Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-09-11 / 205. szám
meg annyival is inkább, mert azt, hogy mi legyen hát, mire törekedjék a nemzet, ha a parlamenti formákat elveti magától ?-egyszóval sem érinti. Hogy az mekkora eszmezavarra adhat alkalmat, kitűnik abból, hogy a régi conservativ, ultramontán magyar lapok, az eszmét, mint az ő elveik diadalát üdvözlik . Hát elvessük a parlamenti formákat ! És azután merre induljunk ? A régi megyerendszer és rendi alkotmány felé? A passiv versistentia meddő partjaira meneküljünk ? E tanácsadását el tudnék képzelni, ha hinni tudnák, hogy Kossuth Lajos Mocsáry fölfogása után indíthatna, ki a régi megyéket minden hibákkal együtt imádja. De ezt csak mégsem tehetjük föl, hisz ezzel szemben több mint három század a tanítómester. Vagy kényszerítsük a dolgot az absolutismus felé? Mi, az ellenzék? meglehet, hogy úgy is oda fogunk eljutni, de hogy ennek az ellenzék legyen a főtényezője, — ezt nem tudjuk lehetőnek képzelni. Ezeken túl pedig aztán nincs egyéb — csak a forradalom; ami pedig sem Kossuthnak, sem másnak, ki hazai körülményeinket ismeri, nem lehet intenziója. E kérdést tehát nem volt helyes fölvetni, vagy ha igen, világosan meg kell vala reá felelni. A jelenlegi homály szülhet homályt, de világosságot és kiigazodást, legalább csekély nézetem szerint, nem. P. Szathmáry Károly. Levelezés. Magyar-Lapos, 1874. szept. hó 7-én. Tekintetes szerkesztő uri Bérezés hazánk e legtávolabbi része nagymértékben elszigetelve áll hazánk többi részétől, s hallgatást követő példája által legkisebb életjelét se adja létezésének; he pedig sok oly dolog történik itt, mit hallgatással elmellőzni nem kellene. Mit gondolt, szerkesztő úr, váljon e néma hallgatásunk az anyagi helyzet által létesített boldogságban, vagy pedig szellemi fejlődésünk hátramaradottságában keresendő-e ? a felelet reá könnyű: miután az elsővel nem dicsekedhetünk, az utolsóban keresve, feltaláljuk, s ha mindenütt oly keveset törődnének a szellemi fejlődést előmozdító eszközök megszerzésével, mint itt nálunk, sok nyomda kellene felhagyjon működésével, s a nyomdai festéket más mesterség folytatására kellene fordítani. Anyagi állapotunk a szellemivel egy lábon áll, s nem említhetem fel fájdalom nélkül, hogy az idei szűk gabonatermés egy biztosan bekövetkező éhséget helyez kilátásba, s ha ezen szomorú állapot között még az adó-exekutio is szerencséltet, eszünkbe jut közigazgatásunk kezelése, lehetetlen az örömnek egy perc rogi élvezetével is bírnánk; s azt hiszem, bámulatra nem gerjeszt senkint, ha levetve a köznép hagyományos vezeklő ruháját ez utóbbiról, mint a mi nem a természet, hanem az emberek csapása rajtunk, pár szót szólunk. A mult 1873-ik év november havában vidékünket azon váratlan jövő szomorú hír lepte meg, miszerint köztiszteletben álló szolgabiránk M. S. feladások következtében hivatalától ideiglenesen fölfüggesztetett, s ügyének kiderítése a deési kiri törvényszék igazságosságára — hol jelenleg is eldöntetlen áll — bizatott, ezen váratlan hírrel kapcsolatosan azon még váratlanabb hir is eljutott hozzánk megtestesülve, miszerint járásunkba gróf Bethlen Sándor főispán ur ő méltósága helyettes szolgabirónak kőfarki járási, általunk még a 48 