Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-03 / 2. szám

2-ik szám. A Mont Avron egy kis fensik, még­pedig­ az­ erődök vonalán kívül a rosnyi erőddel s a Raincy és Bondyi magaslatokkal szemközt (lásd Pons tér­képének éjszakkeleti oldalán). A körü­lzárolás kez­detén e fensik birtokáért heves csaták folytak, a­melyek a francziáknak kedveztek, már azért is, mert a fennsík a Rosny, Nogent és Noissy erő­dök lőtávolba esik. A francziák Mont Arrout megerősítették s december első napjaiban mintegy 30 nehéz ágyú­val látták el úgy, hogy a golyók a 3/4 mfd. távol­ságra fekvő Chellessig szolgálva a németeknek nagy károkat okoztak s Paris véderejének keletre irányozott kirohanásait hathatósan támogatták. Az a nézet, mely szerint a poroszok a Mont Avron elfoglalása után innen Paris bombáztatását — különösen a folyton forrongó Belleville külváro­sát megkezdhetik — tévedésen alapul, egyszerűen annál az oknál fogva, mert a kelet erődök véd­vonala legtávolabbra esik a korláttól, (Enceinte) s igy magától a várostól is a mellett az öszves erő­­dítvények legerősebb oldala és végre az az ágyú, a mely a Mont Avron és Belleville közötti le/s mértföldnyi távolságot bejárná -------ez idő szerint még nem fedeztetett fel. Másrészt lehetetlen feltenni, hogy ezen a helyen, közvetlenül három erőd lőtávolhat, mely löt­ ágyútorokból szórja a halált a Mont Arronra (Rosny 56, Nogent 53, Noissy 57 ágyú) lehetséges lenne megfelelő sánczolatot felhagyni, ezt megtar­tani és felszerelni. Sokkal inkább feltehető, hogy a Mont Avron elfoglalásának a czélja abban állott hogy Trochu figyelmét valamely nyugati, gyengébb pontról elvonja, egy szóval nem egyéb demonstrá­lónál. Figyelemre méltó az a versió, hogy a keleti oldalon, nevezetesen a Canal d’ Ourcq és a Marne folyó közötti téren még­is lehetséges lenne egy komoly támadás, még pedig annál az oknál fogva, miután ez a pont kevésbé van kitéve egy felszaba­dításra törő hadsereg nyugtalanításának, mint p. a Versailles Saint Cloud’i vonal s ezen fel­ül még az élelmi­szerek és munitió szállítása is kevesebb bajjal járnak. De az elősorolt előnyök tekintettel a keleti oldal kitűnő erősségeinek alig nyomhatnak va­amit a latban. Az afrikai csapatok. Új afrikai csapatok érkeztek, melyek a lyoni serget, mint szabad csapatok fogják kísérni. Ezek a „guru“ ek. Ezekről az „Independance algerienne“ ezeket írja: „A „Gum“-ek Eljött a perez, hogy Faidherbe tábornok rendelete végrehajtassák és a gumeket meginditsuk. Óhajtandó volna, hogy minden 200 emberhez tartományunk 10 „gum“-t állítson ki, a károknak és az arábiai h­ivatal néhány tisztjének kellene vezérelni, mert ők jól beszélnek arabul. E „gum“ ok. Lyonba mennek mihelyt kész lesznek, ott mint portyázók fognak küzdeni és a kémszol­gálatot teljesítenek, mert mi könnyű lovasságunkat nem tudjuk használni. A közelebbi czél lenne: az ublanusokat megsemmisíteni vagy néhány főlevágása által megijeszteni. 