Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)

1877-05-05 / 103. szám

XI. évfolyam. 103-dik szám. Kolozsvárit, 1877. szombat, május 5. POLITIKAI NAPI­LAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: . 16 Félévre.................... • •8 411 16 frt. —­kr. 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL.: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN 1­ Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték­edén szimlitázik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe Boronként 1 írt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 4. Monarchiánk keleti politikájáról szólváva »Köln. Ztg.* egyebek közt igy nyilatkozik: „Kijelentjük, hogy legerősebb meg­győződésünk szerint Ausztriának szláv tar­tományok általi szaporítása az őszállam gyen­gítése volna. Mert ily esetben csak kettőről lehetne még szó. Vagy halomra döntik a most fennálló dualismust és megkísérlik vagy az 50-68 évek módjára, a katonai erőre tá­­­­maszkodva, az ó osztrák centralismust, vagy pedig, mint a következő évtizedben, a Ho­­henwart-féle foederalismust — mindkettő egyaránt veszélyes kísérlet,­­ vagy hozzá ütik az újonnan szervezett szerb-bosnyák te­rületet Magyarországhoz, talán adnak mint ma Horvátország számára, a magyar tár­sak mellé külön minisztert a szláv tartomán­­­nyok részére, s még csak ezután állandósít­ják a nyílt lázadást a középső Dunán, mint-­ hogy a szláv nem kevésbé gyűlöli a magyart,­ mint a törököt.“ Bukarestben egy távirat szerint minden órában vár- t ják a porta azon nyilatkozatát, mely Romá­niát lázadónak nyilvánítja. E nyilatkozat után Románia részvétele a háborúban elke­­rülhetlen lesz. Ennek folytán Ghiba konstan­tinápolyi ügynök utasíttatott, hogy valami­t ü­rögy alatt, fel nem tűnő módon hagyja el a török fővárost. A baj Romániára az, hogy Oroszország azt kívánja, hogy a román csa-­­­patok ne mint külön hadtest helyeztessenek az orosz főparancsnokság alá, hanem az egyes orosz hadtestekbe osztassanak be. A fejedelem és kormánya egyelőre nem igen­­ hajlandó Oroszország e kívánságát elfogadni, s Galaczba az oroszok Dgolcz szétszedhető ágyúna­szádot, 1400 matrózt és 800 tengerészeti gyalogost küldöttek, mi azt mutatja, hogy jelentékeny hajórajt akarnak a Dunán al­kalmazni. Katonai körökben élénken kárhoztatják a török fővezény­­letet, hogy a sokat emlegetett hidat a Sze­­reth vizén Barbosi mellett megsemmisíteni elmulasztotta. A híd csak négy kilométernyi­re van a Duna balpartjától, s csak 30 kilo­méternyire Matsin török várostól úgy, hogy a lovasság egy nap alatt annál könnyebbet S TARCZA. Hogyan csinálják a carrieret. (A „Vie parisierme“ után.) Alig tért vissza Tomy báró öt évi Ja­pánban tartózkodása után Párisba, s már is x-i követségi tanácsossá lön kinevezve, a minisztériumban új főnökére vonatkozó min­dennemű felvilágosítással egész készséggel szolgáltak. A­kis Gusztáv, ki ép most tért Tissza­­-ból, szabadságidejét élvezendő, a legrészletesebben értesíthette hivatalnok-tár­sát mindarról, mire új állomáshelyén számot tarthatott. Tomy ar értesült, hogy kinevez­­tetése könyörött csak­ ki a világ legszebb szemeiből, hogy leendő főnökének neje nem tudja neki megbocsátani, hogy a­z állomásra nyert kineveztetést, mely már előtte oly ki­­tünőleg be volt töltve. Mi pedig magát a nagykövetet illeti, ő elődében jobbkezét vesz­tette el, s ehe­z járul, hogy mindez oly vál­ságos pillanatokban történt, midőn a koro­naörökös herczegnő