előtti években már eléggé jól ismert, Szántó Márton szolgabiró urat küldötte ki, a megye bizottsága felhatalmazása folytán; ezen hirt a .Kelet- deési levelezője azon időben örömmel hirdette, s biztosított bennünket, miszerint Sz. M. erélyességéből kifolyólag a láposi járásban elterjedt rendetlenségeket helyrehozva, egy egész kis paradicsomba vezet rövid időn minket, ismerve jól mind Szántó M. urat, mind pedig a „Kelet“ deési levelezőjét s tudjuk, hogy similis simile gaudet; a „Kelet“ levelezőjének ezen biztosításában — és fájdalom, nem csalódtunk — a legkisebb reményt sem helyeztük, de sőt, amint később Szántó úr hivatali képtelenségéről, törvénytelenségeiről, basáskodásairól meggyőződtünk, beteljesülve láttak azon rosz sejtelmet, mi bennünk kezdettől fogva lappangót. A főispán úr előtt , kit szép szavaival könnyen félrevezet, úgy látszik, nagyon gratiosul, mivel a legközelebb M.Láposon keresztülvitt szolgabirói irodavizsgálatkor, mit a különben viruló egészségnek örvendő, rózsás arczus in corpore teljesen ép h. szolgabiró a hogy megtudta ejtve, miszerint más nap lesz, rögtön a tüdővész rohamai szállották meg, s csakis a dr. Simay Tivadar úr által rendelt pióczák és a vizsgáló bizottság elmenetele adá vissza egy nap alatt az iroda rendetlensége következtében megrongált egészséget, habár az irodát nagy rendetlenségben találta, mégse intette és feddette ezért őt meg komolyan, de szóljon e tárgyra megyei kiküldött vizsgálóbizottsági tag Lészai László úr, kinek minden érdek mellőzésével a szigorú igazságmondás elvitathatatlan tulajdona. Az ügy ily stádiumában engedje meg a tekintetes szerkesztő ur a következő interpellátiót intéznünk B.-Szolnok megye főispánja micsgs. gróf Bethlen Sándor úrhoz. 1) Van-e tudomása a méltóságos főispán urnak arról, hogy helyettes szolgabíró Szántó Márton, az egyes emberek több hetekig való elzáratása által minő törvénytelenségeket követ el ? 2) Van e tudomása továbbá arról, hogy a letartóztatott emberek befogadására egy földalatti pinczelyukat, amely egyfelől az egészségre, másfelől pedig, miután férfit és nőt egyaránt ide zárat, a közerkölcsiségre nézve károsítólag hat — használ ? 3) Van-e tudomása azon goromba bánásmódjáról aszolgabirónak, melyet kivétel nélkül mindenkivel szemben használ tettleg is ? azaz : meg is pofoz ? 4) Van-e tudomása továbbá arról, hogy h. szolgabiró Szántó Márton úr, havi 5 frt fizetés mellett két pandúrt tart, a kiket aztán mindenki után, kinek neve neki jól nem hangzik 1 frt 20 kr. napi díjfizetés mellett, mit az illető elővezetett előlegesen befizetni köteles, küld ki, s ezáltal magának havonként '.0—60 frt tiltott jövedelmet csinál? V igy a megyei szabályrendelet V. fejezete 2-dik §. 0 tételétől eltérő napidijakat számíttat fel saját hasznára? S ha mindezekről a méltósága főispán úr tudomással bír, mi által igyekszik ezen visszaéléseket a közügy megóvása tekintetéből megakadályozni? . Reméljük, hogy a megye bizottsága is átlátva sérelmeink helyes voltát, megadja a kellő orvoslatot, és helyettesít közügyeink vezetésére egy értelmes, szakavatott s más hivatal folytatása által munkásságát igénybe nem vevő egyéniséget, s ezt látja el a szolgabirói fizetéssel, mivel egy egyénnek két fizetést adói