Kolozsvár, 1894. július-december (8. évfolyam, 149-298. szám)
1894-11-26 / 271. szám
Vm ik évfolyam. 1894. Szerkesztő-iroda: BELKIRALY UTCZA 6. SZÁM A lap szellemi részét illeti minden közlemény ide intézendő KÉZIRATOK Kien AOATNAK VISSZA. vjegjele.nik & lap minden nap, az innepes vasárnapok kivételével. Névtelenöl beküldött közlemények tekintetbe nem vezetnek. 271. szám. Kolozsvár, hétfő november 26. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DÍJAK : Rgazett* .....................18 frt. Két éva ..........................8 írt. Negyed évre.........................4 írt. Ügy bőr* .......................1 írt SO kr Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedik és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér tára 20 kr. Komoly napok. Kolozsvár, nov. 26. Komoly napokat élünk. Ha a politikában helye volna az érzékenységnek és a szubjektív keserűségek előtérbe tolásának, nem alap nélkül tanakodhatnék a szabadelvű párt és a Wekere-kormány a felett, hogy az államháztartás rendezésével és az ország konszolidácziójával elért valódi sikerei után nincsen-e jogcíme ahhoz, hogy politikájának bölcsességében és józanságában ama körök is megnyugodjanak, a melyeknek a legutóbbi időkben az országban véghez ment tüntetések aggályokat okoztak s a mely aggályokra vezethetők vissza, minden valószínűség szerint, az egyházpolitikai törvények késedelme s a Wekerle kabinetnek ez által előidézett nehéz helyzete. Ámde a kormányzásnál meg kell barátkozni azzal, hogy a korona bizalmának mértékét maga a korona határozza meg se szubjektív érzelem által vezetett kormányzói joggal teljesen szabad tetszése és belátása szerint él. Ez ellen tehát kifogást tenni nem lehet, de az állami szuverenitás lényegét tévő hatalmak megosztásának teljes egyensúlyát fentartandó, nem is szabad. De bárha az egyházpolitikai javaslatok késedelméből a bizalom némi megcsorbulására lehet következtetni, a magyar politikai élet mezeje olyan, hogy sok joggal lehet feltenni azt, hogy a kormányelnöknek sikerülni fog a korona netaláni aggályait eloszlatni. Mert hisz a kétséget nem szenved, hogy a szabadelvű párt Magyarország kormányzásánál nem mellőzhető. Ez a párt megbízhatóságának és következetességének minden irányban tanujeleit adta. S a magyar parlamenti életnek mindama töredékei és pártjai, amelyek a szabadelvű pártot a kormányzásban a fizikai lehetőséget tekintve felválthatnák, bizonyára kevesebb garancziát nyújthatnak a koronának a 67-iki kiegyezés szilárd fentartására s abból kifolyólag a kísérletezésektől és szélsőségektől ment higgadt kormányzásra, mint a szabadelvűpárt kebeléből alakult kormány. A szabadelvű párt életképességét pedig politikájának korrektsége s a párt vezéreinek következetessége biztosítják. Mert ezek tartják fenn a nemzet többségében a bizalmat a kormányzás iránt, amely ép oly szükséges a parlamentáris kormányrendszernél a kormányzáshoz, mint a korona birodalma. Megengedjük, hogy jöhetnek a szabadelvű pártba új elemek is, de ezek is kell, hogy osszák azokat a sarkalatos politikai elveket, amelyekre a mostani kormány egész létezése jogát fektette. Ezek a tárgyi okok, amelyeknél fogva a szabadelvű párt az ország kormányzására magát elsősorban hivatottnak kell, hogy érezze s a hatalom birtokában való megmaradása elsősorban kötelességteljesítés az ő részéről, amelylyel a nemzetnek tartozik. De alapos reményünk van, hogy azon okok is teljes megnyugvásra fognak találni a koronánál, amelyek a Wekerle kormányt a legutóbb az alföld némely városaiban lefolyt tüntetéssel szemben elfoglalt állásánál vezették. Tagadhatatlanul leghelyesebb volt az árvizet lefutni engedni s hagyni, hogy