Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-07-01 / 148. szám
színház, zene. „A czigány princz“, Szigeti József legújabb színpadi terméke, mely f. hó 26-án került először színre a gyapjú-utczai színházban, fél sikert aratott, amennyiben a közönség a mindenféle színpadi fogással, dalokkal, tánczokkal, a több effélékkel felsallangozott darabot elég rokonszenvesen fogadta, de a kritika, a színházlátogató elem másik fele, semmikép sincs megelégedve a „történeti színművel“, mint aminek szerzője keresztelte. A darab sokkal alantabb Diveamn áll, mint azt a színmű elnevezés megköveteli; ami pedig a történeti oldalát illeti, az egy, a nép száján fenmaradt adomán alapszik, melynek valóságához bizony sok kétely fér. A mese egy csekély akadálylyal járó szerelmi história, melybe közbejátszik egy paraszt-leány és a nagyidai várba befogadott czigány trupp vajdájának a fia, a „czigány princz.“ Az előadás különben nagyon jó jó volt, tilahánénak pompás szerep jutott benne, s ez biztosítja is a darab sorsát hosszú időkre. Nógrádi János föllépte. NYÁRI SZÍNHÁZ. Kolozsvár, 1885 julius 1. Nap és hold. Operette 3 felvonásban Személyek: Pikratesz . Megyeri. Don Brazero Váradi M. Miguel . . . Nógrádi. Don Degoraer Török K. Manola . . Rónaszékiné. Beatrix . . Láng Etel. Kezdete 7/a órakor. TUDOMÁNY, IRODALOM, Iskolai értesítők. A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló kolozsvári róm. kath. főgymnasium 1884—5. tanévi Értesítője. Közli: Dr. Vajda Gyula, igazgató. A derék főgymnasium 1884—5. tanévének szellemi és anyagi mozzanatait a következő czimek alatt csoportosította a buzgó igazgató-tanár. A messzelátó. Természettudományi értekezés Tóth Jenőtől. Tananyag, tankönyvek és tanárok. Tanügyi és egyéb adatok a főgymnasium beléletéről. 1. A tanév kezdete. 2. Vallás-erkölcsi és egyházi ügy. 3. A vizsgálatok és tanév vége. 4. Önképzőkör. 5. Daltársulat. 6. A lyceumi könyvtár gyarapodása. 7. Természetrajzi és természettani szertár. 8. Kézi és alapítványi ösztöndíjak és segélyző-egylet. 9. Jutalmak. 10. A főgymnasiumi tandíjpénz. — Tanári kar. Az ifjúság érdemsorozata. Statisztikai adatok: 1. A tanulók általános áttekintése. 2. A tanulók származáshelyének áttekintése. 3. A tanulmányozás eredményének áttekintése. 4. Az érettségi vizsgálatok eredménye. Figyelmeztetés. A kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskola hetedik évi értesítőjét az 1884/85. tanévről Kiss Sándor igazgatótanár állította össze, az Értesítő arról tanúskodik, hogy a fiatal intézet részint saját életrevalósága, részint igazgatója buzgalma következtében immár egészen megizmosult. E háromosztályú kereskedelmi tanintézet a főgymnasiumokkal és főreáltanodákkal egyenrangú. Azonos szervezetű és teljesen egyenrangú a budapesti kereskedelmi akadémiával, növendékeit ugyanazon életpályákra képesíti. A tanodát jó sikerrel végzett növendék a szoros értelemben vett kereskedelmi pályán kívül, a köztisztviselőkről szóló 1883. évi t.