jogtalansággal határos, s hogy ez mihamarább így leend, Belső-Szolnokmegye bizottsága komoly irányú gondolkozásától elvárjuk, mivel ideje már megszabadulni 24 ezer léleknek egy járatlan szolgabirói nyűgtől. Jövő levelembe a bírói működést ismertetem meg a közvéleménynyeljárásunkban, addig is a tekintetes szerkesztő úr üdvözlete után maradok kedélyeket. A feltűnés, melylyel közszemlére iparkodott kitenni izgatottságát, hogy ez által hasonló hangulatba hozza társnőit, azon hiedelemre szolgált nekem okul, hogy a mámika Ned Wright scenikus aparátumához tartozik ; sejtelmem megvalósult a theveszély további folyamán. — I hope you are all well I mondá egyszerre egy harsányhang és a szószék mellvédéről egy széllel vállú férfi hajolt ki a társaság üdvözlésére. — Mielőtt hozzálátnánk a falatozáshoz, folytatá a szónok, szeretnék nektek, utólagosan bár, egy karácsonyi ajándékokkal kedveskedni. Pillanatig tartó szünet állt be. Az arczokon rendkívüli kíváncsiság tükrözött. — Még pedig igen csinos énekkönyvvel. Ugyanazon arczokon most a csalódás kifejezése ült. A delnők más ajándékot vártak. Jobbnak hiányában azonban elfogadták azt is s nemsokára jókedvűen énekelték a Ned Wringht által irt szent dalokat. Arra használtam fel ezen időt, hogy közelebbről szemügyre vegyem a tolvajok hirhedt apostolát. Zömök termet, széles mell, óriási vállak, rövid haj, körszakál, görbe orr, apró, szúró szem, hatalmas bikanyak — ilyen volt a hajdani csavargó, fegyencz, útonálló, Themse-hajós, szökevény, matróz, öklöző, bibliaárus, vásártéri szónok, ki jelenleg a tolvajok megtérítésével foglalkozott. Harmincz évig folytatott gyalázattal és szégyennel telt életet a főváros morális szentjének legmélyén ; lopott, rabolt és betört , számtalanszor ült a Black Maryban, a gonosztevők kocsiján; mint katona, megszökött zászlójától; mint matrózt, megvesszőzték őt a kilenczfarku macskával; a régi brixtoni fegyházban némán dolgozott, álczával arczám ; terhes nejét őrült durvasággal kitaszította éjnek ide- L" a szakadó záporesőbe, mint javithatlan iszá "“* * ** »»'PírtXi M « ‘ol’U«g,fad te», bel míg öt verték meg « L»memlen,*’Ög2. innen ered orrának görbesége is ; épen készülőben volt megbirkózni a nap első ökölvívójával, Jack Concellyvel, hogy majdan, mint leküzdhetlen győztes, álljon az alsó sport világában, midőn saját vallomása szerint az Astley-színházban egy vasárnapi predikátió alkalmával, melyet unalomból hallgatott, megszállta őt „az Úr szava“ s ő rémülve meghökkent eddigi gonosz életétől. Rögtön elhatározta magában, hogy új életpályát kezd, hogy Saulból Pállá válik. De nehéz volt ám Ned Wrightnek boldogulni az új pályán. Senki sem hitt neki, senki sem akarta szolgálatba fogadni. Hosszú fáradalom után kis bibliakocsira tett szert s azzal bebarangolta London nyugati negyedeit, mindenütt szent beszédeket tartva és a szent írást árulgatva. Az Őszinte akarat és a fájdalmas csalódás ezen korszaka életének legborzasztóbb részét képezte; a bibliaágensből végül tolvajtérítő lett, ki a mindenünnen kitaszított bűnbánó gonosztevőket a becsületes kenyérkereset útjára terelte. És Ned Wright igen alkalmas ember volt e czélra. Ismerte a tolvajok bűvhelyeit, nyelvét szokásai, gondolkozásmódját ; ezer jelről