lejárja magát az a felbuzdulás, amelyet az ellenzék némely árnyalatai leginkább a kormány ellen való intrikálás czéljából kihasználtak, de amely felbuzdulás a magyar nép valódi ilegalitására veszélyes soha sem lehetett. A kormány elnök mai útja a netalán fenforgó aggályokat mindenesetre el fogja oszlatni. Ezt a szabadelvű kormány legtisztább öntudatára és eljárásának politika korrektségére tekintettel remélheti. Bármint forduljon is azonban a dolog, a korona bölcsessége s a szabadelvű párt elhivatása és kötelességtudása egyesülni fognak azon, hogy a függő kérdések az ország a javára legjobban intéztessenek el. S meg vagyunk győződve, hogy a megoldás nem azoknak fog használni, akik a konkolyt hintették, hanem azoknak, akik tiszta munkát végeztek és egyenes utakon jártak. Justh Zsigmond és a szenttornyai magyar nép. Irta: DE GERANDO ANTONINA. „És még hiszen a mi jövőnkben ?“ kérdezte tőlem levélben, nem rég, egy magyar emigráns barátom, miután néhány szomorú tényt sorolt volna elő, a jelenlegi társadalmunk életéből. Azért, vagyok itten, felelhettem volna! azért munkálkodom. Igaz, hogy már maga a munka, a lelkiismeretes törekvés egy czél fele, hitet ad! De nem azt feleltem. Azt feleltem : „inkább, mint valaha!“ Mert Szent-Tornyáról érkeztem, és ha valaha a legkisebb kétely fért volna szívemben a magyar nemzet jövője iránt, ott örökre meggyógyultam volna attól! Három napon át, egy ideális Magyarország levegőjét szívtam, amely tökéletesen megfelelt azon tündér Magyarországnak, mit mi, száműzöttek gyermekei, gyermek álmainkban láttunk magunk előtt, a magyar népdalok a zengve Parisban, a lenyugvó nap, hosszas félhomályában, és amelyre a valóságban, húsz év múlva, sehol sem találtunk ! Mert, bármiként ítéljük is meg az 1848-as eseményeket, annyi bizonyos, mindenkinek el kell azt ismernie, hogy erkölcsileg, akkor az egész nemzet mintegy maga fölé emelkedett, a kis apró magánérdekek felett, ott lebegett egy közös, egy szent, egy nagyobb czél, a haza, amely akarva, nem akarva, magához emelte a szíveket, s az egyeseket kiragadta az alsó rendű önzésből. Azok aztán, akik száműzetésbe kerültek külföldön is megmaradtak ily nagyoknak erkölcsileg, magyarabbak lettek mint maguk a magyarok, mert saját törvényük szerint, saját faji jellegük szerint fejlődtek tovább, csak azt vették át az idegentől, ami őket előbbre vitte, ami erkölcsileg, szellemileg még hiányzott bennök. Éhez az ideális hazához tartozott Justh, Zsigmond. Egészen európai lett és igaz magyar marat. Oly beteges, törékeny testtel, melylyel hogy harmincz éves koráig eljuthatott, igazán csakis csodával határos akarat erejének köszönhető, megadatott neki, nem csak hogy saját lelkét megtalálta, a mi lelket irtó önző társadalmunk közepette, hanem még népének valódi szellemét is ! Ezért imádta őt a nép Oly ideális viszony létezett Justh Zsigmond és nemcsak a szenttornyai emberek, hanem még a Szent-Tornyát körülvevő számos falu lakói között is, hogy másutt még ma, talán sehol se lehet hasonlót tapasztalni. Az olyan csak igazi, kölcsönös tiszta szereteten és önfeláldozáson alapulhat. A jövő társadalmak ez eszményén ! Justh Zsigmond nem bánt a nép embereivel úgy, mint leereszkedő nagy úr, vagy dölyfös nyárspolgár, kinek még nyájaskodása is bántó, hanem valósággal magához emelte mindazokat, kikkel érintkezett, kegyelettel kötzeledett minden igaz emberi lélekhez, megtalálta azt mi szép van benne, tiszta szívből élvezte azon ritka dicső magyar nép páratlan szép tulajdonait, attól remélt mindent, annak igaz barátja volt! A nép pedig, melynek ép oly csalhatatlan érzéke van erre nézve, mint a gyermeknek, érezte jól, hogy Justh Zsigmond