Magyar Polgár, 1885. július-december (19. évfolyam, 148-301. szám)
1885-10-10 / 233. szám
233 szám. Kolozsvár, 1885. szombat, október 10. Tizenkilenczedik évfolyam. ............................................. . . . .................... Előfizetési dijak: egész évre................................76 frt. Félévre......................................8 frt. Negyedévre..............................4 frt. Egy hóra ... ... 1 frt 60 hr Mindennapi elárusításra helyben, az elárusítóktól vagy a kiadóhivatalból elvive: Egy szám ára 5 kr. Hirdetési díjak: Egy négyszög centiméternyi tér ára 3 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. — Nyílttér sora 36 krajczár. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL MAGYAR POLGÁRI KÖNYVNYOMDÁJA Belközéputcza 4. sz. Megjelenik mindennap, vasár- és Ünnepnapok kivételével. Használatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR OKTÓBER 9. Béke. Amit az európai diplomáţia nem remélt, az bekövetkezett. A szultán öszszeölelkezett Sándor bolgár fejedelemmel. Nem ugyan természetben, hanem csak táviratilag, amelyet talán később követni fog ama más nemű ölelkezés is. A szultán a déli- és keleti-bulgária egyesítésének tényét a saját hozzájárulásával szentesítette, Sándor fejedelem tehát úr lett Philippopolban is még pedig vérontás nélkül. A bulgárok uniója tehát ténynyé vált. Ez a külpolitika legújabb eseménye. Az egyesített tartományokban ezután Sándor fejedelem fog uralkodni, s a szultánnak csak az a joga lesz, hogy őrködjék a fejedelem kormányzata felett, nehogy egy szép reggel arra ébredjen a Bosporus ura, hogy az egyesült bolgárok fejedelme, mint bolgár király teljesen függetlenítse magát és népét a szultán fennhatósága alól. A szultán, s különösen kormányának habozó politikája és fejvesztettsége idézte elő, hogy egy meg nem engedett módon létesített államalakulás, mely a porta fennhatósági jogának érzékeny megcsonkítását eredményezte — tényleg létesüljön. Ha a szultán kormánya nem veszti vala el a fejét a bulgáriai államcsíny hallatára, s a rendelkezésre álló eszközök alkalmazásával féket igyekezett vetni a bolgár egységesítési mozgalmaknak — akkor ma nem kellene a felett tűnődnie : váljon az az állapot, melyet kénytelenségből szentesített, meddig marad meg mai medrében, s mikor fog az az újabb csíny bekövetkezni, amely a szultán mai fennhatósági jogának teljes megsemmisítését fogja eredményezni. Az a körülmény, hogy a szultán beleegyezésével létesített unió nem fog sokáig a mai állapotban megmaradni — az előre látható. Sándor fejedelem most megelégszik ugyan azzal az eredménynyel, hogy egy jelentékenyen megnagyobbodott ország felett uralkodhatik, de aki ismeri a népek hajlamait, az átláthatja, hogy a szétvált népelemek egyesülése mindig csak előjele szokott lenni annak a törekvési irányzatnak, mely az idegen hatalom alól leendő teljes függetlenség megteremtését elengedhetlen szükségességnek tartja. Igen valószínű, hogy a szultánnak nem is kell nagyon sokáig várnia arra a pillanatra, amelyben egy leendő bolgár király azt az üzenetet küldje Stambulba: Felséges collega! Semmi szükségünk nincs arra, hogy Bulgáriában ketten is uralkodjunk. Ezt az előrelátható eredményt is csak magának tulajdoníthatja a törökök ura. Hogy az európai diplomácia mit fog majd ehhez az újabb meglepetéshez szólani, az is előrelátható. A szultán és kormányai minden ilyen mozgalommal szemben tehetetlenek. Éppen ennek a