2—3 csoportban, melybe néhány németül beszélő tisztet is osztanának be, a Badeni herczegségre vetnék magukat, hol feladatuk lenne a németeket pusztíítani, a kölcsönt viszaadni stb. A feketeerdőt fel fogják gyújtani és éjjel a bajna völgyet kivilágítani, azután a gumók ezt megkerülik és Würtenbergbe mennek, hol mindent elpusztítanak. A Poroszországgal szövetkezett országok pusztulása bizonyára ezek elpártolását vonná maga után. A gumók csak töltvényt visznek magukkal, az élelmiszert feltalálják mindenütt, a városokat és falvakat csak azután égetik fel, ha magukat a szükségesekkel ellátták.“ A lap azután Mohamed szavaival biztatja őket ölésre, gyújtásra: mi ezeket is csak azért közöltük, hogy lássa az olvasó, kik azok a „gum “ok. — 7 •‘l­ HIRHAEAim A „M. Folg “ eredeti távirata. Feladatott Pesten, jan. 2-án 11 óra d. e. Érkezett jan. 2-án 11 ó. 40 p. d. e. Paris erődeiből Noisy, Ros- Ly, Nogent, Bourget, lövetnek. d.­Cloud és Meudon cernirozva an. Langrestól a poroszok visz­­zavonultak. 10,000 franczia négy Pont Raidebe. Bom­baki is Faidlierbe tábornokok újra tá­madnak. Prim meghalt. *** Száz frank kísérete mellett a követ­ező sorokat vette lapunk szerkesztője, Kolozsvárit, an. 1-én 1871. Kedves barátom! Az újév regge­­ét méltóbban el nem kezdhetem, mintha a földig látott szerencsétlen franczia foglyok segélyére uj­­tól 100 frankot aranyban azon kéréssel melléke­­ek ide, hogy azt a többi gyűjteményeddel a pesti ranczia conSulhoz juttatni szíveskedjél. Kibédi J­­­asini Domokos. — Mondanunk sem kell alán, hogy a legkészebb örömmel tesszük, » óhajt­uk, hogy e szép példát minél többen kövessék! Tegnap reggel beállít három akkora bolgár­ csemete mint az öklöm a szerkesztőséghez. A szerkesztőt keressük.“ „Szolgálatotokra előtte­nk áll.“ „A franczia sebesültek részére jöttünk dakozni“ és letettek fejenkint az asztalra 40 krt ö sszesen 1 ft 20 kr. Neveik : Köpe Dezső, Bálint­ózsef és Köpe Jenő. Nem rész jel, mikor a ma­­■yar ember gyermekei is ilyen tisztességesen gon­­dolkodnak azokról, kik ma a népszabadságért vér­ének ! *** Hunyadmegye összes néptanitói­­hoz. Alálirtnak van szerencsém Hunyadmegye összes néptanítóit vallás és nemzetiségről tekintet nélkül egy Déván 1871. jan. 13 án délelőtt 10 órakor tartandó második nagy gyűlésre tisztelettel meghívni. Uj-Kudsir, 1870. decz. 27 én. Nagy Miklós, egyleti elnök. A Fehérvári garázdálkodásairól a „Kelet“ a következő nagyon helyes sorokban em­lékezik meg: „A kolozsvári nemzeti színház fal­ragaszain a következő hirdetés volt olvasható: „Fo­lyó színidényben a ju­alomjátékok kivételével szín­re kerültek újak (sic! de na ?), és itt először: Marion, Mérget ivott, Orsinis zabél­­a, Én, Kié a 40,000 forint, János lovag, valamint szerdán Pl­u­met öröksége, mind bérletfolyamban adattak, valamint bérletszám két hónap alatt több letelik, mint a­mennyi két hóra esik, és hogy a többi bérleti előadások érdekesek, (sic!) teljes igyekezettel fogok iparkodni.“ Ezzel Fehérváry úr port akar a közönség szemébe hin­teni. Csak rajta­ azért van nemzeti színhá­zunk, hogy egy vállalkozó (!) ily magas sze­möldökkel bunyolítson, midőn a közönség méltó panasza őt dühbe hozza.