őt önzetlenül szereti, s a maga részéről a tűzbe ment volna érette, még a gondolatát is úgyszólván kileste. Talán ez magyarázza meg azt, hogy az a szent-tornyai nép oly remekül tudta előadni, igazi hamisítatlan műérzékkel, a világ legnagyobb lángelméinek remekműveit. Justh Zsigmond görög színkört építtetett a puszta szent-tornyai park közepére és ott a gazdák, a gányók, a napszámosok, ezeknek feleségei és leányai, vetekedve adták elő minden vasárnap, Aristophanes, Plautus, Shakspeare, Moliére darabjait, és mindeniket tökéletesen a maga szellemében! Én magam három ily darabot láttam, szabad szent-tornyai mulatásom alatt, a Plautus kincsét, Moliére „Bot csinálta doctorát“ és Shakspeare „Makranczos hölgyét.“ Nem tudtam mit bámuljak jobban, azt , hogy ezen egyszerű emberek oly műértelemmel tudták fölfogni és kifejezni a lángész egyszerűségét, vagy azt, hogy 600 falusi ember, öregek, ifjak, asszonyok, gyermekek oly szenvedélyesen hallgatták ezen előadásokat és annyira élvezték azokat. Mert mindenki számára tárva nyitva állt a szent-tornyai park, köröskörül két-három mértföldnyiről is jöttek a parasztok, hogy élvezhessék ezen előadásokat és sem egy exotikus növényt, amellyel a park tele volt, melyeknek magvait Justh Zsigmond maga hozta haza utazásaiból, le nem törtek, se a nagy gonddal feltartott angol gyepet le nem taposták. Pedig egyetlen egy gondarme sem volt ott, hogy rendet csináljon! Mindez ez a szeretet műve, a szeretet csodája! Justh Zsigmond nem tanította be az ő improvisált színészeinek a különböző mondásokat, nem mutatta nekik a taglejtéseket, csak megmagyarázta a helyzetet, az író eszméjét és parasztjaira bízta, hogy fejezzék azt ki a maguk érzése szerint. Addig próbálták, míg eltalálták a helyes hangot. Igaz, hogy rendkívül intelligens emberek és hogy úgyszólván szellemi összeköttetésben álltak Justh Zsigmonddal, kinek annyira igyekeztek minden gondolatát ellesni. És Justh Zsigmond elérte volt a maga részéről azt az egyszerűséget, mely fönségesnek mondható, mely a tudással, az öntudattal párosul, és mely a bölcs, a nagy művész, a lángész egyszerűsége. Ezért értette őt meg a nép, valamint megértette a lángész remekműveit is. Segítették a tökéletes öszhangot a pompás öltözetek, amelyeket otthon készíttetett Justh Zsigmond az illetők mértékére, ügyes kis varrónő által, aki maga is színésznő volt, és gépen állította össze társainak egészen korhű öltözékeit, rendkívül olcsó kelmékből. A puszta szent-tornyai kastélyban minden cseléd színész és színésznő volt. A midőn megérkeztem Orosházára, szegény Justh Zsigmond már nagyon beteg volt, nem jöhetett előmbe, de az állomásra küldte szép magyar fogatát, mely ott várt reám. Azonnal feltűnt nekem mily gyönyörű száll emberek a kocsis és inas, s mily értelmes, egészen A nemzetiségi kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága szombaton ülést tart, amelyen tárgyalás alá fogja venni hatvanegy törvényhatóságnak a magyar állam- és nemzetellenes izgatások megfékezése tárgyában a képviselőházhoz intézett föliratait, melyekre tudvalevőleg Kolozs megyének pártolás végett az összes törvényhatóságoknak megküldött fölterjesztése szolgáltatott alkalmat. A bizottság előadója azt fogja javasolni, hogy mindezen föliratok figyelembevétel czéljából adassanak ki az egész minisztériumnak. A kérvények tárgyalása kétségkívül beható nemzetiségi vitára fog a háznak alkalmat szolgáltatni. Az országházból. — Nemzetiségi vita — Budapest nov. 24. Nemzetiségi vita töltötte be a képviselőház mai ülésének nagy részét. Mielőtt erre tértek volna át, Dégen Gusztáv a szünidei gyermektelep egyesületet ajánlotta a belügyminiszter figyelmébe, Sima