Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-14 / 234. szám
234 ‘ sztím kolozsvárii, szóinkatok?oM ni s'TI V diktyfolyam Előfizetésli feltételek : Évre ...................... 16 frt kr. Félévre . • • * a n — „ Negyedévre . • • ' * — „ Havonként . • 1 n f, # A nyilttér 4-ar.er halál»n*ntt snr Ar» 20 sorig *5 kr., 20 soron felül 20cr· M gjoletuk mind i nap •nny ntAni napokat kivéve Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostoratc*»' a L. IBényai ház alatt F 0L I TKA i N A P i L A P. i EirdetCHi dijak Öt ször hn.sAliOî dott n ir 4rh fi hr Hélyegdij inuniou hirdet én n el .IU Kr Nfi^jobb hirdetéseknél külön kedvet mó: ;- t in n; *ijt « kom d ó hív ütni* l’iók kiadó hivatalok: Jordán: Ketörki ChllarDindmál. Dentin: Krimer Sámuel. Enyeden: Voltál János. Szamoeujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárt : Stein J. és Demjén I. K -Vásárhelyit: Wittich Józsefnél. Kolozsvári, ocroitiiit u. A törvényszékek szervezéséhez. Lassan bár, de mégis folyvást halad előre az igazságszolgáltatási reform nagy munkája. A miniszteri biztosokként működő törvényszéki ülnökök hozzákezdtek az elhelyezési előmunkálatok keresztülviteléhez, s egyátalában nincs okunk kételkedni az igazságügyminiszter azon ígéretének beteljesültét, mely szerint az új év elejével az új törvényszékek is meg fogják kezdeni működésüket. Csakhogy az e működéshez csatolható szép reményeket nem kis mértékben redukálják azon hírek, melyek a törvényszéki személyzet létszámára vonatkozólag úton-útfélen szállonganak. Nem tudjuk, mennyi a való e hírekben, melyek szerint p százezernyi lélekszámmal bíró törvényszéki kerület társas bíróságához alig neveztetnék ki négy törvényszéki ülnök és egy pár jegyző; annyi azonban bizonyos, hogy a törvényszéki személyzet létszámának túlságos összevonása a gyakorlatban megsemmisítené jó részét a bíróság szervezési törvények elméleti tényoldalainak. A legtávolabbról sem óhajtanók azt, hogy annyira igénybe vett, s óriási deficitekkel küzködő állampénztárunk nagyobb öszszegeket fordítson a törvényszékek beállítására, mint amennyit az igazságszolgáltatás érdekei elutasíthatlanul követelnek, ennyit — és csak ennyit — azonban nem lehet megtagadni, különben az új törvényszékek meg kevésbbé felelnek meg, mint az eddigiek, a modern jogszolgáltatás kívánalmainak. A túlvitt takarékosság és czéltalan költekezés között lehet egy helyes középutat találni, lehet a törvényszéki személyzetet oly létszámmal beállítani, hogy se sinecurák ne állíttassanak fel, se emberi erőt felülhaladó munkahalmaz ne helyeztessék az egyes törvényszéki tagok vállaira. Ha csak a takarékossági szempont lebeg vala a bírósági törvények alkotásánál törvényhozásunk szemei előtt, azon esetben bizonnyára ezután is az egyes törvényhatóságok kezei közt maradt volna az igazságszolgáltatás ügye. De épen azért, mert mindenekfölött jó igazságszolgáltatás létesítése állott törvényhozásunknak feladatában, ha ezt, mint ezért akarjuk, akarnunk kell a hozzávezető eszközöket is, még ha szinte valamivel nagyobb költségbe kerülnek. Az igazságszolgáltatás jóságának érdekében szükséges kiadásokat — e czél veszélyeztetésével — megtagadni, valóban káros következményű betetőzése lenne a törvénykezési reform munkájának. Molnár Antal: táviratok a Zágráb, okt. 11. Az ogulini határezredben kitört zavargások egy század kerületre lokalizáltattak. A felkelőket sorgyalogság és sluini határőrcsapatok tartják körülfogva, azonban még nem győzték le őket. — A zendülés oka állítólag az őrvidéki erdők eladása. A katonai vérbiróság ma indult innen Ogulinba. Bécs okt. 11. Habietinek és Schäffle miniszterek hallomás szerint beadták lemondásukat, azon indokból, mert Beust, Jiricsek elkergetése után is az aulában (bécsi jogi akadémia) maradt, s így a minisztériumot kompromittálta.