“ *** Fogyasztó-egyletünk már megkez­dette a beszerzett fogyasztási czinkek elosztását, ezúttal czukor, kétféle kávé, rizs és stearin gyer­tyával, a­melyek agy­minőség mint ár tekinteté­ben a méltányos követelést nemcsak kielégítik, hanem a mérést illetve tökéletes. Mint halljuk, kö­zelebb zsírt, lisztet, szappant és más könnyen ke­zelhető tárgyat szándékozik tagjai számára besze­rezni. A tűzifa beszerzési ügye is annyira van, hogy az utak jobbulása beálltával e kellékkel is ellátandja tagjait. Örvendünk, hogy ezen jótékony egylet, a­melynek működési tere mondhatni vég­­hetlen oly igazgatóság kezében van, a­mely a ne­hézségek­ és akadályoktól vissza nem retten, ám­bár fáradozását csak az öntudat jutalmazza, hogy a közjóért tette. (6) Brassai úr azt sürgönyzi a muzeum egyletnek: Eljönnék én Kolozsvárra Ha lehetne! Ugyan mit is csinál már ott Pesten ? Kérdi az egylet és H. D. is. Hát kérem alássan meg­­dec­­in­álja 150-szer Veress Ignáczot, az Ae­neis magyartalan magyarázóját, azután ugy en passant, a farkas és a bárány (Lampel) meséjét ismétli a „B. P. Közlöny“ nagy örömére; már pe­dig ha mindjárt meg is hamisítom Petőfit, azt mondom biz én: Mi nydörög, menydörög! Jer haza öregem!! (o) Az itt állomásozó tisztikar .Sylves­ter estvérén zene- és tánczos estélyt rendezett a a redontban. Az épp oly fényes mint kedélyes kör az újév első óráira is kiterjesztette a mulatságot s csak az éjfél utáni órákban oszlott el. (o) A pesti Beethoven-ü­nnepélyek ősz-­szes bevétele 4100 egy nehány forintra rúg. Mint tiszta jövedelem 2670 forint jutott az egyletnek és intézeteknek. Ebből kapott a szinházi zenekar 1170 frtot, a karszemélyzet 312 frtot, a budai ének akadémia 1­260 frtot, a karvezetők 70 frtot, Beethoven családja Bécsben 200 frtot, megtoldva a comite részéről 500 frttal. (B. P. K.) (6) A Kisfaludi-társaság decz. 28-ai ülésében Jókai­ Mór Csokonai V. Mihálynak oly költeményét olvasta fel, a melyeket a korbeli cen­sura betiltott volt. Ez alkalomból felmerült azok­nak a költeményeknek a sorsa is, a melyek clas­­sicusoktól, pld. Petőfitől származva még a mai sajtószabadság mellett sem közölhetők, minthogy Jókai szerint egyes tételeik olyanok, a­melyeket felolvasó maga is — ha az esküdtek padján ülne — el kellene hogy ítéljen! Másfelől tagadhatatlan, hogy e költemények kiváló irodalmi becsesei bír­nak. Jókai indítványára a társaság egy bizottságot küldött ki egy — — kibúvó felfedezésére. Kíván­juk a sikert, de előre is kétkedünk benne. (6) Kurtán furcsán ítélte a Glatz erődéből elmenekült franczia fogoly, königgrätzi házigazdája előtt Napoleon excsászárról. A gazda egész estre hallgatván csak akkor kérdezte a katonától Na­póleon felöli véleményét, a­mikor már lefekvőfél­­ben volt. A katona ítélete így hangzott: „Uram! egész estve hallgatott erről a g----, hallgasson még tovább is! jó éjszakát.“ (o) Möring Károly altábornagy Triest volt kormányzója s több ízben a lajtbántali hon­védelmi minisztérium jelöltje decz. 26-án Bécsben meghalt. (o) Medgyesszék követei lettek dr. Kein Adolf és Herrmann Károly; Besztercze részé­ről Budacker Gottfried és Decani Károly válasz­tatott meg. (o) Klipunovszky Károly erdőoszt. ta­nácsost a pénzügyminiszter előterjesztésére ő fel­sége osztálytanácsossá és kolozsvári jószágigazga­tóvá nevezte ki. Lapunk utóbbi számaink egyikében a táviratom között az a pétervári hír is állott, hogy a „Journ. de S.