ismerte a gonosztevőt, bármily tettetéssel és álruhába is lépett föl az. Hajdani kollegáit kezdetben csupán prédikácziókra hívta meg és a puszta szó hatalmával, a jövendő jutalom ígéretével iparkodott kedélyükre hatni. Meetingjeinek számos látogatója akadt kiknek száma azonban lassan kint rohamosan csökkent. Ned Wright evégből borsólevessel vendégelte meg a jelenlevőket a szent beszéd után s később ajándékosztással egybekötött teveszélyeket (tea suppers) kezdett rendezni. A rendőrség tudomással bir a légyott helyéről és idejéről , lehetőleg távol tartja magát onnan, hogy senkit se riaszszon el az árulás félelme ; mennyire tapasztaltam, ekkor is egyetlen egy szál rendőr sem volt látható a tolvajnők ezen furcsa gyűlésének színhelyén. Külföldi vegyes hírek. A német költők weimari gyűlése (sept. 27.) elébe következő indítványok fognak terjesztetni elfogadás végett: „1. A realismus, mely bizonyos fokig jogosult a formai kezelésben, ha magába az anyagba helyeztetik, komoly veszélyekkel fenyeget s a korszellem durva érzéki irányét segít megerősíteni. Ez utóbbi ellen munkálni, legnemesebb hivatása a német költészetnek. Ennélfogva ajánlatos a költészet minden fajára nézve : oly anyagot, tárgyat választani, mely sem az élet lapja mindennapiságából, sem pedig a pártok küzdelmeiből nem meríti fő érdekét. — A politikai irányregény is kerülendő. A forma kezelésben szintén rész a realisztikus keresztülvitel túlnyomósága. Önmagától is materialisztikus tárgyak fölkeresésére vezet és arra alkalmas, hogy a kis tehetség ügyességét a valódi lángész értéke fölött a nemzet tetszésében emelje. — 2. Az irodalmi működés magaslatát csak az éri el, ki teljes összhangba hozza életét a múzsák szolgálatával. Ennél fogva nagy mértékben kívánatos, hogy a német költészet ifjai kerüljék öltökben a földi előnyök és sokszoros külső életelvezetek után való kapkodást. A nemes példakép, melyet irodalmunk nagy herosai működésük e székhelyén elsők egyszerűségében hátrahagytak, lebegjen az utódoknak is mindig szemeik előtt. A jelenlevők kötelezik magukat, hogy soha sem fognak valamely pénzügyi vagy ipartársulat igazgatótanácsába lépni, és ha esetleg ilyenek tagjai, az első adandó alkalmat arra használják föl, hogy beadják lemondásaikat. 1 3. Hogy a költők szövetségének tagjai között a jó szellem, egyetértés föntartassék, ajánlatosnak látszik, hogy minden jelenlevő kötelezze magát, miszerint jövőre collegájának működése fölött felhagy a kritikával vagy legalább, ha az élet kényszerűsége valakit erre vinne, nem lép föl, mint költői művek bírálója, saját neve alatt. — 4. Egészen megfelel a nagy német birodalom helyreállításának az, hogy a költőmegkoszorúzás szép szokása (a német császár által) újra föléledjen A congressus kérvényt intéz a császárhoz, hogy birodalmi intézménynyé emeltessék minden tiz évben egy német poéta laureatus ünnepélyes megkoszorúzása. A költők congressusa választja meg erre a legméltóbbat. — A német birodalmi gyűlés megkéred, hogy engedélyezze a szükséges eszközöket, hogy ily koszoruzási ünnepélynél a legjobb epos, a legjobb dráma s a legjobb történelmi regény a német birodalomhoz méltólag megjutalmaztassék."dapestre jó a király s itt marad 20-áig, 21-én Aradra rándul le, hol hadgyakorlatok lesznek a közös csapatok és honvédek közt. Szept. 