Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-05-05 / 102. szám
x. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egyes évre................................16 ft. — kr. Félévre......................................8» — » Egy negyedre............................ 4 „ — • Egy hónapra ....................... 1 , 60 , 102-dik szám. Kolozsvárt, 1876. péntek, május 5. ) POLITIKAI NAPILAP. Tn n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyf m m nyomdában. KUdóhivatal : a lyceumi nyomda „ központi irodájában“ lőtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször halábozott gamnond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. c--------------------------------------------------------------------3 Ír tS NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 89 to. Reclamok: hírfüzérbe soronként I Irt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 4 Budapest, május 2. 1870. Magyarország és Ausztria között ma délután egy órakor aláírták az új szerződést, melynek részletei nemsokára az országgyűlés elé kerülnek. E kiegyezés nem érte el jogos reményeinket minden tekintetben, de nincs okunk kétségbe esni, mert eredmény mégis van s az a kemény béke, melyet Bécsben raktak reánk a múltban, ma már sokat tágult, a félkezünk legalább szabad s a legközelebbi tiz év alatt a nemzettől fog függeni, hogy gazdasági függetlenségét is kivívja. Soha magyar miniszterelnök oly kemény harczot nem vivott az osztrák kormánynyal szemben, mint most Tisza Kálmán, és soha több áldozatot nem hozott hazájáért senki az újabb időben, mint ő, midőn olyan egyességet fogadott el, mely a nemzet vágyait nem elégítheti ki teljesen s épen ezért helyzetét itthon is nehézzé kellett tennie. Ehez sok önmegtagadás kell, aki igazságos bírája akar Tisza Kálmánnak lenni, annak be kell látnia, hogy ez idők szerint az ország sokkal fontosabb érdekeinek kockára tétele nélkül többet kivívni lehetetlenség volt. A fogyasztási adókban nem nyerhettünk semmit Ez tagadhatatlanul vérző sebünk lesz még egy évtizedig, de e seb régi, s hogy ma még nem lehetett azon segíteni, ezért a felelősség terhe másokat illet a múltban és nem Tisza Kálmánt! Az új egyezkedés biztosította Magyarországot, hogy q notánkat emelni nem fogják, s lesz bankunk, melynek érctalapja a nemzet kezében lesz Budapesten. Javult hitelünk minden irányban, s elkerültünk olyan pénzkalamitásokat, melyek minden hat hónapban egyszer megújultak, s már kínosakká váltak. A „Napló“ szemére hányja most Tiszának, hogy a „Közös ügyek“ nyolcz évi dühös ellenfelei a kormányra jutva „újabb közösügyeket“ alkotnak ott is, ahol a 67-iki kiegyezési mű alkotói sértetlenül fentartották a nemzet önálló rendelkezési jogát. Ne feledje el a „Napló,“ hogy ez „újabb közös ügyek“ kóranyagát annak idejében ő is sokat táplálta. Az a seb, mely nyolcz év előtt könnyebben gyógyítható volt, most már idült betegséggé fajult, s a sok rész doktor hanyagságát egyszere helyrehozni lehetetlenség. Valóban megbotránkoztató, hogy a „P. Napló,“ ahelyett, hogy a közvéleménybe új bizalmat öntene, hogy a fáradságos nehéz munka akadályait fogyasztaná, — a csüggesztés magvait hinti. Mi a czélja vele ? Használ az ügynek, vagy javíthat vele a helyzeten? A kiegyezés ellen lehet kifogásokat tenni, de legalább ne hunyjon szándékosan szemet fontos előnyei előtt, ismerje el, hogy alkotmányos életünk békés fejlődése biztosítva lett, és ez Tiszának legnagyobb érdeme. Cyrus. TARCZA. Egy érdekes korszak. II. József császár korának történetéhez érdekes adatot szolgáltat azon értekezés, melyet Szilágyi Ferencz, az akadémia levelező tagja, e társulat bölcsészeti, társadalmi és történeti osztályának legközelebb benyújtott. Az értekezést az akadémia közelebbi ülésén olvasta föl Szilágyi Sándor r. tag. Közöljük ebből a következőket. A főbb és jelentékeny történelmi eseményeknek érdeke kérdésen kívül az azokat előidéző okban és viszonyokban, szóval a genezisben