Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-05-05 / 14. szám
14-ik szám.’ Nem tartom feleslegesnek a ministeri biztos úr figyelmét előre felhívni a földtehermentesitési országos bizottmányra s teendőire. Itt köztudomás, az ottani visszaélések s a seprés szüksége. Illustrátióul csak azt jegyzem meg: az 1863-i aszály inséget szült a mezőségen, melynek enyhítésére legfelsőbb helyről elrendeltetett, hogy a dézmaváltság a mezöség részére rögtön adassék ki. Most 1867-et írunk, az ínség azóta elmúlt s megújult, de dézmakárpótlást nem látott még egy mezöségi birtokos is. De nem akarom tovább fárasztani a türelmet, adja Isten, hogy miniszteri biztosunk jöjjön, lásson, győzzön, eszközölje ki a ministeriumnál mind azt, mi közéhajtásunk, vezesse el kis hazánkat gyorsan az ígéretnek földére a szolgaságnak házából mint egy uj Mózes, s hajtassa végre a teljes egyesülést. Legyen meggyőződve a minszteri biztos úr, hogy mennyivel hamarább eligazítana itt mindent, menynyivel hamarább szünteti meg az erdélyi külön kormányszéket, az ügyeket elvezetve közvetlen a ministériumhoz, s teszi feleslegessé saját jelenlétét is, menynyivel rövidebb ideig lesz itt mint miniszeri biztos, annál hosszasbban s hálásabban fog megemlékezni a királyhágóninneni Magyarország minden lakója gróf Péchy Manóról. Tisza László: Visszapillantás. Országgyűlésünknek karácson s husvét közti ülésszaka, ez annyira fontos ülésszak befejeztetett, mielőtt a pár hétre hazaoszlott képviselők ismét egybegyűlnének, nem felesleges talán registrálnunk a lefolyt nagyidő eseményeit, melyek—habár ezt mindenki bevallani nem akarja — fájdalom sok tekintetben új alapokra czélozzák fektetni Szent István birodalmának közjogát. E korszak érdemes a krónika írásra. Az új év után egybegyűlt országos képviseletet a honvédelmi pátens várta első meglepetésül, s az egymástól távol állani látszott pártok, melyek egyikét a nagy mester parancsai iránti feltétlen s kényelmes hódolat, másikat—néhány tag kivételével— az eszmék s érzelmek teljes azonsága tartá egybe, azonnal egyesültek elhárítai a nemzetet fenyegető részt, s a felirat Madarász rendelkezőt, végrehajtót, s szenvedőlegesen engedelmeskedőt egyiránt átok alá vető indítványának elvetésével a jobb oldal s balközép teljes egyetértése folytán készült, s küldetett a Felséghez, ki jan. 23 ikán azon reményét fejezte ki az átnyújtók előtt, hogy közelebbi leirata el fogja oszlatni a bűngyűlés aggályait. Azon képviselők, kik megválasztatásuk óta kormányhivatalt válaltak, a balközépnek b. Podmaniczky Frigyes által tolmácsolt felszólalása következtében lemondott, a ház kimondta, hogy ezt jövőre is parlamentáris illemnek tekinti, s a hasonló eljárást megvárja minden hasonló helyzetbe jutott képviselőtől addig is, míg a törvényhozás e tárgyban szabatosan intézkedhetnek Ennek nyomán a ház köztetszésére későbben a megalakult ministérium tagjai is kinyilatkoztaták, hogy magukat új választásnak vetendik alá, s így a képviselő testület függetlensége ez irányban is biztosíttatott. Ezen időre esik, s mellékesen felemlítendő a naplóira egy képviselőnek hírlapi lakoltatása is, oly dolgok állításáért, melyeket hisszük nem tudott jól, s nem csak tudni nem akart, melyek azonban a tényállással nem voltak öszhangzásban. Megindulva jan. 28-ikán