23-án Gödöllőre tér vissza a király s jelen lesz a budapesti helyőrségnek Fóth környékén szept. 24—26 napjain tartandó hadgyakorlatain. Andrássy gr. nem kiséri a királyt Prágába s igy a király utjának alig lesz politikai jelentősége. hirharang, Kolozsvárt*, szeptember 10-én. _Tisztelettel kéretnek mindazon városok és községek t. hatóságai és elöljáróságai, melyek országos vásáraiban utóbbi időkben változás történt, vagy a „Magyar Polgár“ 1874-iki Nagy-Naptárá“-ban hibásan lettek közölve: méltóztassanak eziránt alóli« kiadóhivatalt legkésőbb szeptember 16-ig, saját érdekükben is, értesíteni, hogy a netaláni javítások még kellő időben megtétethessenek. Kolozsvárit, 1874. szept. 5-én. A „Magyar Polgár“ kiadóhivatala. — Talált Gyermek. Kolozsmegye alispánjától a következő sorokat vettük : A kolozsi járszolgabiró urnák jelentése szerént szamosfalvi Pap Joszipné a szamosfalvi határon a Szamos mellett mintegy 6-7 éves leánykát talált, ki is kérdeztetvén, nem tudja megmondani sem a mama, sem a szülői nevét, s azt állítja, hogy a kolozsvári parasztasszony vitte ötét a Szamos mellé, kik otthagyták. Beszél magyarul és románul, öltözete fehéring, kartonszoknya és egy vászonbujka. — Ha valaki érdeklődnék iránta, jelenleg szamosiul?! Mester Áronnál feltalálható. Mely körülménynek becses lapjába való kiírását kérem. Kopzamegye alispánjától Kolozsvárt, 1874. szeptemberben Gyarmathy fejegyző. — Viszhang egy Szilágy-Somlyón létesítendő régészeti társulat indítványára. Szilágy-Somlyó kétségtelenül egyike azon legcompetensebb helyeknek, hol egy régészeti társulat a hazai tudományosság érdekében fényes sikerre számíthat. De nem csupán és nem is előzetes a fölhívásban megemlített alsó és felső várat összekötő pinczeútnál fogva, mely ha rejtene is valamit, az régészeti tekintetben igen meddő lehetne, hanem igen is anagy Magura-tető és annak belső völgyei tekintetében, mely helyek kétségtelenül egy régi pogány — valószínűleg hun vagy havar — temetkezés és erődítés helyei. Tanúsítja ezt a 60-as években a Magura ormán megkísértett ásatások eredménye, midőn többféle edényt, fegyver és ékszerdarabokat ástak ki, az úgynevezett krozszakba tartozókat, melyekből volt szerencsém a kezemhez jutottakat az erdélyi múzeumegyletben még akkor ismertetni. Bizonyos rendszeres védsánczolatok nyomai a Magura oldalában pedig máig is kivehetők. De igen jutalmazó lehet egy régészeti tekintetében is. Erre nézve elég csak az 1777-ben (ha jólemlékezem) történt nagyszerű lelet, mely tudtomra eddig a legnagyobb római aranyérmeket (80 drb. aranyat nyomó Valens, Gratiai-féléket) juttatta a bécsi udvari kincstárba (Antiquen-Samlung), melynek 8—4-edrangú kincsét képezi. De az ásatásokon kívül is szép feladat várna egy ily egyesületre, e klassikus földön még a kutatásokon kívül is Csak a románkorból két igen érdekes egyháza áll fenn a megyének: az általam már ismertetett somlyó-újlaki és az ákosi, ezeken kívül több góth izlésű egyház, régi vár és rom, kunhalmok, régi harangok és egyházi ékszerek stb., m®elyek fentartása és tudományos ismertetése Kraszna megye értelmiségének csak díszére válnék. Azért az indítványhoz részemről is melegen csatlakozom s egy alakulandó történeti és régészeti társulatot csekély erőmmel és már eddig szerzett adataimmal szívesen támogatok.