Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-06-03 / 124. szám

V-dik évfolyam. BMfise*0* * 1-; *ic : , . IS rt — kr £#y-jrjeltjiuU imuii îi îi 'ip. iniwvp. utilii uapolitít kit ive. Szerkesztőség es kiadó-hhralai: ilápítOttornto» a L. BAuyai hím alatt. ) 124-ik szám Kolozsvárit, szombat junius 23 1871 Hirdetési dijak. Ötször has&bosott apr ára­­ kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­iádé - hi­v­at­al­ í’iük-klat'o-hitatalok: Tordén: Ketezár és Harmathnál. Décsen: Krámer Sámuel. Xuyeden: Vékör János. Szamom­­ránt: Csausa testvérek. Kolossvártt.- Stein J. és Demj­én L. M.-Vicárf helett: Wittich Józi­etnél. ^ „Magyar Polgár“ előfizetési feltételei. 16 frt. 8 frt 50 kr. 4 frt 50 kr. 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra KOLOZSVÁR, JÚNIUS 2. szerule. (BD.) A Lajtán tuli bonyodalomban a crisis a tetőpontra hágott. A felirat, mely a centralisticus elemeit szüleménye május 30-án átnyújtatott a csá­szárnak, az államfő feleletének authenticus szövege azonban még nem ismeretes. Daczára am­are, már hullanak a glossák a bécsi sajtóban. A lapok egy része azt a várakozást fejezte ki, hogy a képvise­­lőház kivonva a feliratból a következtetést, töme­gesen a lemondáshoz folyamodik. Az előttünk fek­vő távirati tudósítások e várakozást meghiúsított­­nak mondják. A Hohenwarth ministériumnak a par­­l­amenten kívül is vannak hatalmas támaszai, azon­kívül egyelőre megalapított működési terve ugy­­annyira, hogy a csehekkel most folyó kiegyezési tanácskozást kevésbé, magát a minisztériumot epi­­sodnak venni nem lehet. Berlini tudósítások szerint a szövetségi ta­nács a hadi kárpótlás elosztási módját három tör­vényjavaslatra osztotta, s a birodalmi gyűlésnek beterjesztette. Az első törvényjavaslat a megkáro­sított hajótulajdonosokat, a második a franczia föld­ről kiűzött németek kárpótlását, a harmadik az elsass lotaringiai városokon okozott hadisárok jó­vátevését tárgyalja. A kiutasított németek számára az eredeti 7 millió helyett tizennégy millió frank­­nyi összeg lenne utalványozandó. Ezeken kívül a birodalmi gyűlés még csak a rokkantak ellátására szükséges törvényt kell hogy eldöntse, s e szerint legfeljebb 14 nap múlva bezárhatja U’és­zakát. Annyi áll, hogy az akarat megvan, miszerint a gyűlés a csapatok ünnepélyes bevonulása alkalmá­val még együtt legyen s emelje az ünnep fényét, mely azonban algva igen fényes lesz, mert Vilmos császár idegenkedik a gondolattól, hogy a költség egy rendkívüli községi adó által fedeztessék. A franczia kormány kebelében kiütött válság­ról többféle hír fekszik előttünk Az egyik szerint Favre és Picard beadták volna lemondásukat, egy másik hír ezt határozottan kétségbevonja. A belga kamarában Hugó Victor kiutasítása heves jelesetikre fog okot szolgáltatni. Az „Inde­pend­“ hevesen kivll e kiutasítás ellen, és Brüssel képviselője Gallery interpellálni fogja a kormányt. Az ügy elég bonyodalmas, mert a­midőn Hugó Vidtor a kormány rendeletének nem akart engedel­­meskedni, a kormány a rendeletét a király elé ter­jesztette s a kirág alakrta. A kormány ezt be is jelentette a kamarának azzal a hozzáadással, hogy a rendeletet végre is hajtja s e kijelentés általá­nos helyesléssel fogadtatott. A közvélemény más­ként i­él a dologról s Hágó Victor pártját fogja — nem hihetvén el, hogy a menekülök a forradalom átnevezését Brüsselbe szándékozták volna. Új „Erdélyi Múzeum.