-Petersbourg“ szerkesztését Horn Ede magyar képviselő veszi át. A forrás anynyi­­ban tévedett, hogy a nevezett lap szerkesztését Horn Ede testvérére bízták.­­­ A Mont-Cenis átfúrása. Bardo m­­­eche decz. 29. travoya profet-je az Alpesek át­fúrásának befejezésénél jelen lévén az alaguton végigment, midőn mindenütt a mérnökök és mun­kások részéről „Éljen Francziaország“ gal fogad­tatott. A beszentelési bacquette-nél a préfet a kö­vetkezőt mondá: „Jó, hogy a világ megtudja, mi szerint a veszély és fájdalom daczára, a becsület és élet védelmi harczának daczára, a köztársasági Francziaország képviselői által csatlakozott e nap mozzanatához, mely egy ily dicsően befejezett co- fossalis művei az összes miveit világra nézve ün­nepélyes órát jelez.“ A préfet, élénk tetszéssel alkalmazott beszédének végén mondá: „Franczia­ország és Olaszország e mivelődési munkában egyesültek.“ A lelkesültség még magasb fokra há­gott midőn a banquette végén a préfet poharat emelt a városok két legkiválóbbikára: „Rómára, melyet önök hódítottak meg és Párisra, melyet mi nem fogunk elveszteni.­­] Miután az „Intelligenz Manneszucht és Sit­ti­­ebkeit“ mintaképeinél, a barbár francziák fog­­­ságába esett német katonáknál nemcsak annektált frankokat, hanem családi ereklyéket és kincseket is találtak, a francz­a hadügyminisztérium által meghagyatott, hogy ezentúl a fogságba kerülő atyafiak bugyogóját szigorúan átmotozzák. A leg­­tekintélyesb angol lapok egyenesen válságszerűnek jelezik a jelen háború kimenetére nézve, hogy a várakozásukban keserűen csalódon német hartser­­gek mindenütt a legkegyetlenebb zsarolással, gyúj­togatással és gyilkolással iparkodnak a franczia népet megfélemltteni. „Wie tief bist du friedferti­ges Deutschland!“ *­ Maros Vásárhelyről, a következő so­rok közlésére kérettünk fel: A „Magyar Polgár“ december 24 ik számába Dorogul név alatt meg­említett, némelyekre nézve éppen oly szorongató, mint másokra nézve mulattató bírói választást tárgyazó közleményhez következő észrevétellel kívánok hozzá­járulni. Ha a bírói képesség meg­vizsgálására kiküldött albizottság is két szavazat­tal szemben oda nyilatkozott, hogy bírói képesség nélkül is lehet valaki bíró (még­pedig a képesít­­tettek elütöltözésével) akkor nincs miért kárhoz­tassuk egyik székely városi képviselőnknek az ország házába tett azon nyilatkozatát, hogy sok olyan bíró van, ki csak gondolomra itél. C­áfol­­hatatlan igazság lévén az, hogy kinek bírói képes­sége nincsen, vagy csak gondolomra itél, vagy pedig egyik másik eszes ügyvédnek játékszerül kell esnie, s fájdalom mindég az igazság rovására. Vala azonban a fökirálybirói jelentésnek egy más ága is t. i. a Parajd kelem­entelki útvonal állása. Megvallom elég rövid és tiszta vala a jelentés azokra nézve, kiknek említett útvonalon járni soha­sem kell, hanem azokra nézve, kik említett útvo­nal elkésése miatt sárba rekedtek, kielégítő semmi esetre nem lehete. Óhajtottuk volna meghallani ezen útvonalon nagy munkával kiásott két hid hely mi okon töltetett be újból? Vétségből vágattak volt talán ki? vagy pedig késő időre halasztott híd építés ideje alatt a hegyekről alázuhanó vizek más irányt vevén