Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-08-08 / 179. szám
ámndik évfolyam. 179. szám. Kolozsvárit, 1874. szombat, augusztus 8. POLITIKAI NAPILAP. 12. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre ...............................16 ft. — kr Félévre....................................8»— » Egy negyedre........................ 4 » — » Egy hónapra ........................1 » 60 * gd nn .5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér Teleki Domokos-ház. Dir.5, * hirdetési díjak “ & Ötször hasábozott Gormond sorára,vagy annak területe® kr. Minden hirdetések után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél új kedvezmények. ____^01' NYILTTER soronként, vagy annak helye 86 kr Reclamok: birfonérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, AUGUSZTUS 7. Érdeklődni kötelességünk működésük iránt, mindazon állami tanintézeteknek, melyek anyagi és szellemi előmenetelünk iránt alkottattak. Valahányszor egy-egy ily intézet ezért veszt s egy bizonyosan nem a szellemi emelkedésre vezető úton halad, mindannyiszor elszomorodunk, mert hisz kevés ilynemű intézetünk van, aha még azok sem teljesítik kötelességüket, minő eredményre juthatunk akkor. A tanügy nálunk — tudva van — még koránt sem áll egy minden tekintetben kielégítő és megnyugtató ponton ; a népoktatás, népnevelés, melynek virágzása egyik erősségét képezi az államnak, távol áll attól, hogy bennünket bár részben kielégítsen. A tanitóképezdék száma még kevés s azok még nem rendelkeznek oly eszközökkel, melyekkel a népoktatás és nevelés sikeres keresztülvitele eszközölhető volna. Ezen általánosságban elmondottak után fájdalmasan hat reánk a dévai tanitóképezde ügye, mely a sajtót a legutóbbi időben sokat foglalkoztatta s terjedelmes vizsgálatnak képezi tárgyát. Nem bocsátkozunk annak megbizálásába, ha vajjon helyes-e, amit a dévai tanítóképezde tanárai a magyar állami érdekkel és a fennálló törvényekkel szemben elkövettek, itt röviden csak a hatást említem fel, melyet ezen esemény gyakorolt magára a tanügyre, de a nemzetiségi aspirátiokra is. Azt hiszem, ahol törvénytelen eljárásról van szó, ahol államellenes cselekvények fordulnak elő, nem lehet senki közülünk olyan, aki ezeket pártfogása alá vehetné, így nem vehetjük mi sem a dévai tanárok cselekvényeit nyilvános működésükben. A hatást illetőleg, melyet az a tanügyre nézve tett, igen rész, mert a román néptanítók figyelme egy oly irányban van felköltve, mely irány a Demsusián-féle kellemetlenségekre vezethet. A tanítójelöltek s a tanárok e képezdében bizonyára nem az elkövetett törvénytelenségek eredményének tekintik a folyamatban lévő vizsgálatot, hanem a román cultura elleni ellenszenv gyanánt veendik azt, ezt szokták tenni mindenkor, amikor csak túlbuzgóságuk néha meglegyiztetik. Az érdekeltek nem úgy adják elő a dolgot, a mint van s egy általában nem azon színben tüntetik fel, melylyel bír, hanem a román sajtóban a magyar rész akaratot hozzák fel s annak eredménye gyanánt tüntetik fel az ilynemű rendreutasításokat s a törvény ily módoni védelmét. És igy elvezetik a súrlódást s a nemzeti féltékenykedést a népoktatás terére is s tőlük kitelhetőleg azt oly irányban vezetik, mely irány megnyugtató eredményeket producálni nem képes Igen óhajtottuk volna, hogy az a tér, melyen hazánk nemzetiségei legbiztosabban találkozhatnának , a cultura tere,amely alkalmasabb arra, hogy nemzeti fészkelődések kinövéseit lemetsze, és e betegséget megorvosolja, szerettük volna, ha e tér tisztán marad meg meg s mindnyájan, kik hivatva vannak ama pályára, egész lelkükből törekednének minden melléktekintetek nélkül a népnevelés általános felvirágzására. A nemzetiségi izgatók ebből bizonyára politikai tőkét csinálandnak, s