Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-11-11 / 134. szám

134-ik szám. fennmaradnak, — úgyszintén érintetlen marad a közigazgatási hatóságoknak az 1854. junius 21 -i legfelsőbb rendelet 86. § ában meghatározott joga is. (folyt. következik.) Hatósági élet. [Udvarhelyszékből november 2] án 1868. Helyén látom a f. hó 16 ra összehívott, előre is viharosnak, válságosnak ítélt bizottmánygyűlés bevezetésein a széki viszonyokat, mint ki párton kivül áll, elfogulatlan , inkább kritikai tollal vázolni Zúdítsam bár a névtelen rakodszátlanság fergetegét piciny magamra. Se baj. Álljon az igazság, előre! Aki azt várná, hogy a jobb- s baloldal csatározásból zengek hősi dalt; igen, igen csalódnék. Eszmék, elvekért marczangolják talán a tusában egymást? Eszme! elv!! mind egyenlő semmi, s a hivatal kézzel fogható. Miért epednének azért, midőn ezután markolhatnak? A szék nagyobb része jobboldalinak hiszi és vallja is magát. Az ellenzék szétszórtan, tétlenül, csekélységbel pedig egyesülve egy kis erősség lehetne! A kormánypárt — csak erről szólandok — két részre szakad, s ez tartja székünket lázban Egyik az, mely 48-asok, kiábrándult 47 sobből tömörülvén, rendületlenül izzadta meg a küzdtér homokát. Tavalyi választáskor egyedül állt a sorompókon belül. Ekkor a Kolozsvárról sugalmazott táblabíró politika nem volt szigorú, sőt mondhatom, megtagadta magát. Midőn a bach-schmerlingianerek, alig végzett joghallgatók- s minden használható fiatal embernek előnyt adott, tekintet nélkül a nagy ember csecsemők pólyáira, mi több a politikai morálra. Egy szóval, az alázatos bizalomszavazás, a tájékozatlanság bátortalan lebegései leszámítása után e párt uralma legalább tűrhető, a szabadság ügyére ártalmatlan volt, mivel, ha maga nem is haladott, de ennek útját sem állta. A 66-ki képviselőválasztás alkalmával kitört, a beduin törzsek villongásira emlékeztető viszálykodás zavarából egy több és több tért elfoglaló párt fejlett ki. Alapító vezére egy Bach Schmerling dalra és Landtagsdepatirte candidat, ezzel kezet fogtak a hivataltalanitott- s hivataltalanságok miatt érzékenykedök; s a kiket egyéni gyűlölség kergetett át; néhány a phrasisok álcsilláma által tévútra vezetett fiatal, meg szabadelvű ember; végül a hatalmasok tanusképü saruszijoldól. A Djrj) vAnoaaúff olütt o pAi t ajh tiiu .- -4P d’hi etnek, a democratia. Mi mind csak: sallang némelyek nagyravágyó és boszantási törekvéseinek igavonóin. Talán 48 s a democratiához illően, reform, szabadelvű vagy egyenlőségi pártnak keresztelte önmagát? Oh nem, valamivel, sokkal verbungosabbnak: székely pártnak. Mintha nem volnának mindnyájan székelyek! No de ők a néhai székelyrendet állították szembe a szerencsésen megboldogult kiváltságossal. Ez amit kárhoztattam és elitélek most is. Az úgynevezett székelypárt soraiból ezt hallottuk : őket „tamilocratia“, a „nepotismus“ s az „olygarchia“ és Isten tudja mi, erőszakolták harczra. A vádoltak mindezt tettel megcáfolandók, Deák kört akartak alakítani, hogy a küzdelem ezután ne a személyek ezége, hanem az elvek lobogója alatt folyhasson, hogy a döntő súlyt egy párt (a szó valódi értelmében, s nem személyek körüli csoportosulás) többségére helyezzék át, és egy bizottmányra a vezényletet. Mi lehetett volna az előzmények után ennél czél- és korszerűbb? S ugyan mi történt? A székelypártnak (ide nem számítván P. F., kivévén T. A. urat) nem tetszett. Ha!gy a viszálykodás fonala ketté lett volna metszve, a személyes érdek így a szegény néppel nem űzhette volna játékát. A valóságos indokok eltakarása kedvéért következő silány érveléshez folyamodtak: az egész szék egy Deák-párt, a bizottmány minden jegyzőkönyvében egy lap bizalomszavazásból áll, hátha a baloldal is szervezkedni talál (hát olyan veszélyes volna?) Aztán Sz. M. úr mondta a legszebbet: a közalakítás valóságos „mania“, elviselt divatczikk, „aristocraticus“ aj „chinai fal“, a véleményszabadságot korlátozza. Ezen katyvasztékon nem fogunk csodálkozni, ha tudjuk, hogy egy pártvezér, egy magas röptű szellem fejében lőtt, ki véleményszabadság vágyát a Bach Schmerling féle bureau-kban, kényszerborotválkozásai közben nevelte ily izmosra. Ez röviden az események lánczolata. Ugyan miként segélyezhetők most is oly meggondolatlanul a haladni kívánót a székelypárt vezércsillagai ? Hisz senki sem hiszi el. Ugyan melyik pártot terhelendő a felelősség súlya ezután a közvélemény előtt a keserű személyeskedések, a kedélyzaklató agitatiók miatt? Bizonyára a melyik visszautassa a becsületes békét. Tekintsenek körül, mennyire hátra vagyunk maradva, mennyit kell, ha nem akarunk gyalázatosan elveszni, ujjáalkotni; ne pazarolják személyes érdekek füttök csatáiban az apadó időt, legjobb erőiket! Uraim! hagyják el a meddő tért, lépjenek a reform terére. *) Tatros G. hirharang. *** A király ő felsége felelős pénzügyministerének ellenjegyzése mellett, a naszódi fiatal helv. hitv. egyházközségnek egy kamarai épületet ajándékozott iskolaháznak. A naszódi oláhok pedig, ezen legfelsőbb rendelettel szemben, az átadó *) Miután a szék belviszonyait közelebbről nem ismertethetjük, t. tudósítónkra utaljuk a felelősséget e czikk tartalmáért. Szerk. 1560 November 11 VÁROSI KÖZÜGYEK S/al.:ss/..ihadsa^i városi közgyűlésen, Filep ,Sámuel polgármester és az elnöki csengetett. III. Nagy volt folytonosan a panasz a hivatalos közegek részéről, hogy a polgárság sok tekintetben kijátsza a legüdvösebb rendelkezéseket is, általában engedetlen, a mi a vész gyors megfojtását erőssen nehezíti. E panasz fájdalom ign , de kik szolgáltattak alkalmat erre? — Bátran elmondhatjuk, hogy részben maga a vészbizottmány tapintatlan eljárásával ! Tény ugyanis, hogy szigorral végrehajtották azon rendeletet, hogy a beteg marhát, vagy a gyanússá váltat, rögtön jelenteniök kell, s azokat hivatalos őrködés alá bocsátni. — Ez helyes rendelet, — de csak addig, mig alóla senkit kinem vesznek. A törvényt csak addig lehet tiszteletben tartani, mig egyformán kötelez az mindenkit, — mihelyt azonban a polgárság azt látja, hogy az alól Péter vagy Pálnak kivételes kedvezménye van, — elvesztette a rendelet vagy törvény erkölcsi súlyát, s százszorosan nehézzé van jövő időkre téve, annak érvényben tarthatása. A vészbizottmány a gyanús marhákkal nem járt el egyforma szigorral, mert volt olyan udvar is, hol a gyanús marhák a tulajdonos magán gyógykezelése alatt maradtak. Csak a legnagyobb véletlen szerencsének köszönhetni, hogy ez a gyógykezelés sikerült, de tagadhatlan, hogy számtalan gazdát engedetlenségre ösztönzött, mert joggal hivatkozhatott arra, hogy ha egynek szabad otthon gyógyittatni marháját, hát más miért jelentse be, miért adja ki a kezéből? Inkább fel sem jelenti. • KÜLFÖLD síti Spanyolország hajdan és most. II. A trónvesztett Izabella atyját, Ferdinandot, az előttünk fekvő mű szerzője, Baumgarten egy érdekes történeti okmány, azon szónoklat útján mutatja be, melyet a király gyóntatója, Ostolaza fogsága idejében a spanyol nép épülése végett közzétett. A „felülmulkatlannak nevezett Ferdinand életmódja e szerint következő volt: felkelés után a király misét hallgatott, reggelizett, tekejátékban gyakorolta magát, aztán hímzett a szent szűz képe számára egy szép köntösön, kilovagolt, ebédelt, egy litániát elénekelt s ismét lefeküdt. Egy alkalommal franczia tánczesnek szinte elcsábiták őt, azonban a gyónatyának sikerült e bűnt jó pillanatban elhárítani. Csak akár hogy Ferdinánd másodszori az trónrajutása után ezen erkölcsi ellenállásról többé szó sem volt a szerelmi szolgálatokkal szemben, melyeket Aragon herczeg a királynak spanyol szépségeknél tett. Hanem