Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)
1884-01-13 / 11. szám
Tizennyolczadik évfolyam 11. szám, Kolozsvár, 1384. vasárnap, január 13. Előfizetési díj : Egész évre 16 f — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4. frt. Egy bóra 1 frt SO kr HIRDETÉSI DÍJ: Egy négyszög centiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilletek i.m.len hirdetés után 16 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. Szerkesztőség és ^Kiadóhivatal Magyar Polgár" könyvnyomdája ».V*lix6xapatosa 2. ix. Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitele»«llasználhatlan kéziratok nem adatnak utaaza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZ8 VAR, .1 ANtJJR 12. A „csángó telep. Az ünnepi szünidő után tartott első ülésében az Al-Dunára telepített csángók ügyével foglalkozott a képviselőház, s egyhangúlag tudomásul vette a bel- és pénzügyminiszterek ide vonatkozó följelentését, mely a Bukovinából beköltözött véreink helyzetét kimerítően tárja föl, s úgy a jelenre, mint a jövőre nézve igen megnyugtató kilátásokkal kecsegtet. A múlt évben fölhalmozódott anyagi izgalmas anyag közé tartozott ez is. Hála istennek, hogy a képviselőház jelzett tárgyalásával immár a napirendről egy bizonyos időre levettnek tekinthető, levettnek olyan értelemben, hogy a csángóknak nevezett székelyek sorsa és jövője felől nyugodtak lehetünk. E telepítés nem egyszer volt olyan stádiumban, hogy komolyan lehetett tartani a nemzeti ügy kompromittálásától De kezébe vette a kormány az ügyet, s azt per tot discrimina rerum, szerencsésen biztos révbe vezette, máskülönben az ellenzék sem vette volna tudomásul a kormány jelentését. E telepítéssel mintegy háromezer magyarral gyarapodott nemzetünk s a vele tett részben keserű tapasztalatok tanulságul fognak szolgálni a későbbi telepítéseknél, melyek a kormány jelentésében is kilátásba vannak helyezve. „Minden esetre — így szól a jelentés — kötelességének tartatija a kormány megtenni a szükséges intézkedéseket az iránt, hogy ha állandós rendelkezésre föld, melyen még újabb telepek létesíthetők, ezen telepítés csak akkor foganatosíttassék, ha előlegesen megtörtént a terület ármentesítése és a telepítés létesítésére a szükséges előintézkedések megtörténtek.“ Nagyon helyesen, így kellett volna előbb is eljárni, mely esetben a telepítés félannyi költségbe sem került volna s a mellett megkiméltettünk volna kellemetlen agitatióktól és jajveszékelésektől. De hát — mint tudva van — nem kormányi, hanem társadalmi kezdeményezés folytán indult meg a telepítés; a társadalom pedig inkább tud pillanatra lelkesülni, mint hidegen számítani és a jövőre kihatólag alaposan cselekedni. Aztán az is igaz, hogy a prima occupatiótól kezdve igen szép idő telt el s ez alatt bizony jóformán kijöttünk a letelepedés és letelepítés gyakorlatából — jóllehet az idők folyamában számos telepítés történt Magyarországon (szászok, svábok, bolgárok, szerbek stb.) Még kevés van hátra s az aldunai telepítés végleg rendezettnek s befejezettnek lesz tekinthető. A 3000 székely ott az Al-Dunán nagy nemzeti szolgálatot fog teljebilii. ül Uiiwgjfua CIOAvU tapott a végvidéken, közel a határszélhez, nagy szükség volt. Szapora, erőteljes nép került oda, mely kedvező gazdasági és egészségi viszonyok között egy negyedszázad alatt három-négy akkorára fog felnövekedni s rajokat bocsátki majd a maga soraiból a vidékre. Nem féltjük az enyészettől, mert gazdasági erényekben felülmúlja a vele szomszédos lakosokat. Igyekvő, szorgalmas, jólétre törekvő. Ezzel tehát megvolnánk, de a jövendő telepítések szempontjából kívánunk most egy pár észrevételt tenni. Az Al-Dunán legjobb esetben is csak még két öblözet területe volna alkalmas telepítésre s azontúl aztán más vidékekre kellene fordítni a figyelmet telepítés czéljából. És ha egyszer erre került a sor, minden érdek a mellett szól, hogy az erdélyi részek azon megyéi és vidékei vétessenek kiválóan figyelembe, a hol a kincstárnak birtokai vannak s a hol a magyarság roppant csekély számban lakik Folyamatban van a kincstári javak eladogatása, de eme vidékeken a kormánynak szándékosan