Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-05-05 / 101. szám
VIII. évfolyam. 101-dik szám. Kolozsvárit, 1874. kedd, május 5. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészétre ...............................16 ft. kr. Félévre...............................................® » — ■ Egy negyedre.......................... * • “ • Lijj Egy hónapra ...... 1 » ° Q » SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában II.Ind.6l hivatal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban fótér gr. Teleki Domokos-ház. In rí ’In 3 HIRDETÉSI DIJAK rí" Ötször halakozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés utin 60 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvező tények.S 4 NYILTTER soronként, vagy annak helye 26 kr. Reklamok: hirfttsérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR. MÁJUS 4. Ghyczy válasza a bankügyben. Ghyczy ma válaszolt a képviselőházban Solymossy Bálint képviselőnek a bankügyben hozzá intézett interpellációjára. E választ a képviselőház 137 szóval 77 ellenében tudomásul vette, noha azt hisszük, hogy sem Ghyczy, sem a mellette szavazó jobboldal azt kielégítőnek tartani nem fogja. Mert abban igaza van Ghyczynek, hogy most rögtön sem a hitelválságon ő nem segíthet, sem az uzsoráskodást meg nem akadályozhatja, sem a földmíves rész esztendejét, vagy az üzlet pangást meg nem akadályozhatja. De magában a bankügyben egy megnyugtató szót sem mondott és bármennyire szeretnénk megnyugodni válaszában, azt még azon nehézségekkel szemben sem tehetjük, melyek a bankügygyel tagadhatatlanul összeköttetésben állanak. Mert a Ghyczy által felsorolt nehézségek fontosságát elismerjük ; tehát nem vonjuk kétségbe azt, hogy a valutát előbb kell rendeznünk, mint a bankügyét; nem tagadjuk azt, hogy a valutát csak akkor rendezhetjük, ha az állami papírpénzeknek reánk eső részét bevonjuk és kétségtelen az, hogy ez a művelet teherrel jár, melynek elviselésére államháztartásunk mostani zavarában nem érzünk magunkban erőt, valamint elismerjük azt is, hogy magának a bankalapnak előteremtése ís pénzáldozatot igényel, tehát terhet ró ránk. Ezeket a nehézségeket hozta fel Ghyczy a bankügy mostani megoldása ellenében és mi azoknak fontosságát egytől egyig elismerjük. És még nem tartjuk válaszát elfogadnatónak, ami akból. Először: nem azért, mert e nehézségek már most sem legyőzhetlenek, ha felszabadítjuk magunkat attól a gondolattól, hogy csak az osztrákokkal kötött szerződés, illetőleg az osztrák bank segedelmével állíthatunk fel önálló magyar jegybankot. Igen, azt elismerjük, hogy a kiegyezési törvény folytán, a valutát csakis az osztrákokkal kötött szerződés segítségével rendezhetjük, mert az 1867. 15. t. czikkben közös jótállást váltottunk az állami papir pénzért, melynek tétele és kényszerforgalma képezi a valutarendezés egyik akadályát ; tehát ezt a függő adósságot közös egyetértéssel kell bevonnunk, illetőleg megosztva, konvertálnunk. Tehát annak van értelme, hogy az osztrákokkal alkudoztunk a valutarendezésre nézve; annak is van értelme, hogy ezt addig érvényre nem emelhetjük, míg nem gondoskodtunk arról, hogy a reánk eső terhet mi módon fedezzük. De épen abban van az eddigi alkudozások és Ghyczy válaszának hiánya is, (és ez a második ok, mely miatt Ghyczy válaszában meg nem nyughatunk) hogy soha nem fordultak a külföldhez ez ügyben, tehát nem gondoskodtak semmiféle fedezetről, így aztán egészen az osztrákok önkényére vagyunk bízva és ezek (az osztrák bank uralmának fentartása érdekében) húzzák a dolgot, és húzhatják, mert tudják, hogy mi más eszközökről nem gondoskodtunk sem a valuta, sem a bankkérdés tekintetében. Tehát egészen megkötött kézzel állunk rendelkezésükre, így, ha akarnánk is, még az osztrákokkal sem alkudhatunk sikeresen, mert nem vagyunk velük szemben függetlenek, sem semmiféle irányban biztosítva. Az ily alkudozó féllel könnyen bánnak el. És mert eddig legalább Ghyczy sem szakított ez iránnyal, sem válaszában erre nézve reményt