« P. Szathmáry Károly— Sipos Antal derék zongoraművészünket a mármarosszigetiek fölszólították, hogy egy ottani jótékonyczélú hangversenyben, e hó 22-én, működjék közre. A művész eleget fog tenni a hívásnak. — Érdekes emlékirat fog megjelenni nemsokára e czimmel: „Gróf Gyulai Lajos naplótöredékeiből 1815-től 1834-ig.“ Mint a „F. L.‘ *ria' kiadja az írói segélyegylet javára gr. Kunnóé*s akadémiai tag, ki egyszersmind bevezetést ir 1 hozzá, az előkelő magyar körök politikai és társaséletéről a mult század közepétől csaknem napjainkig. Gróf Gyulai Lajos a régi irodalmi p P® litikai és társaséletből becses rajzokat irt naplótöredékekben. Nevelője Döbrenti Gábor lév **' korán összejött nevezetes írókkal, köztük Kazinczyval, Berzsinyivel stb. Részt vett az „Erdélyi muzeum® alapításában, közintézetek létrehozásában* s később — mint szabadelvű követ — b. Wendelyényi Miklós, gr. Bethlen János s más erdélyi kitűnőségekkel benső barátságban élt. Ekkép T® alkalma embereket közelről ismerni meg s Bzám® történeti fontosságú eseményben közreműködnikönyv végén azok a levelek lesznek, melyet hozzá nevezetes magyar írók intéztek. A mű*16 tehát irodalom-és művészettörténeti értéke i® 1®**' mivel a gróf, a mig csak élt, igen buzgó pártolói* volt a hazai irodalom és színészetnek s Így erről is minden fontosabb mozzanatot feljegyzett naplójában, melyben többi közt Pest társaa életéből 1,1 a harminczas évekből, becses adatokat W*1 kapni. Naplóját ő egyesa élete végéig I A 1 1 18. hí Bécsi hírek. — A király Prágában. Prága, aug. 7. Mi délután 3s/* órakor a király ide érkezett; fogadtatása nagyszerű volt. A pályaudvarban a polgármester üdvözlőbeszédet tartott, melyre ő felsége német és cseh nyelven felelt. A bevonulás a királyi várba oly lassú léptekkel történt, hogy csal 5 órakor érkeztek meg oda, mert az utczákban mindenütt testületek, egyesületek s küldöttségei voltak felállítva, ő felsége az egész vasutvona mentén mindenütt roppant néptömeg és a hatóságok fejei által üdvöltetett. — A bécsi postarablás. A nagy postarablás tettesének nyomozása a „N. Freue Pr.“ szerint egészen váratlan eredményre vezetett. Ugyanit több házmotozás tartatván meg, az egyiknél ellopott levelek is találtattak. Csakhogy e levelei nem a jelenleg fenforgó, hanem egy korábbi, eddig ismeretlen lopásból származnak. Az eset különben titokban tartatik. — A király megérkezett Prágába, hol a legnagyobb készületek tétettek az ünnepélyes fogadtatásra s fényben úszott az egész város, valamint minden jelentékenyebb cseh község, hol a királyt útja keresztül vitte, mindenfelé diadalivek állíttattak fel s az indóházak feldiszitvék. A király csehországi utjának programmja következő: Szept. 9—12 napjain Brandeisban hadiszemlék fognak tartatni, melyek véget érvén, a király még 12-én visszatér .Brandeisból az osztr. északnyugoti pályán egyenesen Bécsbe, honnan szept. 14-én Schwadorf mellé rándul ki a király, hol a bécsi helyőrség tart gyakorlatokat. Innen Bruckba uta** . udvar* hol 14—16-án hadgyakorlatok fogyatttrhatui a közös csapatok és a magyar hang között. Szept. 16-án délután Bruckból Bu