Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-01-13 / 10. szám
XV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: KÖLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. Névtelenül bekaltött kisilemények nem közöltetnek, a»*«ukld»tlan kéziratok nem adatnak volla. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. 10-dik szám. Kolozsvárt, 1882. péntek, január 13 KIADÓHIVATAL: KÜLTORDA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egén évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — »1 félévre................8 , egy hóra . . . 60 „ Hirdetési díj: petit sora 11 kr. —Bélyegilleték: minden hirdetés ugu 80 kr. — Nyilt tér: kora 26 kr. Az uzsora ellen. A sajtó által régóta sürgetett követelménynek tett eleget kormányunk akkor, midőn az uzsora tárgyában újabb törvényjavaslatot készített. A javaslat a képviselőháznak szerdai ülésén be is terjesztetett, s kétségkívül minden párt rajta lesz, hogy az gyorsan letárgyaltassák és alkalmazásba is vétessék. A naponként ijesztő mérvben előforduló esetek, az uzsora áldozatainak naponként növekvő száma, azoknak a bűnös üzelmeknek szaporodása, melyeket az ország minden vidékét elárasztó uzsorások, legkivált a társadalom közép és alsó osztályával szemben elkövetnek, hangosan követelik, hogy a törvényhozás a legszigorúbb rendszabályokat vegye alkalmazásba e hiénahad ellen, mely folyton növekvő bátorsággal, meg nem rettenő vakmerőséggel és jobb érzést nem ismerő lelketlenséggel esik neki a segélyre szoruló emberek anyagi existentiájának s nem fárad bele utálatos mesterségébe addig, amíg áldozatának utolsó csepp véréből is valami anyagi előnyt ki nem zsákmányolhat a maga javára. Ennek a türhetlen, s társadalmunk anyagi életét fenyegető garázdálkodásnak minden áron és minden eszközökkel útját kell állania társadalomnak, törvényhozásnak, büntető bíróságoknak egyaránt és egymást támogatva. Egy nagy és jelentékeny lépés a czél felé az a törvényjavaslat, mely szigorú büntetéssel kívánja sújtani mindazokat, akik e gyalázatos mesterség által igyekeznek a maguk részére anyagi előnyöket biztosítani. „ A ki másnak szorultságát, könynyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva oly feltételek alatt hitelez vagy ad fizetési halasztást, a melyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegíteni alkalmasak: az uzsora vétségét követi el, és 100 frttól 1000 frtig terjedhető pénzbírság, vagy 1 hónaptól 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő* — mondja a törvény, s egyszersmind megállapítja, hogy hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése is kimondható, visszaesés esetében pedig két évig terjedhető fogház vagy négyezer forintig menő pénzbírság is alkalmazható. Kétségtelenül elég szigorú a büntetés mérve, mely a törvényjavaslatban megállítotttatik, s különösen helyeselnünk kell, hogy azzal szemben aki már uzsora vétsége miatt büntetve volt, aránytalanul szigorúbb és nagyobb fokú büntetés alkalmaztatik. De az ezen törvény által czélbavettt eredmény csakis akkor fog elévetni, ha büntető bíróságaink a felmerülő esetek megvizsgálása és az ítélethozatal rendén rendíthetlen erélyt és szigort fognak kifejteni, a törvény által megállapított büntetéssel minden kímélet nélkül sújtani azokat — a társadalomban való megtörésre sem érdemes — embereket, akik sok esetben veszélyessebbek a társadalomra nézve azoknál is, akik a köz- vagy életbiztonságot támadják meg. Ilyen helyes intézkedése továbbá