Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1876-08-02 / 174. szám

ebb Lt­­k. ki . a«­ Pék íze. »ír 4*1 K­is i­X. évfolyam. 174-ik szám. Kolozsvárit, 1876. szerda, augusztus 2. POLITIKAI NAPILAP. ----------ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre......................................16 írt. — kr. Félévre..............................................8 « — n Egy negyedre....................................4 „ — „ Egy hónapra ......................................1 „ 50 „ SZERKESZTOSEGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN“ Főtér gr. Teleki Domokos-Mt. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Soro­­i NYILTER: nként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: rfűzérbe soronként 1 frt. re. 5it-4 ek ref. res.1 be. ifj. :en* ■r rej­tve, M­egyen had-­ formán sem, hogy Francziaország játszaná azon szerepet, melyet Oroszország játszott a porosz-franczia háború idején.“­ ­ I TARCZA. NADAR ÚJ KÖNYVE. Egy uj könyv az­­Óriás* szerzőjétől. Taloságos irodalmi esemény; nemcsak azért, Nadar, mint tudva van, igazi nemzeti de mert ő épen nem pazarló műveivel,­ehát nagy sikert jósolunk nemsokára meg- Menö könyvének. Egész kirakatot képez ez fé­lénken, meghatóan, bölcsészettel, vagy futással festett kicsi képekből. Ide igta­­k néhány ily képet, bizonyosak lévén, da az olvasó ezekben is föltalálja a neve­­s­en iró megható modorát. A pók. A­mint a sötét est leszállt, gyertyát i­lték, s lángját kezemmel védelmezve, a kertbe hatoltam. Van öt éve, talán több is, hogy senki járt benne már, kivéve tán egy-két oláh­­tek gyilmölcsérés idején. Az utak elenyész­­ett,a növények burka alatt; a szőlő toi«*- C8a'énokra kapaszkodik; tüske fej rom­ Vere88zölö bokraimat, s lábaim alatt Elör^.x a letört ágak élettelen részei. ... haovL, / a nedves élben, csendben, el­közönan’ 87 egyedűllét titk°8 b0rka' Elérkeztem a veremig. Kulcsom csiko- a rozsdás zárban; erőfeszítéssel nyitok fel a légszivattyú módjára beragadt nehéz ajtót, s belépek .... A fehér kövek által visszavert suga­rakra egész nyüzsgés keletkezik; a fény élet­re ébresztő a szomoru boltozatot, s egy egész undorító fajzat, csúf pókok néma cso­portja riad fel, jó izgalomba,­­ menekül esz­telenül a szegletekbe. Minden lelapult, minden eltűnt. Csak egy, tán a legnagyobb, csúf, viszszatetsző, und­orító pók vetette meg a futást. Megma­radt a téren, mozdulatlan és feketén a fehér falon, nyolcz lábával odatapadva. Bizonyára reám néz, s oda vár, kihívás képen ... Ke­zem gyorsabb volt gondolatomnál. Gyertyám, mint egy dárda, vízszintesen neki megy, s belelövel. Öszszehúzódik, zsugorog, 8 le- 68ik • • • • *S az’alatt, hogy én csontjaimba jege­sült velővel szemlélem a haldoklót, ki végső­ket vonaglik teste, s lábai maradékában, egyszer csak hallom, — igen, hallom való­­sággall — hogy áldozatom szelleme meg­­szó­­­ít 1 *_ Nem kérek tőled semmit, nem ke­rülök neked semmibe, ingyen szolgálok ne­ked, mint egyik leghívebb szövetségesed, s te mégis gyűlölsz, igazságtalan emberi Feladatommá tevem a téged csípő le­gyek pusztítását, én eszközlöm, mennyire lehet — nyáréji csöndes álmodat, a az al­kony élvezhetését. . • • . . . Ám te csúfnak találsz, a mit tehetsz, lévén te szebb ! — , hogy