Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-06-03 / 126. szám

fog hatni a trónváltozás. Egy fanatikus valláshá­ború áll kilátásban, s a próféta zászlaja körül az egész muzulmán világ fegyverfogható népe össze fog seregleni. Erre az eshetőségre Belgrádban alig számítottak, s talán jól meggondolják a dol­got, mielőtt bele­mennek az actióba Ma a török birodalom ellenállási ereje lényegesen fokozódott s ha Angliának sikerülni fog Oroszországot a semlegesség útján megtartani, úgy valószínű, hogy pár hónap múlva rend fog uralkodni a török ál­lam minden tartományában. E szempontból ítéli meg a pénz- és politikai világ a török trónvál­­tozást. A török trónválság, mint Angliának a Gortcsakoff memorandumával szemben tanúsított magatartásából is következtethetni lehet, s mint biztos kátforrásból értesülünk, Anglia befo­lyásának tulajdonítandó Angolország tö­rök vizekre 10,000 főnyi katonaságot küldött volt s most e számot legújabban megkétsze­­rezte. A török uralkodó családról közöljük a következő adatokat: A trónjától megfosztott szultán, Abdul Aziz khán, 1830. február 9-én (mohamedán időszámi­tás szerint 1245. hhaban ló én) született; övé­rét, Abdul Medsid khánt 1861. június 25-én követ­te a trónon; Ozmán családjából ő a 32 dik szul­tán, Konstantinápoly elfoglalása óta pedig a 29- dik. öt gyermeke van, ezek: Jussuf Izzeddin ef­­fendi, ki 1857-ben oct. - én született, most a császári testőrség főparancsnoka, s a Valid- szul­­tána őt szerette volna a trónra juttatni; továb­bá Salihe szultána, Mahmud-Dsemil-Eddin, Meh­­­med Selim és Abdul Medsid; ez utóbbi még csak nyolcz éves.­­ Az elűzött szultánnak csak egy fivére és egy nővére volt; fivére Abdul Med­­sid szultán, ki 1861. június 25-én halt meg, ti­zennégy gyermeket hagyot hátra, ezek a követ­kezők :Mehemed Murad effendi, (született 1840. szept. 21 én; ez a szultán lett.) Fatirce szultána (Mehtmed Nury pasa neje); Réfige szul­­tána, (Edhem pasa neje); Abdul Hamid effendi; Dsemile szultána (Mahmud Gellal Eddin pasa ne­je); Mehemed Reciat effendi, Ahmed Kemaleddin effendi, Bébige szultána (Husni pasa neje), Me­hemed Buhran Uddin effendi, Nur-Eddin effendi, Senihé szultána, Fehimé szultána, Chehimé szul­tána és végül Suleiman effendi. Külföldi politikai szemle. A helyzetet Szerbiában érdekesen jellemzi a belgrádi városi tanács következő felhívása, mely a­­Srbske Novine* máj. 26-iki számában megjelent és így leségzik: „Belgrádiak ! Tudjátok, hogy testvéreink Boszniában és Herczegovinában — elnyomóiknak, a törököknek hallatlan kegyetlenkedései által in­díttatva — mult nyáron fegyvert fogtak, hogy emberi és nemzeti jogaikat követeljék, ép úgy, mint nagyatyáink és atyáink tették a most már felszabadított Szerbiában. Tudjátok, hogy testvére­ink e felkelése iránt milyen volt a rokonszenv nemcsak nálunk, de egész Európában. E rokon­szenv okát azon jogi és emberiességi érzet képe­zi, mely a nemzeteket áthatja. Nálunk ezen okhoz még az is járul, hogy ott szerb vért ontanak, hogy ama vidékek története Szerbia története és az ő jövőjük azonos a mienkkel. A törökök már a felkelés kezdetén tudták, hogy az mily érzelme­ket fog nálunk kelteni, mily kötelességeket fog reánk róni, ezért