Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-05-05 / 103. szám
XI. évfolyam. 103-dik szám. Kolozsvárit, 1877. szombat, május 5. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: . 16 Félévre.................... • •8 411 16 frt. —kr. 60 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL.: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN 1 Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilletékedén szimlitázik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 kr. RECLÁMOK: Hirfűzérbe Boronként 1 írt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 4. Monarchiánk keleti politikájáról szólváva »Köln. Ztg.* egyebek közt igy nyilatkozik: „Kijelentjük, hogy legerősebb meggyőződésünk szerint Ausztriának szláv tartományok általi szaporítása az őszállam gyengítése volna. Mert ily esetben csak kettőről lehetne még szó. Vagy halomra döntik a most fennálló dualismust és megkísérlik vagy az 50-68 évek módjára, a katonai erőre támaszkodva, az ó osztrák centralismust, vagy pedig, mint a következő évtizedben, a Hohenwart-féle foederalismust — mindkettő egyaránt veszélyes kísérlet, vagy hozzá ütik az újonnan szervezett szerb-bosnyák területet Magyarországhoz, talán adnak mint ma Horvátország számára, a magyar társak mellé külön minisztert a szláv tartománnyok részére, s még csak ezután állandósítják a nyílt lázadást a középső Dunán, mint- hogy a szláv nem kevésbé gyűlöli a magyart, mint a törököt.“ Bukarestben egy távirat szerint minden órában vár- t ják a porta azon nyilatkozatát, mely Romániát lázadónak nyilvánítja. E nyilatkozat után Románia részvétele a háborúban elkerülhetlen lesz. Ennek folytán Ghiba konstantinápolyi ügynök utasíttatott, hogy valamit ürögy alatt, fel nem tűnő módon hagyja el a török fővárost. A baj Romániára az, hogy Oroszország azt kívánja, hogy a román csa-patok ne mint külön hadtest helyeztessenek az orosz főparancsnokság alá, hanem az egyes orosz hadtestekbe osztassanak be. A fejedelem és kormánya egyelőre nem igen hajlandó Oroszország e kívánságát elfogadni, s Galaczba az oroszok Dgolcz szétszedhető ágyúnaszádot, 1400 matrózt és 800 tengerészeti gyalogost küldöttek, mi azt mutatja, hogy jelentékeny hajórajt akarnak a Dunán alkalmazni. Katonai körökben élénken kárhoztatják a török fővezényletet, hogy a sokat emlegetett hidat a Szereth vizén Barbosi mellett megsemmisíteni elmulasztotta. A híd csak négy kilométernyire van a Duna balpartjától, s csak 30 kilométernyire Matsin török várostól úgy, hogy a lovasság egy nap alatt annál könnyebbet S TARCZA. Hogyan csinálják a carrieret. (A „Vie parisierme“ után.) Alig tért vissza Tomy báró öt évi Japánban tartózkodása után Párisba, s már is x-i követségi tanácsossá lön kinevezve, a minisztériumban új főnökére vonatkozó mindennemű felvilágosítással egész készséggel szolgáltak. Akis Gusztáv, ki ép most tért Tissza-ból, szabadságidejét élvezendő, a legrészletesebben értesíthette hivatalnok-társát mindarról, mire új állomáshelyén számot tarthatott. Tomy ar értesült, hogy kineveztetése könyörött csak ki a világ legszebb szemeiből, hogy leendő főnökének neje nem tudja neki megbocsátani, hogy az állomásra nyert kineveztetést, mely már előtte oly kitünőleg be volt töltve. Mi pedig magát a nagykövetet illeti, ő elődében jobbkezét vesztette el, s ehez járul, hogy mindez oly válságos pillanatokban történt, midőn a koronaörökös herczegnő