Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)

1867-05-05 / 14. szám

14-ik szám.’ Nem tartom feleslegesnek a ministeri biztos úr figyelmét előre felhívni a földtehermentesitési országos bizottmányra s teendőire. Itt köztudomás, az ottani visszaélések s a seprés szüksége. Illustrá­­tióul csak azt jegyzem meg: az 1863-i aszály insé­get szült a mezőségen, melynek enyhítésére legfel­sőbb helyről elrendeltetett, hogy a déz­maváltság a mezöség részére rögtön adassék ki. Most 1867-et írunk, az ínség azóta elmúlt s megújult, de déz­­makárpótlást nem látott még egy mezöségi birtokos is. De nem akarom tovább fárasztani a türelmet, adja Isten, hogy miniszteri biztosunk jöjjön, lásson, győzzön, eszközölje ki a ministeriumnál mind azt, mi közéhajtásunk, vezesse el kis hazánkat gyor­san az ígéretnek földére a szolgaságnak házából mint egy uj Mózes, s hajtassa végre a teljes egye­sülést. Legyen meggyőződve a minszteri biztos úr, hogy mennyivel hamarább eligazítana itt mindent, menynyivel hamarább szünteti meg az erdélyi kü­lön kormányszéket,­­ az ügyeket elvezetve közvetlen a ministériumhoz, s teszi feleslegessé saját jelenlé­tét is, menynyivel rövidebb ideig lesz itt mint mi­niszeri biztos, annál hosszasbban s hálásabban fog megemlékezni a királyhágóninneni Magyarország minden lakója gróf Péchy Manóról. Tisza László: Visszapillantás. Országgyűlésünknek karácson s husvét közti ülésszaka, ez annyira fontos ülésszak befejeztetett,­­ mielőtt a pár hétre haza­oszlott képviselők ismét egybegyűlnének, nem felesleges talán registrálnunk a lefolyt nagyidő eseményeit, melyek—ha­bár ezt mindenki bevallani nem akarja — fájdalom sok tekin­tetben új alapokra czélozzák fektetni Szent Ist­ván birodalmának közjogát. E korszak érdemes a krónika írásra. Az új év után egybegyűlt országos képvise­letet a honvédelmi pátens várta első meglepetésül, s az egymástól távol állani látszott pártok, melyek egyikét a nagy mester parancsai iránti feltétlen s ké­nyelmes hódolat, másikat—néhány tag kivételével— az eszmék s érzelmek teljes azonsága tartá egybe, azonnal egyesültek elhárítai a nemzetet fenyegető részt, s a felirat Madarász rendelkezőt, végrehaj­tót, s szenvedőlegesen engedelmeskedőt egyiránt átok alá vető indítványának elvetésével a jobb ol­dal s balközép teljes egyetértése folytán készült, s küldetett a Felséghez, ki jan. 23 ikán azon re­ményét fejezte ki az átnyújtók előtt, hogy köze­lebbi leirata el fogja oszlatni a bűngyű­lés aggályait. Azon képviselők, kik megválasztatásuk óta kormányhivatalt válaltak, a balközépnek b. Pod­­maniczky Frigyes által tolmácsolt felszólalása kö­vetkeztében lemondott, a ház kimondta, hogy ezt jövőre is parlamentáris illemnek tekinti, s a hason­ló eljárást megvárja minden hasonló helyzetbe ju­tott képviselőtől addig is, míg a törvényhozás e tárgyban szabatosan intézkedhetnek Ennek nyo­mán a ház köztetszésére későbben a megalakult ministérium tagjai is kinyilatkoztaták, hogy magu­kat új választásnak vetendik alá, s így a képvise­lő testület függetlensége ez irányban is biztosítta­tott. Ezen időre esik, s mellékesen felemlítendő a naplóira egy képviselőnek hírlapi lakoltatása is, oly dolgok állításáért, melyeket hisszük nem tudott jól, s nem csak tudni nem akart, melyek azonban a tényállással nem voltak öszhangzásban. Megindulva jan. 28-ikán a 67-es