hadcsapatokat kezdtek hatá­rainkon öszszehalmozni, ésanynyira, hogy sere­gük zöme sem Boszniában, sem Herczegovi­nában, hanem a mi határainkon van összpon­tosítva. . Az ily helyzetbe jutott Szerbiának arra kel­lett gondolnia, hogy szabadságát és az ősei vérén szerzett örökségét megvédje, m­gtartsa. A törökök Szerbiát teszik felelőssé, mert boszankodóak, hogy nagyhatalom létükre egy egész év alatt nem bírták leküzdeni a jelentéktelen fel­kelést, melyet pár ezer rájuk szított. Ily körül­mények közt szükséges volt harczra készülnünk és most az állampénztárba pénzt is kell juttat­nunk. A skupstina és a kormány a nép érdeké­ben külföldön akartak kölcsönt felvenni, de a külföld csak nagyon rosz feltételek mellett akar pénzt adni és így a kölcsönt nem lehetett meg­kötni, önmagunknak kell magunkon segítenünk az­által, hogy a haza oltárára lehetőség szerint le­tesszük a magunk részét, pénzt kell az államnak kölcsönöznünk, és ezzel be fogjuk az utókornak és a kortársaknak bizonyítani, hogy a mostani nemzedék megteszi kötelességét. Belgrádiak ! Nem kell ajándékot adnotok , az állam kamatostul fogja a kölcsönt visszaadni. A kormány, egyetértve a skupstina választmányával elhatározta, hogy nemzeti kölcsönt ír ki, hogy szembe nézhessünk a kimaradhatlan eseményekkel. Belgrád másfél millió dinárt tartozik fizetni. A városi képviselőtestület reméli, hogy a lakosság önként fogja ez összeget ideadni.* Következik a kérelem, hogy a polgárok 16 nap alatt adják be a pénzt. A felhívás szóról szó­ra, így végződik. Belgrádiak. A szerb nemzet kell, hogy fel­szabadítva, és egyesülve álljon itt, mint egy nem­zet ép úgy, mint a Nemanjicsok (Szerbia császár­­háza) alatt volt, mert különben Szerbia elszárad, összemegy, mint minden tag, mely a szervezettől el van különítve. Szerbia, hogy ily öngyilkosságot ne kövessen el magán és az egész nemzeten, oly állást volt kénytelen elfoglalni, mely megfelel ér­dekeinek, érzelmeinek, jogainak és kötelességei­nek. Vérrel és pénzzel kell a kormányt támogat­notok.* A bolgár felkelést elnyomottnak monda egy minapi hivatalos stambuli távirat. Ez csak annyiban igaz, a­mennyiben a törökök elfog­lalták az u. n. Traján kapuját, mely a maritzai és a sophiai fensikokat összeköti és hogy a felkelők kénytelenek voltak e helyről a hegyek közé vo­nulni. Más részről azonban azt jelentik, hogy a felkelés a Maritza völgyből a Duna mentébe ter­jedt és a lázadók most a Balkán északi oldalán is működnek, nevezetesen a viddini kerületben szervezkedtek, mely a szerb határhoz igen közel van. Tatar-Bazardjikban, hol a felkelést már el­nyomták, irtózatos kegyetlenséget vittek végbe , felgyújtottak 80 helységet, megfojtották a nőket és a gyermekeket és egyáltalán minden foglyo felkonczoltak. . . Most Epirun­ és Thessaliában is nyugtalaní­tó hangulat uralkodik; a krétaiak is életjelt ad­tak magukról; képviseletük legutóbbi öszsze­­jövetelén több szónok azt követelte, hogy a ke­resztények tétessenek egyenlőkké a muzulmá­nokkal. . . .. A kormány ezek következtében ismét bei­vott 40,000 redifet. Zeljesniknál, Trnovánál Otlik Kölinél a na­pokban véres ütközetek voltak, a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek, pedig a felkelés