halogatni kellene az államjavak áruba bocsátását s fenn kellene azokat tartania későbbi telepítési czélokra. Tervszerűen, nemzeti és politikai érdekeknek megfelelően lehetne aztán folytatni a megkezdett telepítést, mégpedig, miután a telepesek amúgy is kelet felől jönnek és fognak jönni, a telepítést is úgy kellene intézni és berendezni, hogy Brassó vidékén kezdődnek s Szeben, Alsó-Fehér-, Hunyad-, Krassó-Szörény-megyék( .: át. mintegy félkört képezve, csatlakpontunkon. Al-Dunán már megtelepedett székelyekben, a v.m.u t.i- nak az emlitett területeken mindenütt vannak birtokai, melyeket vétek volna nem igy használni föl. Az áramlat már megvan a nemzetben keleten lakó véreink betelepítésére; létezik már egy ily célú testület is: a Csángó-telepítési bizottság, melyet később kiszélesítni is lehetne. Használja fel a kormány és a társadalom a jó alkalmat egy nagyfontosságú nemzeti raissio folytatására. Ha az állambirtokok eladogatva lesznek, akkor már késő lesz ilyen tervvel foglalkozni. Jó előre hangoztatjuk e szempontokat, hogy a magunk részéről is erre a hangulatot mintegy előkészítsük s később sem fogunk megszűnni, hogy szavunkat ez irányban fölemeljük. TÁRCZA._____ Székely József. (Apróságok az ,Erdélyi játékszín múltjából.) IV. Székely József nevével a kolozsvári színpadon 1802-ben találkozunk először. A Szilágyságból, Szilágy-Csehiből jött Kolozsvárra. Hő vágyat érezvén magában a szinészeti pályára, beállott adornak a Kocsi társaságába, hol rövid idő alatt kivívta társai és a közönség szeretetét. 1800-ben, midőn a nagy Wesselényi meghalt és Kocsi az igazgatásról leköszönt, Székely már oly tekintélyt tudott magának kivivni társai között, hogy ezek őt és Vándza Mihályt tették igazgatókká. Az ő igazgatásuk és tervük szerint épült az akkori Bethlen-ház lóistálójából, a középutczában az új színház. E színház, a maga fényes berendezésével — az akkori viszonyok közt — egészen elbájolta a nézőket. Az öreg Rácz Sándor azt írja róla, hogy «igen pompás és költséges volt a pazarlásig. Az egész színház ki volt festve belülről, hol Vándzaui minden ecsetvonással remekelt.*) Némely függöny selyemből, némelyik vékony Rumburgerből volt készítve s ezeken a festés bámulatos. A 30 páholy Bécsből hozatott kárpitos munkával volt borítva, az oldalfüggönyök különféle nehéz atlaszból arany és ezüst rojtokkal, a gubernatori páholy pedig egészen veres bársonynyal készítve.“ A szinház építési költségét a harmincz páholyra előfizető mágnások fedezték. E szinház felépítésével kezdődik Székely József jelentékeny közreműködése az erdélyi játékszín felvirágzásában. A játszók, Wesselényi halála, és Kocsi lemondása folytán, mármár ott állottak, hogy szétoszoljanak, s ha előáll Székely, maga mellé véve Vándzát és vasmarokkal tartja őket össze. Az előadások sikerrel folynak, a pártfogás nagy, ami főleg annak volt köszönhető, hogy a mágnások Székelyt nagyon megszerették. A közszeretet egy jelentékeny részét azonban nejének köszönhette. Neje Ungár Anna volt, az első feledhetetlen drámai színésznője a magyar színpadnak, kivel 1808. május 7-én kelt egybe Kolozsvárt. E házasságot, mely mindvégig boldognak maradt, egy különös véletlen szülte. Ungár Anna ugyanis egy özvegy asszony gyermeke lévén, az anya sehogy sem akart beleegyezni abba, hogy leánya, ha már színésznő lett, mint leány kövesse a társulatot városról-városra. Föltételül szabta tehát leányának, hogy csak abban az esetben engedi elmenni, ha egy derék, jóravaló színészhez férjhez megy. A leány nem sokat habozott, hanem oda állt Székely elé, ki neki leginkább megtetszett, s gyermeteg kedélylyel így szólt hozzá: „Székely bácsi, anyám, mint leányt nem enged magukkal menni; vegyen el, kérem, feleségül engem, hogy színésznő maradhassak.