ugyanakkor a spanyol kormánynál legbefolyásosabb ember a pápai nuntius volt; az inquisitiót helyreálliták, kolostorokat restauráltak, a papság s az egyházi javak adómentességét megúyiták, a bukás szélén álló közpénztárból roppant összegeket egyházi czélokra fordítottak. Mint II. Fülöp korában, ismét az egyház érdeke uralkodott Spanyolország kül- és belpolitikáján. Koronanemesség és hivatalnokok versenyeztek egy-mással az e mindenekben döntő tényező előtti meghunyászkodásban s az évszázadok óta e rendszer által iskolázott alsóbb néposztályok Ferdinánd ismételt trónrajutását enthusiasticus őrjöngésekkel s a szabadelvű forradalmárok és istentagadók átkozódásával kisérték. Ha a politikai szabadság — mint a radical iskola állítja — valóban a pillanatnyi többség akaratának mindenkor érvényesülésében állana, úgy a spanyol restauratio s az 1814-ki alkotmány-megdöntés kétségkívül fontos szabadsági tény lett volna. Úgyszintén ha rend és erkölcs — miként ezt a clericális párt hangsúlyozni szokta — akkor állana legnagyobb biztosságban, midőn az egyház, a tekintély legfőbb elveként az államban vezérszerepet foglal el: azon esetben egy nép morális fejlődése soha sem indulhatott jobb fejlődésnek, mint Spanyolországban VII. Ferdinand első kormányévei alatt. Csakhogy a politikai rendet és szabadságot nem a papok uralkodása vagy a tudatlan néptömeg taleulja, hanem a nemzet értelmi fejlődése , előhaladó anyagi jólléte által lehetségesített politikai érettsége alkotja. A feudál katholikus kormányzat, melyet Ferdinánd ismét felállított, kegyében vala a papoknak s a pórnépnek, s keveset törődve az anyagi és szellemi érdekekkel, ha a szükséges adók és ujonczok kiállíttattak, némi önkormányzati szabadságot is engedett az egyes tartományok s községeknek. A nép ezáltal egészen elszokott a madridi magas kormánypolitika figyelemmel kisérésétől; politikai tevékenységnek nyoma sem volt az országban, s az államot összetartó egyetlen kötelék a király személye s az egyház hatalma jön. Mivel pedig ezek egyikét sem teljesiték a kötelmeknek, melyekkel az állam a népesség irányában tartozik, az általános tespedés alatt az ország végenyészetnek indul, ha végre az uralkodó rendszer saját erejét is nem ruinálja s haszontalansága felöl az addig leyális s könnyen hivő népet is mind nagyobb körben meg nem győzi. — Az új világból. A tengertúli huzal örvendetes eseményeknek volt közlője Éjszak- Amerikából a múlt héten. Ez esemény nemcsak egyszerűen a szabadság, hanem az emberiség diadala is egyszersmind. A távsürgöny jelentette, hogy az Unió elnökévé Grant tbnok, a vicksburgi és richmondi győző választatott meg. Nagy és dicső dolog, midőn valaki polgártársai bizalmát oly mérvben birja, hogy Washington utódjává emeljék. Grant megérdemelte e bizalmat. A szabadságért négy évig küzdött szakadatlanul és meg tudta fenyitni a szakadárokat, akik egy Délállamra törekedtek és a rabszolgaságot hirdették. Grant a rabszolgákat felszabadította és a köztársaságot megmente. Grant elnökkel tehát a republicánusok jutottak kormányra és az Unió ügye biztosítva van. Európa nagy lelkesültséggel fogadta e hírt, nem csak a szabadság biztosítékáért, hanem ama körülménynél fogva is, hogy a háború alatt az Unióra nehezedett adósságokat Grant ki fogja fizetni. Anglia és Hamburg itt leginkább érdekelték. Az alelnöki széket Colfax ütötte el. Az előbbi elnököt Johnsont a szakadárok irányában tanúsított barátságáért mindenki elítélte és viszszavonulásának egész Amerika örvend. bizottságnak opponáltak annyira,hogy még a guberniumot is megjárta ez ügy, s mint halljuk az átadásra a bizottság fegyveres erőt szándékozik igénybe venni azon esetre, ha az oláhok újra opponálni akarnának. *** A „Fővárosi Lapokban“ olvassuk: Kolozsvárról levelet és cáfoló adatokat kaptunk annak folytán, hogy egy kolozsvári tudósító méltatlanul vádolta a „M. Polgárt“ azzal, mintha e lap — mivel szerkesztőjének neje is színésznő — kicsinylenü s bántaná a Fehérvári féle színtársulat erejét. Az említett lap beküldött számai folytán az igazság érdekében tartozunk kijelenteni, hogy a vádat intézett tudósító ezúttal tökéletesen valótlan közlés terjesztésére használta föl vidéki rovatunkat. A „M. P.