megjutalmazz, meg­ölsz veszély nélkül, mit ismét joggal tehetsz, lévén te erősebb ! . .. Gyilkos, gyáva, hálátlan, m­ostoha 11 Kis homok­halmok. Mint hadi szerszámmal fölszerelt vég­telen sereg, lepi el kertjeinket kis kapáival, csöbreivel a kis gyermekek csoportja már kora reggelen. Leülve és egészen meghajolva dolgoz­nak ott kitartóan, csöndesen, szétvetett lá­bakkal. Némelyek állva hajolnak meg ; igazán oly kicsinyek még, hogy könnyen meghajol­hatnak, s dolgoznak ott ugyanazzal a néma, csaknem szilaj tűzzel. Komolyan gyűjtik a homokot kapáikkal, s furcsa erődítvényi vonalakat alkotnak a kis halmokból, miket oly szabályos derékszögbe raknak, mint akár az átkaparó köves hal­mait. Mások jó tetézre rakják csebreiket, megnyomják, hogy több férjen; aztán, ha az öntő­minta megtelt, felfordítják, l lelkiisme­retes dolgosként szorgos ügyelettel borítják ki a kis tésztát. A­hányszor a nap visszatér, mindig ott találja őket régi helyükön, a­mint kérlelhet­­len kitartással folytatják munkáikat; viszsza­­térve gyümölcstelen dolgukhoz, bizonyos tit­kos, szelíd, s általános odaadással. S ha néhány óra múlva a nap alá haj­­lik, hogy minket elhagyjon, s más világgal cserélje fel, az ottani kis gyermekek cso­portja fogja fel, egy pereznyi várakozás nél­kül, fárasztó munkáját a kis halmok körül. Mert mióta a világ világ, s annak ma­rad, mindig látni fogjuk, hogy a kis halmo­kat, miket mi csinálunk gyermekkorunkban, gyermekeink gyermekei újra csinálják. Igen, mindig és mindenütt, századok kezdetétől azok végéig, Romert jóval megelőzve, Hugó után még sokkal, mindenütt, s mindig emel­kedni fognak a kis gyermekek kicsi sövény­­halmai. . . . — Nos, derék bölcs, te magad vallod be ezt, s e kis bohókás arcznak adják ne­ked a leczkét. Te magad konstatálod ebben az em­beri ösztön örökös változatlanságát; te ma­gad látod az ugyanazon szükségek, szenve­délyek változatlan örökkévalóságát; s egy­szersmind oly távolról, a meddig csak lát­hatsz magad mögött, az idők történetének legszélső láthatárától, egész e perczig, mi­dőn lélektel, örökösen látod, s újra látod a rosszat, igaztalanságot, gyülölséget, irigysé­get, az ölés szükségét, a bocsánat megtaga­dását, a vad önösséget, a gyilkosságot. . . . S kész vagy-e mégis tovább is megma­­maradni a haladás iránti utópiában, mely bi­zonyára hiábavalóbb, törékenyebb, csalfább, mint e kis gyermekek homokhalmocskái ? Hiszed­­ még, hogy megjavíthatod nyomorult javíthatlan embertársadat, ha tovább is pré­dikálod neki a jót, s hogy saját érdeke az, hogy igazságos legyen? Szilárd maradsz-e még nézetedben? — Igen! Gyermekköröm. — A halál, a kérlelhetlen halál leskö­­dik utánad ! Az ifjú, rózsa arczu szőke anya hátra­dőlve tartja karjánál fogva, meztelen, kis fe­hér, pozsgás gyermekét. Százszor szorítja keblére, onnan szájára csókolva, harapdálva gömbölyű kis lábait, s fehér fogsoraiból felé Mosolyogva. A kis teremtés mászkál, a­hogy csak ingó lábai birják, s már kezd visszamo­­solygani anyja mosolyára. Ám anyja észre vesz valamit a kis lábak egyikén, s félbe hagyja játékát. Pompás aczél ollót vesz elé, végtelen vigyázattal vágja le kis gyermeke körmét s még mindig mosolyogva, elandalog ez első aratáson, d­e végtelenül kicsiny, s mint opál, átlátszó kinövésen. — S az anya, ki még mind mosolyog, nem gondolja meg, hogy ez az újszülöttől el­dobott gazdátlan jószág, mely az imént még az élet porszeme vala, most pedig a világe­gyetem csontházának végtelen semmiségébe merült, a koporsónak, az undorító, végleges szétmálásnak adott első zálog . . . — A halál, a kérlelhetlen halál leskö­­dik utánad. —SS — KOLOZSVÁR, AUGUSZT. 