a javaslatnak az, midőn kimondja, hogy az esetben, ha a vádlott uzsoravétség miatt elítéltetik , semmisnek nyilváníttatik azon ügylet is, melyben az uzsora tényálladéka felismertetett. A javaslat intézkedik arra az esetre is, hogy az ügylet megsemmisítése esetén a hitelező azon értéket, melyet az adósnak tényleg adott az érték 6%-os kamatjával együtt visszakapja. Kétségtelen dolog, hogy a legszigorúbb törvények alkalmazása által sem lehet a társadalmat e mételytől egyszerre megtisztítani, mert azok, akik e mesterséget űzik, nagyon jól értenek ahhoz is, hogy üzelmeik bebizonyíthatók ne legyenek. Akárhány eset fordult már elő, hogy az adós egy vagy más képzelt előny által tévútra vezetve önként nyújtott segédkezet arra, hogy az uzsorás az adós anyagi állapotának kizsákmányolásához „tisztességes“ és „megengedett“ eszközökkel juthasson, s mert e vétség hivatalból nem üldözhető, nagyon sok oly ügylet fog létesíttetni még ezután is, amely büntetlenül marad ; ilyen körülmények között csak is az esetben várható siker, ha a társadalom maga is egész erélylyel fellép eme vérszívók ellen, s tagjainak anyagi helyzetét megvédeni igyekszik minden olyan kizsákmányolás ellen, amely a büntetőtörvényekbe ütköző módon vétetik czélba. A társadalomnak ébren kell lenni, s nem hunyni szemet azon üzelmek előtt, melyek egyesek anyagi állapotának felforgatása árán, végeredményükben a társadalom anyagi biztonságát veszélyeztetik. Különösen kisebb városokban vagy községekben nagyon könnyen rá lehet jőni minden ilyen uzsora-entre; az uzsorások személye szintén rendszerint jól ismertetik, milyen körülmények között, ha az egy helyen élő emberek ellenőrizni igyekeznek embertársaik ügyleteit, s megóvni törekednek azokat a vagyoni tönkrejutástól, arra is közreműködniök kell, hogy az uzsora áldozatául esett embertársuk, minden tartózkodás nélkül vegye igénybe a törvény büntető hatalmát. Aki csak futólagosan is végigtekint azon az anyagi romláson, melyet nemcsak egyesek, de az ország egész vidékeinek állapota feltüntet, s aki alkalmat vesz magának ott keresni a szegényedés okait — ahol tényleg feltalálhatók, az bizonyára be fogja ismerni, hogy e romlás legfőkép az uzsoraüzelmekre vezethető vissza, s hogy épp ennek következtében csak örömmel üdvözölhetünk minden olyan mozgalmat, olyan intézkedést, melynek czélja kiirtani a társadalom kebeléből azt a veszélyes mételyt, mely már eddig is akkora rombolást vitt végbe annyiuknak anyagi viszonyaiban. A törvény hihetőleg nemsokára életbe lép, bíróságainknak alkalmuk lesz a törvény szigorát éreztetni ezekkel a lelketlen kufárokkal, s ha a társadalom maga is szövetkezik e két tényezővel és együttes erővel fognak fellépni e garázdálkodások ellen — akkor remélhetőleg nemsokára bekövetkezik az idő, melyben a könnyelműség, a tapasztalatlanság, a megszorultság állapota nem fog néhány kufár által oly mérvben kizsákmányoltatni, mint ahogy azt most tapasztaljuk. A sajtónak is meg van e téren és pedig az az igen jelentékeny feladata, hogy kíméletlenül bélyegezzen meg minden olyan egyént, ki e piszkos mesterséget folytatja, s tartózkodás nélkül idézze fel ellenök a közmegvetést. Csernátony Lajos és Hegedűs Sándor bizottsági előadó felszólalásaik után egyhangúlag elhatároztatott, hogy a párt a költségvetést átalánosságban elfogadván, az átalános vitát mellőzi, de tekintettel a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglalt határozati javaslatokra, az átalános