“ „És pediglen örömmel“ — válaszolt Székely. Az esküvő a fent jelzett napon megtörtént, Szentkirályi Mihály városi hivatalnok és Ernyi Mihály színész tanúsága mellett. Frigyüket, melyet a véletlen szőtt, az ég áldása követte. Székelynének nemsokára leánya születik, a kis Amália, ki a kölcsönös szeretetet felbonthatlanul véste a szülök szivébe. E két nemes rokonlélek földi pályájának iránya ez által határozott czél felé törekedett. Élni a magyar színművészetnek és gyermekük boldogságának. E czélt a művészet szolgálatában élő házas felek vajmi ritkán érik el. Rendesen viszály támad a felek közt, mely a házasélet felbontásával végződik. E viszály pedig onnan származik, hogy mindketten a színpadon szenvedélyük egész erejével játszva, azt többnyire átviszik az otthonba is, és ingerlékenyek, türelmetlenek, idegessekké válnak. A színpad fáradalmai után az otthonban nyugalomra volna szükségük, de ki várja ezzel, ha mindketten, mint kiégett vulkáknak térnek haza a színpadról? Innen származik a színész gyakori boldogtalan családi élete. Mily más volt a Székely-páré. Székely hamar felismerte neje rendkívüli tehetségét, lemond tehát a játszásról — bár nem végleg — és inkább az igazgatáshoz, rendezéshez és ügyvezetéshez fog. Foglalkozása, bár fáradalmakkal jár, mégis nyugalmasabb és nem zavarja a családi élet harmóniáját. És ha figyelembe vesszük az erdélyi magjgyár színügy viszonyait abból az időből át fogjuk látni, hogy Székelyre, mint színigazgatóra csakugyan nagyobb szükség is volt, mint Székelyre, a művészre. Teleki Ferencz gróf, a szinház-építés egyik őrszelleme, — mint Kőváry László mondja — 1808-ban, Wesselényi, művészetünk géniusza, pedig 1809-ben meghaltak. Kocsi, az erélyes igazgató, lemond. A harmadik számot tevő vezető, Ernyi Mihály, még Wesselényi megbízása folytán, a társaság egy részével Magyarországon hirdeti az igét, itt senki sincs, ki az ügy vezetését szakértelemmel kezelhesse. Székelyben megtalálta a magyar színügy a maga emberét. Értelmes, a színészetért lelkesülő, művelt férfi volt. Ez időtől kezdve, az állandó színház megnyitásáig, sőt még azon túl is, ő volt nejével együtt a társaság lelke, központja. Az előkelő családok, bár különben is hévvel csüggtek a magyar színészeten, a Székely-párt rendkívüli kitüntetésekben részeltették. Székely részt vett, meghívás útján, a választmányi üléseken, meghívott vendége volt az úri casinónak s midőn az uj állandó szinház számára Bécsben decoratiókat csináltattak, azok készíttetése és lehozatalával Székelyt bizták meg. Hasonló figyelem tárgya volt Székelyné. Az úri nők kitüntették, ajándékokkal halmozták el, arczképét lefestették, az öreg Fricsi Fekete Ferencz pedig, e műveit lelkű férfia, oktatója, tanítója volt. Ily körülmények közt a Székely-pár emelkedése egészen természetes volt. Anyagilag is igen jól állottak. Házuk volt a mű * Mielőtt Vándza a színészedhez jött, előbb a festészeti pályára készült és sokáig tanult festeni Bécsben. A főrendek. A „Bud. Corr.“ jelenti a következőket: Azon főurak, a kik az utóbbi időben a főrendiház számára meghivó levelekért folyamondtak és kiknek erre való jogosultságát a főrendiház igazoló bizottsága elismerte, részt vehetnek a vegyes házasságokról szóló törvényjavaslat fölött esetleg szombaton történendő szavazásban, mert a meghívó levelek átküldése az igazoló bizottság javaslatai alapján a belügyminisztérium részéről már kérelmeztetett és azok, miután holnap valószínűleg Budapestre érkeznek, az illetőknek, vagy kézbesítve lesznek, vagy a főrendiház elnöki irodájában kiadatnak. Egyébiránt nagyon valósam, hogy a javaslat tárgyalása egy ülésnél többet fog igénybe venni. Figyelemreméltó, hogy az utolsó szavazás óta a főrendiházban, a szünidő alatt, tényleg 36 főúr nyert királyi meghívó levelet, köztük három oszták állampolgár is. A csütörtöki szavazásnál a főrendiházban azon tagok közül, akik a legutóbbi alkalommal szavaztak, csaknem 50 hiányzott, úgy, hogy csütörtökön körülbelül 80 tag szavazott, akik a főrendiházban történt legutóbbi szavazás alkalmával ne voltét'azok kepezítrá',ma(M SL°.bb ro' kaptak meghivó levelet. A püspökök közül, a kik a javaslat fölötti első szavazás alkalmával jelen voltak, ma öten hiányoztak, ellenben ma öt oly püspök volt jelen, a kik akkor hiányoztak. Román hang A bukaresti „Independance roumaine“ megjegyzi, hogy azok, akik a román irredentismusról szólnak, nem ismerik a viszonyokat. Titkos társulatok, amelyek az erdélyi románokkal összeköttetésben állnának