1. Legújabb távirati tudó­­sitások. Ragusa, jul. 30. A montenegrói fejedelem egy vrbiczai újabb távirata ezeket jelenti: Mukhtár pasa hadserege teljesen meg van semmisítve; 16 zászló­jából futás által csak nagy nehezen bírt megmenekülni négy zászlóalj; Oz­mán pasán kívül 300 nizámot fogtunk el; 5 ágyút, nagy mennyiségű fegyvert, hadiszert, zászlókat és sok egyéb tárgyat vettünk el a törököktől. A mi vesztesé­günk aránylag kevés. A fejedelem leg­közelebbi rokonai az első sorokban har­­czoltak, ezek közt Petrovics Fülöp, ki súlyosan megsebesült. Seregünkben nagy lelkesültség uralt. Viddin, jul. 30. Kétségtelen, hogy Ozmán Nuri pasa Lesjanin fölött teg­nap, miután a szerb csapatok támadtak, nagy győzelmet ví­vott ki. Közelebbi részletek még hi­ányzanak. Kerim pasa állítólag Zajcsár előtt van. A cserkeszekre a rendes csapatok szigorúan vigyáznak, s kényszerítik őket, hogy a harc­ban köz­vetlen részt vegyenek, mit eddig nem tettek. Belgrád, jul. 30. Itt igen aggód­nak a­miatt, hogy Riszticsnek a főhadi­szállásra megérkezéséről eddig semmi hír nem érkezett. Biztosan állítják, hogy Lesjanin a török tábor egy részét már három nappal ezelőtt bevette, tegnap azonban Ozmántól visszanyomatott. Az angol főkonzul, Whith, két napig távol volt, nem tudni hol, Karzoff orosz ügy­nök visszatért, Riszticscsel azonban nem értekezett. Azt beszélik, hogy az esetle­ges fegyverszüneti alkudozásokra határo­zott instructiókat kapott. Szlano, július 29. (Szláv forrás.) Nikita seregével veszélyben volt, hogy Bilek és Metohiától Vrbicza felé két tűz közé esik. Tegnap Mukhtár pasa egy osztálya megtámadta, ez azonban vissza­­vezetett. Szlano, julius 30. (Szláv forrás.) Pavlovics, miután Kanyovótól Neumig minden török katonát megsemmisített, osztrák területre szorított, csapataival Ni­zzával egyesülni törekszik s avval együtt fonulnak Nevesinye ellen. A monteneg­róiak által elfogott törökök Ausztriának fognak kiadatni. Mitrovicz, jul. 30. A hírek, hogy Bjelina legközelebb elesik, alaptalanok. A szerbek ugyan a bal Drinaparton áll­nak, de távol Bjelinától. Alimpics állító­lag 2 üteget vár, s ezek megérkezte után fog erélyesen támadni. A HÁBORÍT. A csatatérről. A mai nap folyamában sem a csatame­zőről, sem a külpolitika teréről nem érkezett kiválóbb jelentőségű tudósítás. A harczmezőn szakadatlanul folynak a küzdelmek, főleg a Linoknál, hol a törökök még mindig nem tudnak a szerb harczvonalon áttörni. Sőt Belgrádból azt is jelentik, hogy a török fő­hadiszállás mintegy félmértföldnyire hátrafelé tétetett át, mi azonban nem látszik valószí­nűnek. Másfelől isten tudja, hányadszor je­lentik ma már megint, hogy megkezdődött a döntő ütközet s a törökök tegnap hozzáfog­tak Zajcsár bombázásához Mi igaz e sok­szor fölmerült hírből, azt e sorok írása köz­ben még nem birjuk megmondani. Nem szenved kétséget, hogy most, mi­után a szerbek tudósításai