tehetetlenségnek a kifolyása a bolgár unió is. A török kormányzás tehetetlensége idézi elő, hogy a fennhatósága alá tartozott külön népelemekkel szemben uralmi jogainak nem képes tekintélyt biztosítani. Az ószerbek, a macedoniai néptörzsek nemsokára követni fogják a kelet-ruméliai bolgárok példáját. Az európai hatalmak tanácskozni fognak akkor is a helyzet felett, s tudni fogják oly módját találni a tanácskozásoknak, hogy az alatt a szultán megint kénytelen lesz összeölelkezni a görög és a szerb királyokkal, s így a gyakori ölelkezés között fogja csak észrevenni magát az egykor hatalmas porta, hogy az ő szerepe, legalább Európában, le van játszva. Szomorú sors ugyan egy rettegett hatalmasságra nézve, aránylag rövid időközökben veszteni el a tért lábai alól, de ezt meggátolnia, úgy látszik, nem képes többé. Az úgynevezett „keleti bonyodalmakénak előbb-utóbb végeket kell érniük. Az európai diplomatiának most csak az a feladata, hogy ezen bonyodalmak megszűnését elősegítse. A bolgár unió kérdése tehát most már úgy, ahogy, békés után nyert elintézést. Meg fogja-e akadályozhatni a porta, hogy ebből a tényből újabb, s talán európai bonyodalmak származzanak, az most még nem tudható. Az európai hatalmasságok közül többnek jelentékeny érdekeik vannak érintve a Kelet- Ruméliában létrejött államalakulás által, s különösen Oroszország az, mely a saját keleti prestige-ének folytonos megsértését aligha fogja nyugodtan szemlélni. Monarchiánknak, mint szomszédos államnak, szintén éber figyelemmel kell kísérnie minden mozgalmat, mely a keleten újabb államalakulásokat von maga után. A legújabb államalakulás szentesítése ellen nincs okunk kifogásokat tenni, mert a szultán hozzájárulása által ennek a kérdésnek végleges rendezése úgy sem éretett el. Egyszerűen a szultán fennhatósági joga csorbult meg, ebben pedig még sem ránk, sem az érdekelt hatalmasságokra nézve valami evidens veszély nem létezik. Ha a török kormány erőtlen a veszélynek elhárításában, az európai hatalmasságoknak mi okuk sem lehet a porta erőhiányát kipótolni. Most tehát egy időre feleslegessé van téve az európai diplomácia beavatkozása. A híresztett hadi készületek is abban hagyatnak, hogy meddig fog szünetelni ez a készülődés, az bizonytalan, de hogy nem sokáig — az előre látható. Mindaddig, míg az örökös forrongás színterét képező keleti tartományok kormányzata véglegesen nem rendeztetik, míg az ott élő népelemek egyesítésének és függetlenítésének munkája végre nem hajtatik, addig nincs kilátás arra, hogy a „keleti kérdés“ levétessék az európai diplomácia tanácskozásának napirendjéről. Mi ezúttal csak örülünk annak, hogy ez a legújabb bonyodalom, habár csak ideiglenesen is, anélkül oldatott meg, hogy anyagul szolgált volna egy újabb keleti hadjáratra, de másfelől monarchiánk kormányának őrködnie kell folytonosan a keleti események felett, nehogy egy újabb „meglepetést” minket is olyan készületlenül találjon, mint ahogy a bolgár államcsíny a magas portát találta. Kérdés, hogy egy minket is közelről érinthető újabb bonyodalom esetén, mi is éppoly könnyűszerrel védhetjük-e meg érdekeinket ölelkezés útján, mint ahogy a szultán lealkudott a jogaiból a Sándor fejedelemmel való ölelkezés által. p ______TÁRCZA. „Páriák.