Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-11-21 / 265. szám
Y-dik árfolyam. Előfizetési feltétel**: Ént • • ' ftt — kr. ....................................8 * — „ Negyedévre • • • • 4 „ — * H«»oukéut ... 1 „ ao v A njrilttér 4-seer husiboentt sor ki* *0 sorig 26 kr., 20 soron leiül 20 kr. Mogjoleuik minion u«p, iuu.p Qtkni alpokat kivéve, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostoratas« . L. BÁnyai hit alatt. 265 ik szám Kolozsvári, Kedd,november 21 1871 MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sorra 1 kr Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Kick kiadó hivatalok: Jordán: Retezér és Hannathnél. Deésen: Krémer Sémáél. Enyeden: Vékér Jénos. gumosnyvértt: Csausz testvérek. Kolozsvárit : Stein J. és Denyén LM.Vékérhelytt: Wittich Józsefnél. Magyar* Polgári előfizetési feltételei. Égést évra . Félévre . . Negyedévre Egy hóra 16 frt 8 frt — kr. 4 frt — kr. 1 firt 50 kr. HT Egyes szám ára 7 kr. HTHirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 20 Fővárosi levelek. CVIII. Peat, nov. 16. 1871. Kedves barátom Ma vezette be Lányai az általa megfejelt ministériumot, rövid, minden méltóságot nélkülöző beszéddel. Ez két részre oszlott. Az elsőben hangsúlyozta azt, mit úgy is mindenki tudott, hogy t. i. a személy változással a rendszer nem változott, mert hiszen azt ő is együtt csinálta gr. Andrássyval; a másik részben csaknem trivialiter hangsúlyozta azt, mennyire támaszkodik saját pártjára, egyúttal annak „közönséges kifejezésekben“, mint gr. Teleky József fró, többséget ígért a jövő választásokra. A telepítvényesek kérdése lön folytatva, mely — úgy látszik — kedvező megoldást fog nyerni. A telepítvényesek egy holdnyi belsőségükön kívül 10 hold külsőt válthatnak meg; az állami közvetítést ugyan a pénzügyminiszer nem hajlandó elfogadni, de halljuk, hogy lesz a közvetítésnek oly módjáról gondoskodva, mely az államhivatalnak az állampapírok fölhalmozása által mitsod árt, a volt földesurat biztosítja, s a volt telepitvényesnek is könnyebbséget nyújt. Különben a telepitvényesek ügyében sok szép beszédet hallottunk. Kiemelendők a Tisza Kálmáné, Huszáré, a két Dánielé, sőt hangméltóság tekintetében a Bittóé is. Jól esik az embernek egyszer-egyszer az elnyomott emberiség mellett is hallani egy-egy fölkiáltást, úgy jó, mintha Klauzál és Kölcsey szellemei keltek volna fel és simának a teremben.... Ennek daczára Bittó száraz prózában kijelenti, hogy a ministerium ugyan nem köti tárczáját a telepítvényi kérdéshez, de másfelől azt is tudatja, hogy az így átalakított törvény átvitelére nem vállalja el a felelőséget afeleő házban. Valóban arról nincs fogalmatok, mekkora az ingerültség e kérdésre nézve a racksás főrendek között. Kigyót-békát kiáltanak. Fölosztásról, rablásról beszélnek. És ugyan miért? Hát hogy a pesti utcza szélesebb legyen, a sugárút fényesebb, a paloták lakói kényelmesebben kocsikázhassanak, le lehet vágni azt a házat, melyben a polgárnak atyja, nagyatyja született, élt és meghalt; de azon derék polgárok megélhetése kedvéért, kik gazdátlan, fölhagyott, puszta helyeket értékesítették a hazának és földesurnak, ne lehessen annyit kisajátítani, mennyi élelmükre okvetlenül szükséges ? Ami meg a birtokjog szentségét illeti, ez eszme épen úgy meg van ingatva az egy holdnyi belsőség, mint a 10 hold külsőség által. Mert aki már lop, tolvaj az, akár egy batkát, akár 