Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 4. szám - SZÓ- ÉS SZÓLÁSMAGYARÁZATOK - Gazdag Vilmos: Szesztra - egy kiveszett szláv jövevényszó regionális újrakölcsönzéséről
Szó- és szólásmagyarázatok 461 A nyelvterület bizonyos részein ezek a változások értelemszerűen nem azonosak. Eltérések mutathatók ki a lezajlásuk idejét és mikéntjét illetően is. Arra is találhatunk példát, hogy egy bizonyos földrajzi területen már alig használt szó egy másik régióban még köznapi használatnak örvend. Az azonban már lényegesen ritkább eset, hogy a magyar nyelv létezésének korábbi időszakából ismert, de már kiveszett szó közvetlen kölcsönzés formájában, ha csak regionális szinten is, de ismét bekerüljön nyelvünkbe. Jelen írásban egy ilyen szóval kívánunk foglalkozni. Ez a szó nem más, mint a magyar nyelv szesztra szava. Mit is tudunk erről a szóról? Elég sokat. 2. Betekintés a szó szakirodalmába. A 19-20. század fordulóján kiadott szótári munkák anyagaiban rendre találkozhatunk a szó korábbi korokban való használatát igazoló szócikkekkel. A NySz. (3: 231) több forrásból (Margit-legenda 1510: 195; Domonkos-kódex 1517: 163; Comides-kódex 1510-1521: 238; Érdy-kódex 1526-1527: 451; Pesti Gábor Nomenclatura sex lingvarvm 1538/2003: 92b) is idéz a szó használatát igazoló szövegrészeket. Az OklSz. (920) ezeknél korábbi (1398. és 1494. évi) előfordulásokat is adatok A CzF. (5: 1309) a szesztrabarát szót összetett főnévként tartja számon, s a cisztercita szerzetesrendből való tarkabarátként azonosítja, „minthogy a fehér öltönyön felül fekete nyakbavetőt visel”. A fentiek alapján talán magától értetődik az is, hogy a szót megtalálhatjuk a TESz.-ben (3. 746) is, mely azt többjelentésű szóként tartja számon, s az alábbi jelentéseit adja meg: a) fh. 1. ’apácarendnek kolostorban élő, de fogadalmat nem tett tagja’; 2. ’cisztercita’; 3. ’vénlány’; b) mn. ’borzas’. Az etimológia kapcsán megjegyzi, hogy „a magyar szó közvetlen forrása bizonytalan, feltehető, hogy a keresztény terminológia részeként a kaj-horvátból vagy a szlovénból való”. Hasonlóképpen vélekedik az EWUng. is (2: 1429—1430). E mellett az elmélet mellett érvel Kiss Lajos (1973: 167) is, aki az ’apáca, begina’jelentésben használt szesztra szót a Simonyi Zsigmond (1913: 439) írásában foglaltakkal egyetértve szláv tükörszónak minősíti. A huszadik század elején az etimológiai és a szláv nyelvi hatással foglalkozó magyarországi nyelvészeti kutatások is sokszor tűzték elemzésük céljául az említett szót. Ezek túlnyomó része a szó jelentését próbálja megmagyarázni, de találunk a szóalak előfordulásaival foglalkozó munkákat is. Melich JÁNOS (1905: 33-34) véleménye szerint a 14-16. századi nyelvemlékek alapján az apáca és a szesztra teljesen azonos jelentésű kifejezések. Igen alapos történeti vizsgálatot végez a szó jelentése kapcsán SziLY Kálmán (1909: 79-81), megjegyezve azt, hogy a „Sestra, vagy magyarosan írva szesztra, minden szláv nyelven nőtestvért (sorot, schwester-t) jelent. A közkézen forgó magyar szótárakban ellenben azt találjuk, hogy szesztra magyarul annyit tesz, mint cistercita, cisterci rendbeli." A kérdés tisztázásának érdekében a korábbi munkák (Pesthi 1538; Kresznerics 1831; Schlägli Szójegyzék, 1. Szamora 1894: 27) által felállított szótári magyarázatokat összeveti az azokban is említett nyelvemlékekkel, illetve az egyes értelmezéseket további adatokkal támasztja alá. Ezek alapján pedig egyértelműnek tekinti azt, hogy a szó jelentéseként a Schlägli Szójegyzékben is szereplő ’begena’-t, vagyis nem akármiféle, hanem csak egy bizonyos fajta apácát kell elfogadnunk. Nagy J. Béla ugyancsak azon a véleményen van, hogy „szesztra értelme nem »ciszterci«, hanem »fogadalmat nem tett apáca«” (1932: 55). Kovács Márton (1910: 232) a Sermones Dominicales (1456) prédikációgyűjtemény alapján szintén egyértelműnek tekinti azt, hogy a szesztra szó az ott olvasható szövegrészletben csakis a latin begina fordításaként értelmezhető. Az EtSz (1: 325) begina szócikkében a fentebb