“ Egy beszély-füzet jelent meg Aigner Lajos kiadásában, czime: „Páriák“, legjobb és legszivesebben olvasott beszélyiróink egyike, Vértesi Arnold írta. Tartalma: A halhatatlanság. A férj becsülete. A pártfogó. A játszótárs. Egy kis lux. Szépen, megkapóan van elbeszélve valamennyi. Ha kezünkbe vettük, nem tudjuk a könyvet letenni míg végig nem olvastuk, s ha végig olvastuk, önkénytelenül felsóhajtunk. S ez a sóhaj! Nincs benne egy szó se, ami nem igaz, tudjuk, hogy az, mit elmondott, csakugyan olyan siváron rideg, s olyan gyászosan sötét, és mégis, mégis úgy szeretnénk melléje valami nem igazat, a mi vigaszt adjon e mellé a sok elkomorító igaz mellé, egy kis hazug, de mégis jól eső költészetet. Rikasson meg bennünket, de ne hagyja ott, törülje le könyeinket. Tört szívek, ezárt nem érő küzdés, boldogtalanság mindenütt, erény érdekből, jótett önzésből, ész szív nélkül, stb. stb. ezek vannak megrikató szépen elmondva e könyvben. Fájdalom, boldogtalanság mindenütt, sehol egy parányi vigasz, egy pillanatnyi öröm. Vértesi igazi beszélyíró. Amit elmond, az mind előttünk történik, az mind jól van elmondva. Alakjait ismerjük, jellemei indokoltak, a szenvedély szemünk előtt támad, fejlődik. Nem mozzanatokat, részleteket, hanem egészet ad. Nem csak megüti a húrt az olvasó lelkében, hanem játszik is azon borongó gyászdalokat. Vértesinek ez a specialitása, s e genrőnek próza irodalmunkban ő egyedüli képviselője. Ugyanazt adja ő prózában, aműt versben Vajda János. Nem nézi ő, mint sokan ráfogták, a Pessimismus fekete szemüvegén keresztül a világot. Ez nem igaz, hanem sajátos hajlama azt mutatja meg neki, azt láttatja meg vele leginkább, ami a valódi életben is igazán sötét, amiből maga a pessimismus is lett. Nem mondja ő sehol: „Nézzétek! ilyen nyomorult ez a lét!“ — mint azt egy pessimistikus író tenné, hanem: „nézzétek, ez a szegény ördög milyen nyomorult! Sajnáljátok!“ „A halhat a 11 anyag“ czímű egy poetikus hajlamú szegény nevelőnek a históriája, aki beleszeret princzipálisának ugyancsak poetikus hajlamú, de büszke, gazdag leányába. Kap attól emlékbe egy versfüzetet, ajánlva: „a rokon léleknek emlékül!“ Azután elindul, mint oly sok szerelmes tette már, ideáljának egyetlen biztató szavára, küzdeni, dolgozni, hogy hozzá hasonló magasan álljon és úgy járt, mint ahogy az életben rendesen történik, nem sokra ment. Azaz, nem ment semmire. „Azt susogták, hogy éhen halt meg. De ki hitte volna azt el? Én magam se hittem. Még akkor olyan fiatal voltam.“ „A férj becsülete.“ Rivában, a Garda-tó vidékén történik. Egy beteges kedélyű, sentimentáló német ifjú plátói viszonyt folytat egy családi becsületéről középkorbeli felfogással féltékeny gróf nejével, ki nevelőnő volt s a gróf emelte magához. A leirás után ítélve angyali teremtés, kit férje örökös féltékenysége zárdái életre kényszerit és kinéz. A viszony a lehető legártatlanabb, megelégszenek vele, ha csak látják egymást. Elveszített és megtalált zsebkendő, egy elhagyott rózsa elég boldogságukra. Egy kis kápolnában szoktak rendesen találkozni. A férj megtudja a dolgot, halálra ítéli nejét, kinek saját magán kell az ítéletet végrehajtani. Drákói eszme! Egy csónakázás alkalmával megtörténik, a grófnő eltűnik, keresik a gróf vezetése alatt, de csak egy üres sandolint találnak. „Csak egy ember élt, ki jogot tarthatott kérdőre vonni B. grófot. Az az ember el is jött Nizzából, betegen, összetörten, félig haldokolva. A gróf azt felelte neki, hogy őrültekkel nem verekszik. Hanem másnap mikor épen együtt mentünk, utánunk jött. — Arról értesültem, — szólt, kevélyen, hogy ön tegnap nem őrült volt, csak részeg. Szolgálatára állok!