a 67-es bizottmány tanácskozásai, a baloldalnak résztvevő tagjai legelébb is az üléseknek a képviselőtársakra nézve való nyilvánosságát, s gyorsírók bebocsátását szorgalmazták, mit pártoltatva a jobboldal több tagjai által is kivintnök sikerült, s így el lett érve, hogy a 67-es bizottmány tanácskozásai érleljék a kérdést, az országos tárgyalás számára, s hogy az utókor, mely e kor eseményeiért áldani vagy átkozni fogja ezek vezetőit, tisztán tájékozhatja magát a jelenlegi különböző nézetek körül, s a történet komoly múzsája hiteles adatok nyomán hozhat igazságos ítéletet mindnyájunk felett. A tanácskozásokat könnyítette az, hogy a 15-ös bizottmány kisebbsége visszavonta ellenvéleményét; igen kellemetlen hatást tett azonban legalább e sorok írójára az, hogy a többség szombani fölénye érzetében, az átalános vitát el nem fogadta, s így az eszmék kifejtése csak töredékesen az egyes pontoknál történhetett meg. A február 6 ig terjedt vitatkozásokat különben higgadtság, s kölcsönös türelem jellemzék, mit a kissebbség akkor sem vesztett el, midőn nem csak hogy egyetlen, a függetlenség biztosítását czélzó nézetét sem tudta érvényesíteni, de sőt a 15-ös bizottmány munkálata, legalább a mi nézetünk szerint, megrontatott azon a tanácskozás alatt a jobboldal különböző tagjai által indítványozott módosítások által, melyeknek egyenes bécsi eredetét mindenki tudta. Február 6-án elfogadván a 67-es bizottmány érintett lágyító módosításokkal a 15 és al- I bizottmány munkálatát, a kisebbség kijelentette, hogy egy külön tervet fog beadni, mely azóta közkézen forog, s melyet az elfogadottal párhuzamba tenni, az ellen védeni nem e sorok feladata, itélend a felett a jövő, s adja ég, hogy ezt, s ne az elfogadott tervet ítélje el. Február elejére esnek mint kissebb érdekű események a Párisba küldendő múzeumi tárgyak feletti intézkedés. A képviselő Maróthy János elfogatása által, a képviselői menvében ejtett sérelemnek orvoslása végetti fellépés, s a Várad Kolozsvár Brassói vasútvonal érdekébeni kérelemnek benyújtása, még február 17 én elkövetkezett a nap, midőn a kegyelmes királyi leirat visszavonván a katonai pátenst, Andrássy Gyula grófot ministerelnökké nevezi, s a magyar alkotmányt helyreállítja, minden igaz honfi kebléből felfakasztván a buzgó sóhajt, vajha e nagy szavak mielőbb nagy tettekké is válnának! Febr. 18 dika nevezetes nappá vált a magyar történetben : a leirat felolvasása, s a ministerelnöknek a házbani megjelenése által, hol kifejezte, hogy állását csak azután fogadta el, miután maga az illető érvei által meggyőzött fejedelem felmentette az alól azt, ki erre legérdemesebb lett volna, s kit előbb a fejedelmi kegy is megkínált ez állomással. Nevezetes e nap hazánk Királyhágón inneni részére nézve különösen azért is, mert ekkor teljesedett régi óhajunk, megszűnt az erdélyi kancellária lenni. Nem tehetem, hogy ne érintsem itt a hangulatot, melyet a fővárosban a ministérium kineveztetése szült. A legnagyobb érdekeltség s részvét volt abban kifejezve, az őszinte szokásos magyar öröm túlcsapongásának minden jele nélkül. E hangulat áhitatos, beváró volt inkább, mint örvendező bizalmas. De hát lehet-e azt csodálni?!! E napok eseményei közzt nem hagyhatom érintetlenül, István főherczeg halálát, kinek koporsójáról oly szépen