Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-06-03 / 124. szám
IX. évfolyam. 124-dik szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1875. június 3. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.................................16 ff. ukr. Félévre......................................3 » Egy negyedre............................ 4 » Egy hónapra ....................... 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. ír HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott gyrmond seára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. lélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. r. na. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, JUNIUS 2. Észrevételek a n.-szebeni román congressusról. ív. Első czikkemben megemlitera, hogy a románokat nagy részét a kormány legújabb intézkedései keserítették el annyira, hogy a passivitást oly nagy szótöbbséggel kimondotta. Ugyanekkor kijelentettem részemről is, hogy a kormány eljárását felette tapintatosnak én sem tartom. Szükségesnek tartom e szavaimat itt bővebben megmagyarázni, nehogy félreértésekre nyújtsak alkalmat; teszem ezt annál sürgősben, nehogy valaki P. Szathmáry Károly úrnak e részben hozzám intézett levelében foglaltak után rólam azt higyje, hogy czikkem ére a belügyminiszter Tisza Kálmán ellen van intézve. A belügyminiszternek nyilatkozata felett Polithoz nyilatkoztam, azt nemcsak tapintatosnak, de kötelességszerü nyilatkozatnak tartom. Tisza Kálmán egy igazságot mondott ki, államunk megdönthetően sarkpontjáról nyilatkozott s ez a románokat el nem keserítheti. Azt, hogy államunk nem magyar, csak az idióták képesek állítani s csak azok hirdethetnek ilyen eszméket, akiknek czéljuk hazaellenes s államunk végromlásában rejlik. Ilyenekhez én a román népet, melyhez tartozom, nem sorolhatom. Én s velem együtt azt hiszem sokan mindig tekintetbe veszszük, az eredmény indokát és a rész indokot soha sem használjuk fel népünk izgatására. Pólit szavaira a válasz nem lehetett más, mint a Tisza Kálmán nyilatkozata s úgy én mint mások is velem, Tisza nyilatkozatát félre nem magyaráztuk, azt sarkalatos igazság gyanánt elfogadtuk s nem siettünk, sőt tartózkodtunk attól, hogy Pálitot a magunk képviselőjének valljuk, vagy hogy az ő eszméit magunkéi gyanánt elfogadjuk. Nem egyszer kijelentettem, hogy Tisza nyilatkozatát, részlelkűen a román nép felzúdítására úgy a román congressuson, mint azon kívül a román vezérférfiak mindannyiszor félremagyarázták, ezt tették roszlelkűségből, mert nem volt már mivel elámítani a román népet, s nem volt már fegyver, mivel elrémítsék a sokaságot. S itt egyúttal ki kell jelentenem, hogy Tisza Kálmán belügyminisztert a nemzetiségekkel szemben roszakaratának nem tartom, sőt benne biztosítékot látok, hogy a román népnek a törvény által szentesítetett jogai megcsonkíttatni nem fognak, hanem azok mindenkivel szemben meg fognak védelmeztetni. Biztosítékot nyújt erre nekünk románoknak a belügyminiszter úr eddigi parlamenti működése, az országházban a nemzetiségek érdekében tett nyilatkozatai s azon őszinte jóakarata, melylyel a nemzetiségek iránt önzetlenül viseltetik. Nem bírom ezek alapján eléggé kárhoztatni azok eljárását, akik Tisza Kálmánt országunk nemzetiségei előtt befeketíteni igyekeznek, ahelyett, hogy kormányzását a bizalom által megkönnyítenék. Tapasztaltuk azon,ban, hogy Tisza igen jól tud bánni azokkal is, akik az ő útjába akadályokat gördítenek ; bizonyára nem fog bizalmat könyörögni a szélsőknél, hanem ellenök megteszi mindazt, amit a törvény rendel minden tekintet nélkül arra, hogy a szélsők várjon mit fognak kürtölni azután róla. Kinyilvánítom tehát P. Szathmáry Károly úrnak felhívása és megjegyzései után azt, hogy tapintatlansági vádam Tiszára nem vonatkozik. E