Magyar Nyelvőr – 74. évfolyam – 1950.
2–3. szám - Telegdi Zsigmond: Nyelvünk új korszakának küszöbén
tésében. A Magyar Nyelvőr olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek sokakat, gyakran csaknem mindenkit, érintenek; joggal várjuk tehát, hogy ezekhez a kérdésekhez olvasóink hozzászólnának és maguk vessék fel azokat a további kérdéseket, melyeknek megoldását szükségesnek érzik. Az új Magyar Nyelvőrben ne a szerkesztőségi üzeneteket tekintsék saját rovatuknak, hanem érezzék magukénak az egész folyóiratot. Fejlesszék, építsék, irányítsák bírálatukkal, munkájukkal. Együttes erővel dolgozzunk azon, hogy a magyar nyelv „a haladás és a harc eszköze", a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság és haladó értelmiség harcának eszköze, a magyar nép haladásának, felemelkedésének eszköze legyen. A szerkesztőbizottság NYELVÜNK ÚJ KORSZAKÁNAK KÜSZÖBÉN Írta: Telegdi Zsigmond A történelem legnagyobb forradalma, az ember ember által való kizsákmányolásának felszámolása, mélyreható, gyökeres változásokat hoz létre a nyelvben is. Amikor kezdetét veszi a szocializmus építésea nyelv történetében is új korszak kezdődik. Az új korszak fő jellemvonására rávilágított Sztálin elvtárs, mikor továbbfejlesztve és elmélyítve a nemzeti kérdés marxista elméletét, meghatározta a nemzet fejlődésének törvényszerűségeit a szocializmus győzelmének korszakában. A Nagy Októberi Forradalomig a történelem csak egyféle nemzetet ismert, burzsoá nemzeteket, amelyeknek vezető erői a burzsoázia és annak nacionalista pártjai. De akik ebből azt következtették, hogy a szocializmus győzelmével el kell tűnnie a nemzeteknek, a nemzeti különbségeknek és ezek között a nemzeti nyelveknek, súlyosan tévedtek. Sztálin elvtárs, már a szocializmus építésének tapasztalataira támaszkodva, megmutatta, hogy a nemzeti elnyomás megszűnése nem jelenti a nemzeti különbségek felszámolását, a nemzetek elhalását, egybeolvadását. A burzsoá nemzetek sorsa valóban egybe van kapcsolva a kapitalizmuséval, a kapitalizmus bukása maga után vonja az ilyen nemzetek összeomlását. De a régi nemzetek romjain újak épülnek fel, amelyeknek egyesítő és vezető ereje a munkásosztály és annak nemzetközi pártja. Az új, szocialista nemzetek egységét nem bontja meg az osztályharc, ezek sokkal egységesebbek és életrevalóbbak, mint a burzsoá nemzetek. Kultúrájuk tartalmában szocialista, fejlettebb, magasabbrendű, mint a burzsoá nemzeteké, de formájában, elsősorban nyelvében, nemzeti kultúra. „A proletár kultúra — mondotta Sztálin elvtárs 1925-ben — nem megszünteti a nemzeti kultúrát, hanem tartalmat ad neki.". A szocializmus győzelme tehát nem a nemzetek, a nemzeti kultúrák, a nemzeti nyelvek elhalásának, hanem ellenkezőleg, kifejlődésének, felvirágzásának és szocialista átalakulásának korszaka. Sztálin elvtárs tanítását fényesen igazolta a Szovjetúnió soknyelvű államának fejlődése. A cári Oroszországban tömegesen éltek nemzetek és nemzeti csoportok úgy, hogy többségüknek nemhogy irodalma, de még írása sem volt. A szocializmus győzelmével ezek nem olvadtak be az orosz népbe; ellenkezőleg: a nagy orosz nép vezetésével és segítségével kifejlesztették és azelőtt nem is álmodott magasságra emelték saját.