mondatott, hogy az egy néma pont húsz év befejezett történetéhez Az alkotmányos hajnal első sírja esett a koporsóra, melynek lakója, ha erősebb kezekkel bizondott volna vezetni a nagyidő eseményeit, magát s szülötte hazáját sok szenvedéstől óvhatta volna meg. Sziveket s veséket vizsgálni nem emberek feladata. (Folytatása következik.) de a lélek és Isten nincs ebből, tehát a lélek és Isten nem létezik!.......... Ez aztán tudomány, ez a fölvilágosultság ! Voltaire, kinek Mentovich úz elvbarátja, e híres vallomást téve: „Si Dieu n existait passil fallait l’ inventer.“ Ha Isten nem léteznék ki kellene gondolni. De a Mentovich úr tudománya „anyagi fölfogás eredménye,“ mely a mit nem ért egyszerűen tagadja a nélkül, hogy ereje (lelke) volna vizsgálni azt, a mit nem ért, nem érthet. Így történik, hogy évenként Lybia módjára új csodákat szül, melyekből egy egy monstrummal megörvendezteti a „Székely Közlöny“ —melyről közvetlen nyilatkoztunk a „Székely Néplap“ ápr. 13-ai számában—olvasóit. Mentovich úr epés tollharczában Vogt-ra—kivel tán Bruderschaftot is ivott, — hivatkozik, erőtlen érveinek támogatására? holott mindketten csak argumentiuntur és a hypothesisek sűrű ködében tévedeznek; de az ilyenektől csak amolyan ismertetéseket kaptunk és várunk, minőket már megszoktunk tőlök olvasni, t. i. úgy beanyagosítják czikkeiket, hogy a lelket, a szellemet agyonfojtják. De hogy is lehet egy műben szellem, melynek írója sem tulajdonit magának egyebet állati páránál ?! !........ Ha Mentovich ur Vogt-ra hivatkozik, kinek én szerinte egy pereznyi álmatlan éjt nem okozok, és szerintem nekem sem Vogt sem Mentovich ur nem okoznak : szabadjon nekem házi állatainkra az ebek, lovak, macskák és még a libákra is hivatkoznom, ezek is a materialismusban önök elv- társai, csak hogy ők hallgatnak az anyaggal. Mit is akar oly tudománynyal, melyet ön és consortes a görög sophistáktól, Lametrie „L homme machine“ vagy Holbach „Le Systeme de la nature“ cziml elhirhedt őrjöngéseiből szednek fejekbe ? Ha ön ismerné Glosznak 1859-ben Braun- Schweigban kiadott ily czimű könyvét „Wie viel entdeckte bis jetzt die neuere Naturwissenschaft? vagy egy physiologiai tekintélynek Wagner Rudolfnak „Über Glauben und Wissen“ czimű munkáját, melyben a rostok és sejtek egymásra hatásából származó öneszmélet tanja, s igy ennek is gyönyörű elvei halomra vannak kaszabálva : alig érezné magát följogosítva tudománya igazságainak (?) írásban és szóval való szabad terjesztésére. Mentovich úr „egész könyvtárt tudna idézni oly könyvekből, melyek tárgyát vallásos könyvek bírálata képezik.“ Elhiszem ! de mi azon nem kevésbé előnyös helyzetben vagyunk, hogy néhány roliansra hivatkozhatnánk, hol az arany színű búza a kritika vas rostájában oly „operation“ ment keresztül, hogy maguk a műtétet végző urak sem tudták mivé vált!?