kiházasítása kilátásba van helyezve, s a két kérő közül Franczia­­ország pártfogolnának valami kedvező kilá­tása nem lehet. Ily körülmények között a nagykövet­i­ urnák visszarivatását, ki ezen házassági ügy minden szálait kezeiben tartotta, kit és most Japánból visszatért úr­ral pótolnak, ki előtt az európai diplomacia szövevényei oly ismeretlenek, mint a hét pecséttel lezárt könyv tartalma, d­e visz­­szahivatást tehát a minisztériumnak saját személye ellen irányozott gonosz csínynek kellett tekintenie. Tomy úr mindezen közleményből ki­vette, hogy valami szívélyes fogadtatásra nem igen számíthat, remélte azonban mégis, hogy a Bors talán még­sem lesz oly kedve­zőtlen irányában, mint a­milyennek azt az emberek kilátásba helyezni törekednek. Bú­csút vett tehát magas elöljáróitól, kik egy­szersmind kezébe adták a szent sürgöny­titkokat, melyeket főnökének kellett kézbe­sítenie. Tomy báró elutazását szombatra tűzte ki; az előtti napon hét óra tájt a Cafe An­­glaisbe lépett, hogy utoljára ebédeljen Pá­­risban, midőn legnagyobb meglepetésére Z­­urnák, kinek helyettesítésére volt hivatva, átellenében találta magát. „Lám, lám?“ — ,S ön még nem utazott el ? Hogyan tetszik önnek Páris Japán után?“ — „Nem rosz­­szul. De miután önnel találkozhattam, lesz szives nekem elmondani, hogy mihez tartsam magamat X ben. . .?* Ezzel asztalhoz ültek. Z. részletesen beszélt a házassági ügyről, melynek szeren­csés kimenetele annyira érdekében áll Fran­­cziaországnak, s egyáltalában oly szeretet­reméltó embernek tanúsította magát, hogy utódját a legrészletesebben értesítette mind­arról, hogy kinek kell hízelegnie, kit ámí­tani és megcsalni — s kinek cseleit kell meghiúsítani. Tomy báró azt hitte , hogy a házassági ügyben már elég jól van értesülve, s áttért más részletességekre. „S­­c excellentiája a nagykövet úr?“ kérdezé Z. az ép zöldborsót evett, melylyel egész szája tömve volt. „A legjobb ember“ felelte röviden. „S a grófnő­­“ kérdezé tovább, „igen szeretetreméltó, igen müveit hölgy;“ azután egyszerre egészen más hanghordo-­­ zással adta előbbi szavaihoz: „Istenem, meny­j nyíre szereti a zöldborsót !* — „Hogy mond­ja, tisztelt barátom?“ — „Azt mondom, hogy a grófnő a zöld borsót mindenek felett sze­reli ; neki mindig csak szárított borsója van, holott inyencz létére a zöldet szereti. Meg­bocsát édes barátom, hogy úgy hozzálátok, de ha az ember három évig mindig csak ke­mény és aszalt főzeléket evett, annak a vál­tozatosság jól esik.“ Tomy ur e pillanat óta csak félfüllel figyelt Z. ur beszédére; nagyon szórakozottá lett, s alig biczczentett fejével, midőn Z. ur kérte őt, hogy a grófnőnek legmélyebb tisz­teletét átadja. Midőn végre egyedül maradt, az új követségi tanácsos megfeledkezett a rettenetes házassági cabaleról, megbízatá­sairól, egyeül ezen fontos kérdés lebegett szemei előtt: „Hol lehetne még ma zöldbor­sót kapni ?“ Némi gondolkozás után h­aza ment, s megbízta inasát, hogy egy „lehetőleg hiva­talos kinézésű“ tarisnyát szerezzen. Jean tö­kéletesen megértette ura szándékát, csodál­kozott ugyan rajta, hogy a minisztérium nem adott egyszersmind tarisznyát is a sürgönyök­­hez, de ő nem volt az­ az ember, ki sokáig törte fejét valamin, s 11 órakor Tomy ur­ai kívánt tarisznya birtokában volt. A kom­or­­nok nagy bámulatára a báró igen komoly arczczal e kérdést intézte hozzá: „Hány ki­ló férhet el öten tarisnyában ?