bizottmány tanácskozásai, a baloldalnak résztvevő tagjai lege­­lébb is az üléseknek a képviselőtársakra nézve való nyilvánosságát, s gyorsírók bebocsátását szor­­­galmazták, mit pártoltatva a jobb­oldal több tagjai által is kivintnök sikerült, s így el lett érve, hogy a 67-es bizottmány tanácskozásai érleljék a kérdést, az országos tárgyalás számára, s hogy az utókor, mely e kor eseményeiért áldani vagy átkozni fog­ja ezek vezetőit, tisztán tájékozhatja magát a je­lenlegi különböző nézetek körül, s a történet ko­moly múzsája hiteles adatok nyomán hozhat igaz­ságos ítéletet mindnyájunk felett. A tanácskozáso­kat könnyítette az, hogy a 15-ös bizottmány kisebb­sége visszavonta ellenvéleményét; igen kellemetlen hatást tett azonban legalább e sorok írójára az, hogy a többség szombani fölénye érzetében, az átalános vitát el nem fogadta, s így az eszmék ki­fejtése csak töredékesen az egyes pontoknál történ­hetett meg. A február 6 ig terjedt vitatkozásokat különben higgadtság, s kölcsönös türelem jellemzék, mit a kissebbség akkor sem vesztett el, midőn nem csak hogy egyetlen, a függetlenség biztosítását czél­­zó nézetét sem tudta érvényesíteni, de sőt a 15-ös bizottmány munkálata, legalább a mi nézetünk sze­­­­rint, megrontatott azon a tanácskozás alatt a jobb­oldal különböző tagjai által indítványozott módosí­­­­tások által, melyeknek egyenes bécsi eredetét min­denki tudta. Február 6-án elfogadván a 67-es bi­zottmány érintett lágyító módosításokkal a 15 és al- I bizottmány munkálatát, a kisebbség kijelentette, hogy egy külön tervet fog beadni, mely azóta köz­kézen forog, s melyet az elfogadottal párhuzamba tenni, az ellen védeni nem e sorok feladata, itélend a felett a jövő, s adja ég, hogy ezt, s ne az el­fogadott tervet ítélje el. Február elejére esnek mint kissebb érdekű események a Párisba küldendő múzeumi tárgyak feletti intézkedés. A képviselő Maróthy János el­­fogatása által, a képviselői menvében ejtett sére­lemnek orvoslása végetti fellépés, s a Várad Ko­lozsvár Brassói vasútvonal érdekébeni kérelemnek benyújtása, még február 17 én elkövetkezett a nap, midőn a kegyelmes királyi leirat visszavonván a ka­tonai pátenst, Andrássy Gyula grófot ministerel­­nökké nevezi, s a magyar alkotmányt helyreállít­ja, minden igaz honfi kebléből felfakasztván a buz­­gó sóhajt, vajha e nagy szavak mielőbb nagy tet­tekké is válnának! Febr. 18 dika nevezetes nappá vált a magyar történetben : a leirat felolvasása, s a ministerelnök­­nek a házbani megjelenése által, hol kifejezte, hogy állását csak azután fogadta el, miután maga az illető érvei által meggyőzött fejedelem felmentette az alól azt, ki erre legérdemesebb lett volna, s kit előbb a fejedelmi kegy is megkínált ez állomással. Nevezetes e nap hazánk Királyhágón inneni részére nézve különösen azért is, mert ekkor tel­jesedett régi óhajunk, megszűnt az erdélyi kan­­c­ellária lenni. Nem tehetem, hogy ne érintsem itt a hangulatot, melyet a fővárosban a ministérium kineveztetése szült. A legnagyobb érdekeltség s részvét volt abban kifejezve, az őszinte szokásos magyar öröm túlcsapongásának minden jele nélkül. E hangulat áhitatos, beváró volt inkább, mint ör­vendező bizalmas. De hát lehet-e azt csodálni?!! E napok eseményei közzt nem hagyhatom érintetlenül, István főherczeg halálát, kinek kopor­sójáról oly szépen mondatott, hogy