csak 1­­­2 hét múlva fog teljes erővel kitörni, most a felkelők még kerülik a nyílt csatákat, a Bal­­kánba iparkodnak ,utni, ott fognak szervez­kedni. . . Az angol lapok folyton nagy elismeréssel szólnak a Disraeli-kormány magatartásáról. Azt mondják, hogy Oroszország Konstantinápolyt akar­ja birtokába venni, ez pedig az angol kereskede­lemnek a fekete tenger és a Duna vidékeiről való kizárását jelentené. Ezért helyesnek látszik, hogy a kormány nem csatlakozott a berlini emlékirat­hoz s azon reményt fejezik ki, hogy később sem fog hozzá csatlakozni. Másrészt a legtöbb lap nem ellenzi Bosznia és Herczegovina elszakadását a török államtól, sőt némelyek sajnálják, hogy Der­by lord maga lépett föl a tartomány függetlení­­tésének tervével. Az angol állami hajógyárakban rendkívüli élénkség uralkodik. Devontportba szom­­baton azon parancs érkezett, hogy a­­Hostpurt monitort felszereljék , az első jelre útba indít­­ják. .Achilles- pánczélos hajót is nagy gyorsa­sággal javítják. Yard ellentengernagy parancsot kapott, hogy készen álljon a Maitába indulásra, hol vagy a hajógyár felügyeletét veendi át, vagy a középtengeri hajóraj második főparancsnokává fog kineveztetni. Máltába folyton küldik a sok ha­­diszert. Decazes herczeg, f­r­a­n­c­z­i­a külügyminisz­ter, tegnapelőtt az egyptomi ügyekről szólva, némi allusiót tett az általános európai helyzetre. .Egyp­­tomban — mondá — valamint egyebütt is, egyet­értést és öszhangzatot fogunk ajánlani. Azon bi­zalmat tápláljuk, hogy a világbékére oly fontos egyetértés mindenütt és minden téren létrejön. (Tetszés) A menyire óhajtjuk s a menyire bizto­sítva is vagyunk az ellen, hogy ha másutt zivata­rok törnének ki, azok minket elérni nem fognak, önök mégis helyeselni fogják, ha lecsöndesítések­­re minden erőfeszítést megteszünk.A legjobb esetben is egy vagy másfél esztendő telik el azzal, míg új törvényjavaslat által az új terü­leti beosztást végre lehet hajtani? Már­pedig ha azt méltóztatik kívánni, hogy ennek végrehajtása ad­dig függőben maradjon s ezen törvényjavaslat adassék vissza a minisztériumnak s a minisztéri­um aztán vizsgálatok alapján terjesszen be új törvényjavaslatot, akkor azt hiszem, abban illúzi­ót senki sem csinálhat magának, hogy a legvér­­mesebb remények mellett is, esztendő alatt végre­hajtható lesz. Tehát épen a­mivel ezen törvény­­javaslatot vádolják, hogy izgalmakat szül, hogy a közigazgatási orgánumok működését megzsibbaszt­­ja, épen egyenes, kétségtelen, okvetlen kifolyása lenne annak, ha azon indítványok, melyek benyúj­­tottak, elfogadtatnának. Én te­hát, ezek után be is zárom beszédemet arra kérem az­ képviselőházat, hogy figyelmére mél­tatva azt, hogy mi mindennel áll ezen javaslat kap­csolatban, figyelmére méltatva azt, hogy eddig alko­tott törvényeink nem hajthatók végre ezen javaslat nélkül, vegyük akármelyiket, f­elsoroltatván mind és talán, még egyszer el is sorolom, méltóztassanak azok, a­kik helyeselték azelőtt a közigazgatási bi­zottságokra vonatkozó törv. javaslatot, a­kik he­lyeselték a szász­föld és szász egyetem rendezé­séről szóló törv. javaslatot, kik akarják, hogy a köz­ségi novella, hogy a fegyelmi eljárás módosítása életbe léphessen, kik