Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
R. L. G.: Hétvége–víkend - R. L. G.: Egy ember, aki meg szeretett volna halni
Hétvége — víkend. Dr. Rott Nándornénak és a Posta távirat-ellenőrző részlegének erről a kifejezésről levélben, illetőleg telefonon a következőket írtuk, illetőleg mondtuk: Egy újságunk időjárásjelentésében ez állt: Hűvös hétvége várható. Természetesen megértjük, azt akarja kifejezni, hogy hűvös víkendre számíthatunk. Mégis levélírónkkalegyütt mi is úgy érezzük, van valami nyugtalanító ebben a mondatban. Többszöri átolvasás után jövünk rá, hogy a hűvös jelzővel van valami baj. Mi is hűvös tulajdonképpen? Minthogy a jelző — egypár esetet nem tekintve — közvetlenül jelzett szavak előtt szokott állani, ebből a mondatból az derül ki, igazság szerint, hogy a hét a hűvös. Tehát, amint levélírónk is szóvá teszi, valóban azt jelenti a fenti mondat, hogy a hűvös hétnek várható a vége. S mindezt az írásmód okozza. A hét vége két szóba való írása ugyanis azt sugallja, hogy külön hangsúllyal és külön nyomatékkal is ejtsük a különírt kifejezés mindkét tagját, sőt még egy kis szünet is érezhető közöttük. Ekkor pedig egyszerű szókapcsolat a hét vége, s jelentése a szavak külön-külön való jelentésének összege, a hét-nek nevezett időegység vagy szakasz befejező része, az utolsó napok egyike vagyezek együtt. Minden különösebb megszorítás, illetőleg mellékjelentés nélkül. Minthogy tudjuk, itt nem erről a fogalomról van szó, hanem a víkend magyar megfelelőjéről, vizsgáljuk meg a dolgot egy kicsit közelebbről. A Helyesírási tanácsadó szótárban van hétvég ( víkend) szóösszetétel, s természetesen van hétvége szókapcsolat a konkrét, elsődleges jelentésre; -i képzős melléknévi alakjuk nagyon tanulságos, tudniillik különböző alapalakjuk ellenére hangsorukban azonosak, csak az egybeírás, ill. különírás szempontjából térnek el egymástól. A 'víkend' jelentésű hétvég melléknévi alakja: hétvégi, a 'hét utolsó napjai' jelentésű hétvége szókapcsolaté: hétvégi. A hétvégi melléknévnek lehetne hétvége alapszava is. A szótárakban nincs ugyan ilyen szó — igaz, más használatos, főként újabb szavak is hiányoznak, mint például: kemping, lézer, citrancs stb. —, az élőnyelvben azonban gyakran hallhatóegy nyomatékkal ejtve, s hangsúly csak az első szótagon van, az összetétel második tagja hangsúlytalan). Véleményünk szerint még a hétvég mellett is szükség lenne a hétvége szóra a 'víkend, pihenőidő' kifejezésére. Megvan a létjogosultsága egyrészt a jelentésváltozás, pontosabban jelentésszűkülés miatt, másrészt az asztalfia, barátfüle, istencsapása, napkelte,tojásfehérje, tojásszéke stb. hasonló szerkezetű kifejezések léte jogán. Az is sokat nyom a latban, hogy és így is, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy ez a gyakoribb. Még azt sem lehet ellene felhozni, hogy van a tanácsadó szótárban hét vége, elvégre a szótár egyáltalán nem jelzi, hogy ez a szókapcsolat kifejezi a 'víkend, pihenő szombat-vasárnap' fogalmát is. R. L. G. Egy ember, aki meg szeretett volna halni. Igekötős ige főnévi igenevéből és aszeret igéből alakult szerkezet szórendjéről, helyességéről polemizál Griffatony Jenő — Kikinda 23 300 Jugoszlávia. A címül írt mondatot többféleképpen is variálhatjuk, például: Egy ember, aki szeretett volna meghalni. Vagy így: Egy ember, aki meghalni szeretett volna. Lényegében mindhárom mondatnak ugyanaz az értelme, de hangulatuk eltér, azon kívül, hogy mindegyikben valami más mozzanat kerül előtérbe. Pedig nem tettünk egyebet, csak a szórendet változtattuk meg. Nézzük meg közelebbről ennek az alárendelő összetett mondatnak jelzői mellékmondatát. Az aki vonatkozó névmási kötőszó után olyan rész következik, amellyel érdemes foglalkozni, mert figyelemre méltó az efféle szerkezetekben az igekötős ige szórendje. Kétféle lehet: egyenes — szeretett volna meghalni — vagy meghalni szeretett volna