* — „Hogyan, hát kilóval mérik a sürgönyöket? gondolta magában Jean, anélkül hogy ezt megmondani merte volna; válasza így hangzott: „Nem tudom, báró úr, de ez nagy krumplis­ tarisz­nya, erősen és tartósan van varrva “ Tomy J ur kedvteléssel nézett, a szürke tárgyra, mint­ha a legremekebb kép volna festve ezen vá­szonra. — „Jean költs fel négy órakor, s pont fél ötkor egy kocsi várjon rám.* Reggeli öt óra tájt Tomy úr a kocsiban ült, egyik ke­zében a tarisnyával, a másikban az óriási kézitáskával, s oda kiáltott a kocsisnak: „A zöldség-csarnokba!“ A báró volt ugyan már Japánban, de­­ a Halléban még nem volt- ő ugyan nem volt félénk természetű, de mégis érezte, hogy útiruhájában s a nagy üres tarisznyával ke­zében igen furcsán nézhet ki. Nemsokára ráakadt a kofára, kire ép szüksége volt, s nem tudta hová legyen örömében, midőn azon kérdésére, hogy van e elegendő meny-, éyiségü zöld borsója, hogy a tarisznyáját megtölthesse , az asszony peregve bocsátot­ta szélnek kereplőjét: „Ezt, uram, s ezen kívül még tiz ily tarisznyát is megtöltök, és minő borsóval ! Nézze Csak meg ön, uram ! Jó-e? édes-e? gyengéd-e? Mi ? Kóstolja csak meg !“ a báró szétmorzsolt egy szemet fo­gai között; a „Café Anglais* ben jobbat nem evett. „Töltse meg egészen, Jó asszony !* — Csaknem hanyatt esett, midőn a megtöltött tarisznya óriási kiterjedését megpillantotta — „Bizony, uram, ez legalább is húsz kiló sulylyal bír.“ — ,S megáll-e három napig?“ kérdező­ a kora szánakozó tekintetet vetett a báróra Tomy ezután komoly arczc­al vitte a tarisznyát a kocsihoz. Gyertyát, pecsétviaszt és nyomót vett elő táskájából, s a tarisznya különböző helyeit tíz óriási pecséttel látta el. A krumplis tarisznya egy pillanat alatt egészen más physiognomiával bírt. „Így már magammal vihetem, anélkül, hogy nevetsé­gessé válnék,­ dörmögé Tomy úr magában. Jean nagy szemeket meresztett, midőn a tarisznya óriási méreteit megpillantotta, s még inkább bámult, midőn a báró megtil­totta, hogy hozzá nyúljon, miután ahoz egye­dül ő neki szabad nyúlnia. A báró három nap és két éjjel, a ko­csin, vasúton és gőzhajón a tarisznyát foly­tonosan szeme és keze­ ügyében tartotta; a nagy pecséteknek köszönhette, hogy a ta­risznyát mindenki nagy tiszteletben tar­otta, sőt maga Jean is azt gyanította, hogy ab­ban aranynál értéktelenebb tárgy nem lehet. Tomy úr vállait még ily nagy felelősség terhe nem nyomta; el lehet képzelni, hogy mennyi gondot, aggodalmat, sőt gyengéd figyelmet, okozott, hogy a becses tarisznyát a nedves­ségtől, napkevétől és törődéstől megóvja. Nem evett, nem ivott, nem aludott előbb, míg a tarisznyát biztonságba nem helyezte. Végre egy borult napon reggeli 5 órakor X-be érkezett; a fiatal tanácsosnak úgy tet­szett, mintha ez legbarátságosabb nap len­­ne, miután helyrevergődött, s becses kin­csét sértetlenül megőrizhette. Tíz óra tájt levelei­ és sürgönyeivel új főnökénél jelentkezett. A tarisznyát magával vitte, s lehető ravaszsággal rejtette el az aj­tónál álló egyik szék mögé ; a nagykövet sas­­tekintete azonban rögtön fölfedezte. A fogad­tatás, melyben T. gróf a bárót részesítette udvarias ugyan, de jéghideg volt; a nagykö­vet méltóságos magatartással ült egy nagy lauteuitben, balra az átnyújtott iratokkal ját­szadozott, s csak szeme figyelte a zavarba jött tanácsos szavait. Tomy úrnak úgy tetszett, mintha ily nagy darab jeget soha sem látott volna éle­tében, — mindig és mindig az örökös: „min­den bizonynyal, minden bizonynyal.” A hi­vatalos társalgásnak valahára vége szakadt, g T. gróf egyszerre meglehetősen zordon hangon kérdé a bárótól: „Micsoda nagy zsák az, uram, mit ama szegletbe helyezett?