az egy néma pont húsz év befejezett történetéhez Az alkotmá­nyos hajnal első sírja esett a koporsóra, melynek lakója, ha erősebb kezekkel bizondott volna vezet­ni a nagyidő eseményeit, magát s szülötte hazáját sok szenvedéstől óvhatta volna meg. Sziveket s ve­séket vizsgálni nem emberek feladata. (Folytatása következik.) de a lélek és Isten nincs ebből, tehát a lélek és Isten nem létezik!.......... Ez aztán tudomány, ez a fölvilágosultság ! Voltaire, kinek Mentovich úz elvbarátja, e híres vallomást téve: „Si Dieu n existait passil fallait l’ inventer.“ Ha Isten nem létez­nék ki kellene gondolni. De a Mentovich úr tudománya „anyagi fölfogás eredménye,“ mely a mit nem ért egyszerűen tagadja a nélkül, hogy ereje (lelke) volna vizsgálni azt, a mit nem ért, nem érthet. Így történik, hogy évenként Lybia módjára új csodákat szül, melyekből egy egy mon­strummal megörvendezteti a „Székely Közlöny“ —melyről közvetlen nyilatkoztunk a „Székely Nép­lap“ ápr. 13-ai számában—olvasóit. Mentovich úr epés tollharczában Vogt-ra—ki­vel tán Bruderschaftot is ivott, — hivatkozik, erőt­len érveinek támogatására? holott mindketten csak argumentiuntur és a hypothesisek sűrű ködében té­­vedeznek; de az ilyenektől csak amolyan ismerte­téseket kaptunk és várunk, minőket már megszok­tunk tőlök olvasni, t. i. úgy beanyagosítják czik­­keiket, hogy a lelket, a szellemet agyonfojtják. De hogy is lehet egy műben szellem, mely­nek írója sem tulajdonit magának egyebet állati páránál ?! !........ Ha Mentovich ur Vogt-ra hivatkozik, kinek én szerinte egy pereznyi álmatlan éjt nem okozok, és szerintem nekem sem Vogt sem Mentovich ur nem okoznak : szabadjon nekem házi állatainkra az ebek, lovak, macskák és még a libákra is hi­­­­vatkoznom, ezek is a materialismusban önök elv-­­ társai, csak hogy ők hallgatnak az anyaggal. Mit is akar oly tudománynyal, melyet ön és consortes a görög sophistáktól, Lametrie „L homme machine“ vagy Holbach „Le Systeme de la nature“ cziml­ elhirhedt őrjöngéseiből szednek fejekbe ? Ha ön ismerné Glosznak 1859-ben Braun- Schweigban kiadott ily czimű könyvét „Wie viel entdeckte bis jetzt die neuere Naturwis­senschaft? vagy egy physiologiai tekintélynek Wagner Rudolfnak „Über Glauben und Wissen“ czimű­ munkáját, melyben a rostok és sejtek egymásra hatásából származó öneszmélet tanja, s igy ennek is gyönyörű elvei halomra van­nak kaszabálva : alig érezné magát följogosítva tu­dománya igazságainak (?) írásban és szóval való szabad terjesztésére. Mentovich úr „egész könyvtárt tudna idézni oly könyvekből, melyek tárgyát vallásos könyvek bírálata képezik.“ El­hiszem ! de mi azon nem kevésbé előnyös hely­zetben vagyunk, hogy néhány roliansra hivatkoz­hatnánk, hol az arany színű búza a kritika vas rostájában oly „operation“ ment keresztül, hogy maguk a műtétet végző urak sem tudták mivé vált!?