—Beust megbuktatására ismét minden követ megmozgatnak ; Schuttle lemondása szintén ezt czélozza. Berlin, okt. 11. A franczia kormány legújabb hírek szerint erélyes rendszabályokat hoz, hogy a németek faggatásának megújulását megakadályozza. A vizsgálatnál kitűnt, hogy a közelebbi zavargás fő oka kenyéririgység volt. Regensburg, okt. 11. Mariortnál a vasúti híd építési állványa a Dunába zuhant 16 munkással együtt, kik közöl 3 halva s 6 megsebesülve fogtak eddig ki. München, okt. 11. Az ultramontán „Vaterland“ szerkesztője az ó-katholikus bizottság elnöke ellen elkövetett becsületsértés miatt 8 napi börtönre s 25 írtra ítéltetett. Új-York, okt. 10. Chicagóban a romok közt eddig 40 hullát találtak; az égés alatt fosztogató nyolcz egyén felakasztatott; a docksok és gabnaraktárak megsemmisülése miatt a leghevesebb izgatottság uralkodik; a különböző gabnanemekben szenvedett veszteség megbecsülhettem Bécs, okt. 11. Az „Abendpost“ kimutatja, hogy a cseh kiegyezési elaborátum félreismerhetlen haladást árul el a declaratióval szemben: míg a declaratió a personálunió álláspontját állapítja meg, a kiegyezést Magyarországgal csak feltételesen ismerte el s csak a tártó gyűléseket és a birodalmi delegatiót ismerte, a jelenlegi kiegyezési elaborátum a realunió álláspontját foglalja el, feltétel nélkül elismeri a Magyarországgal kötött kiegyezést s a midőn a lajtháninnoni közös ügyet részben feltétlenül elfogadja, annak alkotmányszerű kezelésére egy orgánumot hoz javaslatba. Levelezések: Dabrecen okt. 11-én 1871. A Csokonai szobor leleplezési ünnepély kedvező időben folyt le — az előre jelzett sorrend szerint a „kis — emlékkertben! A díszes menet a városház nagyterméből indult ki főkapitány Simonffy Imre vezetése mellett. Pesti és vidéki celebritások képezték a hosszú menetrend feltűnőbb pontjait. A debreceni öreg harangok — ünnepi szint kölcsönöztek a nép — örömnek, mely e ritka napon a nagy költő iránt nyilvánult. A színházi zenekar, s az ev. ref. főtanoda énekkara— gyakorlott darabjaikkal méltán kiérdemelték a közelismerést. Imre Sándor tanár kitűnő gonddal és szabatossággal irt emlékbeszédet, Búzás Pál jogtanár olvasta fel — szép eloquentiával. A megadott jelre — lehullott a lemez, mely az ünnepelt költő hazánkban páratlan szobrát elfedé — ott láthatók a halhatatlan dalnokot nézve az édes anya felé, — hós, szomjas lelke lyrája kenetét nyeré. Szász Károly — kitünően declamálta — pálya nyertes művét hosszas éljenek között. Ünnepély után indulunk a sírkertbe! Bővebb tudósítást ezután Dabreczen, oct. 11 délután. A lobogók még hirdetik Debreczen és a nemzet ünnepét. A nép búcsúra jár a remek szoborhoz, mely Csokonai Vitéz Mihálynak életnagyságnál agyobb képét tünteti fel. — A hatvanitezai temető-kert szerény sirkantjai között, ott tündököl a nemzet halottjának emlékköve, mely alatt a test régen porladoz, s mely felett a dicsőség glóriája örökre fenn lebeg. A nemzeti cultura fiai száp számmal gyülekeztek az örökzöld hant körül, melyet a kegyelet ápol. Ennek ismertetését a „Csokonai emlény“ szakavatott tollal följegyezte. Sokan elzarándokoltak az egyszerű házhoz, hol a lelkes költő fölkent búrjait pengető. Ott áll a szerény lak, melynek rozzant falait a költészet repkénye futá be, melyet ma virulva lát a nemzeti cultura. A diszebéd — az emelkedett ünnepélyhez méltó volt. Részleteiről bővebben ir. Anonymus Tisztimigr. Septér, 1871. October 6-án. (Ajámnva rom. cath. tanitó Lebedi János urnak.) Colléga urnak a „M. Polg.