-----Még egy gúnyos czélzatomért is számadásra vont volna (noha Mentovich úr számolt velem, nem én Mentovich úrral), de nem akar vallásos vitát fölidézni (?), melyben szerinte nekem törnék be a fejem ( ? ), igen, ha bottal jöne rám, úgy történhetnék könnyen. Tán rám akarja fogni, hogy Szervétet én égettem meg ?.......... Nem Johanna Pappissa és a Spanyol inquisitio meséivel akarná betörni fejemet ? Vagy azon hazai articulusokkal, melyek a türelemtől csak úgy tündökölnek? Váljon nem Ilyés püspökre akaró hivatkozni, kit akkoribantartsuk meg a régi elnevezést) az Exc Reg. Gubernium nem szolgálhatván kedvesebb matériával egész becsülettel kiutasít az egész országból, mert a türelmes karok és rendek igen nagy scandalumnak vévék, ha egy olyan confessioju főpap hívei közt maradna? Ezekből akarta volna a vallási vitát megkezdeni ? Biztosíthatom, még nem késett el ; ott van a „Prot. egyházi és iskolai lap“ s Ballagi úr szerencséjének fogja tartani, önnek „a törött lándja“ czimü czikkéhez hasonló ildomos hangon írt vitáját közölni, s akkor nekünk is lesz alkalmas terünk, de igy megvallom nehezemre esik egy politikai lap olvasóit oly Ügygyel untatni, melyről „törött lándfájában“ bevallja, hogy személyes. Rám fogja Mentovich úr, hogy én „a természettudományi ismeretek terjesztését a népnél vallás ellen intézett merényletnek bélyegzem, s az ödvös(?) (Ne dévajkodjék !) törekvését a materialismus kigyóköve fuvásának nevezem“ Risum teneatis amici! Egy ember, ki Vogtra hivatkozik; egy tanár, ki elveinek támaszát Voltaireban találja föl; egy természettudós, ki Condilac és Diderot baloldali párthive , a szó teljes értelmében mikrológus : ő tart engem természettudományok ellenségének ?!.... Igazán difficile est satyram non scribere. Ön mint Lalande az anyagban keresi Istent mint anyagot, s mégis üdvről mer beszélni? hisz üdv és anyagistenlés idáig meglepő ellentét! . . Ezt nevezzük aztán „á s z enteskedés“-nek. Egy Kopernik, Kepler, Newton és Herschell, kik a naprendszer törvényeit fölfedezték, vagy Curier, Elie de Beaumon, Marell de Serges és mások, kik a föld ősi állapotát vizsgálták, a szó teljes értelmében keresztény bölcsek, s hittől áthatott tudósok valának, kik minél mélyebben hatoltak a természet titkaiban, annál inkább belátták, hogy a tudományos nyomozások a bibliai elbeszélésekkel nemcsak nem ellenkeznek, hanem azoknak bővebb magyarázatául is szolgálnak; s ime, Mentovich ur, Deus ex machina, előáll, kihullatván az ő kritikájának vasrostájából a bibliai elbeszélések regeszerűségét, s egy más czikkében azon számtalan millió esztendőket (?) melyekről Erdély „zöldkalapos hegyei“ tanúságot tesznek. Bizony gyarló természetbúvár az, ki a reveláczió csalhatlan utait elhagyva, hypothesisekbe mélyed , s bolygó tüzet kerget.... ezekkel akarván geológiai és palaeontológiai szempontból a hit tiszta forrását fölzavarni. Intelligit? De ha ön mégis a bibliai eseményeknek kritikusa akar lenni, előbb olvassa, tanulmányozza át az enemi tekintélyek iratait, vagy legalább Wagnernek ily czímü röpiratát: „Menschen Schöpfung und Beelen substanz,“ hogy láthassa az anyag mindenhatóságát, s észrevehesse minő álláspontot foglalhat el az anyagász szénben a reveláczióval. Ön nem tudja minő sikere lesz fölszólalásomnak ? Én gyanítom, és pedig valószínűséggel. Hallhatta hírét az „Idők Tanujá“ nak; olvassa meg annak egyik legközelebbi számát, s meg fogja látni, hogy más is találkozott a Székelyföldön, ki az ön természetes leveleiben észrevette a materialismus kigyókövét s azt mondja önről : „Hic niger est, hunc tu Romane caveto!