akarják, hogy a tanügyi ha­tóságokról szóló, ép úgy, mint az adók kezelései­ről és behajtásáról szóló törvények életbe léptet­hessenek, méltóztassanak ezen javaslatot, melyre nézve onnan is (a szélső padokra mutat) kimon­datott, hogy az pártkérdés nem lehet, elfogadni. Természetesen, a­kik nem helyeslik mindazon tör­vényeket, kik azt tartják helyesnek, hogy az or­­szággyűlésnek esztendei működése haszontalanná legyen, a­kik kevesebb kárt látnak ebben (Zaj a szélsőbaloldalon) azok méltóztassanak a törvény­­javaslatot elvetni. (Hosszan tartó, zajos helyes­lés a középen.) nagy forradalmat, ennyire megcsalta önmagát a theologiában is, különben az ő egyháza, szűk egy­ház volt, ő a gallikán egyházi alapító és azt híve, hogy ez örökre fog tartani. Midőn a különben erős testalkatú embert öregségére súlyos betegség érte, melyet operál­tatni a fájdalom és haláltól való félelem miatt nem akart, versírásra is adta magát, franczia verseket és zsoltárokat irt. De ezeket megsemmisítő, való­színűleg azért, mert nem találta azokat méltóknak sem magához, sem prózájához. Theologiai működését említők,­­ e téren 150 évig volt tekintély, de most már maguk a theologusok támadják meg, különben a theologia terén, melyet­­névleges* tudománynak neveznek, ő sem jobb a többi theologusnál. Nagy műve, mely egyszersmind politikai adtus volt e téren, a gall­­ian egyház megteremtése. Colbert vette rá a ki­rályt, hogy Rómával szemben állást foglaljon és a király akaratának engedelmeskedett Bossuet, mikor az 1682-diki nagy franczia egyházi gyűlé­sen elkészíti és keresztül viszi a declaratiót, mely­ben ki van mondva: 1. az egyetemes zsinat fel­­sősége a pápa fölött. 2. A pápai bullák fölötti ki­rályi ellenőrzés joga. 3. A zsinat felülvizsgálati joga. 4 Tagadva van a pápának az alattvalói hűség alól feloldási joga, ő viszi keresztül a római ud­varnál is a terv elfogadását. Ezért őt tartják a gallian egyház atyjának, sőt sokan reformátornak nevezik. Pedig most már theologusok mondják, hogy ez csak XIV. Lajos hatalmának és Bossuet ambitiójának volt köpenye. Bossuet műve a nantesi edic­um visszavo­­natása is. XIV. Lajos az absolut monarchia mellett akará a hitegységet is hogy uralkodjék a lelkiis­mereteken is. Eleinte folyt szóval a harcz, Bos­­suet nagy erélyt fejtett ki controversiában, de midőn ez nem volt elég, kiadták a száműzetési parancsot a protenstankokra és egyszersmind megtilták ezeknek az elmenekülést. Megkezdődött a dragonnade, az öldöklés és vízbe fulasztás. És Bossuet jelen van, vezeti a dolgot, kérlelhetlen, irgalmatlan , kivándorolt Francziaország iparosai­nak színe, java, hogy meggazdagítsa ellenségét, futott a szegény protestáns Németországba, hogy gazdaggá, hatalmassá tegye ezt, de Bossuet ezt csak azért téve, hogy bibornoki süveget nyerjen és meg sem nyert. Politikai működésében kiváló helyet foglal el egy műve:­­Politique sacrée tiree de l’Ecriture sainte.