-cz. alapján több hivatali pályára is minősít. Gyászrovat. Fájdalmas szívvel tudatjuk, hogy Alsó- Lendvai Lendvay Rezsőné sz. Losonczi báró Bánffy Zsuzsánna, a szerető nő, testvér, gyámanya és hu rokon, f. év junius 26-án d. u. 3 órakor, életének 74-ik, boldog házasságának 26-ik évében, hosszas szenvedés után, váratlanul jött szélhüdés következtében jobb létre szenderült. Alsó-lendvai Lendvay Rezső, nyug. m. kir. honv. huszár ezredes, férje: Báró Bánffy Dénes, testvér és gyermekei. Báró Bánffy Eszter Sebesi Gézáné, nevelt leánya, férje és fia, s minden közelebbi és távolabbi rokonok. Tolvajbanda-szövetkezet, Torda, június 20-án. Harminczkilenczen ültek a vádlottak padján, ennyi felett határozott ma a tordai törvényszék , mind bágyoni és kövendi illetőségűek s nagyrésze a gyöngéd női nemhez tartozók; foglalkozásuk: tolvajság, formális véd- és daczszövetségen alapuló. Az 1881. év deczember havában Sámonffy Samuné, Barducz Dánielné és Bajka Pálné, a már elhalálozott Nagy Julával és Bottyán Jánossal a közelebb eső országos vásárokra lopások elkövetésére szövetkezve, ezen czélzatukról Barducz Lászlót értesítették és fuvarosnak felfogadták, szekerén Gyula Fehérvárra mentek, ott szintén lopások elkövetése végett, még előttük odaérkezett Szathmári István és Albert . Kis Mózesnéval egyesülve, két csoportra oszoltak, az egyik csoportnak tagjai: néhai Nagy Jula, Barducz Dánielné, Bajka Pálné és Bottyán János, a másiknak pedig Simonffy Sámuelné, Szathmári István és Albert. Kis Mózesné voltak Itt osztályonként több ismeretlen egyéntől különféle ruhaneműket loptak és a Bardocz László felügyelete alatt hagyott szekérre hordták. Innen fuvarosukkal Abrabányára hajtattak, hol az előbbihez hasonló módon két részre oszlottak és több lopást követtek el, miközben Szatmári Istvánt az Imre Jánosné kárára elkövetett lopásokon tetten érték s letartóztatták. Ezzel hazatértek és a lopott portékákat egymás között felosztották, mindenik azon portéka részletárában részesülvén, a melynek ellopásánál közreműködött, míg Barducz László a testek mindenikével osztozkodott, s a bratli- Ari István osztályrészére jutott portékák árát is ő vette magához. Az ezen alkalommal lopott portékák közül Deutsch Simon és Deutsch Simonné egy férfi ujjast és egy női felsőt Barducz Dánielnél és Bajka Pálnétól 21 frton megvásárolt.; eladók bizonyítják, hogy a portékák lopott voltát előttük tudatták. Barducz Dánielné 16 sing parkettet adott el özvegy Nagy Sámuelnének. 1883. év március hó 17-én a tordai piaczon áruló Balánek István és Tamási András sátraiból 12 frt 80 kr értékű portékát loptak el. E lopást néhai Nagy Jula, Ágh Pálné és Barducz Dánielné követték el. 1882. május hó 8-án Nagy-Enyeden is ugyanazon hó 12-én Maros-Ujvártt tartott vásárokon működtek. Nagy Jula, Ágh Pálné és Bajka Pálné, s több egyéntől különböző portékát lopván el. — 1883. október 16-án Nagy- Enyeden Régenbogen sátrából Nagy Jula vezérlete alatt két bundát loptak el, más ismeretlen kereskedőtől egy ujjast, 3 tálczát, 1 selyemkendőt és kulcsot tartalmazó táskát. A lopott bundák egyikét Selezsán Demeternének árusították el, egy ujjast eladtak két véka törökbázáért s 80 kron Kerekes Mózesnének adtak el. Kis Mihályné, Kis Mózesné, Székely Mihályné, Kis Mihály és Kis Gáborné az utóbbi házánál összejőve, a Kis Mózesné indítványára elhatározták, hogy 1883. évi november hó 12-iki marosvásárhelyi országos vásárra lopni menjenek. Elhatározásukhoz képest Maros-Vásárhelyre mentek, ott Bányai Sámuel, Nagy Ferencz, Izmáel Kaisly, Kathonai Gyula, Gáspár Gyula, Sztefáni Demeter, Jakobi