kiházasítása kilátásba van helyezve, s a két kérő közül Francziaország pártfogolnának valami kedvező kilátása nem lehet. Ily körülmények között a nagyköveti urnák visszarivatását, ki ezen házassági ügy minden szálait kezeiben tartotta, kit és most Japánból visszatért úrral pótolnak, ki előtt az európai diplomacia szövevényei oly ismeretlenek, mint a hét pecséttel lezárt könyv tartalma, de viszszahivatást tehát a minisztériumnak saját személye ellen irányozott gonosz csínynek kellett tekintenie. Tomy úr mindezen közleményből kivette, hogy valami szívélyes fogadtatásra nem igen számíthat, remélte azonban mégis, hogy a Bors talán mégsem lesz oly kedvezőtlen irányában, mint amilyennek azt az emberek kilátásba helyezni törekednek. Búcsút vett tehát magas elöljáróitól, kik egyszersmind kezébe adták a szent sürgönytitkokat, melyeket főnökének kellett kézbesítenie. Tomy báró elutazását szombatra tűzte ki; az előtti napon hét óra tájt a Cafe Anglaisbe lépett, hogy utoljára ebédeljen Párisban, midőn legnagyobb meglepetésére Zurnák, kinek helyettesítésére volt hivatva, átellenében találta magát. „Lám, lám?“ — ,S ön még nem utazott el ? Hogyan tetszik önnek Páris Japán után?“ — „Nem roszszul. De miután önnel találkozhattam, lesz szives nekem elmondani, hogy mihez tartsam magamat X ben. . .?* Ezzel asztalhoz ültek. Z. részletesen beszélt a házassági ügyről, melynek szerencsés kimenetele annyira érdekében áll Francziaországnak, s egyáltalában oly szeretetreméltó embernek tanúsította magát, hogy utódját a legrészletesebben értesítette mindarról, hogy kinek kell hízelegnie, kit ámítani és megcsalni — s kinek cseleit kell meghiúsítani. Tomy báró azt hitte , hogy a házassági ügyben már elég jól van értesülve, s áttért más részletességekre. „Sc excellentiája a nagykövet úr?“ kérdezé Z. az ép zöldborsót evett, melylyel egész szája tömve volt. „A legjobb ember“ felelte röviden. „S a grófnő“ kérdezé tovább, „igen szeretetreméltó, igen müveit hölgy;“ azután egyszerre egészen más hanghordo- zással adta előbbi szavaihoz: „Istenem, menyj nyíre szereti a zöldborsót !* — „Hogy mondja, tisztelt barátom?“ — „Azt mondom, hogy a grófnő a zöld borsót mindenek felett szereli ; neki mindig csak szárított borsója van, holott inyencz létére a zöldet szereti. Megbocsát édes barátom, hogy úgy hozzálátok, de ha az ember három évig mindig csak kemény és aszalt főzeléket evett, annak a változatosság jól esik.“ Tomy ur e pillanat óta csak félfüllel figyelt Z. ur beszédére; nagyon szórakozottá lett, s alig biczczentett fejével, midőn Z. ur kérte őt, hogy a grófnőnek legmélyebb tiszteletét átadja. Midőn végre egyedül maradt, az új követségi tanácsos megfeledkezett a rettenetes házassági cabaleról, megbízatásairól, egyeül ezen fontos kérdés lebegett szemei előtt: „Hol lehetne még ma zöldborsót kapni ?“ Némi gondolkozás után haza ment, s megbízta inasát, hogy egy „lehetőleg hivatalos kinézésű“ tarisnyát szerezzen. Jean tökéletesen megértette ura szándékát, csodálkozott ugyan rajta, hogy a minisztérium nem adott egyszersmind tarisznyát is a sürgönyökhez, de ő nem volt az az ember, ki sokáig törte fejét valamin, s 11 órakor Tomy urai kívánt tarisznya birtokában volt. A komornok nagy bámulatára a báró igen komoly arczczal e kérdést intézte hozzá: „Hány kiló férhet el öten tarisnyában ?