vád illeti a közoktatásügyi minisztert, aki a brassói gymnasiumot azon helyzetbe hozta, hogy annak léte biztosítva nincs. Tudjuk azt, hogy a brassói gymnaziumot az egyes románok hazafiassága teremtette meg, alapítványokat tettek, gyűjtéseket eszközöltek s a nép a maga erején létet adott e tanodának. ------ -Idővel az igények szaporodtak, a tanári fizetések emelkedtek annyira, hogy az alap nem bírta már fedezni a kiadásokat. Miután a kormány 4000 frtot csak oly feltétel alatt adott a tanodának, hogy ügyeire döntő befolyást gyakoroljon, e segélyt az igazgatóság el nem fogadta, mert állami tanodát az egyes alapítók tanodájából csinálni nem akart. Nem akarom én itt vitatni, ha várjon helyesen vagy helytelenül cselekedett-e az igazgatóság, nézetemet e tekintetben kinyilvánítottam akkor. A román gymnasiumnak ugyanezen incidensből kifolyólag Romániában s évekkel ezelőtt kieszközöltek részére egy segélyt. Az igazgatóság elfogadta e segélyt, mert az minden feltétel nélkül adatott, a tanügy iránti mély érdeklődés következtében. E segélyt éveken keresztül élvezte a brassói tanoda s az idén annak elfogadása azonnal betiltatott. Mint kijelentettem, én nem a rendelet lényege ellen szólok, helyeslem azt, hogy idegen államok ne nyerjenek itt hirdetőket pénzekért ; pártolni tudom a rendeletet minden pontjaiban, csak az időre és módra nézve követett el a kormány tapintatlanságot. A brassói gymnasium igazgatósága e betiltás után ott állott, hogy a tanoda ajtait bezárja. A tanárokat nem volt miből fizetni, egyéb kiadásokra alap nem volt, úgy hogy a polgárok áldozatkészsége birt csupán e bajon segíteni, gyűjtések s nagylelkű adományok folytán. Így toldozzák tehát a brassói tanoda életét, mely segély nélkül mégis csak kimúlik. Már most kérdem, helyes volt e a kormánytól egy tanodának lételét támadni meg egy oly segély betiltása által, mely ama tanoda által régóta használtatott ? Az én véleményem szerint nem. Azt vártam volna a kormánytól, hogy rendeletét azonnal ne foganatosítsa, hanem a segélyek elfogadását jövőre tiltsa be, így mindenféle zavar ki lett volna kerülve. Újólag kinyilvánítom, hogy a rendelet lényegét mindenekben magamévá teszem, csak annak foganatosításaként lett volna keresztülviendő, hogy ne támadja meg egy oskolának existentiáját. Ha meg volt engedve évektől fogva egy segélynek élvezése, további élvezése egy évre az állam lételét meg nem támadta volna. Ami nem veszélyes az államra 4—5 évig, az egy fél év alatt bizonyára azt sarkaiból ki nem forgathatja. Szerettem volna mindenesetre, ha a kormány úgy járt volna el e tekintetben, hogy sérelem ne történhessék , legalább fegyver ne adassék a szélsők kezébe, hogy azokat hazaellenes irányban forgassák. Minden, amit a n.szebeni congressus eredményezett, jobbára a brassói tanoda esetéből foly, mert a szélsők nem szűntek meg hangoztatni, hogy a magyar a román iskolák ellen tör, s a látszat igazolni látszott e phrázisokat. Bevallom, hogy az erős hazafias érzést álokoskodással és szóhalmazzal megsemmisíteni nem lehet; elismerem, hogy akit oly könynyen lehet más útra térütni, annak meggyőződése nem volt szilárd, azonban nálunk románoknál, akik most kezdünk gondolkodni, ilyen erős meggyőződést kapni nem lehet. A nép tehát könnyen hordozható s ott fog lenni mindig, ahol nyomoráról s annak okozóiról fognak beszélni Végre ki kell jelentenem még azt is, hogy én az eddig előadottak csak a saját véleményemet és nem a lapot fejeztem ki. S ezzel be is fejezem a szomorú congressus feletti elmélkedéseimet, vajha ebbeli tapasztalataim most az egyszer elmaradtak volna. Moldován Gergely: — Többek felszólítása folytán a kolozsmegyei szabadelvű párt választmányának tisztelt tagjait a folyó év junius 7-napján d.u.4 órakor