Herman, Kondrai János, Kassai Imre és Hesler Károly kereskedők és iparosoktól 81 frt 20 kr értékű ruhaneműket, hol együttesen, hol külön-külön loptak el és a Kis Mihály által tartott zsákba tették, s azután vasútra ültek. A vasúton találkoztak marosvásárhelyi vásárra szintén lopások elkövetése végett megfordult és onnan hazatérő Elényesi Mózesnével, ezzel szövetkeztek és közös elhatározásukból kifolyólag M. Ludason kiszállottak, s az ottani vásáron szétoszlottak; azonban Székely Mihálynét a Pap Domokos sátrában 8 selyemkendő ellopásánál tetten érték és mindnyájukat letartóztatták. 1884. ápril 3-án Ágh Pálné, Kis Mózesné, Kis Gáborné 3 kereskedésből 19 drb keszkenőt loptak el oly módon, hogy Kis Gáborné az első lopás elkövetése után társaitól elvált, s azután a társai által lopott s hozzávitt portékákra ügyelt fel. 1883. octóber 16-án Bardócz Dánielné némely társával II.Enyedről hazatérő útjában Horváth Hilárné korcsmájába betérve, a záratlan kasztén portékáiból kötényét megrakva, a szekeren ülő Simonffy Sámuelnének vitte; azután visszamenve, a kasztén összes tartalmát (87 frt érték) Mezei Sándorné őrködése alatt ellopta. Az ellopott portékát Kovács Károlynénak adta át megőrzés végett. 1884. november hó 27-én N.Enyeden Ágh Pálné, Székely Mihályné, Kis Mikur Máté, Mészáros József sátrából 40 fontnyi vatmohlt, Korbuly Bálint sátrából 24 frtnyi flanelt loptak, itt Székely Mihálynét letartóztatták. 1883. őszén Nagy Julia, Kis Mózesné, Kis Mihályné és Gáborné, Kis János szekerén Kolozsvárra mentek, s ott hol társaságban, hol külön, több ruhaneműt, gyolcsot loptak; két párnahajat Vágyás Jánosnénak adtak el, ki a portéka lopott voltát tudta. Elényesi Mózesné 1883. nov. 12-én M.-Vásárhelyt több ruhaneműt lopott két ízben. A lopott portékákból eladott Bodocsi Gábornénak, Halmi Lászlónénak, Kis Jánosnénak, Vágyás Jánosnénak. 1884 január hó 15-én este előfordulható zavargások elfojtására kirendelt éjjeli őrök egyike Kis M. Áron, községi biró Bölöni Márton utasítása nyomán két rendzavaró felkeresése végett a Simonffy Sámuel telkére ment, a mint az udvarra lépett Simándi József és Simonffy Sámuel ottjárása oka felől kérdőre vonták, s a mint velők küldetését és hatósági községi minőségét közölte, megtámadták és ütlegelték. 1881 deczember 24-én Simonffy Sámuelné és Szabó Zsuzsa Tordán az Amirás Márton üzlete elé kirakott 30 frt értékű vég flanelt ellopták, s azt özv. Nagy Samuné, Dali Andrásné számára megvásárolta. —■ Nagy Jula Herbst Mórtól 1881. deczember havában ellopott 12 forint értékű gyűrűt s azt Ágh Pálné megvette. Simonffy Samuné 1882. május hó 6-án Székely József mészárostól bárányhúst lopott. Ágh Pálné 1883. okt. 20-án Virág Antaltól kendőt, más alkalommal Dániel Ferencztől keszkenőt lopott. Bardócz Dánielné és Kovács Károlyné beismerik, hogy 1883. febr. 22- én M.