magoknak, szükségtelenné váltak? Belé voltak-e azon hidak számítva a nemes szék költségén építendő új hidak közé,, vagy nem? s ha belé voltak, de szükség felettiekké váltak, vissza fog­ó aránykgos árok folyni a közpénztárba, vagy pedig a vállalkozó javára el len engedve? Ez utóbbi­­ben sincs kifogásom, mert magam is látom, hogy vállalkozó igen olcsón fogadta, csak hogy palam et publice történjenek. Megemlítendőnek vélem még azt is. Vájjon nem lett volna -e jobb ? a magyarosi és erdőszent­györgyi, s így két út­vonal helyett egyszerre csak egyiket venni munka alá még a tavaszon, s azt elkészíteni egészen, mint kettőn dolgoztatni, a kettő közül pedig egyik sem készülhetvén el egészen a közlekedés annyira megnehezült, hogy a jó árendások csaknem két­szeres szekér bér mellett sem juthatván a fogyasz­tást kielégítő mennyiségű sóhoz, a népnek azon része, melynek nincs tehetsége, hogy magát egyszerre hosszasabb időre el­láthassa sóval a harmadik faluig is, vagy éppen a városba kéntelen fáradni egy kupa sóért, így már igazán drága a só. x. y. Törvénykezési csarnok: Kolozsmegye törvényszékénél 1870 dec. 17 én tartott végtárgya­­lásnál elnökölt: Pap Leontin törv. ülnök. Köz­ügy­észség részéről jelen volt: Keresztes Árpád al­­ügyész. Védőül: flailer Rezsó ügyvéd. Tárgy: Má­té Togyer lopási bünügye. A felolvasott vád ha­tározat indokai szerint, 1870 junius 14 én II.­Pet­riben az Antal Jónás haza meggyuladt s habár ezen gyulás hamar eloltatott, mindazonáltal oly kö­rülmények közt történt, hogy tetemes vagyon es­hetett volna áldozatul. A tény elkövetésével gya­­nusittatott Máté Togger azért, mert igazolva volt tanukkal nem csak az, hogy A. Jánossal hoszszabb idő óta ellenséges viszonyban élt, hanem az is hogy éppen azon­nap A Jánosnál csak egyszer volt, míg tanukkal igazolt, hogy ott kétszer for-,­dult meg, még pedig egyszer kevéssel a gyulás­­ előtt, felmerült az is,­­hogy a helyszínen nyomozott vizsgáló biró kezeihez 40 forintot letett volt­a végett, hogy a bűnvádi üldözéstől meg­mentse s végül hogy az elöljárósági bizonyítvány­ban fedhetlen életűnek nem jeleztetik. Vád alá he­lyezett Máté Togger a végtárgyalás folyamán is tagadja a gyújtás bűnténynek általa történt elkö­vetését, a 40 írt. átadásáról azt hozza fel, hogy azt azért tette mert ártatlansága érzetében szégyel­­te magát oly bűnténynyel gyanusittatni s állítja hogy soha semmiért meg fenyitve sem volt, és a vizsgálat rendén is kihallgatott, neje és leányával igazolja, hogy a gyulás kiütésekor otthon volt.­­ A végtárgyaló biróság, tekintettel arra, hogy a bí­rói szemle nem nyújt arra semmi bizonylatot, mi­ként a gyulás csak is szándékosság és nem egy­­szersmint gondtalan tüzelés által is támadhatott vádlottat a bűnül tulajdonított gyújtási bűntény vádja alól feloldotta, azonban a hivatali hatalom­­mali visszaélésre csábítás bűntényéért a vizsgálat szabályszer keresztül vitelét rendelte el.