rejlik. Ez állítás igazságának a II. József császár által megkísérlett germanizálási rendszabály is el nem vitázható bizonyságául szolgál. A mai felolvasás két részből áll: az első a hivatalos nyelv ügyének állását II. József alatt adja tíz szakaszban elő; a második egy egy germanizálási rendeletet, ugyszólva: a nép számára magyarázó vasmegyei szolgabiró emlékezetét újítja meg, mely kis esemény azon kor történelmének nemcsak érdekes, de jellemző episodját is képezi. Tudvalevőleg a szóhagyomány szerint: magyar főurak, illetőleg dicasteriumok javasolták volna II. József császárnak a két magyar haza közigazgatásában a latin holt nyelv helyett, a németet mint élő és a kivánt czélra alkalmatosabb nyelvet használni, mely állítás tekintélyes magyar történetírók munkáiban is említve van. Az értekezés czélja az olvasót meggyőzi arról, hogy a germanizálási rendszabályt magyar főuraknak és dicasteriumoknak tulajdonító szóhagyomány kifogás alá nem jöhető biztos alappal nem bir. Tény azonban, hogy II. József császár volt kezdője, teljes meggyőződésének erejével, azon intézkedésnek, melynek be nem vallott, de mégis háttérben lappangó valódi végczélja volt: a német nyelvnek a közügyekben használásával, a magyar nemzetet a mennyire lehetett volna, germanizálni, az erre vonatkozó három főokmány a következő: 1. II. József császárnak gr. Eszterházy Ferenczhez, a magyar- és erdélyországi udvari kanczellárhoz intézett, s 1784-ben ápril 26 -án kelt kézirata. 2. Gr. Eszterházy Ferencz jegyzéke, melyben a mondott esztendő május 8 án maga nézetét , véleményét a kérdéses ügyben a monarcha elébe terjesztette. 3. A császár határozata, melyet e jegyzékre az udvari kanczelláriához leküldött. II. József császár ápril 26 án gr. Eszterházy Ferenczhez intézett kéziratában azon „fontos határozatáról” értesítette az udvari kanczellárt, hogy mivel egy nemzet felvilágosodásának nagy gyalázatára válik, ha közügyeiben holt nyelvet, milyen a latin, használ, melyet Európában, Magyar- és Lengyelországon kivül, minden más államban a közigazgatásból kiküszöböltek, a két magyar hazában is ezt tenni szándékozik. Ez annál inkább szükséges, mert Magyarországban, lakosainak csak kisebb része beszél magyarul, az ilyr és oláh nyelvet pedig az elsőnek különböző tájszólásaival, sokkal többen beszélik, azért a hadi s polgári közigazgatásban használásra csupán a németet, mint a birodalom nyelvét lehet kiválasztani, s mint a császár hiszi, „eljött az időpont, melyben ezt eszközölni legjobban lehetne.“ A monarcha akarata szerint, az udvari kanczellárának már 1784. november 1-én a hivatalos ügyeknek németül folytatását meg kelle kezdeni, e példát más kormányhatóságok is követték, s három esztendő elteltével minden törvényszékeknek a peres ügyeket németül kell folytatni, valamint a pesti egyetemen, s más főbb és alsóbb iskolákban is a németnek kell a tannyelvnek lenni. Végre : bármely világi és egyházi hivatal elnyerésére számot csak németül tudóknak lehet tartani. A császár ez intézkedésének végrehajtását az udvari kanczellárra bizta. Gr. Eszterházy Ferencz a császári kézirat nagy jelentőségét, valamint a germanizálási rendszernek a magyar nemzet államéletében mégen bevágó befolyását igen jól átlátta, a hozzá intézett legfelsőbb parancsra tizenkét nap múlva válaszol, s jegyzékében méltó aggodalmát nem titkolva, előrelátó bölcsességgel a monarcha elébe terjesztette mindazon okokat s tekintetet érdemlő következéseket, melyeket a germán vallási rendszabály életbeléptetése előtt fontolóra kellene venni ; főleg figyelmeztette a császárt, hogy: „a magyar nyelv valódi állásáról Magyar és Erdélyországban ő felsége igaz és teljes tudósítást nem kapott,“ mivel ha egyedül csak a magyar nyelven beszélőkről van szó, ezek igy bizonyosan a magyar földön a legszámosabbak, s csak összesen képeznek a többi néptörzsek oly számot, mely a magyarokat felülhaladja. Az udvari cancellár továbbá kijelenti, hogy ha a rendszabály