-Vásárhelyt Izay Antal, Kondrai Márton és Varga Lászlónétól ruhaneműket loptak, hogy ugyanazon év október hava első felében 8 sing szőttest, csizmát és szalonnát loptak. — Ágh Pálné, Bajka Pálné 1883. kisasszonynapján Tordán a gyolcsárusoktól két vég gyolcsot és egy ujjast loptak el, más alkalommal öt keszkenőt; az ujjast Simándi Józsefnének adta el. — Ágh Pálné Kovács Károlyné Tordán 1883. nov. 8-án Nagy György mészárostól 4 kiló húst tulajdonítottak el. Kis Mózesné 1883. augusztus 7-én Maros-Újvárt Lukáts Józseftől egy pár csizmát, Tordán és Kolozsvárt különböző lopások alkalmával egy férfi ujjast, párnahajakat, gyolcsot, kalmüköt, parkettet, fürészspárgát, 2 pár ajtó sarkat, egy zárt, 1 pár posztó kesztyűt eltulajdonított. Beismerte azt is, hogy 1884. év nyarán Szathmári Istvánná társaságában Kolozsvárt lévén, ott káposzta-gyalut, négy sing parkettet . Nagy Jula társaságában más portékákat is lopott, az így osztályrészbe jutott portékák közül Kimi Mariskának egy pár kendőt eladott. Ugyancsak ő Nagy-Enyeden a vásáron Kis Gábornéval, egy bundát, ujjast, két ágytakarót, egy mellényt loptak, a bundát Csép Saraimnénak, az ágytakarót Német Ferencznének, a parkettet Balog Mózesnének árusították el. Kis Gáborné bevallotta azt is, hogy 1884. nyarán Kolozsvárt egy pléh lábost lopott, melyet Kis Jánosnénak adott el. — Kovács Károlyné 1883. deczember havában Tordán Amirás Mihály kereskedéséből szőttest, s vele egyetértésben Székely Mihálynénak átadta, a kit a lopott portékával együtt letartóztattak. Ismét Ágh Pálné Nagy Jula társaságában Kolozsvárt egy csuprot és egy leveses tálat ellopott. Székely Mihályné több lopást követett el Jordán és Kolozsvárt, eltulajdonított: egy hordót, két csebret, káposzta-gyalut, 3 kendőt és szalma-kalapokat ;s a szőttest eladta Nagy Mózesnének. Bardocz Dánielné beismeri a többi lopásokon kívül 1882 vagy 1883-ban egy ujjast lopott el, melyet Nagy Gábornénak eladott. Kis M. Máté bevalja, hogy Nagy Julától egy lopott kalapot megvásárolt.. Ez a vádindítvány. A kir. törvényszék dr. Damokos Antal elnöklete alatt, Sulutz Dénes és Barabás József birákból megalakul. A vádló szerepét Gyárfás László kir. ügyész viszi. S két napon át tartott a tárgyalás, mely igen kellemetlen benyomást tett a hallgatóra. Vádlottak Bágyon és Kövend községekből valók, ottani illetőségűek. Jobbára demoralizált nép. Régibb időkben a bágyoniakat létomi tolvajoknak hívták, onnan, hogy a közel fekvő Létom-hegytető országútját állták el az utasok elől. Még most is a kaczor járja minden összeszólalkozásnál s a gyújtás és emberölés nem is ritka tünemény. A tolvajbanda is e két községben alakult, milyen kiterjedt szövetség volt az, a község majd minden lakosa birt tudomással sáfárkodásukról s mégis csak tetten kapatások esetén kerülnek hűvösre. Nem csináltak nagy titkot az egészből. A nép „kereskedőknek csúfolta őket sok mesterségnek, keresetágnak vélték a tolvajságot. Szekereseket fogadtak s úgy barangolták be az erdélyi részeket, a vásárokban gazdálkodtak. Elszomorító tények. Vádlottak nagy része beismerte tényét, számot azonban nem is tudtak adni a sok tolvajságról. Rég űzték a mesterséget, az értékre nézve sem voltak tisztában. Blényesiné különösen a tárgyalás rendén szemrehányást tesz önmagának, hogy e bandába elegyedett. Elnök: Hát Blényesiné nem volt tagja a szövetkezetteknek ? Vádlott: Nem én uram! A saját kezemre folytattam az üzletet, s jól is ment, soha senki sem ért utol. Egyetlen egyszer elegyedtem össze ezekkel M.Ludason, akkor is rajta kaptak. Bánom is, amíg élek e szövetkezést! Ügyész: Mit érhetett a Blényesiné által ellopott portéka? Vádlott: Határozzák azt meg az urak, én nem tudom. Egyszer jobban, máskor