Magyar Polgár, 1883. október-december (17. évfolyam, 226-299. szám)
1883-10-09 / 232. szám
Tizenhetedik évfolyam 232. szám. Kolozsvár, 1883. kedd, október 9. Előfizetési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után 20 kr.— Nyílttéri sora 26 kr. Szerkesztőség ésKiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája (Bolkozópatéca 2. sz.) Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, OKTÓBER 8. A képviselőházból. A „horvát vita“ szombaton kezdődött és ugyanekkor bátran véget is érhetett volna. Ama négy beszédben, mely pro és contra mondatott, a kérdés körülbelül ki van merítve. A kinek még aggodalma volt a kormány álláspontjának helyessége iránt; a ki azt hitte, hogy ez álláspont nem világos s a fenforgó ügy alkalmas egyéb kérdések hozzázavarására, és aki ilyetén aggodalmainak megerősítésére Helfy Ignácz és Szilágyi Dezső beszédeihez folyamodott, az e beszédekből és nyomban rá Tisza és Szapáry miniszterek felszólalásaiból meggyőződhetik, hogy az ellenzéknek e horvát háborúhoz mindene lehet, csak épen — puskapora meg golyója nincsen. A „nagyszabású“ oppoziczionális támadások érvei egytől-egyig csütörtököt mondottak. És ami arra volt szánva közülük, hogy bizonyos külső dekórumot kölcsönözzön a harcznak, mint pl. a horvát kiegyezést ostromló s ennek javítására vonatkozó megjegyzések, az vagy teljességgel nem alkalmas a jelenlegi kormány megtámadására, vagy pedig a tárgyalás alatt levő ügy elbírálásához legkevésbbé sem tartozik. Helly úr bizonyára a lehető legnagyobb gonddal készült a szélsőbali javaslat védelméhez. Kétségkívül felhasznált minden, de minden rendelkezésére álló érvet, hogy kimutassa positiafoglalásuk igazát és a kormány eljárásának menthetlen voltát. Föltehető, hogy nem hagyott figyelmen kívül semmit, ami hatályosnak látszott annak elérésére, hogy a szélsőbali elkeseredést beojtsa a tisztelt házba és az ország közérzületébe is. Hogy ez mennyiben sikerült, azt a képviselőházi tudósítás elfogulatlan olvasója magukból a beszédekből, magyarázat nélkül is tisztán megítélheti. A nagy nekikészülődést a kormányelnök, minden készülődés nélkül, azonnal ártalmatlanná tehette. Különben meg kell adni, hogy Helly úrnak nem is volt könnyű feladata. Az előzetes párttanácskozások s maga az „ellenindítvány“ — a szélsőbali horvát politikának épen csak azon részéhez nem nyújtottak támpontokat, melylyel a kormány „megfogása“ czéloztatott. Már volt alkalmunk szólani a „nézetek“ ama hhacsáról, mely e tárgyában lehetetlenné tette a megállapodást. A függetlenségi párt egy semmitmondó rezolucziót és — az indokolás tekintetében — fehér lapot adott a Helly úr kezébe ; afféle teljhatalmú biztosi minőségben küldte a parlamenti küzdtérre, hogy csináljon ott, amit tetszik, vagyis jobban mondva , amit lehet. Feladata elől Helfy úr úgy menekült, hogy nem a parlamenthez szólt, hanem a választópublikum azon rétegeihez, melyeknél nem szükséges sokat fáradni valamely kérdés alapos indokolásával; melyeknél nem kell egyéb, csak „nagy hang“ és frázisok; melyeknél a bombaszt jobban imponál, mint a komoly — csörtetés nélküli — fejtegetés. A parlament nem is mutatott észrevehető érdeklődést a Helly úr ötletei iránt. Maga a szélsőbal is csak olyan mondvacsinált lelkesedéssel fogadta a beszédet. Leginkább azon momentumoknál tört ki belőle a „helyeslés,“ ahol Helly úra hosszabb pauzákat tartott. A dolog azt a benyomást tette, hogy a függetlenségi párt egyszerűen a claqueur szerepét játszó „horvát primadonnájá“-nak nagy áriája mellé, a claqueurét, kinek kötelessége tapsolni, ha tetszik, ha nem. Szilágyi Dezsőnek annyiban több szerencséje volt, hogy először igen ügyes szónok, másodszor pedig nem volt ami már előzetesen olyan mélyen belelovagoltassa a horvát kérdésbe, mint Helfy urat belelovagolta a szélsőbali előcsatározás. Szilágyi beszéde szellemes ellenzéki támadás volt, külsejében tetszetős és csillogó — de ami a dolog érdemét illeti: egészen rávallott fejtegetése a tárgytalan határozati javaslatra, melyet ennek kapcsán benyújtott. Tisza Kálmán röviden megfelelt az ellenzéki beszédekben felhozott vádakra, és Szapáry gróf részletes adatok közlésével egészítette ki a miniszterelnök beszédét. Mindkét felszólalás nagy hatást keltett, azt a maradandó hatást, melyet csak meggyőző argumentumokkal lehet elérni. A „horvát vita“ további folyama előreláthatólag semmiben sem fogja csökkenteni a kormánynak a tárgyalás első napján aratott sikerét. Az ellenzéki harc többi része arra lesz szánva, hogy dekorálja a visszavonulást. A megvert félnek joga van ahoz, hogy futás közben meg-megálljon egy perezre, és hátralövöldözzön. De hát ez egészen ártalmatlan időtöltés. 