* A szerencsétlen, ki ama nagy zsák terhét már három nap és két éj óta czipelte magával, tőle kitelhető egykedvűséggel válaszolta : „Is­tenem, gróf ur, az egyszerűen egy borsóval töltött tarisznya. Ennek története a követ­kező. Az elutazásom előtti napon a véletlen­­ség Z. úrral hozott össze, s ez nekem el­mondta, hogy itt csak aszalt főzeléket lehet kapni, holott a méltóságos grófné a zöldbor­sót rendkívül szereti; Így jöttem azon gon­dolatra, hogy egy tarisznya zöld borsót hoz­zak magammal: — itt van.* Tomy urat beszédének hatása rendki*­vülileg meglepte; a nagykövet felállott, az asztalt megkerülte, s a tanácsoshoz közeled­vén, atyailag helyezte kezeit vállaira: „Ked­ves gyermeken,* szólott a báróhoz, „ez mes­terfogás volt.* Azután válaszát be sem vár­va, az asztalhoz ült, hogy egy levélkét irjon, melynek minden szavát gondosan látszott megmérlegelni. „Lesz oly ff ff gessen ?* Tomy csengetett, de hasztalan kér­­dezte magától, hogy mi köze a zöld borsó­nak a nagykövet úr levelezésével. A csenge­tésre egy inas jelent meg. „E­­felet azon­nal rendeltetési helyére szállítod, s kérdezd eljuthatott volna oda, minthogy az átkelés a Dunán nem sok nehézséggel járt volna. A híd szétrombolásával a vasúti szállítás elő­nyei nagy részben elvesztek volna az oro­szokra ; még a hadi­anyagot is legalább né­hány napi távolságra kocsin kellett volna szállítaniok, mi a román országutak iszonyú állapota mellett műveleteiket lényegesen hát­ráltatta volna. Jelenleg már ők urai a híd­nak, s tizenkét hatalmas ágyusok, erős sán­czok és sok katonaság védi azt Biskupsky ezredes vezetése alatt, ki két gyalog, egy ló-, vas ezred és három tábori üteg parancs-­­­noka. Ezenkívül Barbosi és Galacz közt hat szornyú kozák őrködik. Számos jelentés azt sejteti, hogy az oroszok Galacz vagy Braila mellett tesznek első kísérletet a Dunán való átkelésre. Mindenféle áruszállítás a Dunán megszűnt,mert a törökök nemcsak a nyílt folyamon, hanem a román kikötőkben is lefog­lalják a megrakott hajókat. E hajók Rus­­csukba vizetnek, szállítmányuk lefoglaltatik, a hajók pedig elárvereztetek. Galacztól Ismalig az egész Dunaparton 3000 fadarabot emelnek az oroszok; 6 orosz ágyunaszád váratik a Dunára, melyek a barbosi hidat fogják védeni. Az orosz hajóhad hír szerint Nikolajevből a Duna torkolatához megy. Hir szerint Gorcsakoff herczeg a franczia nagy­követnek azt mondotta, hogy Oroszország katonailag és pénzügyileg három évi hábo­rúra kész, de reménye, hogy a háború még a jövő tavasz előtt be lesz fejezve. Egy perui távirat szerint Hobart pasa, a török pánczélos hajó­raj parancsnoka, „Rethymno” gőzössel ost­romzárolva volt a Dunán az oroszok által, de Doha Brailánál és Galacznál az orosz ágyuk erősen tüzeltek reá, eljutott a Sulina torkolatba s már Konstantinápolyban van. Lengyel légió alakítását határozta el a török kormány. A szul­tán hétfőn írta alá az erre vonatkozó fer­­mánt, mely szerint a légió az öszszes fegy­vern­einekben török államköltségen szerelte­tik föl. Egy franczia lap Andrássyról. P­á­r­i­s, máj. 2. A .Journal des De­­bats, mai száma Andrássy politikájáról czik­kezik. Constatálja a miniszter folytonos tö­rekvését a béke föntartása érdekében és fő­érdeméül azon körülményt említi fel, hogy Ausztria Magyarországot elhamarkodott ac­­tiótól megóvni s igy az állam