Ferencz pedig a törvénytár szerkesztéséről beszélt. A nemzetiségi vitát Serbán Miklós provokálta, egy túlzó beszéddel, melyet a „Kolozsvár“ szombati távirata bőven ismertetett. Egyetlen haszna ennek az volt, hogy Hieronymi Károly belügyminiszternek alkalmat nyújtott békés, de erélyes nemzetiségi politikájának kifejtésére, melyet nem csak a szabadelvű párt, hanem az egész ellenzék is élénk helyesléssel fogadott. Hero ny mi beszéde egész terjedelmében így hangzik: T ház! Méltóztassék megengedni, hogy a most elhangzott beszédre azonnal megtegyem észrevételeimet. (Halljuk ! Halljuk !) Ez nem a haza érdekében mondott, (Élénk helyeslés !) ez nem az egyetértést hirdető (ügy van ! jobb felől) ez konkolyt hűnő beszéd, (Élénk helyeslés jobbfelől), mely a nemzetiségi ellentéteket még jobban ki szándékozik élesiteni. (ügy van ! jobbfelől.) Ez azoknak a hangja, kik nem akarják, hogy e haza nemzetiségek lakta vidékein nyugalom és békés egyetértés legyen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez a hang eléggé el nem ítélhető, és én nem is találok elég erős szavakat annak visszautasítására. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr ítéletei, következtetései, a múltra vetett visszapillantásai tévesek, helytelen és a viszonyok nem ismeréséről tanúskodnak. (Igaz! ügy van jobbfelől.) A nemzetiségi rész viszonyokért a képviselő úr a dualizmust és az 1868. óta váltakozott szabadelvű kormányokat vádolja. (Halljuk ! Halljuk!) Az 1867. után megalkotott törvényeink megadták itt a legteljesebb szabadságot. (Lgy van! jobbfelől.) Ez az ország a legteljesebb szabadság földje. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Ez az ország az állami teendők túlnyomó részét autonóm közegekre bízza; a társadalomtól és autonómiától várja az állami feladatok legnagyobb részének végrehajtását; szabad érvényesülést enged e téren mindenkinek; megalkotta ez az ország szabadelvű alapokon a nemzetiségi törvényt, (Úgy van jobbfelől.) biztosította a nemzetiségeknek nyelvük használata tekintetében mindazt, amit a haza egységének kompromittálása nélkül biztosítani lehet (Élénk helyeslés jobbfelől.) És mi volt az eredmény ? (Halljuk, Halljuk!) A románok nagy részénél a passzivitás (Úgy van! jobbfelől.) a visszahúzódás a közéletről és a duzzogás. (Úgy van jobbfelől.) Továbbá következése volt a nagyszebeni egyesülés, felállítása oly politikai pogrammnak, mely ha megvalósul, egyenesen a haza feldarabolását, a magyar alkotmány felforgását, eredményezte volna. (Igaz, úgy van jobbfelől!) és egyesek külföldi foradalmi elemekkel kacérkodtak. Azt eredményezték a románoknál azon szabad intézmények, melyeket a szabadelvű kormányok és törvényhozás megalkottak. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) És akkor mégis előállanak, t. hát, s azt mondják, hogy a nemzetiségi bajoknak a szabadelvű kormány és az 1867. óta fennálló dualizmus az oka. (Halljuk! Halljuk!) Lehet-e ennél ferdébb, helytelenebb és igazságtalanabb ítélet ? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Senki sem mondhatja azt jogosan, hogy az 1867-iki alap, a dualizmus ennek az oka. (Így van jobbfelől.) Serbán Miklós: Annak alkalmazása az életben. (Nagy zaj.) Asponyi Albert gr.: Oka nagyrészben a kormányzati politika. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek. Hieronymi Károly belügyminiszter: . . . Nem a kormánypolitika ennek oka . . . (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, t. ház. (Halljuk ! Halljuk!) Hieronymi Károly belügyminiszter: Midőn pedig a román nemzeti párt hazaellenes izgatásai a független bíróság elé kerülnek s akkor az erdélyi románok nagy demonstrácziókat rendeznek, összecsődítik a köznépet, a melynek pedig fogalma sincs, hogy miről van szó. (Úgy van jobról) és hogy mi képezi a vád tárgyát. Midőn azután az így keletkezett izgalmakat karhatalommal kell elfojtani, akkor panaszkodnak arról, hogy itt erőszakot követnek el, és amikor karhatalommal elnyomni sikerült az alkotmányellenes mozgalmat, a nyugalom Erdélyben helyreállt, (Élénk helyeslés jobbfelől.) akkor azt mondják, hogy magammal jövök itt képzelt ellentétbe. Igenis van ellentét, mert megpróbálkoztak azok az urak, vájjon nem tudnak-e a zavarosban halászni, (ügy van jobbfelől.) csakhogy megmutattuk nekik, hogy ez nem sikerül, és meg fogjuk mutatni nekik, hogy ezután sem fog sikerülni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltás a szélsőbaloldalon :(Úgy legyen!) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én az erdélyi után kudarczot vallok és hogy kompromittáltam az államhatalmat. (Halljuk! Halljuk!) Már az előbb említettem, tehát, hogy a memorandum-per tárgyalása alkalmával öszszecsődítették a népet, igyekeztek demonstrációkat rendezni és hogy e demonstrációk ellensúlyozására, hogy azok ártalmassá ne válhassanak, szükséges volt a karhatalom alkalmazása, illetőleg kifejtése, mert hisz az alkalmazásra szerencsére nem került a sor, miután az erő kellő időben fejtetett ki. Mikor azután én ilyen viszonyok között az országgyűlés elnapolásával Erdély nagy részében ezen, akkor fennállott abnormis viszonyokról magamnak meggyőződést akarok szerezni és amikor ezen tapasztalatok egyike, — amelyekről a t. képvi- i selő úr azt mondja, hogy ő fog majd róluk beszámolni — abban is nyilvánul, hogy az erdélyi nagy szavú oláhok oly terrorizmust fejtenek ki Erdélyben, hogy mindenkit, aki különben velem találkozni óhajtott volna, sikerült attól távol tartani, ezt mondják, hogy ez kudarc, hogy ez kompromittálta az állami hatalmat. Sajnos, tehát, de konstatálnom, kell, hogy az egyes nemzetiségek között olyan társadalmi űr támadt, hogy míg az erdélyi magyarság engem mindenütt kitüntető szívességgel látott, ez elég volt arra, hogy az oláhok tüntetőleg távol maradjanak. De vájjon ennek az én erdélyi utam volt az oka? Én igen becses tapasztalatokat szereztem az alatt a néhány nap alatt és ezek közt legbecsesebb az, hogy alkalmam volt túlnyomó részét azon magistrátusnak megismernem, mely államhatalmat, Erdélyben éppen e nemzetiségi izgatásokkal szemben érvényesíteni van hivatva, nem azért mentem én Erdélybe, hogy magamat informáljam a nagyszebeni román komité nézeteiről. Ismertem én azokat már azelőtt is, nem is azért mentem oda, hogy magamat a románok által ünnepeltessem, nincs arra szükségem, nem is kerestem azt soha sem. Kerestem igenis a helyszínen való tájékozást, s ezt elértem és nevezze azt a képviselő úr bárminek, az én erdélyi utam oly vállalat volt, mely czélját érte, és amelyet, ha ezen állásban maradok, ismételni fogok. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én Szebenben megnéztem a bolondok házát is és e megjegyzése nagy derültséget keltett a túloldalon. (Halljuk! Halljuk !) Miután a tébolydák ügye a belügyminiszter alatt áll, és Szebenben országos tébolyda van; miután Szebenbe nem mehetek mindennap, miután továbbá ama tébolyda körül több, jelentékeny kiadást, okozó kérdés volt napirenden , igenis, ezt az alkalmat felhasználtam arra, hogy az ottani tébolydát megtekintsem, és viszonyairól magam tájékozzam (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem tartom, tehát, sem időszerűnek, sem szükségesnek, hogy azon kérdésekkel, melyeket a képviselő úr ezen tételnél, melylyel semmiféle összefüggésben nincsenek, felvetett, tovább is foglalkozzam még