1. ezennel f. évi október hó 23-ára Bécsbe egybehívom. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom Önt, hogy a magyar országgyűlés bizottságának kiküldetése s a bizottság tagjainak egybehivása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Schönbrunnban, 1883. évi október hó 1-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Hasonló tartalmú legf. kézirat intéztetett az osztrák miniszterelnökhöz is. A delegácziók egybehivása. A hivatalos lap szombati száma következő legf. kéziratot hozza : Kedves gróf K áno ky ! A közösügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében az 1883. évre megválasztott bizottságot, valamint a magyar országgyűlés által az 1867 : XII. t.-cz. értelmében az 1883. évre kiküldendő közösügyi bizottságot, másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi október hó 23-dikára Bécsbe egybehívtam, — minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Schönbrunnban, 1883. évi október hó 1-én. Ferencz József, s. k. Kálnoky, s. k Kedves Tisza! A közös ügyek tárgyalása czéljából a magyar országgyűlés által az 1867. évi XII. t.-cz. értelmében az 1883. évre kiküldendő bizottságot, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében az 1883-ik évre megválasztott bizottságot, a részükre törvényileg fentartott teendők elintézése végett. A magyar-román határrendezésre vonatkozólag a „Nemzet“ teljesen tájékozott részről arról értesül, hogy a határigazító küldöttség munkálatait kizárólag a kedvezőtlen időszak beállta akasztotta meg. A munkálatok a legörvendetesebb egyetértéssel haladtak, és mindkét fél részéről sajnálták, hogy a helyi viszonyok mellett a beállott kedvezőtlen időjárás miatt tovább folytathatók nem voltak. Remélik, hogy a tavasszal gyorsan be fognak fejeztetni. A szeszadó-törvény módosítása tárgyában a monarchia két pénzügyminisztériuma közt folyt tárgyalások befejeztettek, s mint az „Orsz. Ért.“ írja, a két kormány közt az egyetértés létrejött. Országgyűlés. A képviselőház ülése okt 6-án. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Rakovszky, Berzeviczy, Duka. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor dr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Széche- Jnyi Pál gr. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, melynek kapcsában megküldi a császári és apostoli királyi felsége folyó évi október hó 1-én hozzá intézett legfelsőbb kéziratának másolatát, mely szerint a közös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottságokat 1883. évre a részükre fentartott teendők teljesítése végett, folyó évi október hó 23 ik napjára Bécsbe legkegyelmesebben összehívni méltóztatott. A ház az átiratot, valamint a kir. kéziratot tudomásul veszi s ennek alapján a közös ügyek tárgyalására kiküldendő bizottság megválasztását elrendeli. A választások határnapja iránt majd később fog a t. ház határozni. A feliratok és kérvények tárgyalás és véleményezés végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Pauler Tivadar igazságügyminiszter : T. ház! Van szerencsém a királyi közjegyzőkről szóló 1874. XXXV. tcz. módosítását és kiegészítését tárgyazó törvényjavaslatot benyújtani. Kérem méltoztassék azt kinyomatni és előleges tárgyalás végett az igazságügyi bizottsághoz utasítani. Bátorkodom azonkívül a t. házat felkérni, hogy azon törvényjavaslatokat, melyek a múlt ülésszakban az igazságügyi bizottság által még nem tárgyaltattak, úgymint az ügyvédi rendtartásról, a gyámsági és gondnoksági törvény némely intézkedéseinek módosításáról, az írói és művészi tulajdonjogról, a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösség megszüntetéséről és végre az 1875. XXXVI. t.