­­ (ma.) A belga kir. kormány Pesten belga conzulánst állított fel, és Leysen Tivadar ügynök­ké, Matthyreus Henriket pedig alügynökké nevezte ki. Ő Felsége Leysen Tivadar kinevezési okmányát ellátván a legfelsőbb működtetési záradékkal, a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszer fel­hívja a törvényhatóságok­at, miszerint az ügynököt, úgy a melléje rendelt alügynököt is e minőségükben elismervén, netán a megkereséseiknek készségesen feleljenek meg, s őket működéseikben tehe­­tőleg támogassák. *** Ellopott menyasszony. A napokban Debreczen vidékén jószó kézfogót életeti leányával egy apa, leendő vején gyönyörködtetvén szemeit. Mindenki jól mulatott, csak a menyasszony arczán látszott a babánál kifejezése, mit sokan nem tud­nak mire vélni. A talány­ azonban pár óra alatt meg lön fejtve, mert éjféli egy óra után a menyasszony eltűnt, s a­mint később kiderült, a menyasszonyt régi kedvese a kézfogóból elszöktette, s a szerelmes pár Debreczenig meg sem állott. Képzelhetni a táti levertségét, ki e viszonyt minden áron ellenezte, s a vőlegény boszuságát, kinek arcza hoszu felkiáltó­jellé változott! Nem olvasta e később a vőlegény ellenese fejére a „szegény tatár“ átkot, arról hall­gat a krónika. *** Kanonok história. Pécsről irjak~ hotev Girk ex kanonok a püspök ellen a miatti boszniában firkálta s terjesztő a megyei papság közt fenyegető iratait, mivel a mostani püspök az elődje­ Girk püspök által a püspökség jószágaiba uradalmi tiszte­kül rendelt rokonait a jövedelmes hivatalokból el­­mozdítá, a miként tett néhai Girk is, az őt meg­előzött püspök, rokonaival. Kovács püspök a pasquil­­lokat beszedette a papoktól, s káptalanja tagjaival közlé. Troll kanonok a barátját, Girket leginkább kompromittáló egy pár levelet öltönye bő ujjába csuszantá, mit a sólyomszemü püspök megpillantván onnan a kanonok testület szeme láttára sajátkezűig vonta elő. E miatt úszik most Troll is Girkkel együtt. *­ Hs­­k Napoleon kaucsukból. Bos­tonban egy idő óta egy mechanikai remekművet mutogatnak, mely Napoleon Lajost trónuson ülve tünteti föl, a­mint a 20 év alatti események egyes momentumait különféle arczjátékkal kiséri. Az 1848- iki franezia köztársaság idejében egész képmutató, mely a parlamentben tartott­­ só beszédje alkal­mával egész jámborrá változott, köztársasági főnök lókához hasonlít, deczember 2-án, az államcsíny alkalmával, a hgéna látszik ki arczából. Arcza később majd gömbölyödik, majd hossza s az újabb nagy veszteségek után az egész alak egy gömbbé olvad. *** Egy műtársulat kalandja. A Kolozs­várit is ismert Rappo, ki társulatával Oroszorszá­got is bejárta, egy ottani kalandját így beszéli el: Dél-Oroszországban, Nishhma Novgorodban a nagy vásár alkalmával busás jövedelemre tettünk szert. Onnan Kásáson át Limbirszk felé vettük utunkat. 4 nagy utazó kocsink volt a szükséges kocsik­ és utasokkal. Volt velünk társulatom tagjain kívül még 5 nagy neufundlandi kutya is, melyek az embe­rekkel való küzdésre már be voltak tanítva. Közü­lük három a Sz. Bernhárd szerzetesek ajándéka volt. Midőn a nagy terjedelmű simbirszki erdő kö­zepe táján haladnánk, egyszerre 4 rabló ugrott ki a sűrűből, a­kik egy a faderékhez erősített köte­let az után végig vontak, hogy az átelleni fához erősítve, szekereink elhaladását megakadályozzák. Én az ehő kocsin a lovakat hajtva, a dolgot mint észrevettem, azonnal pisztolyt ragadva, leugrottam és a rablókra