roszszabbul sikerült a mesterség, hát nem is tudnám én minden portékának nevét és urát adni. Ügyész: Mit gondol, megért-e ötven forintot ? Vádlott: De meg ám százakat is. Hiszen abból éltem! * Két napi tárgyalás után a törvényszék kihirdette ítéletét: Simonffy Sámuné 4 évi, Szathmári István 2 évi, Bajka Pálné 3, Barducz Dánielné 6, Barducz László 2, Bottyán János 2, Ágh Pálné 5, Székely Mihályné 5, Kis Mózesné 6, Kis Mihályné 3, Kis Mihály 2, Elényesi Mózesné 5, Kis Gáborné 4, Kiss Máté 2, Kis Jánosné 2 évi fegyházra, Szabó Zsuzsánna 6 havi, Deutsek Simon 6 havi, Demény Imréné 1 havi, Kováts Károlyné 11/1 évi, Simándi Józsefné 1 havi, Szelezsán Orutzné 1 havi, Deutsek Simonná 4 havi, Csép Samuné 1 havi, Vágyás Jánosné 2 havi, Simonffy Mihályné 1 havi, Nagy G. Mózesné 1 havi, Német Ferenczné 1 havi, Balog Mihályné 1 havi, Bodacs Gáborné 1 havi, Nagy Mózesné két havi fogházra, Mezei Sándorné 1 évi, Simándi József 6 havi, Simonfi Samu 8 havi börtönre ítéltettek. Dali Andrásné, Nagy Sámuné, Kerekes Mózesné, Balog Mózesné a vád alól felmentettek. Halom Lászlóné ügye elnapoltatok. Elitéltek nagyrésze fölebbezett. Ez ügygyel megtisztul a levegő talán a két községben s egyáltalában annak értelmes lakossága igyekezni fog megtisztitni önmagát a sok salaktól, mely régi időktől fogva a két község nevéhez tapad. CSARNOK. A gyám. (Miss Rovel.) Regény két kötetben. Irta: Cherbuliez Viktor. Fordította: Julia. MÁSODIK KÖTET. (43) (Folytatás.) Mindezt a Benvenuto Cellini érczből készült Persius-sára fogadta, melyet a „Nagyherczeg“ téren áthaladtában a loggia de nanzi-ban megpillantott, s eszébe jutván a nemes alkotású szobor talapzatára vésett szavak: „Te, fili, si quis laeserit, ulter erő“, büszkesége megkérdezvén szivét, halkan ismételte magában a mondatot: „Oh! fiam, ha valaki megsért, én leszek bosszusod!“ Raymond már fél négy óra előtt künn volt az indóváznál. Darab ideig csendesen várt, keresve azt, kit szemei, szive óhajtott; félve, hogy lady Rovel tán mást gondolt, egy időn túl kezdett lázassá válni. Végre megérkezett miss Rovel, követve podgyásza, Pamela, s egy öreg felügyelő által, kit lady Rover azért küldött, hogy segédkezzék Meg utikészületeis elindulásánál. Mig ez egyén jelen volt, a miss arcza komorságot, s kedvetlenséget árult el. Alig hogy búcsút vett tőle, s a vonat kezdett megindulni, a ború szétoszlott homlokáról, s vidámság csillogott szemeiben. Raymond és maga részéről nagyon jól érezte magát. A megpróbáltatás, melylyel daczolni kellett, most kevésbbé nehéznek, kevésbbé veszélyesnek tetszett előtte, mint ahogy előre gondolta; az ember néha a kielégített okosság nyugalmának veszi, valamely nagy öröm által okozott titkos megelégedést. Meg oly derült, oly élénk jókedvben volt, annyira megadni látszik magát sorsának, oly jó oldalról fogni fel az utazás minden lehető kellemetlenségeit, hogy lehetetlen volt fel is tenni róla, hogy szívét az Arno partján hagyta volna, s Raymond, ki lopva szemmel tartotta őt, csakhamar szétoszolni érze minden nyugtalanságát e részben. Minő valószínűség volna abban, hogy Natti herczegnek inkább sikerült volna, mint mr. Gordonnak e vidám leányka szívére komoly benyomást tenni? Egyetlen felhő sem mutatkozott arczán, minden szomorúságtól,és minden fájdalmas emléktől