a t. háznak. (Halljuk ! Halljuk!) Amint eddig kötelességemnek tartottam minden oly törekvést, mely törvény- és alkotmányellenes tendencziákat tűzött ki ezélul, ha szükséges, karhatalommal is visszafortan, a törekvést jövőben is érvényesíteni fogom (Élénk helyeslés.) és amint eddig sikerült. (Helyeslés jobbfelől és a felső baloldalon.) A nyugalmat Erdélyben fentartani, úgy tovább is biztosítani fogom azt, az ilyen izgató beszédeknek daczára is, amilyent a képviselő úrtól most hallottak. (Élénk helyeslés.) Tartozom továbbá azzal a kijelentéssel is, hogy amint egyrészről meggyőződésem szerint az egyedüli helyes politika minden törvénytelen és alkotmányellenes törekvést a törvény teljes szigorával kíméletlenül sújtani, úgy másrészt ezen törekvésekért a román nép nagy zömét, mely e tendenciákat nem követi, (Helyeslés jobbfelől.) mely e részben teljesen ártatlan. (Helyeslés jobbfelől), és a mely román nép közt a képviselő úr teljesen elszigetelve áll, a maga egészében vádolni nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ajánlom a tételt elfogadásra. Élénk helyeslés jobbfelől.) A jobboldalról Horváth Béla ismeretette ezután behatóan a nemzetiségi kérdés fejlődését, a túloldalról pedig Pázmándy Dénes kelt ki a nemzetiségi agitácziók ellen. Majd Bessenyey Ferencz szellemesen polemizált Serbánnal. Apponyi Albert gróf tiltakozott az ellen, hogy a románajkú polgárok magukat román nemzetnek tartják, mert külön nemzetiségi közjogi korporácziókat nem lehet elismerni. Kubinyi Árpád az ellen óvott, hogy a nemzetiségi izgatást kedvéért meg ne sértsük a sajtószabadságot. A belügyminisztérium budgetjét ezután további vita nélkül elfogadták. Az ülés végén Eötvös Loránd báró közoktatásügyi miniszter válaszolt Pelónyi Gézának a primási javak bérbeadása dolgában hozzá intézett interpellácziójára, ismertetve az eljárást, melyet a minisztérium a bérletek dolgában követ s ismertette egyszersmind a kath. püspöki kar álláspontját az autonómia dolgában. A ház tetszéssel fogadta a miniszter kijelentéseit, Polónyi Géza azonban minden művelt emberek benyomását tették az idegenre. Később tudtam meg, hogy ezek voltak a legkitűnőbb színészek ! Az egyik költő is vola és Justh Zsigmond elénekeltette nekem az ő dalait, czigány kísérettel. Mert hát a színészek mind énekelni is tudtak, még pedig remekül, egymást kisérve, s elkerülve azt a mi néha túlságosan vad vagy szilaj a népies zenében. Előadás után aztán tánczra kerekedtek színészek és nézők, erre is külön helyiség volt berendezve a parkban. Vagy 300-an tánczoltak, egész éjfél után 2 óráig, anélkül, hogy a legkisebb rendetlenség fordult volna elő. Egy darabig néztük Justh Zsigmonddal és megható volt látni, hogy ezen erős szál emberek, markos legények, szenvedélyes mulatságuk közepette is, mily figyelmesek voltak beteg jóltevőjük, barátjuk iránt. Folyton lesték szemeiből, nincs-e valami kívánsága, mit kitalálhatnának és teljesíthetnének? Alig volt már Justhnak hangja, lehelete, és mégis alig mondott ki halkan valamit, tizen is rohantak hogy kívánságát teljesítsék. És ebben semmi szolgai, semmi érdekelt alázatosság nem volt, csak kölcsönös szeretet, kölcsönös önfeláldozás! Amikor valami baja volt azon vidéki népnek, nem is volt más gondja, mint hogy Justh Zsigmondhoz jusson tanácsért; jelenlétemben is jött oda egy 14 éves gányó fiú és egy 13 éves leány, elpaszolva hogy szeretik egymást, de szüleik nem engedik, hogy összekeljenek. Justh szépen biztatta őket, hogy várjanak még egy kicsit. Mindenki "számára volt vigasztaló szava, jó tanácsa! Csak pénzt soha sem adott nekik, sem kölcsön, sem ajándékba, nehogy érdekeltté válljék az a szép barátság.