“ Egy nap Párisban. A commnae végvonaglása az események oly özönét idézte elő, hogy teljes képét a maga ne­mében páratlan harcinak adni nem lehet. Az em­beri szellem nem tudott menekülni az egyes epi­sód befolyása alól, az általánosságra nem is gon­dolhatott. Mr. Forbes Archibald, a „Daily Newa“ ügyes levelezője, daczolva az öt környező veszély­­lyel, elment a barezolok közé, s neki köszönjük a tudósítást, mely a május 24 ki események ké­pét zárja élőnkbe. Forbes írja: Az est éjszakává, az éj reggelre változott. De e reggel borzasztó volt. A midőn a nap fel­kelt nem látott barczot ember ember ellen. Suga­rai elsötétültek a fekete füstfelhőktől; a luilleriák petroleum táplálta lángja kignoyolja a hajnalt s megvilágija azokat a hitványokat, a kik a csó­vát elvetették, most pedig a torlaszokról polgár­társaikat lövöldözik. És mint égett az épület! A lűz Daemonja a koronaherczeg lakta szárnyon kezdte meg játékát és nyolcz óra tájban már az egész szárny kiégett! A midőn a rue Danuhine sarkára értem, a vörös lángok épen azokon az ablakokon csaptak ki, a­melyek a külön kertre , a rua Bivolira szolgáltak, a­melyekből a kiál­lítás évében a porosz király nézte a világváros békés sürgését. — Amaz ablakból, a mely mellett azelőtt Bismark szivarozva üldögélt, vad lángok csapdostak kifelé. Egy robbanás leak­szik s a tü­zes szikrák szemeim közé röpülnek, a fekete füst mindent elbontolyosit, mi lehet ez? Isten tudja azokat a sötét terveket, a melyek ez égő házak­ban rejlenek, azon vagyok, hogy meneküljek. — Fől tehát kelet felé a Place Royale ra, a melyre még folyton hallanak a Hôtel de Viile bombái. Ott áll az az ív, a­melyen a katonaság ki szokott vonulni, itt is kiütött a tűz, a műkincsek megmen­tetnek, ha az emberek ez ivet lebontják. De sen A nyugalom és megzavart rend tehát véres és borzasztó küzdelmek után helyreállíttatott Pa­riz­ban. Mac Mahou tábornagy procémániót intézett a párisi lakossághoz, melynen fölszólítja, hogy tér­jenek vissza a munkához. Ennek megfelelőleg a be­menet ismét szabad Párisba. Kern soká­ból rész­leteket fognak olvasni azon romlásról, melynek Paris legszebb városrészei áldozatul estek. Az égésre vonatkozó eddigi hirek mindenesetre túl­zottak voltak, miután lassanként bebizonyul, hogy sok emlékszerű épület sértetlenül áll fönn, holott a táviratok hírei mán a világ már veszve hitte azokat, ki sincsen itt a ki e munkát végezze, s a meg­semmisítő elem kéményről kéményre, ablakról ablakra szökik, most átszökök az íven, de a­ szörnyűség — a Louve nem vár reá, mert neki külön csóvát szántak! így járt a Palais Royal és a Ho­el de Ville is, a­hol a commune csonka tör­zse örömtüze közepett guggol. Szomorúan és iszonynyal fordulok el e kép­től, hogy egy másiktól még inkább eliszonyod­jam. A versaillesi csupaok a r. S. flotore végébe gy­ültek, hogy comaninista vadászatban gyönyör­ködjenek. — A páriai polgári élet alakjai hitvány gazok big, savanyú, fehér vérek utolsó cseppjéig! Még csak tegnap azt kiáltották: „Vive la Com­mune!