Kolozs- TÁRCZA. KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁ-tól. (Folytatás.) XIX. November 6-tól 15-ig. — A megfeneklés utáni öt első napon szakadatlanul sűrű, nehéz füst szállt fel a hajóűrből, mely lassanként mind ritkult s november 6-án a tüzet eloltottnak lehet tekinteni. De,Kurtis Róbert elővigyázattal folyton működteti a szivattyúkat, úgy hogy a hajó belseje egész a középfedélzetig tele van vízzel. Csak apály idején száll alább a viz a hajóban s egyenlő magasságban áll a tenger felszínével. — Ez tanúsítja, mondd nekem Kurtis Róbert, hogy a léknek meglehetősen nagynak kell lennie, különben a víz nem szállna ily gyorsan az apálylyal. Valóban a nyílás nem kevesebb, mint négy kőblábnyi. A matrózok egyike, Flagpol, leszállt a tengerbe s megvizsgálta a lékhelyét és terjedelmét. Ez mintegy harmincz lábnyira van a kormányrúdtól előre ; három deszkabordát tört be a sziklaél és pedig két lábnyira a hajógerincz eresztékétől. Az öszszeütközés roppant erővel történhetett, mert a hajó nagyon megvolt terhelve s a tenger erősen hullámzott. Szinte csodálatos, hogy a hajó bordái több helyen nem törtek be. Hogy a lék könnyen betömhető-e, az majd csak akkor válik meg, ha a szállítmány elhordatott s a hajórács annak közelébe hatolhat. Két nap azonban még eltelhet, mig a Chancellor belsejébe lemehetünk s eltávolíttathassanak azon a gyapot-kötegek, melyeket még nem pusztított el a tűz. Ez idő alatt Kurtis Róbert nem henyél s a legénység buzgó segélyével igen fontos munkák vitetnek véghez, így a tatárbócz, mely az öszszeütközéskor letört, helyreállíttatik, minthogy sikerült azt kihúzni a vízből minden felszerelésével együtt. Nehéz emelőrudakkal visszahelyezik az árboczot régi törzsére, melybe e czélból csövekeket vert az ács. Támfák, melyeket vaskapcsok kötnek össze, biztosítják az eltört két darab erős egybeköttetését. Ez megtörténvén, a felszerelvényeket veszik gondos áttekintés alá, megvizsgálják újra a kötéltartókat, a vitorlarudakat, pár vitorlát kicserélnek, rendezik a futó köteleket s igy remélhetjük hogy biztosan tovább hajózhatunk. A hajó elő- és hátsó részén sok dolog van mert a felső fedélzeten a matrózok casutjében sok kárt tett a tűz. Mindent ismét helyre kell tehát állítani, mi persze időbe és fáradságba kerül. Idő nem hiányzik, a fáradságot nem kímélik s nemsokára visszatérhetünk kabinjainkba. Csak 8-án lehet a Chancellor kirakodásához sikeresen hozzákezdeni. Minthogy a gyapotkötegek a víztől, mely dagályalatt az egész hajóközt megtölti, át vannak ázva, csigákat alkalmaznak a fedélzet nyílásokhoz s mi utasok együttesen a legénységgel buzgón hozzálátunk a nehéz kötegek fölvonásához, melyek legnagyobb részt meg vannak rongálva. A kis csónakkal egyenkint elszállíttatnak a szigetre. Miután a tűz már a szállítmány legfelső rétegében is eloltatott, idején van a hajóban levő vizet legalább részben kiszivattyúzni. Erre azonban mindenekelőtt a léket kellene lehető legjobban betömni, a mi igen nehéz dolog. De Flaypol matróz és a főkormányok a legdicséretesebb buzgalommal látnak hozzá. Midőn beállt az apály, lebocsátkoztak a tengerbe s a nyílást egy rézlappal beszegezték; de mivel e rézlap aligha ellenállhat a nyomásnak, midőn a kiszivattyúzás folytán benn le fog szállani a viz szine, Kurtis Róbert gyapotkötegeket tömet a beütött deszkabordákhoz. Anyag van több az elégnél s a Chancellor alsó üre nemsokára egészen ki van párnázva ama nehéz, átdatlan kötegekkel, melyek hivatva vannak a rézlap ellenállási képességét fokozni. A kapitány eljárását óhajtott siker koronázza. Mióta a szivattyúk működnek, a viz a hajóközben észrevehetőleg keresbedik s a legénység másik része szorgalmasan folytatja a gyapot kiszállítását. — Már valószínűnek tartom, mondd Kurtis Róbert, hogy nemsokára belülről is tökéletesebben kijavíthatjuk a léket. Persze