“ Ő ebben a Bibliából vonja le az isteni jogon alapuló absolut monarchia létjogát és erre alapítja a franczia közjogot. Tehát a­mint az an­­gol puritánok a Bibliára alapt­­ák a dárdákkal, pal­lossal fegyverkezett köztársaságot, úgy Bossuet az absolut monarchiát igazolta abból. Viszont Pascal ebből vonja le a köztársaság isteni jogát. Bossuet nemcsak az absolut monarchia, de az absolut király eszményét is rajzolja e művében és tanítványa előtt utánzásra méltó például tünte­ti fel: atyját XIV. Lajost. Bossuet, mint curtisan is szolgálni akart XIV. Lajosnak, ő téríti meg de Valliére kisasszonyt, hogy zárdába térjen, mikor a király megunta ; fén­nyes beszéddel dicsőítvén, zárdába léptekor, a szent életet és ugyanakkor közvetité Montespan ebz­­szony megszerzését a királynak. E tettével, mint Lamartine szellemesen jegyzé meg, három boldog­ságot eszközölt: A királynak adott szabadságot, Montespan asszonynak egy királyságot és de Val­­liere kisasszonynak az eget. De nemsokára meg lett bizva, hogy Montes­pan asszonyt is megtérítse és Maintenon asszonyt hozza az udvarhoz. El­hiteti a királylyal, hogy megtért Montespan asszony, hogy kész a magány­ba vonulni és mégis midőn a papok jelenlétében a király elé vezetik a nőt, a királylyal mellék­­terembe vonul ez, a viszony tovább foly, gyümöl­cse két gyermek a bloisi herczegnő és a toulou­­sei gróf, így tehát vagy ő volt duplrozva, vagy csak eszköz volt. Ilyen volt Bossuet, absolut szellem, hivatalos szónok, kibe, mint kürtbe belefutnak, de üres, tör­ténelmi és filosófiai magaslat nélkül, művei mulan­­dók, egy-két rész maradt fenn azokból, mint a sty­lus páratlan mintaképei, az ő egész hatása egy gyászbeszéd, egy ceremónia. Ha életében nem volt utánzója, mert páratlannak lárták, reméljük, hogy nem lesz soha. Tisza Kálmán beszéde a te­rületrendezés ügyében. (Vége.) Az egész országban eszközlendő területi fel­forgatásról, területek összevissza bontásáról tehát per absolute semmi néven nevezendő felhatalma­zás benne nincs Ez az egyik, a másik, hogy még ezekre nézve is nem áll az, hogy a minisz­ter akarja meghatározni, mi legyen a megyének hatá­ra. Mert hiszen az 1 §. megmondja minden megyére nézve, miből fog állani; s így itt csakis egyes, épen a határon fekvő községekről lehet szó, s hogy ezzel oly borzasztó nagy meghatalmazás követel­­tetnék, én részemről nem látom. De viszont mél­­tóztassanak megengedni, ennek szükséges voltát érzem Kivált hegyes vidékeken vannak községek oly helyzetben, hogy arra, hogy meg lehessen ítélni, váljon a szomszéd hatóságok közül Egyikhez vagy másikhoz tartozzanak-e, mind az ő meghall­gatásuk, mind sokszor a helyszínen az ügyek meg­vizsgálása szükséges. De azt mondhatná valaki, hogy ezt előre kellett volna bocsátani és azu­tán itt proponálni az egyes községek beosz­tását. Ennek nehézsége van, melynél fogva ezt tenni nem lehetett. Mert míg a miniszter nem tudja, hogy a törvényhozás a határokat főbb vo­nalaiban miként állapítja meg, addig nem tudja, hogy mely községeket vizsgálja meg, mert tudja, hogy melyik fog ily helyzetbe jönni. Ez csak ak­kor történhetik, mikor a tvhozás a határokat főbb vonalaiban már megállapította. (Helyeslés a középen.) De az mondatik —mint említettem — az ilyen kikerekítési láz miatt az administratiótól elvesztik az emberek kedvüket. Egyet te hát szívesen kon­­cedálok. Ez az egy az, hogy az ezen §-ban benn rejlő értelmet lehet és czélszerű lett volna, és czélszerű lesz tisztábban kifejezni az­által, hogy megmondatik, hogy