* — „Hogyan, hát kilóval mérik a sürgönyöket? gondolta magában Jean, anélkül hogy ezt megmondani merte volna; válasza így hangzott: „Nem tudom, báró úr, de ez nagy krumplis tarisznya, erősen és tartósan van varrva “ Tomy J ur kedvteléssel nézett, a szürke tárgyra, mintha a legremekebb kép volna festve ezen vászonra. — „Jean költs fel négy órakor, s pont fél ötkor egy kocsi várjon rám.* Reggeli öt óra tájt Tomy úr a kocsiban ült, egyik kezében a tarisnyával, a másikban az óriási kézitáskával, s oda kiáltott a kocsisnak: „A zöldség-csarnokba!“ A báró volt ugyan már Japánban, de a Halléban még nem volt- ő ugyan nem volt félénk természetű, de mégis érezte, hogy útiruhájában s a nagy üres tarisznyával kezében igen furcsán nézhet ki. Nemsokára ráakadt a kofára, kire ép szüksége volt, s nem tudta hová legyen örömében, midőn azon kérdésére, hogy van e elegendő meny-, éyiségü zöld borsója, hogy a tarisznyáját megtölthesse , az asszony peregve bocsátotta szélnek kereplőjét: „Ezt, uram, s ezen kívül még tiz ily tarisznyát is megtöltök, és minő borsóval ! Nézze Csak meg ön, uram ! Jó-e? édes-e? gyengéd-e? Mi ? Kóstolja csak meg !“ a báró szétmorzsolt egy szemet fogai között; a „Café Anglais* ben jobbat nem evett. „Töltse meg egészen, Jó asszony !* — Csaknem hanyatt esett, midőn a megtöltött tarisznya óriási kiterjedését megpillantotta — „Bizony, uram, ez legalább is húsz kiló sulylyal bír.“ — ,S megáll-e három napig?“ kérdező a kora szánakozó tekintetet vetett a báróra Tomy ezután komoly arczcal vitte a tarisznyát a kocsihoz. Gyertyát, pecsétviaszt és nyomót vett elő táskájából, s a tarisznya különböző helyeit tíz óriási pecséttel látta el. A krumplis tarisznya egy pillanat alatt egészen más physiognomiával bírt. „Így már magammal vihetem, anélkül, hogy nevetségessé válnék, dörmögé Tomy úr magában. Jean nagy szemeket meresztett, midőn a tarisznya óriási méreteit megpillantotta, s még inkább bámult, midőn a báró megtiltotta, hogy hozzá nyúljon, miután ahoz egyedül ő neki szabad nyúlnia. A báró három nap és két éjjel, a kocsin, vasúton és gőzhajón a tarisznyát folytonosan szeme és keze ügyében tartotta; a nagy pecséteknek köszönhette, hogy a tarisznyát mindenki nagy tiszteletben tarotta, sőt maga Jean is azt gyanította, hogy abban aranynál értéktelenebb tárgy nem lehet. Tomy úr vállait még ily nagy felelősség terhe nem nyomta; el lehet képzelni, hogy mennyi gondot, aggodalmat, sőt gyengéd figyelmet, okozott, hogy a becses tarisznyát a nedvességtől, napkevétől és törődéstől megóvja. Nem evett, nem ivott, nem aludott előbb, míg a tarisznyát biztonságba nem helyezte. Végre egy borult napon reggeli 5 órakor X-be érkezett; a fiatal tanácsosnak úgy tetszett, mintha ez legbarátságosabb nap lenne, miután helyrevergődött, s becses kincsét sértetlenül megőrizhette. Tíz óra tájt levelei és sürgönyeivel új főnökénél jelentkezett. A tarisznyát magával vitte, s lehető ravaszsággal rejtette el az ajtónál álló egyik szék mögé ; a nagykövet sastekintete azonban rögtön fölfedezte. A fogadtatás, melyben T. gróf a bárót részesítette udvarias ugyan, de jéghideg volt; a nagykövet méltóságos magatartással ült egy nagy lauteuitben, balra az átnyújtott iratokkal játszadozott, s csak szeme figyelte a zavarba jött tanácsos szavait. Tomy úrnak úgy tetszett, mintha ily nagy darab jeget soha sem látott volna életében, — mindig és mindig az örökös: „minden bizonynyal, minden bizonynyal.” A hivatalos társalgásnak valahára vége szakadt, g T. gróf egyszerre meglehetősen zordon hangon kérdé a bárótól: „Micsoda nagy zsák az, uram, mit ama szegletbe helyezett?