100,000 forintot lopjon. Mit fognak a méksás főrendek azon törvényjavaslattal tenni, azt nem tudom, de annyit mondhatok, hogy a ház nem fog engedni e kérdésben, s mindazon felelősség, mely ez által 100.000 polgár életéért, lételéért teszi őket felelősekké, egyedül reájuk háromol. Gondolják meg, mit Tisza K.oly szépen fejezett ki, hogy a birtokbiztonságot nem az biztosítja, ha egy néhány emberé minden, a többié semmi, hanem ha kisebb-nagyobb földbirtok által az országnak minél több polgára van érdekelve! P. Szathmáry Károly. • • Uj „Erdélyi Muzeum.“ A kivégzett Török professor levele 1849-iki fogttsigából. Közli K. Papp Miklós. Kísérőink között voltak sokan olyanok is, akik rajtunk szánakodtak, irántunk jó indulatot mutattak , de nagyon sokan olyanok, a kik ránk mindegyre fegyvert ragadtak, s általszurással vagy megyéssel fenyegettek, kivált a mikor a ló egy kevéssé sebesebben lépett mint ok, s pedig a síkságban hegyre a lovak kapaszkodva mindjárt mindjárt sebesebben indultak; ahol oláh faluk között jöttünk, ott az oláhok láncsákkal kiállva fenyegettek. Így jöttünk első nap Mikefalvára hálni, itt egy magyar udvarbírónál egy kevés szalmán csendesen aludtam ki magamat, s nyugodtam ki a nap terhelt ételem ezen nap egy kis kenyér és ottan ottan egy is pálinka, melyet Te kedves lelkem tettét fel az útra a melyből a többit is, kik a szekéren velem voltak, részeltettem. Másnap délre érkeztünk Bogácsra, itt a kisérő tiszt számunkra húsról gondoskodott, melyet ma fizettünk meg, s itt bort is kaptunk pénzünkre, és meglehetősen ebédeltünk, gróf Keményné kömény levest is készítvén a tokány mellé. Innen Medgyes felé már béestvéredett az idő, a medgyesiek meghallván, hogy megyünk, csoportonként tódultak ki élőnkbe a kiabáltak „le vele, a Küküllőbe velők.“ Ily körülmények közt, a minket kisért tiszt rendes katonaságért küldött be a városba, hogy az minket védjen, mert a landsturmba nem bizhatott eléggé, amig a kijött, addig Medgyesen kívül a híd és Küküllő mellett tartózkodtunk, hallgattuk a tömérdek sok szitkokat, melyeket ellenünk szórtak, minden nehezen vártuk a halált; végtére a rendes katonaság megérkezvén, bekisért a városba egy vendégfogadóba Itt ahoz képest jól szállásoltunk, jól vacsoráltunk, de drágán is megfizettük. . Eddig azt sem tudtuk, hogy miért visznek minket Szebenbe, de itt a minket kisérő tiszt úgy adott általa Medgyesinek, hogy mi keresekül küldetünk a Maros-Vásárhely városa csendességben és békességben megtartásáért. Maros-Vásárhelytől Medgyesig minden szempillanatban lehetett attól tartanunk, hogy minket átdőlnek vagy meglőnek, s a bizonyosan meg is történt volna, ha a vezető tisztek közül major Brecht, és kapitány Kein — két igen becsületes jó ember — mindent el nem követtek volna oltalmunkra. A jó Isten fizessen meg jóval azon jó embereknek, ők nem rendes katonaságbeli tisztek, hanem csak a landstrumhoz tartozók voltak ; amíg élek soha el nem felejtem jóságokat, áldjad te is az Istent, hogy oly jó embereket rendelt volt mellénk kisérő vezérekül. Medgyestől fogva Szebenig medgyesi őrsereg kisért, ezeknek vezetőjük nem volt oly barátságos hozzánk mint az előbbi kettő. Medgyesről egy nap jöttünk Frauendorfba, ott oda való lévő Kein kapitány, aki Medgyesig kísért, de onnan előttünk haza ment — Kern jó szállásról gondoskodott számunkra egy Schobel Mihály nevű becsületes jó embernél, itt jól haltunk, innen ebédre