“ s készséggel engedelmeskedtek parancsai­nak. Ma lázasan döngölik kezeiket abban az örömben, hogy egy-egy szegény commnoista me­nedékhelyét elárulhatj­ák. A nők, e gyöngéd te­remtések különös buzgalmat fejtenek ki e csúnya mesterségben. Ismerik a patkánylyukakat, a­me­lyekbe a szegény ördögök elbújtak! Most hur­­czolják ki a napfényre s hatan kivezetik a­­ St. Honoréba, hurczolják a halavány magas férfiút, kinek magatartása menés, fajé hajadon, alsó ajka reszket, de szemö­döke szilárd, szeme pedig büsz­ke, daczos pillantásokat szór. A söpredék halált ordít reá, n­őj­étek le­ le vele!“ a női ördögök legjobban orditnak. Egy kar a légbe emelkedik, magán viseli az altiszti rangjelet, s egy dorong lezuhan a balavány ember hajadon fejére! A pél­da ragályos. A férfiak egyet forintnak fegyverei­ken s a tussal ütik a hajadon főt. Leütötték, de ő ismét lábra áll, ismét lehanyatlik a tusok ütései alatt, melyek koponyáján úgy konganak, mint a bottal ütött párna! Britt ösztönöm a közbelépésre serkent, de már késő, mert már csak egy tetemet ütnek, a­melyet úgy körülfogtak, mint a legyek egy darab húst. A szegény ember úgy veleje czi­peimre frecscsen, most labacska! az esőcsatornába rúgják, hogy az ágyuk kerekei izzó porrá törjék. Kihalt a franczia katonaságban a férfias ér­zelem, csak így magyarázhatom meg magamnak az ily tett lehetségét Egy bikanyakú, algíri sze­mű tiszt szivarát szopva, egykedvűen nézte e bor­ A franczia nemzetgyűlés ülésén a metzi capi­tulátióról volt szó. Chaugarnit­r tábornok élénken kikelt Bazai­ne eik­o, ócsár­va bábozását és idő­­vesztegetését, meután siker Ul a a metesnek telje­sen bekeríteni Metzet. Egyedül az éhség bina meg adásra a franczia hadsereget. C­hanga­rnier be­széde további folyamában maternis­é, hogy október 24 én mint parlamentak­ értekezett a poroszokkal, azt követelvén, hogy a met­i hadseregnek enged­tessék Algírba vonulni. Frigyes Károly herczeg azonban egy zászlóalnak akarta ezt megen­gedni. Franczia részről e föltétel visszautasíttatott. Changarnier beszéde végén azt mondja, h­gy Bazaine nem volt szerencsés, és hogy a metzi ca­­prula io­­e­n volt sem észszerű, sem szabad elha­tározás műve. Kéri végre a kamrát, ne tűrjön gyű­löletes gyanúsításokat oly f­rfiakon, kik dicső tá­bornokok voltak.­­ Úgy látszik tehát, hogy Chau­garni­r tisztázni akarja Bazainet az árulás vád­ja alól, ellenben ügye­lenséget, habozást és szeren­csétlenséget vet szemére. Lefle hadügyminiszter ezután kijelente, hogy a katonai törvények szerint minden parancsnok, ki zasztó sportot. — És a játék tovább halad. A de­­nuntiatió divatba jön, ezt pedig a franczia termé­szetességgel a főbeütés követi. De hagyják el e vérengző gyávákat, rikácsoló nőket és algírszemü tiszteket. A Vendôme téren állnak, a­mely huszonöt communista s egy nő által órákon keresztül védel­meztelek a Versailles­ egész insurrectió ellen. Az oszlop romja körül versaillesi őrök lépdelnek. Az esőcsatornában egy véres, öszvezúzott halott hever — egy communista kapitány teteme ez, a ki óra­hosszal egyes egyedül feltartóztatta a versaillesi hősöket s aztán főbe lőtte magát! — A bátrak azonban biztosították magukat azáltal, hogy a tete­met többször keresztül ütötték golyóik egész zápo­rával. — Még egy más holtterem is fekszik az utczán, azé a Herate­é, azé a nőé, a ki a rue de la Paix torlaszán oly dühösen küzdött. Ezt agyon­­lőhették, mert kivetkőzött természetéből, fegyvert fogott , feladta