részére a rendkívüli hadügyi kiadásokat megtakarítani tudta. Kiemeli továbbá, hogy sikerült neki a monarchiában uralkodó különböző irányzatok és törekvések között. Ausztria-Magyarország részére a cselekvés teljes szabadságát fen­­tartani. Szerinte e pillanatban nincs oka az észt­-magyar monarchiának, okos magatartá­sával fölhagyni. Semlegességét bizonyára meg fogja óvni továbbra is, de nyilvánvaló, hogy semmiféle engagement-t nem vállalhat ma­gára arra nézve, hogy minden körülmény között semleges és passiv fog maradni. E lap szerint az osztrák-magyar sem­legességnek várakozó állást kell foglalnia, ott kell természetszerűleg és szükségképen véget érnie, hol a monarchia közvetlen ér­dekei jönnek szóba. És nem szükségszerű, hogy Ausztria-Magyarország eshetőleges ac­­tiója, ez érdekeinek megvédése czéljából Oroszországgal szemben ellenséges jelleggel bírjon. Lehet annak oly jellege, mely sem Oroszország ellen, sem mellett nem nyilvá­nul és csak magától Oroszországtól fog függ­ni, hogy az mindvégig megőrizze semleges jellegét. Magyarország is követi az angol példát, s bizonyos semlegességi nyilatkozatot tesz. ’az inkább a forma dolga s lényegében jelenték­­telen, ámbár másrészt feleslegesnek látszik mert nézetünk szerint igen közel áll az idő, midőn Ausztria-Magyarországnak is fegyve­res kézzel kellene actióba lépnie, hacsak életérdekeit a kozákok prédájául juttatni nem akarja. De annál határozottabban kell szót emelnünk amai absurditás ellen, hogy Ausztria-Magyarország az angol példára a Balkán átlépésétől tegye függővé actív poli­tikáját. Anglia, mely az egész keleti kérdés­ben Ázsiára néz s csak Indiába vezető út­jának biztonsága fölött őrködik, talán — de még ez is kétes — eleget tesz érdekeinek, ha csak akkor lép ki semlegességéből, ha az orosz hadoszlopok áttörve a Duna és Bal­kán védvonalait, Konstantinápoly ellen nyo­­mulnak. De Ausztria-Magyarország érdekei nem Konstantinápolyig, hanem az A1 Dunához fűződnek , nem a Balkánon túl vagy Ázsiá­ban, hanem közvetlenül határaink közelében igényelnek tetterőn védelmet. Ha tehát Ausz­tria-Magyarország semlegességének terjedel­me csakugyan az orosz csapatok előnyomu­lásától tétezik függővé, e semlegesség ha­tárát sokkal közelebb kell keresnünk, mint a­hol azokat Anglia önmaga számára ki­jelölte. A román kormány még nem üzent hadat a portának, ha­nem ellenkezőleg a törökök fogják­­ neki a háborút megüzenni. Tényleg azonban már be is állt a hadi állapot s a törökök két román hadi gőzöst lefoglaltak. A bukaresti kamrák ma vagy holnap megszavazzák a ha­di költségeket, mire azután az ülésszak be­­rekesztetik. Az angol semlegességi nyilatkozat már hivatalosan közöltetett a hatalmak­kal. A „Tagblatt“ szerint Victoria királynő­nek ez ügyben alattvalóihoz intézett procla­­matiója semmiféle eventuális esetről nem tesz említést. Ez esetek, a hatalmakhoz in­tézett közleményben diplomatiai hírek szerint meg vannak jelölve. E körökben legalább azt állítják, hogy Anglia semlegessége csak addig tart, míg a csatamező Európában Ro­mániára, Dobrudzsára és Bulgáriára terjed. Hír szerint Ausztria-Magyarország is hason­­ló terjedelemben állapította meg semlegessé­gét , a legközelebbi kapuk ki fogják derí­teni — írja a lap — forog-e fenn benső összefüggés a Londonban és Bécsben egyide­jűleg nyilatkozó felfogás közt. Hogy Ausztria- A déli orosz hadseregről Jassyból orosz forrásból Írják apr. 28. A ungheni-i és cohuteni-i állomásfőnökök