“ 222. számában „vidéki élet“ rovat alatt megjelent szellőztetés jellegű, de szerintem s becses engedelmével füstölésnek nevezhető czikkét olvasva, engedje meg, ha annak szellőztetésébe, tisztelettel alálitt belebocsátkozik. Mindenekelőtt azonban kijelentem azt, hogy ez által, sem önnek mi románokról levő véleményét visszatorolni, erre szükségünk nem lévén, annál kevésbbé önnel netán lapi polémiába bocsátkozni, ezt ön felfogásával együtt igen unalmasnak tapasztalván nem czélom. Czikke jellegét füstölésnek nevezem azért, mert kolléga úr saját tettével nyíltan dicsekedik. A szellőztetés jellegét pedig rosszul alkalmazottnak nyilvánítom azért, mert csekély felfogásom szerint a szellőztetés az, ha egy már megkezdett különben jó irányú közérdekű ügyben, némi hiányok is mutatkoznak, melyeknek elhárítása érdekében felszólalás javaslat, avagy ajánlat létetik valaáltal, a nélkül azonban, hogy a „cardo rei“ legkevésbbé is megbántatnék. A-kérdéseit czikk pedig éppen ellenkezőleg egyebet sem tartalmaz lényegest, mint hogy a román néptanítók nem jelentek meg az olvasó terembe, egy kettő kivételével. De a kedélyt izgató kifejezés, mely az intézménynek csak hátrányára, előhaladására pedig semmi esetre se lehetne, el nem maradhatott. Colléga úr a meg nem jelenés okát nem tudja magának megfejteni, sem felfogni nem képes, ezért ugy látszik, — ha sajnálattal is — de bosszankodik. Én az ilyen cselekvényt ahhoz tudom hasonlítani, mintha egy különben igen erkölcsös ló túlterheltetik, s ez terűjét nem birván, akaratán kivül is megfortélyosodik s aztán erejéhez mérten se húz, hanem a helyett rugdosódik s végre magát is összetöri haszontalanul. Lám én a kérdéseit póttanfolyamon jelen nem voltam, sem ottan jelen voltakkal nem találkoztam, ismerősöm sincs olyan, kitől megtudhattam volna, az olvasás, s eszmecserétől visszavonulás okát, de a kolléga úr czikkéből tisztán azt kell következtetnem, hogy önök magyarokul a románokkal gorombáskodtak.*) *) Ez túlzott feltevés. Nem képzelünk olyan tanárt, ki ilyen dolgot eltűrjön, szerk. S azok, mi különben nekik se válik teljes dicsőségükre, jámbor párákul visszahúzódtak. Ez különben a magyar oskolákba, már kezdetben a normális kisgyerekek közt észrevehető. Ha köztük románok is vannak, ezeket tépik, döfik, fricskázzák, ezvezorázzák, vaukurozzák, s mi csak tölök kitelhetik mindent elkövetnek, kis lelkükbe már beleszületve, vagy csak tán bele oltva levő érzelmeik kifejezésére.**) A tanár urak igen természetes, az ilyen kicsiségeket észre se veszik, vagy ha igen is, mint gyermekiességet elnevezik legtöbbnyire. S igy az ellenkezési érzelem a korral gradátim növekedik, mig végre a középkoron kellemetlen kitöréseket is idéz elő a tanulótársak közt. S melyet végre csak a késő felvilágosodás képes elenyésztetni. Vásárhelyit 1855— 1856-ik években az ilyen kicsiségekből a felnőtt román és magyar tanulók közt véres verekedések is történtek mindegyre. S igy, midőn egyrészről ezt a kicsiséget már kezdetben az iskolákban észre kellene venni, s elejét venni ezen különben kicsinynek tetsző, de később magát nagggyá kinőhető hajúak. Úgy a testileg kifejlett, de szellemileg elég nevelési kiskorúságban levő néptanítók közt épen kívánatos lenne figyelemmel kísérni, s a bajt orvosolni, nem pedig — mint czikkíró kollégámnak tetszett—érzésének gúnykifejezését az általánosságra elszórni, mintha az olábság, ha úgy tetszik, általában nem szomjútozná a tudományt, s a mivelődés nem érdekelné! S ilyetén megvetve, egymástól még inkább elidegeníteni a külön nemzetiségű néptanítókat. Annál én sokkal üdvösebbnek tartom: illő bánásmód, s egymás iránti gyöngéd, megnyerő magaviselet által összesimulva, egymáshoz édesítetten haladni a kitűzött szentszél felé. S ha kolléga úr is ilyszerű kívánatnak adott volna kifejezést, akkor tisztelném eszejárását és érzelmeit, s magam is kárhoztatnám czikkében irt kartársainkat; de így unom, s a jelzettek visszavonulása helyett, kárhoztatni tudom az ön erkölcsi tespedését, mit czikkében kifejezett. Hanem azért nem mondom vissza, hogy „a magyar is magyarnak marad, míg csak él“, se nem kívánom, hogy maradjon is kolléga úr által kifejezett értelemben, pedig hogy azt se kívánhatom, hogy a magyar oláh legyen. Mert én úgy tapasztalom, hogy így aligha nem a rákéletet éljük. De sőt ellenkezőleg, felkérem, hogy ahol ilyen bajokat lá- tunk, igyekezzünk azokat — mennyiben lehet — együttesen bántani el. ***) Ha pedig a közvélemény elébe kell ilyesmit hurczolnunk, úgy soha se engedjük magunkat a szenvedélytől elragadtatva, az egyes esetekből az átalánosságba ****) átcsapni, mert az igen sok rétegből van alkotva. S ha kolléga úr jövőre ily irányt hajlandó elfogadni, akkor önelfelejtkezését elfelejtve, jobbját kész nyújtani ismeretlen kollégája: Simon Mihály, román néptanító. Vidéki élet. S.