-----­Még egy gúnyos czélzatomért is számadásra vont volna (noha Mentovich úr számolt velem, nem én Mentovich úrral), de nem akar vallásos vitát fölidézni (?), melyben szerinte nekem törnék be a fejem ( ? ), igen, ha bottal jöne rám, úgy történhet­nék könnyen. Tán rám akarja fogni, hogy Szervé­tet én égettem meg ?.......... Nem Johanna Pappissa és a Spanyol inquisi­tio meséivel akarná betörni fejemet ? Vagy azon ha­zai articulusokkal, melyek a türelemtől csak úgy tündökölnek? Váljon nem Ilyés püspökre akaró hivatkozni, kit akkoriban­­tartsuk meg a régi elne­vezést) az Exc Reg. Gubernium nem szolgálhat­ván kedvesebb matériával egész becsülettel kiuta­sít az egész országból, mert a türelmes karok és rendek igen nagy scandalumnak vévék, ha egy olyan confessioju főpap hívei közt maradna? Ezekből akarta volna a vallási vitát megkez­deni ? Biztosíthatom, még nem késett el ; ott van a „Prot. egyházi és iskolai lap“ s Ballagi úr szerencséjének fogja tartani, önnek „a törött lándja“ czimü czikkéhez hasonló ildomos hangon í­­rt vitáját közölni, s akkor nekünk is lesz alkal­mas terünk, de igy megvallom nehezemre esik egy politikai lap olvasóit oly Ügygyel untatni, melyről „törött lándfájában“ bevallja, hogy személyes. Rám fogja Mentovich úr, hogy én „a termé­szettudományi ismeretek terjesztését a népnél vallás ellen intézett merénylet­nek bélyegzem, s az ö­­dvös(?) (Ne dévaj­­kodjék !) törekvését a materialismus ki­­gyóköve f­u­vás­á­n­a­k n­e­v­e­z­e­m“­­ Risum te­neatis amici! Egy ember, ki Vogtra hivatkozik; egy tanár, ki elveinek támaszát Voltaireban találja föl; egy természettudós, ki Condilac és Diderot bal­oldali párthive , a szó teljes értelmében mikroló­­gus : ő tart engem természettudományok ellenségé­nek ?!.... Igazán difficile est satyram non scribe­re. Ön mint Lalande az anyagban keresi Istent mint anyagot, s mégis üdvről mer beszélni? hisz üdv és anyagistenlés idáig meglepő ellentét! . . Ezt nevezzük aztán „á­­ s z e­n­t­es­k­e­d­és“-nek. Egy Kopernik, Kepler, Newton és Herschell, kik a naprendszer törvényeit fölfedezték, vagy Cu­­rier, Elie de Beaumon, Marell de Serges és mások, kik a föld ősi állapotát vizsgálták, a szó teljes ér­telmében keresztény bölcsek, s hittől áthatott tudó­sok valának, kik minél mélyebben hatoltak a ter­mészet titkaiban, annál inkább belátták, hogy a tu­dományos nyomozások a bibliai elbeszélésekkel nemcsak nem ellenkeznek, hanem azoknak bővebb magyarázatául is szolgálnak; s ime, Mentovich ur, Deus ex machina, előáll, kihullatván az ő kritiká­jának vasrostájából a bibliai elbeszélések regesze­­rűségét, s egy más czikkében azon számtalan mil­lió esztendőket (?) melyekről Erdély „zöldkalapos hegyei“ tanúságot tesznek. Bizony gyarló termé­szetbúvár az, ki a reveláczió csalhatlan utait el­hagyva, hypothesisekbe mélyed , s bolygó tüzet kerget.... ezekkel akarván geológiai és palaeontoló­­giai szempontból a hit tiszta forrását fölzavarni. In­­telligit? De ha ön mégis a bibliai eseményeknek kri­tikusa akar lenni, előbb olvassa, tanulmányozza át az enemi tekintélyek iratait, vagy legalább Wag­nernek ily czímü röpiratát: „Mensch­en Schöp­fung und Beel­en subs­tanz,“ hogy láthassa az anyag mindenhatóságát, s észrevehesse minő álláspontot foglalhat el az anyagász szénben a reve­­láczióval. Ön nem tudja minő sikere lesz fölszólalá­­somnak ? Én gyanítom, és pedig valószínűséggel. Hallhatta hírét az „Idők Tanujá“ nak; olvas­sa meg annak egyik legközelebbi számát, s meg fogja látni, hogy más is találkozott a Székelyföldön, ki az ön természetes leveleiben észrevette a ma­­terialismus kigyókövét s azt mondja önről : „Hic niger est, hunc tu Romane caveto!