jelentést közelebbről összehívandó értekezlét tárgyalás alá fogja venni. Ez az értekezlet fog a részletes viták ideje és sorrendje fölött határozni. Ezzel az értekezlet véget ért. A megyei segéd - és kezelő személyzet nyugdíjazása kérdésében a megyéknél erős mozgalom indult meg. Az első lépést ez irányban Békés megye segéd- és kezelőszemélyzete tette, feliratot intézvén ez ügyben a képviselőházhoz. Békés megye példáját más megyéit segéd- és kezelő személyzete is követi, így Besztercze-Naszód megye kinevezett tisztviselői is benyújtották a képviselőházhoz kérvényüket, melyben kiemelik, hogy a megyei segéd-és kezelőszemélyzet aktív szolgálati ideje alatt a fizetés elégtelensége miatt majdnem folytonos nélkülözésnek van kitéve, amit még keservesebbé tesz annak a tudata, hogy elöregedés és tartós betegség esetén 40— 50 évi szolgálat után sem számíthatnak a legcsekélyebb nyugdíjra sem. Azután felemlítve a közigazgatási tisztviselők által az államnak tett szolgálatok fontosságát, az iránt esedeznek, hogy az ország öszszes közigazgatási segéd- és kezelő tisztviselőire nézve a nyugdíjaztatási intézmény a törvényhozás által életbeléptettessék. TÁRCZA. Utólagosan. (Folytatás és vége.) Lám, ha aranyat és ezüstöt nem használhatnának, vagy akarnának egyébre használni, csak pénzverésre, sok bajtól mentek volnának a pénzügyérek, és kevesebb czivakodás lenne a nemzetgazdászok *) közt. De beiz azok mind a ketten egyszersmind fényűző áruczikkek, még pedig kapósak. Ebből az áru tulajdonságából, még pénzalakjában se bir egyik is kivetkőzni, úgy hogy ama feljebb tárgyalt érték mellett attól különböző becse, vagy helyesebben ára lehet, és gyakran van akár az arany-, akár az ezüstpénznek. Mivel pedig minden becset, vagy árut pénzmenynyiséggel határozunk meg, tehát — egyik is magamagától nem különbözhetvén, — az aranypénz árát ezüstpénzben, és az ezüstpénz árát aranypénzben határozzák meg. Czélomhoz képest csak a magunk viszonyait hozom felvilágosításul. A k. arany értéke 4 frt. 72 kr. ezüstpénzben, de 5 frt. 50-en felül kél rendesen a pénzpiaczon, s igy volt a conv. pénz idejében is. Mikor egyik porosz király a Fridrichsrodt, melynek az értéke S2/3 tallér volt, C tallérra szabta, rakásra vásárolták fel s olvasztották be az aranyokat. Most már *) Ne gondolják, hogy én a „gazdász“ szót ,,gazda“ helyett használom, mint annyian mások. Az ,,háez“ szóalak megsúgja mit akarok jelölni tegyük, nekem jöhetne valami tudós ember , azzal .csaphatna fültőn*, #) hogy:.őrt. tökkel ütött fejű ember, ha nem látja, hogy semmit sem mondott, mikor az értéket határozottnak, változatlannak és a körülményektől nem függőnek állította. Hiszen világos, hogy 5 frt. 50 kr. több mint 4 frt. 72 kr. Tehát az a körülmény, hogy többet adnak érette, felemelte az értékét.* Csak a becsét, s annál fogva az árát, uram!—felelnék neki. Mert mindenkit csupán csak saját szavaival torkolhatni be, t. i. ha ezek vagy a tényekkel, vagy maguk egymással ellenkeznek. Értelmezésem a tényekkel nem ellenkezik, mert az aranyverést szabályozó törvény szerint egy arany értéke aranyban egy k. márka tiszta arany, és ha egy font aranyérem árát ama törvényhozáskor körülbelől 16 annyi ezüstével egyenlőnek vették fel, kerek számban 4/a forintban conv. pénzben állíthatták s valóban állították is meg az aranypénz darab értékét. Értékét, mondom, és nem árát vagy becsét, mely igen is növekedett azóta, és a körülményektől ***) függ, holott az aranydarab értéke ma is csak az, a mi volt, és a lesz mig a tiszta arany súlya nem változik benne. .