minden hitelüket elvesztették, a montenegróiak vették át azon kevéssé irigylésre méltó szerepet, hogy hó­bortos győzelmi hírekkel vezetik tévútra a világot. Később kellő magyarázatát talál­ják olvasóink azon állítólagos diadaloknak, melyeket a montenegróiak, állításuk szerint legutóbb kivívtak. A legjobb esetben is, úgy látszik, csak apró előnyről lehet szó. Pod­­goricza környékén Bozo Petrovics valóban visszaverte a törökök támadását s igy jog­gal elmondhatta: „Úgy segített az isten ben­nünket, mint eddig sohasem“ ,­­ mert tud­valevőleg a montenegrói hősök mindeddig csak vereséget szenvedtek. A győzelem azonban nem egyéb, mint egy jelentéktelen támadás visszaverése. A Nikita fejedelem alatt küzdő sereg diadala pedig egyáltalában nagyon kétes; maga el­ismeri, hogy akkor, midőn a győzelmi hírt elküldötte, a csata még egyre tartott, s így egyáltalában nem tudni, kié maradt a dia­dal. Könnyen megeshetik, hogy legközelebb azt fogjuk hallani, hogy Nikita fejedelem montenegrói területre volt kénytelen vissza­vonulni. A Kaukázusból. A Kaukázus a legújabb hírek szerint ismét visszhangzik a fegyverek zajától. E legújabb eseménynek, ha a hírek megvaló­sulnak, igen sokoldalú a jelentősége. A Kau­kázusban 2­­/5 millió keresztény mellett még 27, millió mohamedán lakik. Az oroszok megtettek minden lehetőt a keresztény elem erősítésére a a mohamedánok ellenállási erejének megtörésére. De a keresztény co­lonisták nem gyakorlottak a hadviselésben, s a mohamedán elem harczias népekből áll. A cserkeszek kivándoroltak ugyan, de az abehas-ok, a testsenezek, mingreliek, tse­­tsavadz­ok s más népek visszamaradtak. A Kaukauzusban az oroszok általi meghódí­tásáig egy független zsidó törzs is élt, a­mely a chazarokig vitte vissza eredetét.Hat­van évre volt szükségök az oroszoknak, hogy leigázhassák a Kaukázus népeit. Ha a fel­kelés valóban komolynak bizonyul, s na­gyobb dimensiókat ölt, leküzdése nagy időt fog igénybe venni. Csak a Kaukázus meg­hódítása után vált lehetővé Oroszország előnyomulása Közép-Ázsiában. Ez óriási —60.000 □ módnyi — területet is kizáró­lag mohamedánok lakják. Egy pillanat alatt lehetségesek ott a felkelések, s ott is igény­be fog vétetni Oroszország ereje. Ha meg gondoljuk, hogy Oroszország Közép-Ázsián akart utat törni Indiába, megérthetni, mily fontos sakk­húzást hajthat végre a véletlen vagy idegen szándék­ú felkelésekkel. testeknél készítik, közlik a főparancsnokkal tá­virati uton, ki azokat, leggyakrabban módo­sítva, helybenhagyja. Abdul-Kerim pasa, Abdul Kerim pasa, mint korábban ér­kezett jelentésekből kiderül, addig nem akar­ta a döntő hadműveleteket megkezdeni, míg seregét az útban volt csapatokkal annyira ki nem egészítette, hogy sikerrel szemben szállhasson a szerbekkel a csatatér minden pontján. A 24 ikén Sofiában tartott haditanács azt határozta, hogy a hadműveletek addig nem kezdetnek meg, míg a Sofiánál öszpon­tosított sereg 40,000 főre nem lesz kiegé­szítve. A­mint a sereg annyira kiegészítte­tik, az a szerb határokra vonul s az előre nyomulás a keleti határokon megtörténik. Ha igaz, mit a kalafati sürgöny jelent, ezek szerint a döntő actio végre-valahára kezdetét vette. Abdul-Kerim pasát egyenként Fabius Cunctatornak tartják. Erre mutat