jöttünk Nagy Selykre a vendégfogadóba, hálni Szelindekre. Szelindeken nagyon későre kaptunk szállást, különben meglehetősen háltunk, húst is kaptunk pénzünkért vacsorára. Szelindekről délután két óra tájt érkeztünk meg Szebenbe, s itt szállítottak a kaszárnyába két kis szobába. Szelindek és Szeben közt, Nagy- Csürön innen Szeben felé jőve reánk is lőttek, hogy kik nem tudjuk , a golyó közel fütyölt el, de nem talált. Medgyestől fogva Szebenig a kísérők számára mit fizettünk. Én a báró kemény szekerén jöttem, az úton mindenütt velük egyaránt fizettem a lovak számára vett szénát, zabot, a kocsis tartását, aminthogy az inast ők miattam hagyták otthon, én hordoztam be a szekérről portékáikat kíséret mellett, a másnap viszont én hordoztam ki, és csináltam az ülést nekik. Ezt nem felhányásból írom, hanem ha ők jók voltak hozzám annyiban, amennyiben szekerüknek egy nyomorult szegletében nekem helyet engedtek, én is kívántam ezért megszolgálni pénzzel is, de szolgálattal is. Vékony szerű lévén öltözetem, sok fázást állottam ki. Medgyesen vettem egy báránybőr sapkát, akartam venni egy pokróczot is, de Táviratok a küllőidről. Bécs, nov. 18. Az ellenkezőleg hangzó számtalan félhivatalos peri tudósítások daczára is tény az, hogy Andrásy tifiklta meg Kellersperg kabinet megalakulását. A új cancellár azonban, úgy látszik, már belátja, hogy a teljes reichsrath egybehívását lehetetlenné tette, mivel a németek a törvénytelen tártógyűlések fel nem oszlatása miatt, nem mennek be a reichsrathba. Prága, nov. 18. a „Politik“ lefoglaltatott, mivel egyik czikkében a császárt, Beustot és Andrásyt a legdurvább módon gyalázta. Lemberg, nov. 18. Smolka Prágába megy a foederalista gyűlésre. Csernovitz, nov. 18. Petrino elnöklete alatt két napi értekezlet tartatott a prágai foederalista gyűlésen való képviseltetés tárgyában — azonban eredménytelenül. Bécs, nov. 18. Bécs város küldöttsége, élén a polgármesterrel ma Beusthoz ment, hogy feliratát átnyújtsa s a volt kanczellár részéről a legszivélyesebb fogadtatásban részesült. Párig, nov. 18. Thiers üzenetét készíti elő a nemzetgyűlés megnyitása alkalmára, melyben fel fogja sorolni a szünidők alatt tett előleges munkálatokat s átalános átnézetet nyújt a helyzetről. Bécs, nov. 18. Chambord gróf a „Fremdenblatt“ egy távirata szerint távsürgönyt intézett a pápához, mindenre kérvén az egyház fejét, hogy Rómát még az olasz parlament megnyitása előtt hagyja el , jöjjön Francziaországba. Prága, nov. 18. A morvaországi cseh párttal alkudozások folynak a reichsrathba leendő követküldés tárgyában. Az alkotmányha nagybirtokosok számosan gyűltek itt össze a választások tárgyában való tanácskozás végett. Coblenx, nov. 18. A katonai laboratóriumba ma nagyszerű felrobbanás történt, mely alkalommal több katona megsebesült s 2—3 meghalt; a közel eső lőporraktár érintetlenül maradt. Megyei élet. Küsküllőmegye democrat bizottmányának utolsó gyűlése. 