Érték* pedig ,ár* meg „becs* különböző dolgok, mit igazán minden nemzetgazdaságtan írója nem csak elismer, hanem törekszik is értelmezésével s deductióival megállapítani illető fogalmaikat. Siker persze nem koronázta törekvéseiket, mi kitetszik abból, hogy a hányán vannak, annyifelé beszélnek, s ha fecse **) Egy nem régiben elhunyt genialis költő udvariai kifejezése. ***) Főképp az arany árának az ezüstéhez való arányától, mely 10: 1 és 18: 1 közt váltakozik és átalában mondhatni, hogy 2000 év óta mindig növekedőben volt. génem már is igen hosszúra nem nyúlt volna, szintoly épületes sorozatokat állíthatnék elő, mint amilyeket a tőkéről tettem ki közszemlére. Az ellenvetést és elhárítást kérem jegyezzék meg nedtak egész terjedelmükben. De most jön ám a turista egy újabb bökkenővel. Nem tartom szükségesnek a fizetés fogalmát elemezni, hanem felteszem egyszerűen és concret alakban turistánk kérdését: A* tartozik B*-nek 1000 forintot conv. pénzben fizetni. A határnap elérkezett, micsoda pénznemben fizessen, hogy mindkettőjük megnyugodjék benne s egyikök se maradjon kárba ? Elégséges e az érték meghatározása minden nehézség elháritására ? — A felelet részemről az, hogy okvetetlenül szükséges ugyan, de nem elégséges.Szükséges arra, hogy a forgalomban levő arany és ezüst pénznemek közzül mennyi egyenlő értékű az 1000 forinttal? Salvo c.e. 1050 frt. o. o., vagy 211 darab arany, melyet 4 frt 8 krral kell pótolni, hogy az előbbi öszinget kiüsse. Az elsőt szó nélkül elfogadja B*, a másodikon pedig kapva, mert hiszen azt ő drágábban (tegy nk 5 frt 59 krjával) adná el és igy nyeresége lenne rajta. Ámde A*-nak éppen abból az okból vesztesége lenne és igy vagy kevesebb számú aranyat akarna adni vagy pedig 211 arany árából 1179— frt 49 krból — 129 frt 40 kr. megtérítését követeli. Nem egyezhetvén meg, törvényszékhez folyamodnak. Ez azt vélem mindnyájunk józan esze szerint csak azt ítéli, hogy a törvény csak a törvényes u. m. 4 frt 72 kr. értékeket ismeri el ugyan, de Azt nem kötelezheti, hogy az acvanter drágább aranyat olcsóbban adja; B*-t sem hogy aranyat vásároljon ; ennél fogva adja el A* az aranyát folyó ezüst pénzért s fizesse ki kifogás nélkül a tartozását. Hanem a mi turistánk jóllehet helyesli az itéletet,azt mondja reá:nem oda’Buda* , neki nem elég a józan ész, hanem tudományos alapot követel. Meg is lelt abban, hogy ama pénztörvény eredetileg csak a forint értékét állította meg ezüst húszasokban, az aranyra pedig csak csélcsapul mondta reá, hogy 4/2 forintot érjen. Tehát maga a törvény is az aranyat nem pénznek hanem csak árunak tekinti s akár a fizetést vele, akár elfogadását magán alkura hagyja. Ebből az is következik, hogy a pénzláb mind a két nemes éretre alkalmazható ugyan, de az állandó érték fogalma csak az ezüstre, mert az aranyé változó, — (ismétlem, hogy ára lehet az, de értéke nem)— és igy ennek a szólamnak: .osztrák értékben* csak úgy Ehet és csak az a jelentése, hogy ha hozzámondjuk vagy gondoljuk, hogy „ezüst* tehát teljesen: „o. ezüst értékben.” Ha turistánk tudományos alapot kíván, mi meg tapasztalatit és történelmit kívánunk, és kérjük mutassa ki és idézze az illető törvénynek oly szavait, melyekben az a különbség nem hogy kimondva, de csak érintve is lenne. Ha nem birja tenni, — pedig meglehetős bizonyossággal állíthatjuk, hogy nem,— úgy az allegálás csak feltevés, tendentiosus (ad hoc) következtetés, mondhatni ráfogás, melynek ő maga sem fog — mint turista — valami, vagy éppen semmi érvényt tulajdonítani. De lám még nem számoltunk a reservával, mely most nyomul elé. Juristánk ti. azokra az országokra hivatkozik, melyekben az aranypénz értéke első rendben van a törvényben kimondva, és másodikban az ezüsté. Ilyenek a Német birodalom és Brittország. Ezekben ott van igenis az a clausula, hogy a tartozó pénzöszveget csak 20 márkig, illetőleg schillingig tartozik ezüstpénzben elfogadni az illető követelő. Ennek megvannak a természetes okai, melyek közzül csak egyet tartok említendőnek, azt t. i., hogy a készpénzforgalmat az arany könnyíti, az ezüst pedig nehezíti, és egy élénk üzleti piacron untalan egy-egy teher pénzes zsákkal kellene találkoznunk, és így mind a hordozás, mind a pénzszámlálás jobbra használható időt, fáradságot venne igénybe. De az éppen nem következik belőle, hogy az ezüstpénzre az érték kategóriát ne lehetne, sőt kellene alkalmazni. Hanem megvan az a tetties következménye, hogy így az ezüst csak váltó pénz szerepét viseli az aranypénzzel, a 20 márkás aranynyal, mint nálunk a piezula az ezüst forinttal szembe, melynek az adó vevő közönség nem veszi apróra se teljes súlyát, sem ütött-kopott voltát. Szóval, a két nemes érczből vert pénzek közt a viszonyok ott a hol az aranypénz értéke, és ott a hol az ezüsté van első rendben meghatározva, különbözők Hátra volna már azokról az államokról szólni, amelyekben sem egyik, sem másik érték nincs előre tolva, és az ezüst vagy aranypénzzel való fizetés egyaránt kötelező, akár van kikötve előre a felek közt, akár nincs. Még azt is jó tudni, hogy egyik érez is a másiknak az árára befolyással nem lehet, miután nem csak a külön értékek vannak meghatározva, hanem a kát érték kölcsönös viszonya is azzal, hogy 1 kiló tiszta arany egyenlő értékű 15* * 1/2 kiló tisz ezüsttel. Innen már egyik értéket sem küszöbölheti ki turistánk. Az ilyen értékrendszer neve bimetallismus, így hát a reserve-corps is abzugolhat mint a derék sereg. Az imigy rehabilitált „értéké ről pedig még csak annyi a mondanivaló, hogy olasz nyelven: va-l u t a. Bajos volna két nyelvben egymástól nem kölcsönzött két oly szót lelni, mely így megfeleljen egymásnak, melynek fogalmai oly teljesen fedjék egymást, mint „valuta* és „érték*. Önként következik, hogy mind abban, amit az értékről elbeszéltem e szó helyett „valutát* használhatni, s ami arról igaz, erről is az. Nevezetesen pedig: „arany-valuta* az arany pénzekben tiszta arany súlyának,ezüst-valuta* az ezüstének törvényes meghatározása. Osztrák valuta mind a kettőnek egymástól csak annyiban függő megállapítása, hogy a „Dukaten“-beli forintok számát (41/a), az arany és ezüst árainak bizonyos feltett aránya szabályozta, a nemesebb érek változását nem gátolta s a normális fizető pénz törvényessége csakis a következménye annak, hogy a pénzegység forintba lévén megállapítva, az ezüst forint bármely alakban csak annyi s annyi forint, holott az arany pénz ez idő szerint 4/1 forinton felül akárhány forint lehetvén, ami változó, a nem lehet normális. A többiekre nézve a feljebb írtakra utalva hát kimondhatni, hogy ilyen mellék, és egymástól független körülményekkel a valuta (szérték) értelmezését megszűkíteni nem lehet, és logikailag nem szabad. a ezt a merényletet nem is követte el más, csak az a nemzetgazdász, akinek gyönyörűséges gyöngyalak értelmezését már szellőztet Az