* A szerencsétlen, ki ama nagy zsák terhét már három nap és két éj óta czipelte magával, tőle kitelhető egykedvűséggel válaszolta : „Istenem, gróf ur, az egyszerűen egy borsóval töltött tarisznya. Ennek története a következő. Az elutazásom előtti napon a véletlenség Z. úrral hozott össze, s ez nekem elmondta, hogy itt csak aszalt főzeléket lehet kapni, holott a méltóságos grófné a zöldborsót rendkívül szereti; Így jöttem azon gondolatra, hogy egy tarisznya zöld borsót hozzak magammal: — itt van.* Tomy urat beszédének hatása rendki*vülileg meglepte; a nagykövet felállott, az asztalt megkerülte, s a tanácsoshoz közeledvén, atyailag helyezte kezeit vállaira: „Kedves gyermeken,* szólott a báróhoz, „ez mesterfogás volt.* Azután válaszát be sem várva, az asztalhoz ült, hogy egy levélkét irjon, melynek minden szavát gondosan látszott megmérlegelni. „Lesz oly ff ff gessen ?* Tomy csengetett, de hasztalan kérdezte magától, hogy mi köze a zöld borsónak a nagykövet úr levelezésével. A csengetésre egy inas jelent meg. „Efelet azonnal rendeltetési helyére szállítod, s kérdezd eljuthatott volna oda, minthogy az átkelés a Dunán nem sok nehézséggel járt volna. A híd szétrombolásával a vasúti szállítás előnyei nagy részben elvesztek volna az oroszokra ; még a hadianyagot is legalább néhány napi távolságra kocsin kellett volna szállítaniok, mi a román országutak iszonyú állapota mellett műveleteiket lényegesen hátráltatta volna. Jelenleg már ők urai a hídnak, s tizenkét hatalmas ágyusok, erős sánczok és sok katonaság védi azt Biskupsky ezredes vezetése alatt, ki két gyalog, egy ló-, vas ezred és három tábori üteg parancs-noka. Ezenkívül Barbosi és Galacz közt hat szornyú kozák őrködik. Számos jelentés azt sejteti, hogy az oroszok Galacz vagy Braila mellett tesznek első kísérletet a Dunán való átkelésre. Mindenféle áruszállítás a Dunán megszűnt,mert a törökök nemcsak a nyílt folyamon, hanem a román kikötőkben is lefoglalják a megrakott hajókat. E hajók Ruscsukba vizetnek, szállítmányuk lefoglaltatik, a hajók pedig elárvereztetek. Galacztól Ismalig az egész Dunaparton 3000 fadarabot emelnek az oroszok; 6 orosz ágyunaszád váratik a Dunára, melyek a barbosi hidat fogják védeni. Az orosz hajóhad hír szerint Nikolajevből a Duna torkolatához megy. Hir szerint Gorcsakoff herczeg a franczia nagykövetnek azt mondotta, hogy Oroszország katonailag és pénzügyileg három évi háborúra kész, de reménye, hogy a háború még a jövő tavasz előtt be lesz fejezve. Egy perui távirat szerint Hobart pasa, a török pánczélos hajóraj parancsnoka, „Rethymno” gőzössel ostromzárolva volt a Dunán az oroszok által, de Doha Brailánál és Galacznál az orosz ágyuk erősen tüzeltek reá, eljutott a Sulina torkolatba s már Konstantinápolyban van. Lengyel légió alakítását határozta el a török kormány. A szultán hétfőn írta alá az erre vonatkozó fermánt, mely szerint a légió az öszszes fegyverneinekben török államköltségen szereltetik föl. Egy franczia lap Andrássyról. Páris, máj. 2. A .Journal des Debats, mai száma Andrássy politikájáról czikkezik. Constatálja a miniszter folytonos törekvését a béke föntartása érdekében és főérdeméül azon körülményt említi fel, hogy Ausztria Magyarországot elhamarkodott actiótól megóvni s igy az állam részére