életbe léptetéséről volna szó, erre nézve a monarchát több jól megfontolandó jelentékeny körülményre figyelmeztetné, de mint a dolog már elhatározva van, elégnek tartja magát több pontba összefoglalt észrevételeit csupán a végrehajtás módjára nézve terjeszteni fel. Az udvari kanczellár felírása az uralkodót sem meg nem győzte, sem szándékában meg nem ingatta. A császár kézirata, mint válaszában monda: „oly túlnyomó érveket tartalmaz, hogy ahoz semmi egyebet hozzá nem tehet" s igy parancsának egészen hamis magyarázatáért kedvetlenségét fejezte ki s egyszersmind a végrehajtásra vonatkozó további utasitásokat adott, melyek közül, mint kiválólag érdekes, legyen itt a következő megemlítve: „a nemet, mint a közügyekben általánosan bevett nyelv fog jövendőben az országgyűléseken is használtatni, annál fogva 3 esztendő múlva, oda olyan követet küldeni nem lehet, ki azon nyelvet ne tudná.” A germanizálás ügyében az udvari canczellár által tett föliráson kívül, a magyar- és erdélyországi udvari canczellária sem mulasztotta el az 1784-dik esztendő augusztusában a hivatalos nyelv ügyében czélba vett rendszabály ellen felszólalni, s annak visszahúzása szükségét indokolni. Mind e fölterjesztés siker nélkül maradt. A császár legfelsőbb határozatában hajthatatlan erős akaratát világosan nyilvánította, mivel „ő nem az, ki a szappan-buborékot golyóbis gyanánt tekintse,“ rendeletének azért foganatosítását újra és hathatósan parancsolta. (Vége.) 2.) Sigmond József fagyasztott térizületeken tett tájboncttani tekintetben fontos metszeteket mutat be. a.) Egy metszeten, mely egyenes állásban, a fossa intercondyloidea, patella eminentia intercondyloidea tibiae és a siptövisen át függőleges irányban létezett, nevezetes az iztok viszonya a bursa suberuralishoz. Az iztok a fossa intercondyloidea anteriortól az izporcz megszűnte felett a comb mellső felületén 7 cm. magasságnyira terjed s nem áll az előtte levő bursa subpruralissal összeköttetésben, mely 32 cm. hosz. és 2 cm. haránt átmérőjű. A térdkalács fölött mind a két nyakerszény jelen van a bursa patellari subcutanea és a bursa patellaris profunda, a köralatti csekély kiterjedésű, a mély ellenben nagy (4 */2 cm. hosz. és 12 cm. haránt átmérővel). Az egész metszeten érdekes az ütér és viszér közti viszony, amennyiben az ütér nem a viszér alatt, hanem mellette belül fekszik. b.) Gelatinnal belövelt térdizület gyengén hajtott állásban tett sagittalis átmetszetén jól lehet látni, hogy mennyire tágulhat az iztok hydrarthron esetében és hogyan emeltetik el a térdkalács az iz felületről. A Gruberféle nyakerszény szintén nem áll az iztokkal összeköttetésben, és rekeszekkel van ellátva: itt a böralatti nyakerszénynek csak nyoma van, míg a profunda terjedelme itt is jelentékeny ferde metszés folytán az izárok oly módon tartatott meg, hogy a térdkalács állása feszítés és hajlítás alkalmával igen jól tanulmányozható, úgyszintén a keresztszalagoknak egymáshozi viszonya. c) Frontálmetszet egyenes állásban, mely a czomb condylusainak állását és irányát tünteti elő, fogalmat nyújt a genu valgum létrejöveteléről, a belső oldalszalag kóros elváltozása következtében. Az augusztusi fölterjesztéshez volt csatolva egy kivonata azon felírásoknak, melyeket a magyarországi megyék a germanizálás ügyében, s az ellen az udvarhoz felküldettek. Azok a haza közvéleményét a nemzethez illő, s ma is teljes méltánylást érdemlő módon tolmácsolták. Említést érdemel II. József császárnak nyelvújítási kísérletéhez tartozó azon terve, melyről a magyar- és erdélyországi udvari kanczellária 1786 ban márczius 7-én az erdélyi guberniumhoz intézett leírásában megemlékezik. A császár t.i.azon óhajtását nyilvánitotta, hogy a vallásra és isteni tiszteletre vonatkozó cselekvények, főkép az oltári szentségek és keresztségnek kiszolgáltatása az ország nyelvén, s nem latinul történjék, mi tehát a mise, általában a római katholikus isteni tisztelet nyelvének