1871. november 14-én. Ha talán sokak óhaját ki nem elégítette is, eddigi autonomicus életünk folyása, ha kívánni valót sokat is hagyat fönn a régi megye, a nélkül hogy az életbe léptetendő, az értelmiség rovására, kiváltságos jogokkal a véletlen erélye által felruházott, méltán csak személyüket képviselő bizottsági tagokból fele részben álló új megye mindazon hiányai, komoly gondolkozás tárgyává tétettek volna, melyek kétségen kívül, majdnem illusioriussá teszik a törvényhatósági önkormányzatot, azon minden oldalról kitüntetett izgalom, mely e napi gyűlésünkben uralkodott, elárulta a megyei élethez való ragaszkodást, s a jövő feletti töprenkedést, hogy várjon a jövő megye megnyugtatásukról automiánkat illetőleg, fog-e biztosítékot nyújtani? . . . Fog-e nyújtani, midőn a bizottmány, — ha csak el nem odázva a szervezetet — a belügyminiszternek a közigazgatásra oly szomorú majdnem zsibbasztó rendeletét vala kénytelen elfogadni, mely minden bizonynyal, csaknem lehetetlenné teszi azt, midőn az 1870-iki költségvetéshez mért tisztviselői leszállítások után is, még két szolgabirói állással vala képtelen apasztani, a tisztviselői kart, s igy reducálván, a mindennap szaporodó közigazgatási teendők gyors ellátását, lehetetlenné tette; s ha, mi leginkább hihető, a 776/ép marad költség fedezetül, a közigazgatás anynyival nehezebb lesz, a menynyiben, a tisztviselőnek a megélhetés gondjaival is küzdenie kell, ha uradalmak tulajdonosává születni a véletlen által nem való szerencséje. — E keserves leiratot voltak ugyan többen, s éppen a jobboldalról, kik respectálni nem akarva maradni akartak az első szervezési javaslat mellett; mi az igaz a megyére nézve jobb leendett; de a törvénynyel , a törvény által, éppen az önkormányzati jogtiprására, a miniszternek adott megerősítési joggal ellenkezvén, az ellenzék, a törvényességet, ha rosz czélzata is, tiszteletben kívánván tartani — a miniszteri leirat elfogadását követelte, mi aztán szavazatilag meg is történt. — Mit mondok? ellenzék,...........Nem, csak ellenzékiek, nálunk a mult időben megszokott kényelmesség lethargicus zsölyeszékben ülni édesebbnek tartatván, nem szokott pártműködéssel fellépni az ellenzék; aki a gyűlésben van, ott van, ha nincs nincs; kérdések megvitatása a magatartás meghatározása, nem divatos; egy szóval, még annyit sem teszünk, vagy tettünk, hogy a begyűlt tagokat bár ott tartsuk, míg vége lesz, az ügynek inkább javára válnék, talán ha kevesebbségben volnánk, mert igy a többség tudatában elbizakodva, nem értekezve a teendőkről, majdnem megtörténik, hogy levezetünk. Egyébiránt közjogi ügyek nem forogván fenn a kimaradottak vagy korán eltávozottak menthetők. — S utóvégre is a megyében a legtöbb a legszámtalanabb kérdés nem szorosan vett pártkérdés. Főleg ez jövő megyében , midőn anynyi joggal nem bir a megye, melyek mindegyike, mert az önkormányzat fénypontját képezi. . . főleg, mert a főrendek életbeléptetésével, az elnyomott és kiszorított „értelmiség“ bejuttatása fődolog a választandó bizottságba, amely pedig bárhány alkalommal, némely elvi kérdésekben eltér egymástól, tapasztalván báró Keménynek ajántam való nem a legjobb indulatját, mellőztem a vásárlást, nehogy alkalmatlanságot okozzak, vagy ő annak vegye, s még jobban kitörjön ellenem. November 16-kán érkeztem meg ide a kaszárnyába, itt ételről gondoskodtam ugyan, de nem volt mibe háljak, tehát vettem egy pokróczot 13 váltó frton, azt magam alá tettem a földre szekémmel betakaróztam, báró Keményéknek részint volt, részint hozattak; másnap én is kaptam egy katona számára való szalmazsákot és szalmával töltött párnát s egy vastag lepedőt és egy pokróczot, vas ágyat is hoztak, de nekem nem jutott, és én a földön háltam vagy két hétig, akkor Ágotha úr a városról nejével együtt látogatásunkra jővén. Ígért nekem egy tábori ágyat s küldött is, küldött Ágotháné még két lepedőt, egy