egész kül­seje is. Ámbár csak 60 éves, sokkal időseb­nek néz ki. Testalkata közép­magasságú, kissé kövéres, de izmos és erős. Fejét fel takarja, mely egészen elfedi haját, szakála egészen fehér; bajusza és nagy szemöldei azonban még meglehetősen barnák. Arczvo­­násain fásultság ül, mit még feltűnőbbé tesz az, hogy szemeit rendesen lezárja s néha másodperczekig zárt szemekkel beszél. Be­szédmodora lassú, vontatott; hangja tompa. Remegő kezében folyton ott van a csibuk. Rendesen hosszú kék kabátot, fehér nadrágot és magas csizmát hord. Kezein meglátszik, hogy nem szokták meg a kesztyűt. A törökök igen dicsérik katonai képes­ségeit s különösen kiemelik nemes jellemét. Kedvencz olvasmányát német politikai és katonai szaklapok képezik. Abdul-Kerim viszi a főparancsnoksá­got valamennyi török hadtest fölött, az egyes hadtest parancsnokoknak azonban meglehe­tősen szabad tért szokott engedni működő­ A montenegrói hadsereg. A montenegrói csapatokról igen ér­dekes dolgokat beszélnek. Névleg Niki­ta a­­hadsereg­­­főparancsnoka és Radonitz Stanko a táborkar főnöke. Azt azonban épen nem tudni, hogy voltaképen ki vezényel tény­leg. Sokszor úgy látszik, mintha nem is vol­na parancsnok. Rendről és fegyelemről szó sincs. A mult héten a fejedelem megparan­­csolá, hogy a betegeskedők térjenek haza. Volt vagy 120 .marad.* De egy sem ment haza. Nem annyira azért, mert egy­­nemes és nagy eszméért* akarnak küzdeni, hanem mert ez a jj legjobb alkalom a rablásra,­­ ebben most igen bő módjuk van a monte­­negróiaknak, úgy, hogy a keresetnek e ne­mét még a „maród” montenegrói sem akarja elszalasztani. A montenegróiak közé valahogy egy volt osztrák tiszt is elővetődött. Egy fél lo­vas ezred parancsnokságát bizták reá. Midőn azonban kiállt eléjök és vezényelni akart, a montenegróiak az ellen tiltakoztak, mond­ván, hogy nekik ugyan senki sem parancsol. Ennek az lett következménye, hogy a volt osztrák tiszt, kit Radonitsnak hívnak, vissza­tért Cattaroba. A montenegrói táborkar a főnökből, egy írnokból és egy kikiáltóból áll. A pa­rancsokat nem igen szokták irni. Az írnok csak a győzelmi hirek fogalmazására való. A kikiáltó a tábor közepére szokott állani s ott elkiáltja magát, hogy ekkor meg ek­kor lesz a kivonulás, vagy menet közben a pihenés. A fejedelem­­serege­ mindössze három kis hegyi ágyúval rendelkezik. Andrássy viszonyáról az orosz kormányhoz. Szt­ Pétervárról a következőket rják: ,Szt Pétervártt igen jól tudják, hogy András­sy oly czélokat nem támogathat, min­ket itt követnek ; hogy ő, mint magyar, már­is nagy önmegtagadást tanúsított, és hogy ez önmeg­­tagadásnak határa is van. Ezt természetes­nek találják, nem is neheztelnek ezért reá. De arról meg vannak győződve, hogy a­míg Andrássy gróf lesz a külügyminiszter, addig a közös orosz osztrák politikának szűkebb határok vannak szabva. Szt­ Pétervártt sze­retnék is helyette Chotek vagy Langenau tábornokot látni a külügyek élén, ha azt nem tudnák, hogy Berlinben mily nagy súlyt fektetnek Andrássy magmaradására; pedig az orosz kabinet a­meddig lehet, nem akar Németországnak okot adni, hogy jelen ma­gatartásából kilépjen, noha Németországot már­is nem tekinti szövetségesnek. Minden eshetőséget szem előtt tartanak és ezért mind közelebbi