a szükséges­­beczikkelyezésre nézve még ezen év folytán a miniszter beterjeszti a törvényjavaslatot. Ez, mondom, az intenzió és nem volt és nem lehetett egyéb. Tehát ennek be­­letételét részemről helyeslem, mint a­mi ez irány­ban a kétséget eloszlatja. Ha már most az kimondatik, mit — kijelentem először is — szívesen elfogadok, ha majd azon ponthoz eljutunk, akkor azután, kérdem, hogy az a kikerekítési láz a közigazgatási orgánumok kedv­vesztése mikor fog inkább bekövetkezni ? Akkor-e ha ezen meghatalmazásnál fogva lehetséges egy pár rövid hónap alatt az ügyet elintézni és az új közigazgatási szervezetet felállítani; vagy akkor ha a­miatt, hogy ez nem történhetik meg , a Népszínműi pályázat. A kolozsvári nemzeti színház érdemes in­tendánsa tel. Korbuly Bogdán úr által kitűzött 1000 frankos népszínműi pályázatra folyó május hó 31 dikéig bezárólag sorszám szerint következő pályaművek érkeztek : 1. „Nagyravágyó.* Jelige : Szegény em­ber sorsát Boldog Isten birja. 2. „Sára néni.* Jelige: A küszöbön gug­gol Sára. 3. „A Pásztor.* Jelige: A ki másnak ver­met ás, maga esik bele. 4. „Bóczi Tor­ka.“ Jelige : Kis kertemben kinyílott az ibolya. Szeretőmet megtudták, hogy kicsoda, úgy akartam szeretni, hogy ne tudják, De az egek rám világosították. 6. „A hűség jutalma." Jelige: A kitar­tás czélhoz vezet. 6. „Farkas verem.* Jelige: Nincsen apám, nincsen anyám, Az Isten is haragszik rám. 7. „A szegény legény.* Mottó: Azért, hogy én szegény legény vagyok, Barna kis­lány szeretője vagyok. 8. „A névnap.“ Jelige : Vidd el neki e bok­rétát, Ha szabadna én adnám át. 9. „Enyim, tied * Jelige: Mikor bölcső­ben rengettek, Még akkor nekem ígértek, így hát jussom vagyon hozzád, Hogy nekem adjon az apád. 10. „Az elűzött fiú.* Jelige: Dolgoztam becsületesen, Megsegített a jó Isten. 11. „Arany­lakodalom.* Mottó: Na­gyit a hir, ha szárnyra kél. (Kisfaludi Sándor.) 12. „Józan F­e­r­k­ó.* Jelige : Verd meg Isten azt a szivet, A ki kettőt hármat szeret. 13. „Len ki­rály­né.* Jelige: Pauem et Circenses . 14. „Az iparosok.* Jelige: Tiszteljük az iparos osztályt. 15. „A gyilkos.* Jelige: A bűnnek lej­tőjén, Nincs megállapodás. 16. „A ház terhe.“ Jelige: Nem ver meg engem az Isten, Hogy szeretőt mást kerestem. 17. „Piros Panna." Jelige: Vezessen bennünket e téren Tóth Ede szelleme. 18. „Javas asszony.“ Jelige: Győzzön a jobb. 19. „A számadó.* Jelige : Tűrök és szen­vedőké a menyeknek országa. 20. „A boszorkány* Jelige: Hányan ostorozzák, Vakhited, a népem ! S ördöngős babo­nád, Fenn áll máig épen I 21. „A n­é­p.* Jelige : Zúgva, bőgve törte át a gátat, El akarta nyelni a világot. Petőfi. 22. „A f­e­l­­­e­g­e­k vára.“ Jelige: Az élet­h álom. (Calderon). 23. „A bojtár.* Jelige: Félvilágot adnák ráadásul, Szeretőmet még sem adnám másnak. 24. „A bonzu áldozatai." Jelige: Ki sötétben jár lát világosságot. 25. „A derék leány.“ Jelige : Azt mond­ják nem adnak engem galambomnak, Hanem ad­nak másnak. Adnak a hat ökrös fekete subásnak. Népdal. 26. „Szegény mag­da.“ Jelige: Nem látod a bosszús­ágeknek ostorait. (Berzsenyi.) 27. „Az Isten ujja.* Jelige: Nemcsak dicsőké a haza; A munkás por, szegény, Bár ész­revétlen, dolgozik A hon területén. (Vörösmarthy.)

Next