pár változót, minthogy ekkor az enyimek szenynyesek voltak, s igért egyebet is küldeni a mire szükségem van, csak szenjem meg, egyszer mosatott is, minthogy a kaszárnyában a ki vagy kétszer mosott elment innen, s nem mindenkinek mertem átadni kevés változómat. Az Ágotha úr változóját egy hétig használtam, s akkor köszönetem mellett haza küldöttem. Mikor ide megérkeztünk, én eleget gondolkodtam, hogy van-e valaki itt a városon a kit ismerek, a kitől tehát kérhetnék valamit, de nem jutott senki más eszembe, hanem Solymosi úr, a ki a mult nyáron a Homoródi borvizen vala s ott még félnap mulatott azután, hogy ma oda megérkeztünk. De rendelt az Isten idő folytában másokat is. Első volt ezek közt egy Bocskor Antal nevezetű ifjú, a ki a kincstári hvatal mellett van, ennek testvérei Maros-Vásárhelyen a szentkirály utczában lakik, de nem a hajósközbeliek fele, ezen jó ifjú csaknem mindennap bejött hozzánk, arra engedelmet nyerve, s mindjárt másnap hogy megérkeztünk, legelőször, ekkor általa kértem meg Solymosi urat, hogy küldjön egy párnát számomra — még akkor nem volt meg a szalmapárna — és Somlyai úr oly jó is volt, hogy küldött egy párnát; általa vétettem dohányt, pipát, tőt, selymet, czérnát, ő hozott papírosat, tentát, pennát sat. — A másik, kireszt ismerősömre akadtam Székely Dénes, ő is a kincstár mellett van, gyermekkorunkban jó barátok voltunk, az udvarhelyi kollégyomban Midőn a belreformok terén is, és a káprázat s nem a gyakorlati életből, a nép szokása, hajlamai után — mentetnek az újabb intézkedések, azok gyakorlatiatlanságáról csak akkor győződhetik meg a közönség, ha hivatott, s ez alkalommal kiszorított vezetőjét az értelmiség által megismertetik s általa gyakoroltatott életrevalósága vagy idétlensége mielőbb bebizonyittatik. — S éppen azért igen hibás a megyeszervezési törvényben a választási eljárás, mert most megtörténhetik, hogy a több választókerületből, minden kerületben — melyek közül egyik a kívánt számon feles a másik nagyon kevés számú értelmiséggel bír — külön külön választatván a bizottsági tagok, kitűnőbb megyei tagok maradnak ki, míg ha együtt választana egy hatóság, a választó is több jogot gyakorolna, a maga kedvencz emberét is, de az értelmest is megválaszthatná, már aztán akkor computus, akár reciprocitás, akár külön pártok vagy pláne nemzetiségek szerént történnék is a szavazás, az értelmiség választatnék meg. Mi talán más hatóságban megközelítőleg el is érezhetik az által, hogy több napokon történik a választás, s igy érintkezésbe teheti magát a választókkal az öszszes értelmiség vagy legalább nagy része. De nálunk, sokan hazatávozván — talán pártféltékenységből, melylyel egyúttal több olyan választó jogát megsértették, kik tisztviselők lévén, a nem illetékes kerületbe kötelesek azon időben lenni, és a választók értelmi állapotáról nem éppen szép bizonyítványt szolgáltattak, hogy 24 óra alatt megtántoríthatók lennének, a késő estig folytonos gyülésezésben viszszamaradottak többsége által 3 szavazattal, az ellenzékiek ellenében, egy ugyanazon napra (dec. 4) határoztatott az 5 kerületben a választás megtartása. Látszatnak tűnik fel, legalább előttem néhány szolgabirós segédegy quasi megfosztatott, szavazási jogától, s hogy feltehető volna, a jobboldali választókról, hogy meggyőződéseiket megváltoztathatták oly rövid idő alatt, mert e tendentia helyett, egyebet okul fel nem hozhatni, mint