Magyar Nyelvőr – 98. évfolyam – 1974.
Pásztor Emil: Csokonai, Földi János és „századunk”
Megjegyzi versében, hogy Erdélyt és Magyarországot végigszemlélve — 1794-ben ! — láthatunk már biztató jeleket: a népek „érzeni kezdik már a napvilágot". S így szól a költő az olvasóhoz: Nem kezd-e szívedbe nemes öröm szállni. Látván, hogy az ember emberré kezd válni? A Konstancinápolyt és a Marosvásárhelyi gondolatokat, ezt a két mélyen emberi versét Csokonai még a magyar jakobinusok mozgalmának elfojtása előtt írta, „Dr. Földi sírhalma felett" című versét pedig Martinovicsék kivégzése után hat évvel, abban az esztendőben, amikor Kazinczy kiszabadult hétévi rabságából. Végül Csokonainak egy olyan verséből idézek, amelyet 1803-ban írt, két évvel Földi János halála után (és másfél esztendővel saját halála előtt). A tihanyi ekhóhoz című költeményben arról vall, hogy ,,ember és polgár"-ként szeretne élni s meghalni. A Dr. Földi sírhalma felett utolsó sorában az ez emberi századunkban jelzős szerkezet nyelvileg a költeménynek előbbi, egész hazám közös felében szerkezetével párhuzamos. E két, tartalmában egymással szemben álló, ellentétes szerkezet nyelvi párhuzamossága is amellett szól, hogy az emberi szó itt csakis jelző lehet. Hogy a mi századunk csakugyan emberibb század, mint a Csokonaié (meg a Földi Jánosé) volt, arra Adynak Vitéz Mihály ébresztése című verse is bizonyságunk. Száztíz évvel Csokonainak Földit, saját sorsát és hazáját sirató, hazájának panaszkodó verse megírása után Ady Endre így felel Csokonai egykori mondatára: Ím, itt a kor már, melyben fölötte is „Egy hív magyarnak lantja" kacag, zokog. Itt a tapsos, föltámasztó nap, Vitéz sírján ébredt vidám okok Röpítnek ki bennünket a Télből. Több mint két évtizeddel ezelőtt Bóka László — nagyon találóan — így jellemezte Csokonainak Földi Jánosról emlékező költeményét: „A vers lírai kizengése ez: a költő egy embertelen század méltatlan környezetéből egy emberségesebb századra hivatkozik, s egyben példát ad, hogyan őrzi az igaz hazafi a hagyományt — a jövendőbe vetett hit erejével" (Bóka: A szép magyar vers. Tankönyvkiadó Vállalat, 1952. 29). Földi János hajdúhadházi és Csokonai debreceni sírja arra int bennünket, hogy századunkat mindnyájunk igyekezetével valóban emberi századdá kell formálnunk. Pásztor Emil