neme jogait; de lefedhették volna legalább a hitvány rongyokkal meztelen tagjait, a melyek igy a szemérmet sértik. És ismét itt van a une royale — még tüzé­­ben is királyi marad, a Place de la Madeleine és a r. du Faubourg St. Honoré egész oldala egy­etlen lángtei­ger, az­tóbbi u­sza árkában patakzik a vér. Minden sarkon egy egy torlasz. És hogyan áll a dolog a vadmacskákkal, a­melyek a Ve­el de Villébe rekedtek ? A fajhoz támaszkodva dühösen küzdenek; nem küzdenek már éleikért, hanem csak a baj növeléséért — órájuk közeledik s néhány percz múlva vége mindennek. — A versaillesi csapatok nem merik e torlaszokat megrohanni, de körülfogják, aláássák s nem sokára a vonalon belől lesznek. A petróleum füsttel teli légkörben nehezen esik a lélegzés. A nap létezik ugyan, de hevén túltesz a tűz pokoli melege. Sugarai elenyésznek ama kékfekete füstben, mely mindenfelől zsiros tömött­séggel fel­száll az éjfélé. — Ló a kaptam Dombrovszky második védvonalán, át a Point du Jour felé. — Szegény Dombrovszky! jó szolgája a rosz urak­nak. Szeretném sorsát megtudni. A versaillesiak Oroszország és a porta között cordialis viszony kezd lábra kapni. Egy Konstantinápolyból m. b. 31-kén kelt távirat jelenti, miszerint Chan­nes Effendy, a külügyminisztérium iroda­fő­nöke Pétervárra indult, hogy a czárnak a gyémántos Osmanie rendet átnyújtsa. Ugyanonnan még azt is jelenti a távirda, hogy az osztrák és olasz követek a napokban indulnak el Konstantinápoly­ból szabadságidejük élvezésére. Táviratok a külföldről. Bécs, máj. 31 Képviselői körökben hírlik, hogy az alkotmánypárt, a nagy földbirtokosok kivételével, a budgettárgyalás elnapolását fogja indítványozni. Mondátum letevésről nincs semmi szó. Versailles, máj. 20 A nemzetgyűlés által megszavazott átalános ima tegnapelőtt tartatott meg az itteni székesegyházban. Thiers, a minisz­terek, Grévy, a képviselők nagy része s az itteni polg. és katonai hatóságok tagjai jelen voltak. — A párisi zálogház és a Chatelet érintetlenül áll. Bécs, máj. 31 A mai „W. Abendo.“ Írja: Az amerikai követ értesitette Beustot, hogy az amerikai spanyol bizottság, mely Washingtonban a cubai felkelés alkalmából Spanyolország iránt támadt igények megvizsgálásával bizatott meg, Lederer b. osztr-magy. követet választotta elnö­kéül. Grant azon reményét fejezte ki, hogy az osztr.-magy. kormány Lederert e tisztség elfoga­dására fel fogja hatalmazni.­­ S miután a császár készséggel beegyezett, Lederer táviratilag az el­fogadásra csakugyan felhatalmaztatott. Brüssel, máj 31 Az „Indep.“ nem helyesli a kormány azon határozatát, mely Hugo Victort kiutasítja. Versailles, máj 31. A nemzetgyűlésben Trochn a mel­lett szólt­­lt fel, hogy a nemz. honv. kormány eljárásának megvizsgálására vonatkozó indívány tekintetbe vétessék. A hadsereg — úgy­mond — nem oka az országot ért szerencsétlen­­ségnek de oka maga az ország, mely két csapás, az angol fényűzés, és az olasz romlottság alatt szened. A nemzetg­yít­és az indítványt tekin­etbe venni határozza. Pirard erre a szept. 