“ Gúnyolódásaira egyátalában nem felelek! ezt tiltja jellemem és állásom. Handabandázása önt vágja, és dübörködése nem bizonyít egyebet mint charlatanokat. Ön még tollharczban sem tudja anyagistenlését fékezni úgy, hogy sárral ne dobáljon az igazság felé ! Nekem pedig erre szükségem nincs. A tér, melyen állok sokkal fedezettebb, sem hogy személyeskedésre szorulnék. Azért a „bősz“ „agyarkodó,“ „a szen tes ke dő“ és „szenteskedő“ kitételeiért még csak nem is indignálódom, mert az válanék gyalázatomra, ha ön által dicsértetném. Ne feledje: „Malo a te dehonestari quam laudari!“ Ne is higgje, hogy a kath. klérus érdemes tagjait az ön bókja elszéditené. Ismerik azok tendencziájit. Sufficit. E szerény észrevételekkel tartoztam önnek mint a tudomány baloldali képviselőjének, ki talán ellenem irt „leszámolását“ is balkézzel fogalmazta! Béke velünk ! Székely-Udvarhelyt, sz. Márk napján 1867. ifj. Simon Endre. — 58 — A Victoria biztositó társaság igazgató-választmányának jelentése az 1866-dik első üzletévéről. Tisztelt közgyűlés! Intézetünk legelső üzletéve 1866 december 31-ével folyt le. Társaságunk igazgatósága arról a rendes üzlet évi számadást elkészíttetvén, jelentéssel az igazgató választmány elé terjesztette, az igazgató választmány pedig azt, az annak alapjául szolgáló könyvekkel és részletes kivonatokkal együtt, elsőbb is szakosztályilag megvizsgáltatván, az 1865- dik évi alakitó közgyűlésen választott számadás vizsgáló bizottmány szigorlása alá bocsátotta, majd Ugyanez kormánybiztosi vizsgálat alá is vezettetvén, midőn igy ezen vizsgálatok alapján igazgató választmányunk által is helyben hagyatott s helyesnek ismertetett, van szerencsénk azt véghelybenhagyás végett ezennel a tekintetes közgyűlés elé terjeszteni. Miután az 1866 november 17-én tartott rendkívüli közgyűlésre tett előterjesztésünkben, társaságunk megindulásának mozzanati, már volt szerencsénk vázolni, mely előterjesztésünk ugyanazon rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyvével kinyomatva, a tisztelt részvényes uraknak egyénként meg is küldetett, ezen okból ezen beterjesztésünket ezúttal egyenesen csak az üzletforgalomra és eredményre alapítva, legelső üzletévünknek társaságunkra nézve jellemzésével kísérjük. Ügynökeink száma a lefolyt év végével 2027 volt. Biztosítottunk 47,827,640 frt. értéket. Összes bevételünk 451,980 frt. kiadásunk 189,636 frt. Az adótartalék és jutalékok levonása után, az alaptőkén kívül félretett tartaléktőkénk 235,654 frt. Tiszta nyeremény, a töredéknek a tartalékba beszámítása után, 21,000 frt, mely részvényenként, ezer részvény után 21 frtot tesz. Szembetéve ez eredményt intézetünk kezdetlegességével, azután a lefolyt idő jellemével és más társaságoknak ugyanez idő alatt előhozott eredményével, habár ezt fényesnek nem is mondhatjuk, — de annyit el lehet és el kell mondanunk, hogy társaságunk első Üzletévé a fenn forgott körülmények közt, sok szerencsével indult meg, és fejlett. — Általánosságban véve a dolgot, nem akarunk utalni arra, hogy a most virágzó intézetek közül szintén sok van, mely első üzlet évben, épen nem csinált nagyobb forgalmat, mint intézetünk, de azt figyelembe kell ajánlanunk, hogy társaságunk székhelye kedves, de még fájdalom igen fejletlen Erdélyünk főbb városai egyikében van. A viszonyokat elvontan tekintve, 1866-dik évet a biztosítási ügyre nézve, átalában inkább a szerencsétlen, mintsem a szerencsés évek közé lehet sorozni. E jellemére