-cz. módosításáról és több járásbíróságok felállításáról szóló törvényjavaslatokat újólag az igazságügyi bizottsághoz tárgyaltatás végett utasítani méltóztassék. (Helyeslés.) Csávossy Béla, a gazdasági bizottság előadója, benyújtja a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház szeptember havi költségvetési előirányzatára vonatkozólag. A jelentés a legközelebbi ülésen tárgyaltatik. Következett Irányi Dániel indítványának indokolása, a csángó-telepítvények tárgyában Irányi Dániel. Igazi lelkesedéssel üdvözölte a nemzet a Bukovinából hazatérő véreinket, kik remélték, hogy itt munkájukkal megélve, majd veszély idején védeni fogják. Annál inkább lehangolólag hatnak a Pancsováról érkező hírek, hogy a föld mocsáras, hogy a bevándorlottaknak nedves földet osztottak ki, melyeken nem lehetett házat építeni, hogy a bevándorlók nem laktak fedél alatt, hogy a betegség köztük nagyon elterjedt. Ezen tudósítások folytán indíttatva érezte magát, hogy indítványt nyújtson be a házhoz, melyben azt kéri, hogy testvéreinknek elegendő belső telket s a szükséges művelésre való földet kiossza, hogy őket segíse, hogy az ügyet kezébe vegye. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kormánynak ugyanaz a szándéka van, melyet szóló kijelölt, s azért vegye vissza indítványát. Szóló megtette, s néhány hónap alatt azt kellett megérnie, hogy a csángók koldusbotot véve kezükbe, visszatérnek. A képviselőháznak nemcsak joga és kötelessége azon lenni, hogy megtudja, mi igaz van a telepekről érkező szomorú hírekben, kik a hibásak. Nem kíván egyelőre mást, mint vizsgálatot, azután lesz idő megmondani, hogy ki a hibás s mennyiben bűnhődjék az. Ez a czélja indítványának s kéri, hogy tárgyalása a legközelebbi ülésre tűzessék ki. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszternek nincs kifogása az ellen, hogy az indítvány a mai napirend kimentése után tárgyaltassék, s egyszersmind bejelenti, hogy a szükséges intézkedéseket megtétette, s azon lesz, hogy bejelentése mentes előbb a ház asztalán legyen. A ház az indítvány tárgyalását a mai napirend kimerítése utánra tűzte ki. Következik a miniszterelnök határozati javaslatának tárgyalása, a horvát kérdésre vonatkozólag. Helfy Ignácz hosszadalmasan előadja, hogy mint fejlődött a horvát ügy a mostani stádiumáig, hogy mily keveset törődtek a kormányok 1868. óta az állam érdekeinek megóvásával, hogy még azt is elmulasztották, hogy az állam jelvényei az állam némely területén kifüggesztessenek. A mulasztások legnagyobb része a mostani kormányt terheli, mert 1868. óta hosszú időn, kilencz éven keresztül Tisza Kálmán uralkodott. S ha tett is a kormány valamit Horvátországban, azt oly módon tette, mely féltékenységet árult el. A csőcselék ezen fölbátorodván, szidalmazni, bántalmazni kezdte mindazt, a mi magyar, sőt nem átallott berontani a templomba, s meggyalázni az egyháznak azt a szentjét, a ki e birodalmat alapította. . . Thaly Kálmán (közbeszól, s tiltakozólag int): Árpád alapította, nem szent István. (Nagy derültség.) Helfffy Ignácz : A kormány szemet hunyt a történtek fölött, mig végre a dolgok nyílt lázzadássá fajultak. A kormány felment Bécsbe, tanácskozott, — kivel? Talán a magyar királylyal? Nem, hanem tanácskozott a közös külügyminiszterrel, — pedig a törvény világosan tiltja azt, hogy a közös miniszterek bármelyike beleavatkozhassék az ország belügyeibe. Nem volt még eset, még a bosnyák occupátiót sem véve ki, mely jobban bebizonyította volna, mint ez, hogy a közös ügyek mennyire megrontották az ország tekintélyét, önrendelkezését, mennyire tartománnyá sülyesztették az országot. Hiszen a közös miniszterek akkor abba a zavargásokba is beleszólhatnának, melyek Bihar megyében vagy Budapesten történnek. Végül, mikor a kormány egy heti tanácskozás után megkapta a szükséges eszközöket, szinte előre lekötötte magát arra, hogy