“ Következő reggel a Villa Fiorio mögött találkoztunk. A gróf golyója átfúrta a szegény beteg mellét. Jobb is volt, mintha még soká szenvedett volna. Sem tüdejét, sem szívét nem lehetett volna már többé meggyógyítani.“ Tragoedia beletéve egy románcz keretébe. „A pártfogó“ egyik legszebb darabja e szomorú képekkel teli albumnak. A gazdag ember fia és a szegény özvegy asszony fia együtt jártak iskolába. Mint az néha megtörténik jó pajtások lettek, a gazdag úgy okoskodott, hogy tanulhat amattól a fia, a szegény meg, hogy jó pártfogó lesz a gazdag fiúból. A szegény asszonynak volt még egy kis leánya is. Elmúltak az iskolai évek, még mindig karonfogva jártak, még mindig a régiek- Csak a gazdag apa morgott, hogy mit jár az a fiú még mindig olyan sokat ahhoz a házhoz ? És még azután is oda járt. A gazdag ember fia addig könyörgött az apjának, mig végre könyörült azon a beteges, szegény ördögön s mivelhogy máskép is jónak látta elküldeni azt az embert, hogy vége szakadjon ennek a nagy barátságnak, hát megszólította egy pár hatalmas, befolyásos ismerősét, azok azután beszúrták az ifjút valami kis hivatalba — jó messze. De a fia azért csak ezután is oda járt aház a házhoz. Egyszer a gazdag ember kikocsizott városligeti nyaralójából, a fasor közepe táján egy fiatal párt vett észre , úgy rémlett neki, mintha az az ifjú az ő fia volna. Hátha még többször arra kocsizott volna ?! A szegény asszony mindegyre készült a fia után. Egyszer csak megérkezik a hír, hogy fia tüdővészben meghalt. Gyönge mellével agyon dolgozta magát a sok munkában. A szegény asszony szép álmainak vége. De a remény! Hátha nem jár az a gazdag fiú hiába a házhoz? Oda járt őket vigasztalni. Egyszer azután elkapott, töredezett hangokat hall ki a konyhába a szegény asszony: — Meghalok! — Berta! — A Dunába ölöm magamat. — Hiszen még minden jóra fordulhat, Berta .. . Lásd, ha atyám nem élne ... Zokogás. — De hiszen esküszöm neked, Berta, esküszöm, hogy szeretlek, csak téged szeretlek. A szegény asszony remegve állt ott az ajtó előtt. Lehetséges volna-e, hogy ez az ember, kit úgy imádtak, mint jóttevőjüket, szégyent hozott volna reájuk ? Igen. De Alfréd esküszik, hogy mindent jóvá tesz. Addig mindig biztatta. Ő nem, de a halál. A szegény asszony kap tőle havonkint 30 forintot. S ezért, hálás. Később gazdag lányt vesz feleségül a gazdag fiú. A házas embernek több a kiadása, a szegény asszony belátja ezt, s a 15 forinttal is megelégszik. Aztán még mindig akad valami eladni való a Berta szép ruháiból, azok is mind a jótevő ajándékai voltak. Az isten áldja meg érte! — sóhajtott a szegény bamba asszony. S mikor a fényes nászmenet kijött a templomból és a hintók hosszú sora elrobogott, egy szegény öltözetű, összeaszott, biczegő öreg asszony a tömegből áldólag nyújtotta ki kezét utánuk, hálás könnyeket törülgetve ki szemeiből.“ „A játszótárs“ egy szegény kis Savoyard fiú megható története, kit egy tetszelgő, nagyúri fiatal asszony beteges fia mellé fogadnak meg játszótársnak. Az elbeszélés egy kissé hoszszadalmas, de a füzet „Páriák“ czíme alá ez a történet illik legjobban: „Egy kis lux“ — kevesebb szerencsével van megírva, mint a többi. Miserere egy keringő dallamára. Nagyon is pikáns. My Do 6. Az országgyűlési szabadelvű párt szerdán délután 6 órakor Szathmáry Miklós elnökletei alatt tartott értekezletén „a katonai (honvéd) hatóságok által közigazgatási úton hozott, kártérítésben marasztaló