“ beküldött számaiból épen azt látjuk, hogy e lap a Fehérvári operáját „reményen felül kielégítőnek“, magát Fehérvárit „ügyes és szerencsés igazgatónak“ találta; sőt az önzetlenség anynyira ment hasábjain, hogy p. a szerkesztő neje »XI. Lajos“ Dauphin szerepében meg van róva, mint ki szerepe költőibb részét „teljesen elejtette“. Ily adatokkal szemközt magára tudósitónkra bízzuk (noha nem kívánjuk többé tudósítónknak), hogy adjon nevet eljárásának. **„ Kivonat a Kolozsvár sz. kir. városában 1868-ki szept. 18 -án megújult keleti marhavész következményeiről, azon évi november hó 9 ki estéig bezárólag. Járványos 27 udvaron s 2 mezőrészen megbetegült 256 darab. Ezekből meggyógyult 41 drb, elhullott 90 darab, lebunkóztatott 3, van beteg 12. A járványlepte marhalétszámból van még gyanús 23. A veszteglési időt kiállott gyanúsokból fölmentetett 31 db. Kolozsvárit, november 10. 1868. Filep Samu, id. polgármester. ]] Bem tábornok hamvait Aleppóból Erdélybe aligha sikerül átszállítani a marosvásárhelyi honvédegyletnek. Iszkender bey, (az erdélyi származású Frits Gusztáv) ki közelebb több napot töltött körünkben is, legalább kételyét fejezte ki a lehetőség felett, miután a Korán tiltja a holttestek kiásatását. □ A vallás és oktatásügyi magy. kir. minister dr. Brencsán Sándort, a kolozsvári kir. jogakadémiánál a római, hűbéri, és rom. kath. egyházi jog ny. rendkívüli tanárát, ugyanezen tanszék rendes tanárává nevezte ki. Brenner József vasúti mérnök, a napokban Konstantinápolyba tevén át lakását, lapunk útján szíves üdvözletét és búcsúját küldi távollevő ismerőinek. Földvárit és Apátián közelebbről nagy mérvben dúlt a tűzvész. Ez utóbbi helytt több lakó s köztük a falusi lelkész is csak nagy bajjal tudtak menekülni a lángok közül. A feketehalmi lelkészt még sokan és soká megemlegetik a szászföldön. Ziegler Mihálynak hívták, de a falu és a vidék leginkább a „feketehalmi pap“ neve alatt ismerte, tisztelte, szerette, mint egyikét azon ritka lelkészeknek, kik felséges hivatásoknak megfelelve népek atyái, tanácsadói, vezetői. Nem csoda, hogy a kis Fekete halomra az egész vidék összesereglett mult bó 24 dikén, Ziegler Mihály temetésére. A zsúfolt templomban három pap monda fölötte dicsbeszédet, de e beszédeknél hangzatosban dicsérő százaknak a templomot eltöltő zokogása. Áldott legyen a derék pap emléke! (6) Mult vasárnap éjjel oly égiháboru tombolt Kolozsvár felett, mely beillett volna a nyár derekára. A villámok sűrűn követték egymást, roppant eső kíséretében. A légmérő ezúttal 719 milliméterre szállott le, mely a legalsóbb eddig észlelt állás Kolozsvárit, s tudva azt, hogy márczius elején 745 re emelkedett, sőt hogy még csak e napokban 740 állott, ebben az évben 26 milliméternyi mozgást mutat. A levegőbe foglalt nedvesség két tizedrészét foglalta magában annak a mennyiségnek, amely benne elfér — s elmondhatjuk, hogy a folyó év sok rendkívüli tünettel látogatott meg: földrengésekkel, meteor hullásokkal, késői árvizekkel — marhavésszel és fakalamitással és még stb. *** Felhívás nemes Alsófehérmegye minden igazolt honvédeihez. Honvéd-egyletünk bizottmányának idei november hava én tartott ülésének határozatából az országos honvéd egylet azon intézkedésének ellátásául, hogy: a) kik kívánnak a felállítandó honvédseregben szolgálni; b) kik tartanak igényt nyugdíjra, vagy nyugzsoldra; e) kik kivannak egyszer mindenkorra kielégíttetni; d) kik azon özvegyek és árvák, vagy kevesetképtelen honvédek, kik segélyre szorultak, és kik mondanak le minden anyagi segélyről? megyénkben következő bizottságok neveztettek ki: 1. Gyula-Fehérvárit: Kovács Elek, Balogh Károly és Bőd Ferencz. 