már az év kezdetén jelentékeny befolyással volt a május 21 és 24 diki, birodalom szerte uralkodott fagy, nemcsak az által, mert csökkentette a közönségnél a biztosítási kedvet, elpusztítván az arra szánható jövedelem nevezetes részét, hanem közvetlen az által is, hogy miatta a biztosítás legkiadóbb tárgyainak egyike, a gabonakészlet, sok vidéken a biztosítás szüksége alól egészen kivonatott. Különösen nagy mértékben kellett ezt éreznünk, pesti vezérügynökségünk területén, hol a legnagyobb rész kimaradása mellett, a termés nagy romlottsága miatt, elővigyázatból gabonabiztosítást, az ajánlkozók közül is, csak gyéren és csupán válogatott felektől fogadhattunk el. A fagyra csakhamar következett a poroszháború dúlása, melynek prágai és brünni vezérügynökségünk területe tényleges színhelye lévén, sőt bécsi vezérügynökségünk területének egy része is bevonatván ebbe, e körülmény előző és utó befolyásán kívül, e területen a működtetést tényleg is, hoszszabb ideig egészen megszüntette. — Mindezekhez csatlakoztak több biztosító intézet közönségesen ismert szerencsétlen catastrophai, minél többel a biztosító intézetek közül egy — egy évben alig találkozunk, mint épen a lefolytban, melyek épen azért tömegességüknél fogva, a biztosító közönség bizodalmát a biztosító intézetek iránt, igen nagy mértékben megingatták. Ez érintett körülmények a mily mértékben hatottak egy részről az üzlet nehéz terjedésére, és úgy nem maradtak befolyás nélkül — más részről a károk szaporítására sem. Annál nagyobb jelentőséggel bír az, hogy társaságunk a sok hátrányosan ható körülmények közt is, első üzletévében nemcsak meg nem ingott, hanem oly szerencsés eredménynyel vert gyökeret, miszerint a mellett, hogy összes bevételének több mint felét, a folyó 1867-dik évre átjött kockázatok fedezetére tartalékul teszi félre, még részvényeseinek részvényenként 21 forint osztalékot is képes adni, mely a legszilárdabbaknak ismert társaságok ez idei osztalékával szintén nagyon kiállja a versenyt, s jelentékenységében még azáltal is növekszik, hogy, mikép köztudomásra van, részvényeik befizetési határideje még csak 1866 év január 31-ével járt le . Főnyereményünk azonban, az osztalék mellett, abban keresendő, hogy intézetünk alapja az első évvel meg van vetve, s különösen Erdélyben sikerült a biztosítást, már az első évben oly mértékben és oly terjedelemben kifejteni, milyenben eddigelé még itt soha sem állott. Társaságunk jótékony működésének bizonysága még az is, hogy 382 kárra, a visszbiztosító intézetektől kapott részlettel együtt ténylegesen 87.000 forintot legnagyobb pontossággal és méltányossággal fizettünk ki, a zárlatkor függőben maradt néhány kár is, azóta legnagyobb részben rendezve van, s csak egy pár oly kár áll még függőben, melynek rendezési akadályának elhárítása nem tőlünk függ. E viszonyok közt eljárásunk igazságos és méltányos volta iránt bizonyságul hozhatjuk föl, hogy társaságunk ellen még eddigelé egyetlen egy per sem indíttatott, ellenben nyilvános köszönetet számosat érdemlettünk ki. A biztosításon kívül igyekeztünk intézetünk jótékonyságát időközileg nélkülözheti pénzünknek kölcsönökben forgatása által is gyakorolni, s ily módon leginkább váltó leszámítolásokban, a lefolyt évben 437,216 forintot forgattunk, mely összeg ha Május 5