nem adott, ezért tartjuk válaszát ki nem elégítőnek. Igaz, hogy ő a mi rész államháztartási viszonyainkat és az európai pénzpiac drágaságát hozta fel ez ellen akadályul. Azonban gondoljuk meg azt, hogy 15 millió lakosságú országnak, mely már annyira előre haladott a kultúrában, mennyire hazánk álló területe és forgalma oly egészséges, jövedelmező vállalattá tenne egy önálló jegybankot, hogy még a mostani részviszonyok mellett is vállalkoznék külföldi társulat szívesen arra, hogy bizonyos kiváltságok és (illetőleg a valutarendezésért) csekély kamat fejében elvállalná a függő adósságból reánk eső résznek állandó adóssággá konvertálását és a bankalapítás költségeit is. És önálló bankot alapító társulat anynyira a mi érdekeink szerint kezelné ügyeit (miután csak hazánkra lenne szorítva működése) hogy bizonyára Bwn hánnAk mp.cz &z alkut fAI Ar» ka a I» „ 11 fi IXm vényes klausulákról gondoskodva lenne. Igaza van Ghyczynek: a valuta és bankérdést egyszerre kell megoldani, de ne várjuk azt az osztrákok segedelmétől, hanem keressünk magunk rá pénzt, mert erős hitem van, hogy a fennebbi kombinatióval most is kaphatunk —államháztartásunk (legalább közelebbről) érezhető terheltetése nélkül is. ________ _u. — Az erdélyi deákpárti képviselők értekezletének albizottsága ápr. 30-án tartott ülésében a következő megállapodáshoz jutott: Elvileg elfogadá mindenekelőtt a házi adónak a törvényhatóságok általi hordozását, oly föntartással azonban, hogy a megyék tervezett területi szabályozásának eredményeihez képest utólag határoztassék meg azon százalék nagysága, mely az államadóból a törvényhatóságok javára leírandó leendő tisztán állami adminisztráció költségeinek fedezésére. A kisebb városi törvényhatóságok sorsára nézve abban történt megállapodás, hogy csak azok lennének a megyékbe olvasztandók, melyekben sem tulajdonképeni polgári elem, sem egészséges törvényhatósági élet nem fejlődött ki. Az idegen törvényhatóságok területén fekvő enklávéknak czélszerű beosztását az illető törvényhatóság területébe elkerülhetlennek véli az albizottság. Végül azon kérdés iránt, hogy az Erdélyben külön históriai alapon fejlett területek a megyék kikerekítése alkalmával érintetlenül hagyassanak - e? — abban állapodott meg, hogy amennyiben az új törvényhatósági területeken az együvé tartozás eszméje inkább kifejleszthető, ha lehetőleg azonos elemek egyesíttetnek , a múltban létezett külön területek lehetőleg érintetlenül hagyandók; azonban ott, hol az adminisztráczió érdeke ellenkezőt kíván,a az új törvényhatóság czélszerű fejlődésének tekintetei lehetővé teszik, valamint az eddigi külön területeknek, úgy erdélyi s magyarországi területrészeknek is egy törvényhatóságban való egyesítése óhajtandónak mutatkozik. Az albizottsági tanácskozás további tárgyát a jelzett elveknek a törvényhatóságok területi rendezésére vonatkozó törvényben miként leendő alkalmazása képezi., igazgató tanácsos, az igaz, és nem volt titok azon időben sem, amikor Csávolszky Lajos úr Tisza Kálmán vezérsége iránt lelkesült éveken át. Megjegyzendő egyébiránt, hogy Tisza Kálmán igazgató tanácsos azért, mert a vasút egyik engedményesének, Debreczen városának képviselője s ezen minőségben teljesíti az ellenőrzés kötelességét megbízójának érdekei felett.Hasonló helyzetben van Kiss Lajos Debreczen másik képviselője, ki egyátalában nem tartozik a vasút fizetett hivatalnokai közé, mint nem tartozik oda a balközépi képviselők sorából senki. Ennyit az első kérdésre. Hogy Móricz Pál és Kiss Lajos a pénzügyi bizottságban nem írták alá a kisebbségi véleményt, az köztudomású dolog, melyet indokoltak is kellőleg ; de hogy akkor, midőn a kérdés felett dönteni kellett — a képviselőházban — mindketten és Tisza Kálmánnal együtt, a pénzügyi bizottság javaslata ellen szavaztak, azt megolvashatja akárki az illető ülés jegyzőkönyvében a az akkori hírlapokban. Ami pedig azt illeti, hogy a nevezett képviselők — mint a kézdivásárhelyi levelező felteszi — „nem tehettek Tisza