határozatok hatálya és megtámadhatása tárgyában“ beadott törvényjavaslat tárgyaltatott. A tárgyalás megkezdettén, Popovics Vazul előadó tüzetesen indokolta a törvényjavaslatot, mely átalánosságban és részleteiben elfogadtatott, mire a tanácskozás véget ért. Az igazságügyminisztérium részéről Szentgyörgyi Imre államtitkár volt jelen. Az osztrák és magyar kormányok megbízottjai Matlekovits államtitkár elnöklete alatt a monarchia mindkét államában hasonelvek szerint rendezendő szabadalmi törvény reformja ügyében szerdán este tanácskozást kezdtek. E tanácskozásokban, melyeknek alapját kész dolgozat képezi, az osztrák kormány részéről Werz János miniszteri tanácsos, dr. Weigelsberg Béla osztálytanácsos és Opitz levéltárnok, a magyar kormány részéről pedig Schnierer miniszteri tanácsos és Grum osztálytanácsos vettek részt. A tanácskozások több napig fognak tartani. A franczia választások hatása. Bécsből ezeket jelentik a Nemzetnek. Aki azt hiszi, hogy a Francziaországban legutóbb bekövetkezett nagy fordulat nincs hatással a külpolitikai helyzetre más téren is, erősen téved. A franczia választások által teremtett helyzetet itt is úgy fogják fel, hogy a viszonyok tisztázódásáig Európa kénytelen lesz — jobban még mint eddig — aggódva tekinteni arra, vájjon nem zavarjá- e még jobban föl a világrész állapotait a franczia pártok kísérletei. A nagy s erős köztársasági kormányzat tartózkodhatott minden oly kalandtól, mely — hizelegjen bár a nemzet szenvedélyeinek — nagy megpróbáltatásokat s nagy kockázatokat idézhet föl. Váljon a meggyengült, s léte féltésével bajlódó köztársaság nem fog-e abba a kísérletbe jönni, hogy kövesse elődje, a második császárság végzetes példáját, hogy kifelé való kockázattal állítsa helyre bent megingott prestigeét. S ha ő nem teszi, nem félő e, hogy ily irányú izgatással fogják megkísérteni az újból erőre kapott monarchisták, hogy ami a mérlegen a néphangulatból javukra még hiányzik, elnyerniük lehessen. Ha a legközelebbi napokban azt fogják önök tapasztalni, hogy a kormányok még kellemetlen „bevégzett tények“ pure et simple elismerése árán is az eddiginél nagyobb mértékben óvatosak lesznek s kitérnek minden complicatiora vezethető kérdés elől, s minden áron oly viszonyok helyreállítására törekesznek, melyek közt a nagyhatalmak meghasonlása (legalább egy újabb „meglepetésig“) ki lesz zárva: ebben a franczia eseményeknek is része lesz. Salisbury nyilatkozata. Nawportban a konzervatívok meetingjén Salisbury marquis kormányelnök legelőbb is azt konstatálja, hogy a Balkán-félszigeten végbement események nem alkották meg azt a Nagy-Bulgáriát, melyről a san stefanói szerződésben volt szó. Mióta az orosz csapatok Kelet-Ruméliából kivonultak, megkezdődtek ott a nemzetiségi mozgalmak. A berlini szerződésnek Bulgáriára és Ruméliára vonatkozó pontja nem maradt jótékony hatás nélkül. Rumélia és Bulgária egyesülése mindenesetre csak oly alakban volna elismerhető, mely a szultán fenhatósági jogait nem csorbítja. Áttérve a belügyi politikára, a kormányelnök Izlandban létesítendő nagy reformok szükségességét emeli ki, szem előtt tartva mindenkor a birodalom egységének csonkítatlanul való megóvását. Szükséges továbbá, hogy a gyarmatok szorosabban kapcsoltassanak az anyaországhoz. Salisbury kijelenti, hogy híve annak az eszmének, mely módot kíván találni a földbirtok eladásának megkönnyítésére. Végül kijelenti a kormányelnök, hogy a konzervatívok az állam és az egyház közti kapocs föntartását akarják. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 8-án. Elnök bejelenti, hogy az igazságügyminisztert a mai ülésen Szentgyörgyi Imre államtitkár helyettesíti, akit a szólás joga megillet. Tibád Antal a tegnap megejtett választás eredményét felolvassa. E szerint a delegátióba megválasztottak : Andaházy Pál, Andrássy Tivadar gr., Apponyi Albert gr., Bausznern Guido, Bárczay Ödön, Bende Imre, Beöthy Ákos, Bethlen Ödön gróf, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Csernátony Lajos, Dániel Ernő, Gaál Jenő (pécskai), Gáli József, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Ivánka Imre, Jókai Mór, Keglevich István gr., Kresztics György, Kubinyi Árpád, Latinovits Gábor, Láng Lajos, Miskatovics József, Perényi Péter br., Prileszky Jádé, Rakovszky István, Szalay Ödön, Szerb György, Széll Kálmán, Szilágyi Dezső, Szilágyi Virgil, Szlávy Olivér, Tisza Lajos gr., Vukotinovics Lajos, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró és Fáik Miksa, póttagjaiul pedig megválasztottaknak: Visi Imre, Fackh Károly, Rakovszky Géza, Dégen Gusztáv, Neusziedler Károly, Török József gr., Pejacsevics Tódor gr., Szirmay Pál, Teleki Domokos gr., Szakovics Milán jelentetnek ki. A VI. bíráló bizottság tagjává Kállay János választatván, az esküt leteszi. Felolvastatik a gazdasági bizottság jelentése a ház 1885 szept. havi költségvetéséről, mely 83,303 frtban állapíttatván meg, észrevétel nélkül elfogadtatik. Hasonlókép elfogadtatik az október havi költségvetés 82,269 írttal. A képviselőház pénztárának kimutatásáról szóló jelentést észrevétel nélkül tudomásul vették. A Francziaországgal kötött hajózási egyezmény beczikkelyezéséről szóló javaslatot fölolvasták harmadszor s minden észrevétel nélkül elfogadták. Az ülés eddigi határozatáról szóló jegyzőkönyvet, hogy ez a főrendiháznak azonnal át legyen küldhető, Szathmáry jegyző felolvassa és elnök hitelesíti. Popovics Vazul az igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a katonai (honvéd) hatóságok által közigazgatási úton hozott kártérítésben marasztaló határozatok hatálya és megtámadhatása tárgyában beadott törvényjavaslatot. Kifejti, hogy e törvényjavaslat czélja az, hogy a tényleges katonai kötelékben álló s itthon elhelyezett honfitársaink ugyanolyan előnyben részesüljenek, mint a monarchia másik felének területén lakók. E törvényjavaslat által a netán jogaiban sértett hazai bíróságaink előtt kereshet orvoslást, míg e javaslatnak érvényt szerzendő, a közös hadügyi kormány a monarchia másik felének törvényhozása által fogja azt egyöntetűleg elfogadtatni. A javaslatban rendezett kérdésekről még eddig törvény nem intézkedett, s így a hézagot pótolni van hivatva az igazságszolgáltatásban. Hogy helyes elveken alapszik, kitűnik már onnan is, hogy míg egyrészről a felelősséggel terhelt egyént a téves indokokból történt elmarasztalás ellen védelembe veszi, addig szem előtt tartva a kincstár érdekét, módot és alkalmat nyújt a kincstárnak arra nézve, hogy követelését bizonyos esetekben jogerős ítélet meghozatala előtt is biztosíthassa. De előnyös a jelen törvényjavaslat még azért is, mert a bíróság felruháztatik azon joggal, hogy oly esetekben, melyekben meggyőződik, miszerint a kötelesség megszegéséből a kárnak okvetlenül kellett ugyan származnia, de a kárnak mennyisége, illetve nagysága számszerűleg meg sem állapítható, a bíró azt méltányossági