lőttem. Azon pillanatban már min­den oldalról törtek elő a fegyveres rablók. Hosszú elkeseredett bar ez fejlett ki, még nőink is forgat­ták a puskatusokat. De legtöbb segítségül szolgál­tak a kutyák és nélkülök a sok rabló rajtnak erőt vett volna. Ezen küzdelemben megöletett 9 rabló, 7-et elfogtunk. Részünkről halva maradt 2 kocsis, 1 inas. Többen nehéz sebet kaptak. Egy három­negyed éves leánykám agyonlövetett. Egy 5 éves fogadott gyermekem agyonsuttatott. A kutyák kö­zül elvérzett 3, magam 25 sebet kaptam és Lim­­birszkben gyógyítás végett több havig időztünk. (Sz.) Idegenek névsora december 30. 1. Biasini szállodában: Pekri Gábor honvéd hadnagy Dicső-Szt.-Mártonból. Papp Gyula birtokos A.­Lonáról. Br. Bánffi Elek birtokos Sz. Somlyóról. Fekete János kereskedő Egeresről. Bérces József Déésről. Puskui József kereskedő Hányadról. Lévai Ferencz birtokos Nádasról. Bojér birtokos Pestről. Torma Imre honvédtiszt Brassóból. Br. Jósika Géjza birtokos Déváról. Rábiuz A. magánzó N.-Váradról. Válton vasúti mérnök Maros Vásárhelyről. 2. Nemzeti szállodában: Münster Manó, birtokos Sólymosról. Kovács Kelemen, birtokos Felvinczrel. Uliiz kereskedlmi utazó Prágából. Gya­lokai Antal, birtokos N. Váradról. Komáromi Andor, birokos Pestről. Gebauer Károly kereskedő Pestről. Kolozsvártt decemb. 31 áu 1870. Müller Sándor al-kapitány.­ ­ Villi '’ 8. 193­­1 Január 1. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS Wy­­itter, *) Nyilatkozat. Egy gr. Bethlen István és gr. Rhedei István között keletkezett becsületbeli ügy ötletéből, gr. Rhedei István a Siebenbürger Boteg idei 314 ik számában egy csikket közölt, melyben elkövetett mulasztását magáról lerázni igyekszik és ez ügy kiegyenlítésével megbízott két honvédtiszt társunk­nak b. Horváth Béla lovas százados és gr. Teleki Károly lovas főhadnagy uraknak becsületét és jel­lemét megtámadni törekszik. Mi alólirtuk: b. Horváth Béla százados és gr. Teleki Károly főhadnagy — segédektől nyert felvilágosítás alapján — azon czikket minden állí­tásában igaztalannak nyilvánítva, egyszersmind nem mulaszthatjuk el nyíltan kimondani, hogy gr. Rhédei István, mivel a fennirt ügyben nemcsak hog­y szavát­­megszegte, de sőt annak elintézésére vona­kozó becsületbeli kötelességét, a határidőre való meg nem jelenése által, elmulasztotta, s a helyett, hogy a lovagiasággal ezen elkövetett hi­báit az illem határai közt igyekezett volna helyre hozni, lovagiatlan tettének a nyilvános téren való piszkosodása által törekedett érvényt szerezni, mely fennebb elősoroltak által magát minden lovagias, becsületbeli ügy elintézésére, nézetünk szerint, képtelenné tette, és ennélfogva nem tartjuk őt ille­tékesnek arra, hogy tiszttársainak bármelyike be­csületbeli ügyét vele másként, mint a rendes tör­vény útján intézhesse, mit tenni az illetők elmu­lasztani nem fognak. Kolozsvár, 1870. december 31. Gr. Teleki Domokos, százados. B. Wesselényi József, honv. husz. főhadnagy. B. Bornemisza Tivadar, jov. fő­hadnagy. Gr. Horváth Toldy Lajos, százados. B. Huszár Miklós, főhadnagy. Gr. Teleki Sámuel, főhadnagy. *) E rovat alatt r­egjelepő csikkért * ^norkösatöaog­remeni 8*erk. ___— utgjgSJg- —

Next