tudta nélkül* akkor, midőn a Bánó-féle véleményhez nem csatlakoztak : ez egy olyan feltevés, mely — eltekintve többi rugóstól — teljes tudatlanságot árul el a bizottmányi tagok állásáról, kiknek a felmerülő kérdéseket akár az illető párttal, akár ennek vezérletével mindig előre megbeszélni szüksége nincs és lehetetlenség számos esetben. Ennyit a második kérdésre. A harmadikra az a felelet, hogy nem igaz. A balközép ugyanis annyira óhajtotta a törvényilíLASl&t lelülófM/uá'TííPJ$8fp8 &« éa kivétvozásra, a távollevőket figyelmeztették a bejövetel fontossságÁr, « az elmaradottak csekély roszólásban részesültek». Ezen tények száraz előadás»., a tisztességes emberek ítélete alá bocsátják,8 Egyetértés" levelezőjének és szerkesztőjén." insinuatióját, melyek szerint Tisza Kálmán hajtotta a keleti vasút másodprioritásai ügyében a törvényjavaslat megszavaztatását és pedig azért, mit ez után remény tette elfogadhatóvá tenni az északkeleti vasút 22 milliónyi követelését, mint ennek egyik igazgató tanácsosa, hogy a balközép le is szavaztatta magát, a Tisza Kálmán óhajtásának teljesülése végett szándékosan. Amely politikai párt ilyen természetű állításokból akar megélni, annak ellenében elég felhozni egész hidegen a tényeket s a közvéleményre bízni a jellemzést. így tettünk, és több szavunk nincs. TARCZA: Szemere Bertalan három levele. Kossuth Lajoshoz.1) Közli: Jakab Elek,'] Bécs, jul. 19-én. 2836. Önnek hogy írhassak, s levelemet biztos kézbe adhassam, rég lesem az alkalmat, s ide találtam, de alig tarthatom kevés ideig üstökénél fogva, s azért vagyok oly rövid, a hiányos nézeteim összegzésében. — Hitem, mig a nagy nemzetek nem ismernek, rólunk nem szólnak, energiánk nem fejtik ki teljesen. Fontos feladás a külnépeket, azaz a francziát és angolt állás) A történeti adatok hitelességének megbirálatára a közlő kötelességévé teszi annak kifejezését: eredeti vagy másolat után közöl-e valamit ? Én a ,, T® SUtli “ a p 1 6 J a czimű közelebb megjelent közléset ezt csak futólag érintettem. Itt sietségemet kelyim‘°«Vuz.klr0l!!ktem’ hogy mostani közleményem, úgy Dérből l’V8 a k- Weselényi-féle politikai bűne jelent ,te m*nt másolatokról, melyek még felrS ajat°Uanokkal voltak az államügyész által a k£tsi4 nem lehet tudni, léteznek e ma ttek K akossuth elfogatásakor lefoglalt eredet , Z a ^’geSD®k látom e lapok hasábjain a közlést valaki Sf i* /mn, klV°* azon okból is: hátha valahonan *felal 8 az eredetit előmutatva, az én hiány 8 ízlésemet kijavítja. Szemere leveleinek homáyosságára nézve a rész másoláson kivül befoly az ő 1 jm merész, sok helyt hézagos, sőt néhol erőtelen irága, valamint az a körülmény is, hogy igyekezett úgy íri, hogy ha elfogják leveleit, compromissio ne származzék. Közlő: Bánkról felvilágosítani, hogy sympathia támadván irántunk keblükben, dolgainkat figyelmes szemmel és szóval kisérjék, mely a szendergő egyetemes nemzeti becsületérzést felkeltse, és pályánkon, jón vagy vészesen, miként az istenek kijegyzék, fenntartson. Érzi e tekintet fontos voltát a bécsi Cabinet, a magyar nemzet szenvedő b átkos sorsának titkos szövőszéke, s ezért tartja a külföldet felőlünk Bötétben, azért vezetteti az idegen népeket álutakra? S ha végig emlékezünk azon sokféle véleményekre, miket a külföldi íróknál nemzetünkről itt-ott olvassunk, meg kell vallanunk, a Cabinet czélját érte — a külföld hideg nem ismert nemzetünk iránt, s mi fosztva vagyunk azon tömérdek erőtől, mit népek közti sympathia ad. E tekintetek arra birtak , hogy a jövő holnapokban Francziaországba utazván, próbáljam e szabad nemzet figyelmét felgerjeszteni. Röviden adatnék a magyar Polgári alkotvány alaprajzolata, a kifejtésben tekintettel azon elvekre, mik a diaetán kemény viták tárgyaivá váltak. Következnék az 1832—1836. Diaeta leirása, egy vagy két nevezetesebb ügynek egész folyama tellyes kiterjedésben adatván ; értekezés a nemzet jelen állapotjárul, értekezés a polgári visszonyokrul, (előremutatólag s visszatekintőleg) s átalában mind