lesz gonduk arra, hogy a nép figyelmét e tekintetben egy hasznukra szolgáló irányba tereljék. Kárhoztatni tudjuk mindazok eljárását, akik ily cselekményeik által okot szolgáltatnak a súrlódásra s megragadnak minden alkalmat arra, hogy azt a közbéke megzavarására fordíthassák. De elsősorban kárhoztatni tudjuk azokat, akik megakadályozhatták volna mindezeket, és azokat nem akadályozták meg. A tanfelügyelő úgy látszik egész éven át be sem pillantott a képezdébe, mert különben tudomással kellett bírnia a dévai képezdében előfordulókról , s mindjárt eleinte megfojthatta volna a téves irányt. Kárhoztatni tudjuk őt és elsősorban őt is felelősség terheli, hogy csak a tanév végén ismeri az irányt s a szellemet, melyben az alantos iskoláiban haladnak. Moldovan Gergely: A jelentés a következő momentumok megvilágítása körül forog : 1. Elég volt-e a pálya kiépítésére az arratizánt dotatio ? 2. Elfogadhatóig történt-e a papírok értékesítése ? 3 Megvolt-e az építéseknél a szükséges ellenőrzés ? 4. Megtartatott-e a munkakimutatások kiutalványozásánál a szükséges óvatosság ? 5. Nem történt e hiba az igazgatótanács eljárásában ? 6. Nincs e a kormány eljárásában valami nehezítő körülmény ? 7. Szükséges-e, hogy az állam segédkezet nyújtson a társulatnak ? Végre a következő indítványokat tartalmazza: 1. A pálya pontos és szakszerű felvételét. 2. Az angol-osztrák bank könyvei és a keleti vasút ügyeire vonatkozó egyéb iratainak megvizsgálását. 3. A társaság volt főmérnökeinek kihallgattatását. 4. Egy közkereseti társulatokra vonatkozó s egy vasúti törvény hozatalát. A tagok távolléte miatt együttes pénzügyi és vasúti bizottság nem lévén tartható, a bizottsági jegyző a jelentés lithographicoztatásával megbizatott, mely azután a bizottság tagjainak tanulmányozás végett meg fog küldetni. TÁRCZA. EGY EMBER, AKI MINDENT TUD. REGÉNY. Irta: JÓKAI MÓR. (Folytatás.) October elsejére virradóra aztán jött egy trikis dér. Olyan kis haszontalan dér, hogy a httel ideszokott kukoricza, szőlő, oda se nézne'!'! Hanem a gyapotnak az épen elég volt. Másnap aztán megint vidám derült idő lett s tartotta egész novemberig: csak arra az egy éjszakra tetszett neki a 0 fokon alul 7a fokkal alábbi állái; az egész aranyszínű ültetvény tengerből 81 azontúl egy nagy fekete tenger; levél, virág, é gtokok olyanok, mint a tinta. Jó volt minél elkeszántani, hogy ne lássa az ember. Volt Ottó grófnak egy gyönyörűen berendelt szőlője, egy egész hegyoldal, a mit még a vinczellér és pinczementer telepitett. Ez rit^ ló veres asszubort szokott teremni, mely ve^ e e't a ménesivel. Keveset termett, az igaz, ‘köjül kétszáz forintjával vették , bizonyos ^ 1® volt mindig. Ottó grófnak nem tetszett az mód. Elhatározd, hogy az egész szőlő ^ ovibrenkezni fogja. Ki nem látott hovibrenei®tt szőlőt? A ki nem látott örüljön rajta. A (“'kodus abból áll, hogy a szőlő igen sok bort e®jen. Hogy milyent ? Az aztán a krumpliczu,Orsolga, meg a Bpriritusé. Mikor ezzel az anglial (morvaországi hollandus volt ugyan, de ®°Ddjuk hogy Nro IV.) megismertette a szőlője Hozát Rengeteghy Ottó, ez a hirhedett szaktud 8 rögtön a távolból is felfedezte, hogy hiszen 1,111 azon bornak kell azon a talajon és tőkén hajó . A keleti vasút ügyében kiküldött albizottság, augusztus 4 én délelőtt és délután tartott ülésében a bizottság előadója, Szentpály Jenő felolvasta a négyes bizottság jelentéstervezetét, melyet az albizottság egész terjedelmében elfogadott. teremni, mert abból az ő methodusa szerint vaságos „lachryma Christi“-nek kell előállni. Adott aztán utasítást hozzá, hogyan kell vele elbánni: minden második tőkét ki kell vágni, a tavasi vesszőket sodronyra kifesziteni s ezért a titokért holdankint öt forintot fizetni