viszonyba iparkodnak jutni Fran­­cziaországhoz. Igaz, hogy a czár nem szíve­sen keresi a francziák szövetségét, még oly Diplomatiai dolgok. Anglia és Oroszország közt a tárgya­lások — mint a .N. Fr. Pressernek jelen­tik — fennakadtak. Okot szolgáltatott erre a konstantinápolyi trónváltozás. Pétervá­­rott azt hivék az utolsó időben, hogy a küszöbön álló trónválságnál valamely váratlan esemény fog közbelépni s ezért szabad kezet akarnak fentartani. Ha a dolog simán foly le, ismét felveendik Angliával a tárgyalások fonalát. Ellenkező esetben Oroszország egészen le fogja vetni az álarctot, s érvényre emelendi a­­vissza­hívott* Ignatieff politikáját. Ignatieff egyéb­iránt már is alkalmatlan kezd lenni a hiva­talos orosz politikára nézve. Hazatérte Orosz­országra jel volt a panslavisticus pártnak, hogy magasabbra emelje fejét. A panslavis­­ták már is azon tervvel foglalkoznak, hogy Ignatieffet azonnal Gorcsakoff helyére emeljék. A berlini görög követség a terjesztett hírek ellenében — mint Berlinből 27 ikéről­­ jelentik — határozottan tagadja, hogy Gö­­­­rögország jelenleg fölhagyni szándékoznék a­­ legszigorúbb semlegességgel, de megengedi, hogy jöhetnek események, melyek szüksé­gessé tennék, hogy Görögország actióba lépjen. — Athénből is azt írják, hogy ha a háború még sokáig tart, több, mint valószínű, hogy az általános poli­tikai helyzet megváltozik, s bizonynyal egyik érdekelt nemzet sem fogja elmulasztani, hogy ebből előnyös következményeket vonjon. A „ Tagblatt“­nak pedig azt jelentik, hogy a Görögország és a porta közti feszült­ség naponta komolyabb alakot ölt magára, s 14 nap alatt döntő határozatoktól tarthatni. A kegyetlenkedések. A rendetlen csapatok kegyetlenkedései ellen a nagyvezír a következő rendeletet bo­csátotta volt ki: „Sajnálattal értesültem ar­ról, hogy a rendetlen csapatok soraiban, me­lyek, hazaszeretet által indítva, vonultak csa­tatérre, gonosz emberek találkoznak, a­kik nem átallották fosztogatni és rabolni. Mi több, vakmerők voltak megtámadni még azok va­gyonát is, a­kiket még életök árán is védel­mezni voltak hivatva. A rendetlen csapatok kötelessége az, hogy a csatatéren teljesítsék kötelességeiket és védelmezzék a hazát. A­kik kötelességüket nem teljesítik, hanem utá­latos tetteket mi­vetnek, azonnal elfogandók és a haditörvény legszigorúbb szabályai sze­rint elítélendők. A vezénylő tisztek pedig minden esetben felelősek az alattuk álló ka­tonák magaviseletéért.“ Szerajevóból egyébiránt a bécsi török nagykövetség, tegnapelőttről, következő táv­iratot kapott: Egy 17-iki belgrádi hivatalos távirat által terjesztett hír a boszniai bor­zasztó kegyetlenségekről, teljesen hazug.Alim- - A SZULTÁNRÓL. A szultán egészségi állapota, írják Pe­­ra, július 25-ki kelettel „NJ P- J- -nak, — újabb időben komoly aggodalmakat ébreszt. Ha minden jel nem csal, né­hány nap múlva már új uralkodónk lesz. Az új szultán erkölcsileg s fizikailag képte­len len a kormányzásra. Már Hussein Avni pasa foglalkozott a szultán megrendített egészségi állapota feletti aggályokkal s még azon nap előtt, a­melyen a cserkesz gyilkos csapásai alatt elesett, az egyik legjobb pe­­rui német orvost fölkereste, jöjjön vele a szultánhoz, hogy a beteg uralkodót alaposan

Next