az, mi a nemzet polgári forrongó életét , az ausztriai sok tartományok iránti szabadságon alapuló viszonyát kiemeli — igen kívánatos lenne. Ha a próba a párisi közönség kíváncsiságát csiklandaná, többet is tehetnék, s míg nincs sajtószabadság, majd francziául mondogathatnék el bajainkat, s ne higgjük, hogy foganatlanul hangzanának el szavaink. Csudálatos szövetségben állanak okok és következmények, s mielőtt az értelem kifejtené a szálakat, az előérzés jósolhat róluk. Hogy megtudnám azt truszra tenni, mi íratni fog, azt nem mondom, de ez iránt már gondoskodtam . Kölcsey még nem tudom mivel, de vagy egész értekezéssel segíteni fog. Mint őhozzá nagy bizalommal fordultam, oly nagygyal fordulok önhöz is, ki e diaeta folyama alatt oly szép érdemet vívott magának. Igen illenék, hogy ki otthon igyekezett a nemzetet önmagával megismertetni, ugyanaz igyekezzék a nemzet állapotával a külföldet is megismertetni. Én érzem hogy önnél, mint soknal gyöngébb vagyok e polgári dolgok gyökeres ismeretében, hozzájárul, hogy itthoni időmből e czélra alig fordíthattam valami keveset, s azért kérem önt, ki adhatná jobban e Diaeta folyama történetét, mint ki azt fogytig figyelemmel kísérte ? Vagy például pazai elit vonul a legközelebb múlt ae régibb Diaeták közt? Nekem nem az célom, hogy én írjak, hogy a magyar nemzet dolgaival a szabad külföldöt megismertessem. Tehát önhöz fordulok, önt kérnem van jogom, ki különben is oly sokképen tarthat számot a nemzet hálájára, s reményem, hogy reményemben nem csalatkozom, s ön vagy egész értekezést vagy legalább utasító jegyzeteket küldek. Ragaszkodjék azon részhez szorosan, melyhez most ragaszkodik, és nem akarok a jövőről jósolgatni bővebben, nem lesz oka megbánnia. Talán szeptemberben megyek ki. Elég korán kapom a dolgozatot novemberben, deczemberben. Mikép jutandanak kezemhez (ha hamarább nem juthatnak, míg: t. i. itt vagyok! arról értesítendőm a válasz vétel utáni levelemben. Válaszát méltoztassék ezzel: „bey H. Hofagenten v. Barkassy abzugepen* megjelelni, lehet benne sokat elmondani, oly homályosan, hogy kívülem más nem értendi. Deákhoz (D.)mikép juttathatnék levél? Wesselényihez (W.)? Széchényi Pesten van ? Ezekre ha kegyes lenne ön válaszolni, igen lekötelezne. Nem hihetem, hogy ön hazaszerető keble használás nélkül engedje elöppelni ez alkalmat, hazájának szellemi szövetségeseket szerezni. Én legalább teljes bizodalommal vettem tollamat a mindeddig boldogító hitelében riogattatom Hiszen ha egyedül magam méltóan ve*«,he^“ a két nemzetet ismeretségkötésre, ®gye ‘ Keblem tisztelettel telve ön iránt, s azt ott • «—«■» -jegyeszim: Tekintetes Kossuth Lajos urnak. Pesten, II. Bécs, julius 25. 1836. Bocsásson meg ön, hogy újólag alkalmatlankodom, a privilegiált zártörőkre nem akarván bízni, miután gondolom önnek Deák Ferenczczel összeköttetése nem szakadt meg, arra kérem, méltóztassék ezen levelet nem posta útján kezéhez juttatni. Bátorságomat mentse ki az ügy, amelyben azt használtam, a Három kérdés. Az ,Egyetértés* czimü lap egyik közelebbi számában Kézdi-Vásárhelyről egy levél jelent meg, melynek tartalmát a következő kérdések fejezik be : *1) Igaz-e, hogy Tisza K. az északkeleti vas* útnál ifYgaaflz^e,%n4PrteriCz rai es larsa. a ^ ügyi bizottságban elfogadták volt a keleti vasút második prioritási garantírozásáról szóló törvényjavaslatot ? 3) Igaz-e, hogy a nevezet törvényjavaslat tárgyalására nem telegraphírozták be a Tisza-pártiakat, daczára, hogy tudva volt, miszerint a jobboldal négy és öt táviratot is küldött egy-egy távollevőnek ?* Ezen kérdésekre az „Egyetértés" szerkesztője következőleg felelt: „Tisztán a föntebb felvetett három kérdésre lévén felhiva feleletet adni, mellőzve minden — e kérdésekhez fűzött combinatiót —tisztelt levelezőnknek mind a három kérdésre „igen*-nel vagyunk kénytelenek válaszolni*. — Az „Ellenőr* e magas stylusú felelettel indittatva a három kérdést illetőleg következő felvilágosítást ad: Hogy Tisza Kálmán az északkeleti vasútnál