jelenté­se szerint a történt pályasérülések ma délig mind ki lesznek javítva. Gorcsakoff tábornagy felügyelete alatt 1500 ember dolgozik Ung­­heninál éjjel nappal a töltés helyreállításán s a rongált vasúti sínek visszahelyezésén. Ha egyéb elemi csapások nem lépnek föl zava­rólag, a csapatszállítás minden vonalon ket­tőzött erővel fog megújulni. Tegnap óta nagy tömegekben vonül ke­resztül városunkon az orosz rendes lovasság; csak rövid pihenőt tartanak. Tegnap ukrárus­­dandárokat láttunk; szép lovaik általános feltűnést keltettek. Az oroszok mindent kész­pénzzel fizetnek(!) még pedig csengő pénzzel, a­mi egészen megnyeri a moldvaiak rokon- Bzenyét(!) Galaczból érkezett hírek szerint a bar­­bosi-i hidat 2 zászlóalj gyalogság, 1 zászló­alj lovasság , a 11 -ik hadtest 3 ütege szál­lotta meg. Galacz és Barbosi közt 16 verst­­nyi téren 6 sotm­a doni kozák tanyázik. Az utóbbi napokban 8 szétszedhető ágyú naszá­dot vittek át városunkon s rá azonnal 1800 matróz és 800 tengerész-katona vonult át. Ez arra mutat, hogy az oroszok jelentékeny dunai­ flotillát készítettek elő, mely kétség kívül ez átkelésnél fog actióba lépni. Az orosz hadi­szereket kitűnőknek mondják. Ro­mán tisztek állítása szerint Németországban és Francziaországban sem láttak jobbat. Má­jus 1 - től kezdve a Moldvában levő összes távírdákat az orosz hadi-administratió veszi át. Miklós nagyherczeget május 4 én várják Plojestbe, illő fogadtatására minden előké­szület meg van téve. Hirek, Bécs, május 2. A „N. Fr. Pr.“ jelen­ti, hogy a nagy Dnyeperhíd megrongált ál­lapota következtében Kiev és Dobrovice kö­zött a Dnyeper kiöntött, a több helység kö­zött ekként a közlekedés teljesen fennakadt. Az élelmi és lőszerek szállítása ennélfogva nagyban megnehezíttetik. Eddig mindössze csak harminczezer ember és hatvan ágyú ment át Jassyn. Az élelmi­szerek ára meg­kétszereződött. Bécs, máj. 2. Egy londoni hír szerint úgy az angol hadügyminisztériumban, mint a tengerészetben rendkívüli tevékenység ural­kodik. Hir szerint a cabinet előkészítő in­tézkedéseket tett azon eshetőségre, hogy a török főváros védelme és a Suez-csatorna biztosítása szükségessé válhatik. A katonai hatóságok pontos jelentésekkel bírnak Kons­tantinápoly erődítési viszonyaira vonatkozó­lag ; e jelentések a múlt évben véleményadás czéljából kiküldött mérnököktől származnak. A földközi tengeri hajóraj már parancsot is vett a surzi csatorna véddelme ügyében és a londoni forrás szerint alig egy hét múlva a csatorna mindkét végén angol hajók fog­nak állomásozni. Fiume, május 2. Ibrailából Írják: Az osztrák-magyar Lloyd „Iris* nevű gőzöse az első volt, mely már ápril 27-én elhagyta Ibrailát, rakományát is cserben hagyva. Az angol és franczia gőzösök nyugodtan foly­tatták műveleteket, és a „Messagéries ma­ritimes“ gőzöse fölvette az „Irisnek* szánt rakományt is. Páris, május 2. Az itteni lapok egy londoni sürgönyt közölnek, mely szerint az angol hadügyminiszter megtette a kellő in­tézkedéseket az iránt, hogy­­a­mint szük­ség lesz reá, haladéktalanul ötvenezer ember mehessen Egyptomba. Ezek közül 26,000 Angliából, a másik 25,000 Indiából jön. Bécs, május 2. Mint ide érkezett je­lentések mondják, a romániai hadsereg nagy része megszökött, mielőtt tűzben lett volna. A megszökött miliciek csapatosan járják be Romániát, s fosztogatják a védtelen falvakat. Intézkedések történtek, hogy fegyveres csa­patok átjövetele Erdélybe és Bukovinába meggátoltassák.

Next