a felfedezőnek. Lett is abban az esztendőben szőlő sok. S az a jó volt benne, hogy csőszt se kellett mellette tartani, mert elfutott attól nem csak a tolvaj, de még a rigók is átköltöztek tőle a Tiszán túl. Másutt már rég leszüreteltek, de a havibrenkes szőlőben hite sem volt, hogy a szőlő borulni akarjon. Pedig arany idők jártak október végén, mint csak a kánikulában. A Nro IV. anglus azt a tanácsot adta, hogy le kell levelezni a szőlőt, ha nem akar érni a fürtje. Megtették neki. Akkor ahol megsütötte a forró nap a szőlőt, ott megsült és megfőtt. Ottó gróf novemberben zaklatni kezdte Hoinbrenket, hogy mi lesz a szőlőjével ? nem érik ez meg soha. A tudós kertész-auctoritás aztán összeszidta, hogy az ő methodusa nem a magyarországi rideg klímához való. Ha itt hevibrenkezni akar valaki, rakasson le alagcsöveket a szőlőjébe és füttesse a talajt. Ottó gróf még ezt is megtette. Drainageoltatta a szőlőjét s füttetett alája pogányul november végéig, mig csak a hó le nem esett, akkor szüreteltek. Lett azután elég „lachryma Christi“ , már t. i. hogy a ki abból ivott, kicsordult a könnye, Krisztus utolsó szenvedései jutván eszébe tőle. „Nem való ez az ország semmiféle termelésre, mondá Ottó gróf; valamint hogy vannak Dél-Amerikában egész országok, a mikben semmi ága a földmivelésnek nem honosulhat meg; a mi főfeladatunk a baromtenyésztés. Hiszen az is igen szép tudomány s Ottó gróf birtokán régen gyakorlatba volt véve. Voltak törzsgulyái, ménese, hires mermnonyája; csakhogy azoknál ő mind szebbeket és jobbakat tudott másutt. Ambitiójává tette, hogy neki mindenből legyen, a mi csak a világon hires nevezetes barom : az aargaui tehéntől az angol versenyparipáig s azoknak a számára palotákat épített istálló helyett, s juhász, lovász csupa birkaosztály-tanácsos és ló titkár volt nála. Büszke is volt az eredményre . A gazdasági kiállításokon arany, ezüst, bronz érmeket nyert, a futtatásokon ezüst billikomokat, s a győztes barmainak arczképeit aczélba metszették. Egyszer azt mondta Ottó gróf Erdővári gróf nagybátyjának, több szomszéd társaságában. „Hja, én jövőre más birkagazdaságot fogok folytatni, mint a szomszédaim. Az én birkáim tejéből a legtökéletesebb chester sajt készül. Jövőre én Turuu - Kei irigyei birexem, s~csak a ura-Bik kettőt engedem a báránynak kiszopatni. „Tudod mit? monda neki Erdőváry. Légy sziveseébb a báránykával kiszopatni a birka egyik két tölgyét, — azután fejesd ki a másik bötőtt chesternek.“ Az erre támadt nevetésből észrevevé Ottó gróf, hogy valami furcsát mondott. Hanem hát tudós embernek nem szabad bevallani, hogy tévedt ; tudós embernek becsületbeli kötelessége, ha a holdat napnak nézte, bebizonyítani, hogy igaza van. „Ha én nem ezeket a komisz európai birkákat értettem, exoticus birkákról beszélek ; olyanokat fogok meghonosíttatni.“ Erdőváry gróf azonban szintén megbikacsolta magát a azt állította, hogy sehol az egész világon nincs az a kérődző, hasított körmü és BT*1 jut Via elő illat, melynek két talgjéval több V0llaOtt6 fogadást ajánlott. Fogadtak ezer • K Eldönti a fogadást Okén. Az öreg gróf szivarba. Eldönti a , K ,urdfiváry könyvtárából kihozták Oként s abbul Erdőváry ráolvasta Rengeteghyre a birkafajnak megismertető jeleit. Hanem aztán meg Rengeteghy vette át Okeot , viszont ráütötte ellenfelére a könyvből a „jak" leírását, mely az igaz, hogy nem birkafaj , de gyapjút visel és négy tölgye van. A ki mindent tud, annak igazának kell lenni. „És igy én kapom meg az ezer szivart.