országgyűlési szabadelvű párt kedden értekezletet tartott. A kör elnöke akadályozva lévén a megjelenésben, Tisza miniszterelnök felszólalására a nagyszámmal megjelent tagok Móricz Pált kérték fel a tanácskozás vezetésére, ki is megnyitván az értekezletet, a miniszterelnök azon kérdést terjesztette elő: kívánja-e a párt a legközelebbről tárgyalás alá veendő állami költségvetési előirányzatot átalánosságban is értekezleti vita tárgyává tenni, vagy az eddigi gyakorlat szerint csak részleteiben, s a részleteket hogy és miként tárgyalandja ? Kemény Géza b., Szilágyi Virgil ORSZA&SYŰLES: A képviselőház ülése január 11-én. Elnök üdvözli a ház tagjait, az ülést megnyitja, s beterjeszti szokásos elnöki havi előterjesztését. Az előterjesztés a ház irodájában elhelyeztetik. Bemutatja a miniszterelnök átiratát, amelyben értesít, hogy ő felsége a királyné a születésnapja alkalmával a ház hódolatteljes szerencsekivonataiért, továbbá ő felségeik ugyancsak a ház által az újév alkalmából kifejezett hódolatteljes jókivánatukért legfelsőbb köszönetüket küldik. Jelenti elnök, hogy Prileszky Tádé és Orbán Balázs újabban megválasztott képviselők megválasztása óta a 30 nap letelt a nélkül, hogy a választás ellen kérvényt adatott volna be, s igy nevezett képviselők végleg igazoltatnak. — Bemutatja a házhoz érkezett kérvényeket, melyek kiadatnak a kérvényi bizottságnak. A kérvények közt van a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó vasvári alesperesi kerület lelkészeinek Istóczy Győző képviselő által beadott kérvénye is, melyben a keresztyének és zsidók közt kötendő polgári házasságról szólójavaslat visszavetését és a zsidó emanczipácziót behozott 1867. 17.-czikk eltörlését kérik. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjeszt be. 1. a kőolaj-vám felemeléséről és az ásványolaj adóról, 2. az erdélyi ev. ref. egyházkerülettel az úgynevezett Cameratic. beneficium iránt kötött egyezségről. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja az ország közegészségügyi viszonyairól (1877. év második felében, és az 1878-ik évben) szóló jelentést. — E jelentés, miután sok érdekes statistikai adatot tartalmaz, önálló könyvalakban fog kinyomatni. Csáky László gr., az összeférhetlenségi bizottság elnöke, beadja a bizottság jelentését a Csiky Kálmán sepsiszentgyörgyi képviselő összeférhetlenségi ügyében megejtett vizsgálatról. A bizottság összeférhetlenséget nem talált ez ügyben. Pauler Tivadar igazságügyminiszter kétjavaslatot nyújt be: a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877. XX. t. sz. módosításáról, — és az uzsoráról. Ezzel az ülés véget ért. A REACTIÓ A reactió kisért a „N. W. Tagblatt“ban. E lap szerint az uralkodók 1881. évi találkozásuk alkalmával hangsúlyozták,hogy az ellenzékekkel szemben és pedig a parlamenti ellenzékekkel szemben is urult erővel kell védelmeznek a koronák tekintélyét. Németország és Ausztria magukra vállalták Oroszországgal szemben, hogy területükön ártalmatlanokká teszik a német socialistákat, sőt a radikálisokat és az egyház ellen izgatókat is. A „N. W. Tagblatt“ mint hírt említi, hogy Bismarck herczeg a danzigi találkozás után emlékiratot készített Európa helyzetéről , és megküldötte nemcsak a német császárnak, hanem Bécsbe és Pétervárra is. Ez emlékirat rikító színekkel rajzolja a fölforgató elemek szaporodását. Ez emlékirat gyümölcse lett a három uralkodónak tisztán személyes szövetsége, amely ez elemek ellen való védekezésre szorítkozik. A „N. W. Tagblatt” állításának bizonyítása végett több apróságot említ, amelyek legalább érdekesek, ha nem lennének is igazak. Így elmondja, hogy mit tartanak a berlini legfelsőbb kormánykörök a haladó pártról. „E párt vezérei — mondják a berlini kormánykörökben — arra törekesznek, hogy magukhoz ragadják a kormányt, megvalósítsák elveiket, hogy a királyt és császárt a parlamenti többségek határozatának végrehajtójává degradálják.