-ezt.-György, oct 8-án 1871. Nem csak önök a távolban, de mi magunk itt helyben is kiváncsisággal nézünk Háromszék felső kerületében f. hó 13. 14 15-re kiirt képviselői választás elébe. — Hogy Tury Gergely ur jobb oldalra átnyargalt s háládatosságának jeléül, a főispáni székért, Tisza Lajos miniszter ur lábai elé rakta le választó kerülete szavazatát: a felső kerület kivakarva maradni tüntetett(?) elveihez, de boszonkodva a megcsalatás miatt s felingerülten, mint ha szavazatuk oly áru lenne, melylyel amúgy rendelkezni lehet, vizsga szemmel nézett körül: ki lenne képes elvet és érdeket képviselni. — Nézett, újra nézett és még sem talált méltót! Czég kell, létezésének jelét kell minden áron adnia — gondolkozók az ellenzék — s egyelőre felléptésé dr. Szenkereszti Zsigmondot. — Központi ellenzéki bizottmány alakult, általános szervezkedésének szükségét kimondó, értekezések tartását határza el K.vásárhelyi gyűlésén..............s mind ez ideig nem tett semmit. Itt nincs lélek, hiányzik az elvhűség s szóvivőink baloldaliaskodása az üres szószátyárkodáson túl alig terjed. — A nép zöme komolyan és határozottan gondolkozik; bírálni is tud, de jóhiszeműségét, ambitió, érdek kielégítésre használják fel. — E miatt bizalmát vesztette s kötve hisz. — A lágymelegek ezen osztálya magát függetlennek nevezi, mert tőle semmi sem függ!! A másik rész tényleg hivatalban, anyira káplár palota allatt van, hogy önállóan még gondolkozni sem mer. — Egy kötelességet ismer: engedelmeskedni. — S mióta a székházától elküldték az aláírási iveket Tisza részére, az egész tiszti kar, négy kir. biró, 11 dúló, ugyanannyi dulósegéd, árva és **) E vád sem áll, legalább sohasem tapasztaltuk. Lehetnek egyes kivételek, történhetik apró sérelem, de ez nem nemzeti gyülölség. Itt Kolozsvárit nagy számmal tanulnak románok, de semmiféle körülmények között nem törelnék el, hogy insultáltassanak éppen iskolatársaik által. És ez csak így van helyesen. Az iskolában minden polgár gyermeke, legyen az magyar vagy román, egyforma bánásmód és törvény alá tartozik. Ha az ellenkezőről vannak t. czikkirdnak adatai, ám lépjen elő vele nyíltan, s meg fog győződni, hogy a sajtó elégtételt szerzene mindig. Szerk. ***) Ez már helyes beszéd ! Szerk ****) Igaza van Simon urnak csak ,ugy e jó tanácsot követni is kell mindig. Szerk. községbirák maguk is rettegésben, félszben tartják a népet: „jaj ha a miniszter bukni fog“! Mert nemcsak hogy ezen tisztviselők jövője veszélyben foroghat, mint erélytelen cselédeké; de mivel három főispán s egy képviselő a nép „oktalan bizalmával“ „ellenmondás nélküli megválasztással“ biztatá a kormány e/.eu fris tagját, nem szeretnének hazugságban maradni. — — A kegyvesztés nálunk keserves portéka. — a nép között jelszó: ha Tisza nem lesz követ, Háromszék nem kap vasutat, s mint miniszter sok előnyben részeltet, ellenben haragját vonva magunkra, terheink növekedni fognak. E mellett, a bíróságok szervezetére kilátással, s a küszöbön álló törvényhatóságok rendezésére biztatással, hány ember akarat nyilvánítása fojtatik meg. ?! — Hogy többet ne mondjak a leendő 9. járás dulói állomásra 151—százötvenegy biztatott concurrens van, kik egyenként, hacsak annyi egyént tartnak is más állomásra emelésre biztatással; kölcsönösen annyira