megváltoztatása lett volna. Azonban le nem győzhető akadályok miatt, a császár jónak látta szándékáról lemondani s igy az arra vonatkozó rendeletet visszahúzta. Az értekezés második része Miklós Mátyás vasmegyei szolgabiró esetét adja elő, ki midőn a germanizáló rendeletet kihirdette, szabadságot vett magának azt olyformán tenni, amit ugyan sértőnek mondani nem igen lehetne, de e megyei tisztviselő eljárásában mégis a szükséges óvatosság hiányzott. A császár, kinek a dolog tudomására jutott, a szolgabiró tettéért nagy mértékben megneheztelt, s miután ez ügyben a szükséges nyomozás megtörtént, nemcsak a hibás szolgabirónak, de gr. Batthyányi Lajosnak, Vas megye főispáni helytartójának is hivatalukból elmozdítását parancsolta, egyszersmind gr. Batthyányi Miksát, aki a szolgabiró elleni jelentést tette, a megye főispáni helytartójává kinevezte. Az ügyben az udvari kancelláriától tett alapos s bár tiszteletteljes, de azért erélyes felterjesztést a császár számba nem vette, s a denunciáló grófnak a főispáni helytartó székébe beiktatását megparancsolta. Ily módon az említett főur azon hivatalt, mire hihetőleg számított, elnyerte, de bizonyosan a megye becsülését a mint meg nem érdemelte, úgy azt nem is irta. Levelezés. (A gy.-ditrói erdő-égéshez.) Gyergyó-Ditró, máj. 2-án 1876. Becses lapja 98-ik számának „Hirharang“ rovatában Gyergyó-Ditróból egy rövid hir lett közzé téve. A szerkesztő ur szives engedelmével, arra a következő felvilágosítást vagyok bátor adni: Sajnos, közlőnek az erdőégésről közétett ismertetése igaz. Ditró községnek az 1872-ik évben leégett erdőterületén hátramaradott rész ismeretlen ok folytán meggyuladott s a folytonos szél élesztése folytán a tűz több napig tartott és nagyobb területen — jobbára semmi értékkel nem bíró hulladék faanyag égett el. Elismerem még azt is, hogy a tűz kitörése után csak másodnap intézkedtem, mert a tűzeset csak ekkor jött tudomásomra, de a ki ismeri Ditró község határát s tudja, hogy legnagyobb része határunknak magas hegyek között és megött van, és számbaveszi azt is, hogy az említett égés Ditró községtől 31/., mértföldre volt, ezek folytán mondom: mulasztással engem és elöljáró társaimat vádolni bizonyosan nem fog. Látja tehát uram, hogy mint lovagias férfi, — ami a dologban igaz , elismerem. De tagadom azt, hogy mihelyt a tűzeset érzésemre esett, ami szükséges és lehetséges volt, én és elöljáró társaim meg nem tettük volna. A két erdőfelügyelő 10 erdőpásztorral folytonosan a tűznél volt, és összesen részletekben kiküldöttem 600 embert, de az egész község népességét ki nem rendelhettem, részint, mivel épen ezen idő alatt folyt a tavaszi mezei munka, részint azért, mert a nagy szárazság, folytonos szél miatt, a községet is őriztetnem kelle. És lássa uram nem szeretek dicsekedni, — pedig elmondhatnám, hogy ezen éber figyelemnek köszönhetni, hogy az április 22-én meggyuladt házról nem hogy terjedett volna a tűz, de még maga a tüzet kapott házon nem történt semmi pusztulás. Ezek folytán nyugodt öntudattal várom a czikkíró által jelzett vizsgálatot, annyival is inkább, minthogy intézkedésem és tett lépéseimet illetékes helyre azonnal bejelentettem. Nem való az, mintha a községnek egyetlen egy erdeje is tűz martaléka lett volna; ez rosz akaratú ráfogás, a melyet visszautasítok. — Czikkiró épen úgy tudja mint én, hogy Ditró község meglevő tilalmas erdői most is sértetlenül fönn állanak, bárha ezekben is több helyt voltak gyulások, melyek azonban csirájukban elnyomattak. Mindezekről azonban a községi vagyont szivén hordó gondos czikkiró mitsem akar tudni. Szabadjon azonban, uram, önnek, ha ugyan sejtem a czikkíró kilétét, mondanom : legyen önnek, vagy legyen önben több önérzet, mert a nemes ellenfél — ellenfelének a küzdelem után békét szokott hagyni s mert csak is igy állhat fenn a társadalom. Puskás Antal, községi biró: A „Kolozsvári orvos-természettudományi társulat“ orvosi szakülése, 1876 ápril 21-én.