a makacsságnak azon megkisérlési kifejezését, mely a többség kimutatása által felmagasztalva érzi magát. A többség nem mindig szolgáltat győzelmet, mert meghozhatja azt némelykor az önzés érdekének támogatása, meg az elnyomási hajlam vasmarhasága, meg a boszu érzete, vagy tisztátlan szövetkezés, vagy s ez a legártatlanabb: a makacskodás gyermekes féltékenysége. Történjék ez bármely oldalról mindegy , s történjék bármely kérdésben, ha az, nem „elv“ „eszme“ „igazság“ „meggyőződés“ kérdése. . . . A többség csak akkor vezet győzelemre, ha bír erkölcsi nyomatékkal is. . . . s nem gyakran a valódi győzelem a kissebbségé. . . S bizonyára: a megyeszervezésnél, a bizottságban azé lesz a valódi többség a ki az értelmességet pártolja, s ha szinte kevesebb számban is bevezeti. — Hogy Küküllőmegyében, a több napokon tartott választások által könynyebb leenne az értelmiséget beválasztani az bizonyos. — így sincs elejtve. — De ha el lesz, a felelősség nem terhelheti azon késő estére megmaradott résznek már csak kisebbé vált tömbét, mely az 5 napi választás mellett öntudatosan szavazott. — Egyébiránt a múltakban vett tapasztalatok nem fosztanak meg, — ezen a mai napon hurczolt szavazati viszketeget, forró évszakban, gyorsan el———————— egy grádusban vagyis osztályban tanultunk, de ezelőtt huszonkét évvel egymástól megváltunk, azután egymást soha sem láttuk, hogy meghallotta, hogy engem ide hoztak, felkeresett és egy vasárnap egy jó sóskáposztás ebédet hozott, arra is kért, hogy változómat küldjem hozzá mosatni, de akkor már máshová adtam volt, azután pedig sem ő nem járt nálam, sem nem küldötte be szolgálóját, s minthogy nem volt kitől oda küldjem, nem küldhettem. Nem tudhatom, hogy mi az oka, hogy ő azután nem keresett fel, nem adtak-e neki arra szabadságot? vagy miért? Harmadik, kivel itt találkoztam mint ismerőssel, Hámorszki István nevű ifjú, maros-vásárhelyi születésű, itt a kincstár mellett szolgál; ő azután jött ki a marosvásárhelyi kollégámból, hogy én ott professor vagyok, mihelyt meghallotta Bocskor úrtól, hogy én itt vagyok, mindjárt küldött nekem dohányt, küldött gyújtó szálkát egy néhány csomót, két török pipát, egy játszó tarok kártyát, s Karácson előtt egy kevéssel Bocskor úr elmenvén Fogarasba, ő nyert szabadságot arra, hogy hozzánk naponként bejárjon, azután minden szükségeseket általa igazítottunk, fát is ő vásárol nekünk, kosztfőzőt is ő keresett, ő hivott hozzám orvost, ő hozott orvosságot stb. stb. Betegségem alatt, mely gyomorsikulás volt, Januarius hónap 10-kén kezdődött, és ma, midőn írom ezen gyászos soraimat, Januarius 25 én sem szűnt meg egészen, és így éppen a legterhesebb és legszükségesebb időben ápoló angyalként lépett fel az én, ezen szerencsétlen állapotombani lehető boldogításomra a Garda Márton jó barátom kedves neje, édesanyja; ezen igen jó Tiszteletes asszony eleinte fekete kávét és nádmézet küldött, későbbre — a Doctor orvosságot rendelvén s eltiltván a kávé italtól — küldött mindent, amit a Doctor megengedett, jelesen köménylevest, csirke-bécsináltat, zsemlekását rántva, főtt somot, megylovast borban és vízben főzve, borlevest stb. egy marosvásárhelyi csizmadia Szőcs Sándornak mintegy 9—10 éves kedves kis jó leánykája által, a ki a Tiszteletes jó asszonynál lakik, ugyan ezen jó Tiszteletes Aszszony mosatta meg több ízben változómat s kendőmet is úgy zsebkeszkenőmet is. (Vége következik.)