoz kapcsolódik és Ál-