4 -i kor­mány védelmére kelvén igy szól: Eme férfiak nem akarták a tarezot s nem is vádolhatók usmrpatió­­val, mivel csak egy üresen maradt helyet foglal­tak el, melyet betölteni senki sem bírt elég bátor­sággal. Paris és a legújabb események. Az elkeseredés, melylyel a küzdelem Páris utczáin folyt, fölülmúl minden képzeletet. A kato­naság vandal brutalizmussal öldökölt, és dühében nem tett kü­lnbséget ártatlanok és vétkesek kö­zött. Legszerencsésebben jártak még azon felkelők, kik fegyverrel kezükben estek el. Mindinkább bebizonyul, hogy Delescrnte az elesettek között van. E hajthatlan jellemű, de túl­zott repubikánus, meggyőződéséhez híven nem ke­reste a menekülést, hanem utolsó lehe­teiig azok ellen küzdött, hittet joggal a franczia köztársaság megbuktatóinak tartott. Sorsában eddig elé — a­mennyire tudva van — a felkelők vezérlői fiai kö­zül Courbet, Amouroux, Gambon és Vallás osztoztak. F. hó. 26-ikán egy magyarországi szü­letésű communistát is főbe lőttek a kormánycsapa­­tok. Ez Frankel Leo volt, ki alig hat hét előtt vá­lasztatott a commnce be. A felkelők által agyonlőtt kezesek számát 64-re teszik. Angol lapok szerint a commune tagjai Pá­risből Brüsselbe akartak menekülni, hogy ott foly­tassák a lázadást. Mindenekelőtt a középületeket gyújtották volna föl. Azt hisszük, hogy e hír alig egyéb a koholmánynál. A belga kormány azonban annyira megrémült a tervezett látogatástól, hogy Hugo Victornak parancsot adott azonnal elhagyni Belgiumot. Hugo Victor bűne abban áll, hogy til­takozott a párisi menekültek kiutasítása ellen. A párisi menekültek kérdése élénken foglal­koztatja Angliát, Svájc­ot és Belgiumot. Anglia és Svájc­, mint már jellentettük, csak azon esetben hajlandók kiszolgáltatni a menekült párisi felkelő­ket, ha vizsgálat útján kitűnnék, hogy közönséges bűntényeket is elkövettek. Ez az egyedüli helyes eljárás. Mert a commune tényleg politikai párt volt, és soraiban sok volt a fellengés, de becsü­letes ember. Belgium ellenben ki fogja szolgáltatni a felkelőket, s így zsandárszerepekre engedi magát fölhasználtatni a versaillesi kormány által. Genfből sörgönyzik, hogy ott igen látogatott népesülés tartatott, mely elhatározta, hogy feliratot intéz a szövetségi tanácshoz, miszerint a svájczi föld nyitva álljon a párisi menekülők előtt. Metz capitulatiója a nemzetgyűlésben, valamely erősséget átad az ellenségnek haditörvény­szék elé állítandó. Ő, mint hadügyminiszter, meg­fogja tenni kötelességét, úgy a séd­an­i és metzi, mint a többi capitulátiók ügyében. A kamra áttérvén a napirendre, Dassausoy indítványára köszönetet szavaz a tűzoltóknak. Ver­­saillesban javában foly a vizsgálat. A „M. Polg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten jan. 2-án 10 óra — p. d. e. Érkezett Kolozsv. jun. 2-án 10 óra 15 p. d. e. Brüsseli kamrában Victor Hugo ügyét tárgyalván a fölött napirend­re tértek, Annethan igazságügyét kijelenté: a kormány fölkérte Hugót hagyja el Belgiumot. Favre jegyzé­ket küldött az olasz kormánynak fölvilágosítást kérvén hadi készü­lődéseiről. Fázissal a közlekedés e hét vé­gén teljesen helyre lesz állítva. HÍR HARANG. (o) Az új igazságügyér Bittó István lesz, s egy tegnapi lapnak bezárta után érkezett távirat szerint a tárcza átvételére késznek nyilat­kozott. A Victoria biztosító társaság köz­gyűlése. A gyűlés másodnapján, első­sorban a so­kat vitatott „függelék“ kérdése került szőnyeg­re. E tárgy előadója Hajós János választmányi ág volt, ki ez ügy históriáját részletesen, • bebnó tanulmány­nyal adta elő, igyekezve, hogy