a rendkívüli hadügyi kiadásokat megtakarítani tudta. Kiemeli továbbá, hogy sikerült neki a monarchiában uralkodó különböző irányzatok és törekvések között. Ausztria-Magyarország részére a cselekvés teljes szabadságát fentartani. Szerinte e pillanatban nincs oka az észt-magyar monarchiának, okos magatartásával fölhagyni. Semlegességét bizonyára meg fogja óvni továbbra is, de nyilvánvaló, hogy semmiféle engagement-t nem vállalhat magára arra nézve, hogy minden körülmény között semleges és passiv fog maradni. E lap szerint az osztrák-magyar semlegességnek várakozó állást kell foglalnia, ott kell természetszerűleg és szükségképen véget érnie, hol a monarchia közvetlen érdekei jönnek szóba. És nem szükségszerű, hogy Ausztria-Magyarország eshetőleges actiója, ez érdekeinek megvédése czéljából Oroszországgal szemben ellenséges jelleggel bírjon. Lehet annak oly jellege, mely sem Oroszország ellen, sem mellett nem nyilvánul és csak magától Oroszországtól fog függni, hogy az mindvégig megőrizze semleges jellegét. Magyarország is követi az angol példát, s bizonyos semlegességi nyilatkozatot tesz. ’az inkább a forma dolga s lényegében jelentéktelen, ámbár másrészt feleslegesnek látszik mert nézetünk szerint igen közel áll az idő, midőn Ausztria-Magyarországnak is fegyveres kézzel kellene actióba lépnie, hacsak életérdekeit a kozákok prédájául juttatni nem akarja. De annál határozottabban kell szót emelnünk amai absurditás ellen, hogy Ausztria-Magyarország az angol példára a Balkán átlépésétől tegye függővé actív politikáját. Anglia, mely az egész keleti kérdésben Ázsiára néz s csak Indiába vezető útjának biztonsága fölött őrködik, talán — de még ez is kétes — eleget tesz érdekeinek, ha csak akkor lép ki semlegességéből, ha az orosz hadoszlopok áttörve a Duna és Balkán védvonalait, Konstantinápoly ellen nyomulnak. De Ausztria-Magyarország érdekei nem Konstantinápolyig, hanem az A1 Dunához fűződnek , nem a Balkánon túl vagy Ázsiában, hanem közvetlenül határaink közelében igényelnek tetterőn védelmet. Ha tehát Ausztria-Magyarország semlegességének terjedelme csakugyan az orosz csapatok előnyomulásától tétezik függővé, e semlegesség határát sokkal közelebb kell keresnünk, mint ahol azokat Anglia önmaga számára kijelölte. A román kormány még nem üzent hadat a portának, hanem ellenkezőleg a törökök fogják neki a háborút megüzenni. Tényleg azonban már be is állt a hadi állapot s a törökök két román hadi gőzöst lefoglaltak. A bukaresti kamrák ma vagy holnap megszavazzák a hadi költségeket, mire azután az ülésszak berekesztetik. Az angol semlegességi nyilatkozat már hivatalosan közöltetett a hatalmakkal. A „Tagblatt“ szerint Victoria királynőnek ez ügyben alattvalóihoz intézett proclamatiója semmiféle eventuális esetről nem tesz említést. Ez esetek, a hatalmakhoz intézett közleményben diplomatiai hírek szerint meg vannak jelölve. E körökben legalább azt állítják, hogy Anglia semlegessége csak addig tart, míg a csatamező Európában Romániára, Dobrudzsára és Bulgáriára terjed. Hír szerint Ausztria-Magyarország is hasonló terjedelemben állapította meg semlegességét , a legközelebbi kapuk ki fogják deríteni — írja a lap — forog-e fenn benső összefüggés a Londonban és Bécsben egyidejűleg nyilatkozó felfogás közt. Hogy Ausztria- A déli orosz hadseregről Jassyból orosz forrásból Írják apr. 28. A ungheni-i és cohuteni-i állomásfőnökök