ment, tiszta lélek tükröződött azon, mely még mulatságai után sem bánkódik, biztos lévén a felől, hogy bárhol is feltalálja azt bőven. Midőn elérkezett az est, Raymond már kevésbbé nyugodtnak érezte magát s az éj hoszszúnak tetszett előtte. Meg jól beburkolódzva prémes felöltőjébe, egész reggelig egyhuzamban aludt. Pamela is követni akarta példáját, de az álom kerülte sötét szempilláit. A bánat dúlt keblében, s átkozta az ádáz sorsot, mely arra kárhoztatja őt, hogy szép bájait újólag eltemesse a Remeteség halálosan unalmas magányába. Hat hó óta folyton valamely édes kaland bekövetkeztében remélt. Lady Rover, ha vagy egy ruháját megunta, neki ajándékozta, s Pamela mindig abban reménykedett, hogy Meg is hasonlóképpen reáunva valamely imádójára, annak szívét neki fogja átutalványozni. Még híven emlékezett reá, midőn egy ragyogó úri lovag azt mondta volt neki bizonyos zárda mellett: „Kecses barna hölgy, ha úrnődnél vesztett perem lesz, nálad fogok vigaszt keresni!“ Emberszerető szive kétségbeesett azon gondolatnál, hogy a Remeteség szomorú elzárkózottságában nem fog találkozni egyetlen ügyes fiatalemberrel sem, kinek felajánlhatná, hogy megvigasztalja. Ha néha sikerült mégis kissé álomba szenderülnie, a Natti herczeg csinos bajuszáról álmodva, azonnal felriadt, s hangos sóhajtásba tört ki. Raymond nem sóhajtott; valami kegyetlen, nyugtalanító érzés, kínos és lázas zavar vett erőt rajta. Akarata ellen is az ál-varázslóra gondolt, s orákulumi szavaira, melyek oly csodás vegyülékei voltak a valónak, s tévedésnek. E bűvész vagy inkább féltékeny imádó ugyancsak nagy csalódásban volt meg érzelmeit illetőleg. Ki gyanúsíthatta volna e lánykát azzal, hogy több, mint baráti érzelemmel viseltetik gyámja iránt? Flórenczből való elutazásuk óta oly teljes lelki elfogulatlanságnak adta számos tanújelét és modorának fesztelensége beszédjében a természetesség s őszinteség, éppen nem vallottak a titkolt szerelem tartózkodó óvatosságára. Ha Meg nem szerette sem Natti herczeget, sem mr. Gordont, ez csak onnét eredt, mert szíve nem volt még érett ez érzelemre, s a szerelem órája nem ütött még számára. Kétséget nem szenved, hogy ez nagy szerencse volt, oly nagy szerencse, hogy Raymond csaknem lélekzetét érze maradozni e gondolatnál, s több ízben lebocsátotta a kocsi ablakát, hogy égő homlokát felüdítse a hűvös éjji levegőn. A coupé nagyon is szűk volt, s Meg igen közel esett hozzá s félszemmel lesve szép arczvonásait, azon vette észre magát, hogy átkozta a lányka mély és nyugodt álmát, s keserű bánkódást érzett a felett, hogy az ál Merlin csak képzelődő, álomlátó, ki csak félig találja ki a dolgokat, és hogy ha már oly tisztán látott, egy pontra nézve az emberi szívbe, miért csalódott oly nagy mértékben más oldalról. Örült, hogy pirkadni látta a hajnalt, mely megszólaltatá a kakasokat, s megszünteti a lidércznyomást, s még inkább örült annak, midőn a susai tndóház előtti rakparton megpillantott egy kisded termetű, biczegő, s pislogató nőt, ki türelmetlenül látszék várni az érkező vonatra. Hallva, hogy nevén szólítják, a nőcske minden tartózkodás nélkül egy csendőr karjaiba rohant, őt nézvén fivérének. E perczben Meg hirtelen háta mögé kerülve, s megragadva két vállánál fogva, igy kiáltott fel: „Oh kisasszony! Mily eszes kegyed még balfogásaiban is!