mind • majoritás, mind a minoritás réeményét és érveit kellő Világosságba helyezze a közgyűlés előtt. Az előadó úr a maga részéről beszedő végén azon indítványával járult a gyűlés elé, hogy mi­­u­tn e kérdés e pillanatban a kifejlett hírlapi vi­ták, s a dud két párt indokolt véleményeivel bősé­gesen megvan vitatva, bocsássa a gyűlés a lü­gé­sek kérdését egyszerűen szavazás alá, ez lévén az ügy legrövideb­b, Lgzajtala­nabb negoldasi útónja. — A véleményei szétágazók lévén, a gyűlés hig­gadt s egészen nyugodt tanácskozás alá vette a függelék kérdését, meyyek azon morális ban'sa volt, hogy a g)Ulcs­ké­ségbevonhatatlanul meggyő­ződhetett Királyb igón túli ré­zvényeseink teljes jó akaratáról, meggyőzödhe eit, h g/ a lefolyt u_d*k és káros acitá­lók melyek oly­an fennhangon hirde­ték a társulat székhelyének Kolozsvánék­ elvitelét, olyan rétin­­getés, meynek a leg kisebb alapja se volt. A hosszús vi­t­t­án végre szavazás alá ke­rült az a kérdés: elfogadja-e a közgyűlés az alapszabály függeléket tárgyalási alapul? A szavazás megtörténvén, az eredmény a következő volt: 532 szavazat a függeléket efo­­gadó tárgyalási alaput, 773 nem fogadta el, s így minden tovább­i vitának vége lett. A Közgyűlés azon­ban fe­lhatalmazta a je­lenlegi választmányt, hogy a Király bagón mii részvényeseink érdekében az igazgatósággal egyetértve adja meg az alapszabályok keretében mindazon szabad­ságokat és jogélvezeteket, melyeket csak meg­látni akartak tegnap a mint a Trocaderón elfoga­tott s a ragyogó napon fölrelövetett félelem nélkül nézve a Chassepot fegyverek reá szegzett nyílását. Mások azt mondották, hogy sebesültet, elfo­gatott. A kapua áthaladva a Virofiny és Versa­illes közötti Avenueben szomorú társaságra akadok. — Hatos Burokban, szorosan egymáshoz lánczolva halad 21­00 communista fogoly csendesen, türelme­sen,­­ bizonyos büszkeséggel. Köztük sok a nő, részint dühös torlaszalak, részint félénk, gyönge leány. Mindnyája poros, némelyik a lőportól fekete; a­mint igy haladnak hajadon fejeikre rohannak a bátor Chasseur d’ Afrique kardjai! Pedig a tapasz­talás megtaníthatta volna őket a foglyokkal való előzékeny bánásmódra. Hossza útjukon Sedávtól a német fogságba nem fojtotta fej őket a kard! Katonák foglyai voltak. De most már nem foglyok —­ok mily mókákat űznek arabs csődőreik hátán, mily büszkék az olcsó győzelemre — mint dolgoz­zák a commnce szerencsétlened! Mi lesz e szerencsétlen város s az országi elvnek fővárosa legközelebbi phasisa?Egy kato­­ni dictatura — császárság, királyság vagy egy ipzeti köztársaság — a név egyre megyen. A­dsereg Francziaország új hatalma, s a­ki a bad­­regen uralkodik, uralkodik az országon is. És a tizenkilenczedik század, és Európa a ci­vi­lisa­­­it vallja, és Francziaország művelődéssel dicsér­­ik, és a Francziák agyonverik egymást Páris dig rangban áll. Csak egy Nero hiányzik még, gy zeneljen a tánczhoz ! Eddig Forbes. Nekünk csak az a szavunk, hogy a versaille­ik első fellépésekkel, folytonos sanyargatásaikkal készitették a városba rekedt tömeget — játszot­t a dühvel s e já­ékot megfizetik muki-eseikkel saját szabadságukkal. A Forbes Déskü­tte erő let, a főváros, az ország kapuit megovi­olta elöl­­az a kormány, mely először lövetett a népre, szállal dühét és vesztét előidézte! (0­.

Next