le vannak kötve egymásnak a hivatalért, az ezt osztogató hatalomnak, hogy alig marad Írástudó és Írástudatlan, ki érdeke kockáztatása nélkül meggyőződésének a választásnál kifejezést adjon. — Ily körülmények közt, minő eredményt várhatünk ? Hátha tekintetbe vesszük a megromlott erkölcsiséget, mely megszokta árverésen adni el votumát ? Tudva azt, hogy a választók nagy részét a felnőtt érdekhajbászat vezérli; az ellenzék tétlensége miatt, s mert nincs Háromszéken a mindennapiság körén felül emelkedni tudó, önzetlen hazafi, ki maga köré csoportosítva őket, értelmi világánál vezetné, mert e nép, szabad elhatározását annyira elvesztő, hogy öntudatra emelkedni s önmagáért tenni már nehezen bír, és a legjobb akaratban is a gyakori csalódás miatt kétkedik: magam részéről, jelen viszonyok közt, helyzetünk jobbra fordulásán nem bízom ! Bár csalódnám! Majd, az önelhatározás szabadságát lekötő szervezkedés vajúdásán keresztül estünk; majd ha a betöltött hivatalok vesztett reményű aspiránsai kiábrándultak, s mindenkinek cselekvési köre az adott viszonyok által lesz meghatározva, fog öntevékenységre ébredni, magáért Önmaga tenni! — Háromszéki. Apróságok a külföldről. Legközelebb Thiersnél volt kegyelmet esdeni Lulliernek az anyja, ki elbeszélte, hogy két fiát veszítette el a csatatéren s a harmadik kivégzésének néz elébe. Thiers sajnálkozott, a ház az illető bizottságot ruházta fel avval és a „Paris Journal“ szerint ő is sírt a szerencsétlen anyával. * * * AzOdre czimű párisi lap, mely a bukott császári dynastia érdekeit képviseli, közzé teszi ama sokat emlegetett levelet, melyet Eugenia ex-császárné intézett a mult évi szept.-ri napok elején az orosz czárhoz. E levél következőleg hangzik: Hastings, szept. 13. 1871 Sire! Hazámból száműzve ma Felségednek Írok, ha pár nap előtt, midőn Francziaország sorsa még a császár által alkotott hatalom kezében volt, kísértettem volna meg ugyanezen lépést: Felséged és Francziaország előtt ugy tűnhetett volna ez föl, mintha kételkedném hazám életerejében. Az utóbbi események visszaadják szabadságomat, és fölséged szivéhez fordulhatok. Ha nagykövetünk, Freur -knak jelentését jól értettem meg, úgy felséged a priori nem engedi meg Francziaország szétdarabolá-sának eshetőségét. Sire, a sors ellenünk volt! A császár fogságba jutott és a gyanusítás zsákmányát képezi. Egy más kormány vállalta magára a feladatot melyet mi tartottunk kötelességünknek teljesíteni. Felségedhez fordulok azon eldő kéréssel, hogy érvényesítse befolyását, miszerint a legkedvezőbb pillanatban tartós és becsületes béke köttessék. Vajda Francziaország — bármily kormánynyal bírjon is — ugyanazon érzelmekre találna felségednél, melyeket a kemény megpróbáltatás idején tanúsított irántunk. Ez a kérelem, melyet önhöz intézek. Még arra kérem felségedet, hogy ezen lépésemet, melyet az ön nemes szive érteni fog, és melyet felséged Párisban való tartózkodásának emléke sugallt nekem, titokban tartani szíveskedjék. * * * • A hivatalos lap megcáfolja a „Liede“ tíznapos hírét, hogy egy ezred tisztjei lakomájuktól éljen a császár kiáltással keltek fel s a hadügyér az illető ezredet a Satoryból rögtön vidékre helyezte át. A franczia lapok örvendenek a czáfolatnak. Hát ha igaz volna, nem épen igy megczáfolná-e a hivatalos ? Zavargás a határőrvidéken. Lapunk sürgönyei említést tettek azon sajnos eseményekről, melyek az ogulini határezred területén merültek fel. A távirat fegyveres néptömegekről tesz említést, melyek fegyvertárakat fosztogatnak és heves ellenállást tanúsítanak. Az azóta érkezett hírek igazolják a táviratunkban foglalt meglepő dolgokat. Amennyire kivehetjük a távsürgönyökből, a zavargás az egész ogulini határezredre kiterjed. Ki vagy kik állanak a fegyveres zendülés élén, arról nem tesz említést a távirda. Az ezred tisztjei közül néhánynak sikerült megmenekülni.