* Meghatva beszélik, hogy Vilmos császár Gasteinban ünnepélyes szavakkal szent kötelességének nyilvánította, hogy csorbítás nélkül hagyja örökösére a hatalmat. Az agg császár kijelentette, hogy még életében nyilvánossá fogja tenni végrendeletét, és hogy ő inkább leteszi a koronát, hogysem meghajoljon a haladók követelése előtt, vagy hogyliberálisokat fogadjon be tanácsába. Midőn Hiymerle báró találkozott 1881 őszén Bismarck herczeggel, a német kanczellár kifejtette az osztrák magyar külügyminiszter előtt conservatív politikájának programmját. Haymerle báró meghökkenve hivatkozott törvény által megállapított helyzetére, amelyben ő nem avatkozhatik a belügyekbe. Bismarck herczeg azonban nem engedett és azt mondta, hogy alkotmányos életben is igazak a biblia azon szavai, hogy „a betű él, egyedül a szellem elevenít.Hu (Bismarck herczeg) nem tud képzelni osztrák-magyar külügyminisztert, aki nem tudna üdvös passiót gyakorolni mind a két fél kormányára. —Mert — jegyezte meg a kanczellár — ha ön nem gyakorolna pressiót, önre fognak gyakorolni és végre el fogják önt nyomni.* Haymerle báró kedvetlenül távozott a kanczellártól. Bismarck herczeg azt mondta később Haymerle báróról, hogyegészen józan fő, de be van bonyolódva a liberalis-doctrinarius nézetekbe.“ Ezzel kapcsolatban azt írja a „N. W. Tagblatt“, hogy Haymerle utódja jobban meg tud egyezni a német kanczellárral abban a nézetben, hogy a szélső ellenzékek veszedelemmel fenyegetik a monarchiát, és hogy az angol parliamentarismus nem engedhető meg közép és keleti Európában. Végre azt állítja az említett lap, hogy Vilmos császár január 4 iki rendeletét a közzététel előtt bizalmasan közölték az illető német követek Ferencz József királylyal, a bajor, szász és wrürtembergi királylyal, úgyszintén több nagyherczeggel. TÖRVÉNYJAVASLAT az uzsoráról és a káros hitelügyletekről. I. FEJEZET. Az uzsora vétségéről. 1 § Aki másnak szorultságát, könynyelműségét vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva, oly feltételek alatt hitelez, vagy ad fizetési halasztást, amelyek a részére engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek vagyoni romlását előidézni vagy elősegíteni alkalmasak, az uzsora vétségét követi el, és 100 írttól 2000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy egy hónaptól 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Ezen felül a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése is együtt vagy külön kimondható. Aki az uzsora előnyeit, szinteit ügylet vagy váltó alakjában rejtve kötteti ki, vagy uzsorás ügyletekkel üzletszerűen foglalkozik, vagy uzsora vétsége miatt már elítéltetett, 2 évig terjedhető fogházzal s ezzel kapcsolatban 4000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint a hivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével is büntetendő. Ezen felül az elítélt, ha belföldi és nem azon községi illetőségű, amelyben az uzsora vétségét elkövette, ezen községből, ha pedig külföldi, a magyar állam területéről kiutasítható.