“ Gúnyolódásaira egyátalában nem felelek! ezt tiltja jellemem és állásom. Handabandázása önt vágja, és dübörködése nem bizonyít egyebet mint charlatanok­at. Ön még tollharczban sem tudja anyagistenlését fékezni úgy, hogy sárral ne dobál­jon az igazság felé ! Nekem pedig erre szükségem nincs. A tér, melyen állok sokkal fedezettebb, sem hogy személyeskedésre szorulnék. Azért a „bősz“ „agyarkodó,“ „a­­ s­z­en t­es k­e d­ő“ és „szen­teskedő“ kitételeiért még csak nem is indignáló­dom, mert az válanék gyalázatomra, ha ön által dicsértetném. Ne feledje: „Malo a te dehonestari quam laudari!“ Ne is higgje, hogy a kath. klérus érdemes tagjait az ön bókja elszéditené. Ismerik azok ten­­dencziájit. Sufficit. E szerény észrevételekkel tartoztam önnek mint a tudomány baloldali képviselőjének, ki ta­lán ellenem irt „leszámolását“ is balkézzel fo­galmazta! Béke velünk ! Székely-Udvarhelyt, sz. Márk napján 1867. ifj. Simon Endre. — 58 — A Victoria biztositó társaság igaz­gató-választmányának jelentése az 1866-dik első üzletévéről. Tisztelt közgyűlés! Intézetünk legelső üzlet­éve 1866 december 31-ével folyt le. Társaságunk igazgatósága arról a rendes üzlet­ évi számadást elkészíttetvén, jelentés­sel az igazgató választmány elé terjesztette, az igaz­gató választmány pedig azt, az annak alapjául szolgáló könyvekkel és részletes kivonatokkal együtt, elsőbb is szakosztályilag megvizsgáltatván, az 1865- dik évi alakitó közgyűlésen választott számadás vizsgáló bizottmány szigorlása alá­ bocsátotta, majd Ugyanez kormánybiztosi vizsgálat alá is vezettetvén, midőn igy ezen vizsgálatok alapján igazgató választ­mányunk által is helyben hagyatott s helyesnek is­mertetett, van szerencsénk azt véghelybenhagyás végett ezennel a tekintetes közgyűlés elé terjesz­teni.­­ Miután az 1866 november 17-én tartott rend­kívüli közgyűlésre tett előterjesztésünkben, társasá­gunk megindulásának mozzanati, már volt szeren­csénk vázolni, mely előterjesztésünk ugyanazon rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvével kinyomatva, a tisztelt részvényes uraknak egy­énként meg is küldetett, ezen okból ezen beterjesztésünket ez­út­tal egyenesen csak az üzlet­forgalomra és ered­ményre alapítva, legelső üzlet­évünknek társasá­gunkra nézve jellemzésével kísérjük.­­ Ügynökeink száma a lefolyt év végével 2027 volt. Biztosítottunk 47,827,640 frt. értéket. Összes bevételünk 451,980 frt. kiadásunk 189,636 frt. Az adótartalék és jutalékok levonása után, az alaptő­kén kívül félretett tartaléktőkénk 235,654 frt. Tisz­ta nyeremény, a töredéknek a tartalékba beszámí­tása után, 21,000 frt, mely részvényenként, ezer részvény után 21 frtot tesz. Szembetéve ez eredményt intézetünk kezdet­legességével, azután a lefolyt idő jellemével és más társaságoknak ugyanez idő alatt előhozott ered­ményével, habár ezt fényesnek nem is mondhatjuk, — de annyit el lehet és el kell mondanunk, hogy társaságunk első Üzletévé a fe­n­n f­or­g­ott körülmények közt, sok szerencsével in­­­­d­ult m­eg, és fejlett. — Általánosságban véve a dolgot, nem akarunk utalni arra, hogy a most virágzó intézetek közül szintén sok van, mely első üzlet évben, épen nem csinált nagyobb forgalmat, mint intézetünk, de azt figyelembe kell ajánlanunk, hogy társaságunk szék­helye kedves, de még fájdalom igen fejletlen Er­délyünk főbb városai egyikében van.