Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.

R. L. G.: Hétvége–víkend - R. L. G.: Egy ember, aki meg szeretett volna halni

Hétvége — víkend. Dr. Rott Nándornénak és a Posta távirat-ellenőrző részlegé­nek erről a kifejezésről levélben, illetőleg telefonon a következőket írtuk, illetőleg mondtuk: Egy újságunk időjárásjelentésében ez állt: Hűvös hét­vége várható. Természetesen megértjük, azt akarja kifejezni, hogy hűvös víkendre számíthatunk. Mégis levélírónkkal­­együtt mi is úgy érezzük, van valami nyugtalanító ebben a mondatban. Többszöri átolvasás után jövünk rá, hogy a hűvös jelzővel van valami baj. Mi is hűvös tulajdon­képpen? Minthogy a jelző — egypár esetet nem tekintve — közvetlenül jelzett szava­k előtt szokott állani, ebből a mondatból az derül ki, igazság szerint, hogy a hét a hűvös. Tehát, amint levélírónk is szóvá teszi, valóban azt jelenti a fenti mondat, hogy a hűvös hétnek várható a vége. S mindezt az írásmód okozza. A hét vége két szóba való írása ugyanis azt sugallja, hogy külön hangsúllyal és külön nyomatékkal is ejtsük a különírt kifejezés mindkét tagját, sőt még egy kis szünet is érezhető közöttük. Ekkor pedig egyszerű szókapcsolat a hét vége, s jelentése a szavak külön-külön való jelentésének összege, a hét-nek nevezett időegység vagy szakasz befejező része, az utolsó napok egyike vagy­­ezek együtt. Minden különösebb megszorítás, illetőleg mellék­jelentés nélkül. Minthogy tudjuk, itt nem erről a fogalomról van szó, hanem a víkend magyar megfelelőjéről, vizsgáljuk meg a dolgot egy kicsit közelebbről. A Helyesírási tanácsadó szótárban van hétvég (­ víkend) szóösszetétel, s ter­mészetesen van hét­vége szókapcsolat a konkrét, elsődleges jelentésre; -i képzős mellék­névi alakjuk nagyon tanulságos, tudniillik különböző alapalakjuk ellenére hangsorukban azonosak, csak az egybeírás, ill. különírás szempontjából térnek el egymástól. A 'víkend' jelentésű hétvég melléknévi alakja: hétvégi, a 'hét utolsó napjai' jelentésű hét­vége szó­kapcsolaté: hét­végi. A hétvégi melléknévnek lehetne hétvége alapszava is. A szótárakban nincs ugyan ilyen szó — igaz, más használatos, főként újabb szavak is hiányoznak, mint például: kemping, lézer, citrancs stb. —, az élőnyelvben azonban gyakran hallható­­egy nyomatékkal ejtve, s hangsúly csak az első szótagon van, az összetétel második tagj­a h­angsúlytalan). Véleményünk szerint még a hétvég mellett is szükség lenne a hétvége szóra a 'víkend, pihenőidő' kifejezésére. Megvan a létjogosultsága egyrészt a jelentésváltozás, ponto­sabban jelentésszűkülés miatt, másrészt az asztalfia, barátfüle, istencsapása, napkelte,­­tojásfehérje, tojásszéke stb. hasonló szerkezetű kifejezések léte jogán. Az is sokat nyom a latban, hogy és így is, sőt talán azt is mondhatjuk, hogy ez a gyakoribb. Még azt sem lehet ellene felhozni, hogy van a tanácsadó szótárban hét vége, elvégre a szótár egyáltalán nem jelzi, hogy ez a szókapcsolat kifejezi a 'víkend, pihenő szombat-vasárnap' fogal­mát is. R. L. G. Egy ember, aki meg szeretett volna halni. Igekötős ige főnévi igenevéből és a­­szeret igéből alakult szerkezet szórendjéről, helyességéről polemizál Griffatony Jenő — Kikinda 23 300 Jugoszlávia. A címül írt mondatot többféleképpen is variálhatjuk, például: Egy ember, aki szeretett volna meghalni. Vagy így: Egy ember, aki meghalni szeretett volna. Lényegében mindhárom mondatnak ugyanaz az értelme, de hangulatuk eltér, azon kívül, hogy mind­egyikben valami más mozzanat kerül előtérbe. Pedig nem tettünk egyebet, csak a szó­rendet változtattuk meg. Nézzük meg közelebbről ennek az alárendelő összetett mondatnak jelzői mellék­mondatát. Az aki vonatkozó névmási kötőszó után olyan rész következik, amellyel ér­demes foglalkozni, mert figyelemre méltó az efféle szerkezetekben az igekötős ige szó­rendje. Kétféle lehet: egyenes — szeretett volna meghalni — vagy meghalni szeretett volna

Next