jelentése szerint a történt pályasérülések ma délig mind ki lesznek javítva. Gorcsakoff tábornagy felügyelete alatt 1500 ember dolgozik Ungheninál éjjel nappal a töltés helyreállításán s a rongált vasúti sínek visszahelyezésén. Ha egyéb elemi csapások nem lépnek föl zavarólag, a csapatszállítás minden vonalon kettőzött erővel fog megújulni. Tegnap óta nagy tömegekben vonül keresztül városunkon az orosz rendes lovasság; csak rövid pihenőt tartanak. Tegnap ukrárusdandárokat láttunk; szép lovaik általános feltűnést keltettek. Az oroszok mindent készpénzzel fizetnek(!) még pedig csengő pénzzel, ami egészen megnyeri a moldvaiak rokon- Bzenyét(!) Galaczból érkezett hírek szerint a barbosi-i hidat 2 zászlóalj gyalogság, 1 zászlóalj lovasság , a 11 -ik hadtest 3 ütege szállotta meg. Galacz és Barbosi közt 16 verstnyi téren 6 sotma doni kozák tanyázik. Az utóbbi napokban 8 szétszedhető ágyú naszádot vittek át városunkon s rá azonnal 1800 matróz és 800 tengerész-katona vonult át. Ez arra mutat, hogy az oroszok jelentékeny dunai flotillát készítettek elő, mely kétség kívül ez átkelésnél fog actióba lépni. Az orosz hadiszereket kitűnőknek mondják. Román tisztek állítása szerint Németországban és Francziaországban sem láttak jobbat. Május 1 - től kezdve a Moldvában levő összes távírdákat az orosz hadi-administratió veszi át. Miklós nagyherczeget május 4 én várják Plojestbe, illő fogadtatására minden előkészület meg van téve. Hirek, Bécs, május 2. A „N. Fr. Pr.“ jelenti, hogy a nagy Dnyeperhíd megrongált állapota következtében Kiev és Dobrovice között a Dnyeper kiöntött, a több helység között ekként a közlekedés teljesen fennakadt. Az élelmi és lőszerek szállítása ennélfogva nagyban megnehezíttetik. Eddig mindössze csak harminczezer ember és hatvan ágyú ment át Jassyn. Az élelmiszerek ára megkétszereződött. Bécs, máj. 2. Egy londoni hír szerint úgy az angol hadügyminisztériumban, mint a tengerészetben rendkívüli tevékenység uralkodik. Hir szerint a cabinet előkészítő intézkedéseket tett azon eshetőségre, hogy a török főváros védelme és a Suez-csatorna biztosítása szükségessé válhatik. A katonai hatóságok pontos jelentésekkel bírnak Konstantinápoly erődítési viszonyaira vonatkozólag ; e jelentések a múlt évben véleményadás czéljából kiküldött mérnököktől származnak. A földközi tengeri hajóraj már parancsot is vett a surzi csatorna véddelme ügyében és a londoni forrás szerint alig egy hét múlva a csatorna mindkét végén angol hajók fognak állomásozni. Fiume, május 2. Ibrailából Írják: Az osztrák-magyar Lloyd „Iris* nevű gőzöse az első volt, mely már ápril 27-én elhagyta Ibrailát, rakományát is cserben hagyva. Az angol és franczia gőzösök nyugodtan folytatták műveleteket, és a „Messagéries maritimes“ gőzöse fölvette az „Irisnek* szánt rakományt is. Páris, május 2. Az itteni lapok egy londoni sürgönyt közölnek, mely szerint az angol hadügyminiszter megtette a kellő intézkedéseket az iránt, hogyamint szükség lesz reá, haladéktalanul ötvenezer ember mehessen Egyptomba. Ezek közül 26,000 Angliából, a másik 25,000 Indiából jön. Bécs, május 2. Mint ide érkezett jelentések mondják, a romániai hadsereg nagy része megszökött, mielőtt tűzben lett volna. A megszökött miliciek csapatosan járják be Romániát, s fosztogatják a védtelen falvakat. Intézkedések történtek, hogy fegyveres csapatok átjövetele Erdélybe és Bukovinába meggátoltassák.