­­ A viszonyokat elvontan tekintve, 1866-dik évet a biztosítási ügyre nézve, átalában inkább a szerencsétlen, mintsem a szerencsés évek közé le­het sorozni. E jellemére már az év kezdetén je­lentékeny befolyással volt a május 21 és 24 diki, birodalom szerte uralkodott fagy, nemcsak az által, mert csökkentette a közönségnél a biztosítási ked­vet, elpusztítván az arra szánható jövedelem neve­zetes részét, hanem közvetlen az által is, hogy mi­atta a biztosítás legkiadóbb tárgyainak egyike, a gabona­készlet, sok vidéken a biztosítás szüksége alól egészen kivonatott.­­ Különösen nagy mér­tékben kellett ezt éreznünk, pesti vezérügynöksé­­günk területén, hol a legnagyobb rész kimaradása mellett, a termés nagy romlottsága miatt, elővigyá­­zatból gabona­biztosítást, az ajánlkozók közül is, csak gyéren és csupán válogatott felektől fogadhat­tunk el. A fagyra csakhamar következett a porosz­­háború dúlása, melynek prágai és brünni vezér­­ügynökségünk területe tényleges színhelye lévén, sőt bécsi vezérügynökségünk területének egy része is bevonatván ebbe, e körülmény előző és utó befo­lyásán kívül, e területen a működtetést tényleg is, hoszszabb ideig egészen megszüntette. — Mindezekhez csatlakoztak több biztosító in­tézet közönségesen ismert szerencsétlen catastro­phai, minél többel a biztosító intézetek közül egy — egy évben alig találkozunk, mint épen a lefolytban, melyek épen azért tömegességüknél fogva, a biz­tosító közönség bizodalmát a biztosító intézetek iránt, igen nagy mértékben megingatták.­­ Ez érintett körülmények a mily mértékben hatottak egy részről az üzlet nehéz terjedésére, és úgy nem maradtak befolyás nélkül — más részről a károk szaporítására sem. Annál nagyobb jelentőséggel bír az, hogy tár­saságunk a sok hátrányosan ható körülmények közt is, első üzletévében nemcsak meg nem ingott, hanem oly szerencsés eredménynyel vert gyökeret, miszerint a mellett, hogy összes bevételének több mint felét, a folyó 1867-dik évre átjött koc­káza­­tok fedezetére tartalékul teszi félre, még részvé­nyeseinek részvényenként 21 forint osztalékot is képes adni, mely a legszilárdabbaknak ismert tár­saságok ez idei osztalékával szintén nagyon kiállja a versenyt, s jelentékenységében még az­által is növekszik, hogy, mikép köztudomásra van, részvé­nyeik befizetési határideje még csak 1866 év janu­ár 31-ével járt le . Főnyereményünk azonban, az osztalék mellett, abban keresendő, hogy intézetünk alapja az első évvel meg van vetve, s különösen Erdélyben sike­rült a biztosítást, már az első évben oly mérték­ben és oly terjedelemben kifejteni, milyenben ed­­digelé még itt soha sem állott. Társaságunk jótékony működésének bizony­sága még az is, hogy 382 kárra, a visszbiztosító intézetektől kapott részlettel együtt ténylegesen 87.000 forintot legnagyobb pontossággal és méltá­nyossággal fizettünk ki, a zárlatkor függőben ma­radt néhány kár is, azóta legnagyobb részben ren­dezve van, s csak egy pár oly kár áll még függő­ben, melynek rendezési akadályának elhárítása nem tőlünk függ. E viszonyok közt eljárásunk igaz­ságos és méltányos volta iránt bizonyságul hozhat­juk föl, hogy társaságunk ellen még eddigelé egyet­len egy per sem indíttatott, ellenben nyilvános kö­szönetet számosat érdemlettünk ki. A biztosításon kívül igyekeztünk intézetünk jótékonyságát időközileg nélkülözheti­­ pénzünknek kölcsönökben forgatása által is gyakorolni, s ily módon leginkább váltó leszámítolásokban, a lefolyt évben 437,216 forintot forgattunk, mely összeg ha­ Május 5

Next