jobb lenne a hajót oldalt fölpeczkelni, de ez a segédközök teljes hiánya miatt lehetetlen. Még az is megtörténhetnék, hogy valami vihar lepne meg, míg a hajó oldalt fekszik, mi romlásunkunkra lehetne. Azonban biztosíthatni vélem önöket, hogy a lék kellőleg ki fog javíttatni s rövid idő múlva, ha az idő is kedvez, tovább vitorlázhatunk a legközelebbi szárazföld felé. Két napi kitartó munka után a víz kiszivattyúztatott, s az utolsó kötegek is kihordottak a hajóból. A legénységgel fölváltva nekünk is kellett dolgoznunk a szivattyúknál, s nagy készséggel tettük ezt, Letourneur André is segített, daczára gyönge voltának és mindenki lelkiismeretesen megteszi a magáét. Pedig fárasztó munka volt; nem soká bírtuk folytatni a nélkül, hogy kissé ki ne pihenjünk. Majd beletört a karunk ebbe a szakadatlan mozgásba s nem csodálom, hogy a matrózok lehetőleg kikerülni igyekeznek a szivattyúzást és inkább a gyapot hordáshoz szeretnek látni. Különben ahoz képest kedvező körülmények közt vagyunk, minthogy szilárd alapon állunk s nem tátong örvény alattunk. Nem küzdünk élet-halálharczot vihardúlt tengerrel s nem szivattyúzunk oly víztömegeket, melyek helyébe mind újabbak nyomulnak. Adja az ég, hogy ily megpróbáltatásnak sülyedő hajón ne legyünk soha kitéve. XX. November 15 től 20-ig. — Ma végre lehetővé vált a hajóűrbe leszállani; megtaláltuk a piktatcsomagot, mely egész hátul volt oly helyen, hova a tűz szerencsére már nem érhetett el. A csomag sértetlen, még a víz sem bántotta tartalmát; biztos helyre teszik a sziget túlsó szögletében. Miért nem dobatott azonnal a tengerbe? — Nem tudom, de nem tették meg. Kurtis Róbert és Daoulas megvizsgálták a fedélzetet és gerendázatát, melyek koránt sincsenek annyira megrongálva, mint kezdetben hitték. A folytonos hőség, melynek ki voltak téve, ugyan ártalmukra volt, de nem nagy mértékben s úgy látszik a tűz inkább a hajó oldalait támadta meg. És csakugyan a belső deszkázat nagy darab helyen leégett; itt amott elszenesült fadarabok nyúlnak ki s fájdalom a gerinczek erősen szenvedtek a tűz által. Valódi csoda, hogy a hajó már régóta szét nem vált. Meg kell adni, hogy ezek aggasztó körülmények. A rongálások tényleg oly komoly természetűek, hogy Kurtis Róbert, ha most valamely kikötőben lenne s nem egy kietlen szirten, haladéktalanul szétbontatná az egész hajót, s anyagjából egy kissebbet, de megbízhatóbbat építtetne. A kapitány azonban tökéletesen tisztában van a helyzet felől, mindnyájunkat, utasokat és legénységet, összehivat a Chancellor födélzetén. — Barátaim, kezdő, a sérülések sokkal nagyobbak, mint kezdetben hittük. Minthogy részint hiányában vagyunk minden eszköznek, hogy azokon kellőleg segítsünk, másrészt pedig új hajót építeni e szinten sem hely sem idő, arra határoztam magam, hogy a léket mennyire lehet betömjük s igyekezünk elérni a legközelebbi partot. Csak nyolczszáz mértföldnyire vagyunk Parmaraibotól, mely a holland Guyana északi részét képezi s ha kedvez a szél, ott már tiz tizenkét nap múlva menedékhelyet találhatunk ! Kurtis Róbert elhatározását egyhangúlag helyeseltük. Mit is tehettünk volna egyebet? Daoulas és segédjei most abban fáradoznak, hogy a léket belülről kitatarozzák s a megrongált bordákat, mennyire csak lehet, megerősítsék. Daczára ennek kitűnik, hogy a Chancellor nem nyújt elegendő biztosságot hoszszabb utazásra, s ott marad az első kikötőben hová eljut. Az ácB javít kívülről is a hajóbordákon, mennyire ezek apály alatt a víz felett vannak , de azon részt, mely akkor is víz alatt áll, nem vizsgálhatja meg, s meg kell elégednie a belső tatarozással. A különböző munkák november 20-ig tartanak , most miután a hajó helyreállítására minden meg van téve, Kurtis Róbert elhatározza, hogy ismét tengerre száll a Chancellorral. (Folyt. köv.)