“ Ferray kisasszony igyekezett megfordulni, hogy szembe láthassa Meget, s találomra mondá neki, mind egykor Rond gróf jegyesének, d’Arpajon kisasszonynak: „Kisasszony, még ha csúnya is, úgy is nagyon fogom szeretni“. Végre félig meddig megpillantva arczát, jószívűségből így szólt: „Ki mondja, hogy a kicsike csúnya lett? Hisz’ elég formás most is.“ Aztán jól megnézve közelről, felkiáltott: „Oh a kis hazug! Hisz’ szebb, mint valaha! Valóságos angyal!“ (Folyt, köv.) Idegenek névsora. — Jun. 30. — Biasini-szálloda. Kovács Mózes kiv. Sz.-Somlyó. Esztegár Gergely papnövendék Gy.-Fejérvár. Imre Domokos keresk. Kovászna. Stiefried. Samu tanuló Deés. Nógrádi János színész Brassó. Nagy Anna Torda. Weisz J. utazó Gy.Fejérvár. E r z s é b e t-s z á 11 o d a: Dr. Horváth János ügyvéd Déva. Hoffman Ferencz üzletvezető Brassó. Czink Károly titkár Brassó. Bódis Adolfné adótárnokné N.Szeben. Muntyán Ágoston ügyvéd Deés. Nemzeti szálloda. Szentpéteri Irma magánzónő Torda. Szabó János püspök Sz.-Ujvár. Pálfi Károlyné tanárnő Torda. Kornstein Samu ut. Möedling. Stadler Lipót ut. Prága. Hamersmidt R. irt. Drobobyz. Pell Mór keresk. Budapest. Weiss Mór keresk. Zilah. Dr. Káin A. ügyvéd Medgyes. Ilungária-szálloda. Fürst J. keresk Bpest. Norrara C. keresk. N.Szeben. Förster M. min. tanácsos Bpest. Kovács Albert birt. Sz.-Fenes. Szets Gerö ügyvéd Sz.-Ujvár. Knopf Ferencz keresk. Brün. Gr. Bethlen Pál birt. Bethlen. Batka Ferencz keresk. Prága. Pannonia-szálloda. Meidinger N. keresk. Bécs. Allerfatam Alajos ut. Bécs. Pálfy István M.-Vásárhely. Quittner ut. Bécs. Jakobi Jakab Pánczélcseh. KÖZGAZDASÁG. Az országos kiállítás és a magyar mezőgazdaság versenye a külfölddel Írta : Dr. Wagner László tanár. több oldalról r megkerestetvén az iránt, hogy nézetemet az országos kiállításnak a hazai földmivelésre és ennek fejlődésére való befolyásáról tenném közzé ; teszem azt a kellő nyíltsággal a „Correspondance de Pesth“-ben, tekintettel arra, hogy e kérdés nem pusztán a hazai, hanem a franczia, német és általában az egész külföldi sajtót is érdekli. Magyarország ez idő szerint par excellence földmivelő állam és ugyanaz fog előreláthatólag még hosszú ideig maradni; s habár nem tagadható, hogy egyes iparágak — közöttük nem egy olyan, amelyet bízvást speciális magyar iparnak nevezhetünk — kiváltkép az utóbbi időben fölöttébb örvendetes módon fejlődtek hazánkban, mindazonáltal túlzott Chauvinismus volna ma már azt állítani, hogy földmivelő államunk immár azon átmenetben van, mely őt iparállammá fogja átalakítani, vagy épen hogy már iparállammá is fejlődött. Ezt szem előtt tartva, a kormány, valamint az egyes mezőgazdasági tényezők legfőbb törekvésének oda kell irányulni, hogy mezőgazdaságunk a kellő támogatásban részesüljön. Ez idő szerint mezőgazdasági krízis alatt állunk, amely nem pusztán hazánkban, hanem egész Európában, sőt részben a tengerentúli országokban is fennáll. Amerika csak úgy küzd e krízissel, mint India, vagy mint Európa legnevezetesebb földműves államai, élükön Angliával és hazánkkal. A kérdés immár az: mit kell a mezőgazdának ily viszonyok közt tennie, miképen állhatja útját a napról-napra fenyegetőbbé váló veszélynek? Az a küzdelem, amely szemeink előtt folyik, tényleg oly