2. Nagy Egyeden: Ferenczi Ferencz, Szász Lőrincz. 3. Abrudbányán: Diószegi Lajos, Árkosi Károly. 4. Vízaknán: Lakatos Sándor, Szőcs Sándor. 5. A n.enyedi járásban: Jeszenszki István, Márton Ferencz, Molnár József. 6. Alsóigeni járásban: Bodor Lőrincz, Tokos Sándor. 7. Felsőigeni járásban: Török Ferencz, Teleki József, Ajtai Lajos. 8. Alsó-zalathnai járásban: Hadnagy Péter, Fikker Ferencz. 9. Felső-zalathnai járásban : Zudor Ákos. 10. Alvinczi járásban: Zeyk Antal, Deák Farkas. 11. Károly fehérvári járásban: Dékáni Ernő, Apányi Béla. 12. Kisenyedi járásban: Csűrös Ferencz, Márk József, Csató János. 13. Pókafalvi járásban: Papp László, Zalányi Farkas. 14. Balázsfalvi járásban : Papp László, Zalányi farkas. 15. Csombordi járásban: Horváth József, László Simon. 16. Marosújvári járásban : Bogdán Lajos, ifj. Fosztó Ferencz, Rácz Farkas. 17. Szentbenedeki járásban: Zeyk Ferencz, Imecs Domokos. Miről az illető bajtársak, özvegyek és árvák oly figyelmeztetéssel értesittetnek, hogy bejelentéseiket folyó november hava 20-ig megtenni siessenek. N.Enyed, 1868. november jén. Inczédi Samu, ezeredes b. s u. elnök. Ferenczy Ferecz honvéd százados, jegyző. A nagyszebeni haltenyésztési vállalat jelenévi Üzletjelentéséből kiemeljük a következőket: A nyáron át két irtó (Brutteich) és négy terjesztő tóval működött a vállalat vezetője. A tavaszszal pontos számítással vízbe bocsájtott tenyészhalak, különösen a csukák és pontyok a korlátolt helység kedvezőtlen feltételei mellett szépen szaporodtak, míg a harcsákra nézve a tó vize a a kezelés minősége ellenkező eredményt hozott létre. © Nemzeti színház. Szombaton november 7én »Égj ur éa-.figyő asszonyság“. E nem sok szellemmel, a valódi komikumot mind jelenetezésében, mind jellemeiben nélkülöző vígjátékot Kovács Gyula (egy úr) és K. Pappné Sz. P. (egy aszonyság) eleven játéka ezúttal mentette meg az elbukástól. E vígjátékot követte „A mekkai basa“, Zaytz operettje, színpadunkon először előadva. Az igazgatóság mindent elkövetett, hogy helyi viszonyainkhoz aránytnyitva e művet fényesen hozza színre. A zenekar is egybevágólag játszott, a szereplők is megtették a magokét, de ez operette, melynek drámai része : librettója ép oly szegény, amily gyenge a zenei, sehogy sem elégíté ki a nagy számmal egybegyűlt közönséget. Nem csoda. Nélkülözi az operettezene kellékeit: az egymásból folyó dallamok kecsét, behizelgő könnyüdségét, az áriák vidító erejét. Szilágyiné, közönségünk ez érdekes kegyencze, Zoe énekrészeit igen szabatosan adta elő. Jó Mazili basa volt Szilágyi is, míg Albisy Lulu háremöznek eleven játékkal, de nem kevesebb túlzással adott szerepében a karzatot jó izűen megkacagtatta. Vasárnap, november 8-án „Csokonai szerelme é a Csikorgó—az utczai poéta“. A czímszerepet Lillát K. Pappné, Rózát Albisy Anna, Csikorgót Albisy jól személyesíték. Takács professor úr kis szerepében jó humorral alakított. Hétfőn, november 9-én „A fgilzős hetek után“, Szépfaludy Ö. Ferencz kis vígjátéka. Larose Adrienben Kovács Gyula, Otillia, K. Pappné Sz. P. élvezhetően játszottak. Didier Emilt Prielle helyett ezúttal Leövey adta. E szerepcserét csak helyeselhetjük. Nem mintha Leövey Didierjét többre tartanák Priellenél, de helyeseljük, ha az igazgatóság kisebb szerepekben kezdő s nem minden tehetség nélküli színészeknek a színpadon megotthonosodni alkalmat nyújt. Leövey játékában még sok a szögletesség, a salon darabok parquettjein nem igen mozog otthonosan, de játéka e hiányainak nagy részben elfogultság az oka. A vígjátékot követte a „mekkai basa“. Közönség rendkívül kis számmal. .