® „Megkapod, ha meghonosítottad a jakot, erre fogadtunk.” Ekkor aztán Ottó gróf, hogy az ezer szivart megnyerje, s igaza maradjon: egy calcutai ismerős bankár ház által megrendelt magának Ti hétből egy egész gulya jakot , bikástul, borjuktól. Mire Magyarországra megérkeztek, ai¡58nl,{!1'|,'Szál egy tizedrésze. Azokat aztán ntBlitották gyaloghintóban Bálvándra, a ^ hut www minunai, —tvagy ntfUT tudom én, minek hiják ott a csordapásztort ?) azzal együtt. Hanem egy igen nagy baj volt ajakkal. Az, hogy’annak nem elég a tibeti tehénpásztor, annak tibeti ivóvíz is kell, mert ahoz a mi kúráinkban otthonos, vizi borjúval viselős,,,‘arvaJ®‘ garaktul hemzsegő, szikszű, hinárszagu békafürdötte állott pállott vízben a jak hozzá sem gol, annak az a kristálytiszta, Jósh,deg.. r i fal tíful a mi a Dhawalagin szikláiból fakad . . mitől,' «die n.nzök «»'«* « vadállat megszelídül, s ez ember megtalmorosodik. Mit kelle tenni ? Destiláltatni a kutvket, ■ eev angollal (Nro V.) jégkészitő gépet állíttatni fel, s eként mindennap lepárolt és jégbehütött vízzel traktálni meg a jakokat, hogy százrétű paczal-aszályt ne kapjanak. Hanem az ezer szivart megnyerte Ottó gróf s kapott a kiállított jakjaiért elismerő oklevelet a londoni exhibitionból. (Folytatása köv.) A román vasúti csatlakozások tárgyában kötött egyezmény. (Folytatás.) 8. Czikk. Az építendő vasutaknak, amennyiben azt a közös érdek kívánja, egyforma szabályok szerint kell építtetniük és üzletben tartatiak, nevezetesen : 1. a sínek megegyezőleg a határos vaspályákkal (angol mérték szerint) 4 láb 8 '/a hüvelyk belső világot fognak leírni. 2. a gőzmozdonyok és vasúti kocsik, amennyire csak lehetséges, egyformán és mindenesetre oly módon készítendők, hogy ezen pályák egész hoszszában minden nehézség nélkül közlekedhessenek ; 3. a gőzmozdonyoknak és vasúti kocsiknak ütközői oly módon alkalmazandók, hogy a két államban üzletben álló pályákon elfogadott méretekkel összhangzásban legyenek ; 4. a két területen oly jelzési rendszabályok alkalmazandók, melyek alapelvekben minkét pályavonalon egyformák ; 5. ezen vasutak egész hosszában a két állam alattvalói közt sem a szállítási díjra és módra, sem az elküldés idejére nézve semmi különbség nem fog létezni; 6. az egyik állam területéről a másikra szállított utasok és áruk nem fognak azon állam területén, melyre érkeznek, kedvezőtlenebb bánásmódban részesülni, mint a két állam bármelyikének belsejében szállított utasok és áruk; 7. egyébiránt a két kormány teljesen fentartja magának azon szabadságot, hogy a területén érvényen lévő árszabást leszállíthassa, s kötelezi magát egy harmadikkal, nevezetesen az engedélyesekkel szemben ezen szabadságát leghatározottabb módon tiszteletben tartatni; 8. minthogy a 2. czikkben említett három vaspályának czélja közvetlen összeköttetést hozni létre, nemcsak az Osztrák-Magyar monarchia és Románia között, hanem hasonló összeköttetést létesíteni egész Európával: e két kormány a menetrendet közmeggegyezéssel megállapítván, gondoskodni fog, hogy a személyszállító és a tehervollatok, melyek ezen pályákon az átmeneti forgalmat eszközük, amennyire csak lehet, egyenes és kényelmes összeköttetésben legyenek az osztrák vagy magyar pályák azon vonataival, melyek Itzkani- Burdujenibe, valamint a vercserovai és töprösi két vonalnak megfelelő állomásokra érkeznek, és hasonlólag azon vonatokkal is, melyek ezen állomásokról indulnak. Mi a személyszállító vonatok számát illeti, határozottan kiköttetik, hogy a posta és az utasok szállítására naponkint legalább egy vonat induljon mindenik irányban, melynek legkisebb átlagos sebessége, a megállásokat is beleértve, 4/5 mértföld legyen óránkint, s amelynek, amennyire csak lehetséges, a folytató vonalak indulási és érkezési idejével is egyeznie kellene. Mindkét kormány meghatározza és helybenhagyja a vonatok menetrendét és az árszabásokat, s ez utóbbiak a lehetőség határáig azonos érvek szerint állapítandók meg s amennyire lehetséges.