harcz, mely a létért vivatik. Az ebben való elbukás egyértelmű volna az ország és egyúttal az állam romlásával; meg kell tehát minden lehetőt tennünk, hogy e harczban a győzelmet ügyünknek kivívjuk. A kiállítás félreérthetetlenül jelöli ki amaz irányt, melyben a létért való küzdelmet javunkra dönthetjük el. Munkásság, takarékosság és észszerűség eljárásunkban csak létünknek feltételei. Az első két feltétel tárgyalásától ezúttal elállván, a következőkben az észszerű eljárás fogalmát fogjuk a mezőgazda szempontjából közelebbről megvilágítani. A gyakorlati életben az észszerűség és a belterjesség fogalmait igen gyakran össze szokták zavarni és hamisan alkalmazni. Nálunk, a mi sajátszerű körülményeink között bizonyára nem arról van szó, hogy mindenütt belterjesen gazdálkodjunk, hogy intenzív gazdasági módszert hozzunk be ; nálunk a földünk észszerű munkálása játsza a főszerepet. Észszerű lehet minden gazdálkodás, a külterjes is; épen úgy, amint a belterjes gazdálkodás is lehet észszerűtlen, ha nem a maga helyén alkalmaztatik. Ama gazdasági módszernek meghatározása, amely bizonyos meghatározott viszonyok között a föld követelményeinek legjobban tud megfelelni: ez feladata az észszerű gazdának, így hibás volna például a répatemp’ olyan helyen erőszakolni, ahol a talaj termelés föltételei nélkül szűkölköd.S ugyanoly elhibázott dolog volna, • r kedvező conjuncturák mellett— ns *1 oly ipart, a mely által módunkban V®* földi terményeket értékesíteni, a mely. V lésére földünk és éghajlati viszonyaink is alkalmasak. Súlyt fektetek arra, hogy „ ként kedvező conjuncturák mellett“, a mi a munkás, — hitelpiacz viszonyok stb. értene A magyar mezőgazdának ez idő szerint éppúgy, mint a nyugatinak a talaj javítása felé kell minden erővel iparkodnia és hogy azt elérje, nem csupán a marhatenyésztést kell észszerűen űznie, hanem mezőgazdasági iparágakat is kell meghonosítania. Az állattenyésztés, illetőleg az állattermények előállítása szoros kapcsolatban áll a takarmánytermeléssel, az utóbbi pedig a mezőgazdasági iparágakkal, amelyek alatt elsősorban azokat értjük, amelyek mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel és amelyek hulladékai értékes takarmányt szolgáltatnak a házi állatoknak. Ez etjárás következménye a busás trágyatermelés. A trágya javítja a talajt és lehetségessé teszi a termelés fokozását. (Vége köv.) Felelős szerkesztő: AJTAI K. ALBERT. Laptulajdonosok: K. PAPP MIKLÓS ÖRÖKÖSEI. Nyilttér.*) Szepesi Gizella, Morgenstern Sándor jegyesek M -Vásárhely Kolozsvár Az Adriáról Fiume. Válaszolva b. levelére, bocsánatot kell kérjem a válasz késedelméért, mivel előbb észlelni akartam a készítmény hatását. A Brandt R.-féle sweiezi labdacsokat rendetlen szék ellen használtam, — mely időnként dugulással és elnyálkásodással párosult, — mégpedig kitűnő sikerrel és nem kételkedem, hogy a használat folytatása után ezen bajok teljesen és ténykedésem akadályozása nélkül fognak elenyészni. Fogadja őszinte köszönetemet. Boiiquin H. cs. k. tanár. —Mivel a birodalomban a Brandt R.-féle labdacsok különböző utánzatokban léteznek, figyelembe veendő, hogy a dobozon egy fehér kereszt vörös alapon s Brandt R. névaláírása rajta legyen. *). E rovatban megjelenő közleményekért semmi felelősséget nem vállal a Szerk.