Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1900-01-02 / 1. szám
1900. január 2. MAGYAR POLGÁR Ezen rendezkedés befejezése által az összes gazdasági kérdések, ha nem nyertek is minden részökben végleges elintézést és ha odaát a parlamentnek szankcziója az ott tett intézkedésekre nézve még hátra van is, egy nyugpontra jutottak, a melyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés parlamentáris befejezése könnyebb lesz. (Igaz! ügy van !) Én a legnagyobb súlyt helyeztem és helyezem arra a nagy gazdasági és politikai motívumokból, hogy a parlamentáris uton való befejezése az egyezségnek lehetőleg még ennek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris működésre lehessen fordítani és hogy végre többé kérdés alá nem jöhető befejezéssel és biztos állapotokkal álljunk szembe, arra törekedtem. (Élénk helyeslés.) Ez volt az az indító ok, amely engem arra bírt, hogy a koronának a törvény értelmében bekövetkezett döntésére nézve a kvótakérdésben azon előterjesztést tegyük, hogy az a döntés ne hosszabb időre, hanem az időnek csakis a feltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat hónapi időtartamra szóljon.Élénk tetszés és helyeslés.) Ha ezen nagy kérdés elintézése után meg lesz a nyugalom, meg lesz az idő, hozá fogunk fogni azon reformmunkák megkezdéséhez, amelyek programmunkba le vannak fektetve. Nem lehet mindezt hevenyészni, nem lehet, mindazt egy varázsütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájának anyaga van abban lefektetve, de nem lesz abból elejtve semmi és a kellő időben és kellő sorban minden a törvényhozás bírálata alá fog kerülni. (Élénk helyeslés.) Elsietni azokat a nagy reformmunkákat nem lehet. Varázsütéssel dolgokat létesíteni csak mesében lehet. (Igaz! Úgy van!) Eredményt, komoly eredményt, kielégítő megoldást nehéz kérdésekben csak komoly, fáradságos és lassúbb munka biztosít. A fa sem hoz gyümölcsöt azon a nyáron, amelyen ültették. És nem is az a legizletesebb és legtartósabb gyümölcs, amelyik a legkorábban érik. A tölgyfának törzse azért a legerősebb, mert lassabban fejlődik ; az ő ellenálló képességét, tömörségét, valamint erejét és súlyát azokkal a gyűrűkkel szerzi meg, amelyeket fokozatos fejlődéssel képez önmagában. (Igaz! Úgy van!) Azonban bármiképen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban kerüljenek is a reform kérdések megoldás alá, arról biztosítsak titeket, hogy amit az erősen kifejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és minisztertársaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és becsületes igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szokásom és ma sem ígérek semmit, (Halljuk! Halljuk!) de annyit mégis ígérek : arra fogok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, (Halljuk! Halljuk !) hogy azt a bizalmat, amelyet nekem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és a melyet újból felajánlottatok, de a melynek becsét, súlyát és értékét éreztem és érzem, eredményekkel tudom kiérdemelni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Fogadjátok ezért a kegyes tényért, hogy ma érzelmeitekkel megjelentetek és hogy ezen érzelmeket előttem kifejteni szívesek voltatok, őszinte, mélyen érzett hálámat úgy saját, mint minisztertársaim nevében azzal a kéréssel, hogy tartsatok meg minket nemcsak politikai, hanem egyéni barátságtokban (Élénk hosszas éljenzés.) és azon érzelmekben, amelyeket ma kifejezésre hoztatok Hosszas, szűnni nem akaró éljenzés.) Ezzel és azon kívánsággal, hogy Isten áldása legyen rajtatok, egyenkint és összesen, bezárom válaszomat, kérvén, hogy tekintsetek engem, a ki eddig is adósotok voltam, a mai naptól kezdve még inkább adóstoknak. (Hosszas élénk éljenzés.) Isten áldjon meg mindnyájatokat. (Szűnni nem akaró élénk éljenzés.) A képviselőház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöki palotából a képviselőházba hajtattak, ahol Széll Kálmán miniszterelnök és a kormány valamennyi tagja is megjelent. Perczel Dezső elnököt, midőn a terembe lépett, zajos éljenzéssel fogadták. Münnich Aurél az elnököt hosszabb beszéddel üdvözölte, melyből az alábbiakat vesszük ki: Tudom, nem lehet feladatom, de nem is volna ildomos ez alkalommal itt előtted a politikai helyzetről bővebben nyilatkozni, de lehetetlen, hogy egészen hallgassak. Szemügyre véve Európa legtöbb parlamentjének belállapotát, látva azokat a sajnos törekvéseket, amelyek a parlamentarizmus tisztaságát és magasztosságát sok helyen aláássák, amelyek már több helyen szomorú gyümölcsöt érleltek, hazafias aggodalommal és fájdalommal kell konstatálnom, hogy Európaszerte soha oly súlyos parlamenti viszonyok nem voltak, mint ma. (Igaz ügy van!) Amerre nézünk, ahonnan hír érkezik, mint olyat tapasztalunk, ami megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy sok ország parlamentje válság előtt áll és nem egy helyen ez a válság tényleg már be is következett És, fájdalom, ez a baj, úgy látszik, ragályos. Alig van parlament normális, nyugodt tárgyalásokkal; alig van parlament, amelynek belélete meg ne volna mételyezve, ahol a parlamentarizmus a maga tisztaságában és fényében ragyogna. És mindez az utolsó évek eredménye. (Halljuk ! Halljuk !) Ezért lehetetlen, hogy ez alkalommal ezen sajnos körülményre röviden rámutatva, legalább annak a kívánságunknak ne adjak kifejezést, vajha a magyar parlament ily káros eredményektől megóva maradna. (Élénk tetszés és helyeslés.) Reményünk van erre, mert bízunk erélyedben és tapintattal párosult hazafias gondolkodásodban, amely nem engedi meg, hogy az ily törekvések az elfajulásig érvényesüljenek . (Élénk helyeslés.) de bizunk a parlamentünk összes tagjainak hazafiságában (Élénk helyeslés.) és tiszta hazaszeretetében, hogy, helyesen fogva föl a parlamentarizmus magasztosságát és hazánk evvel szoros kapcsolatban levő eminens érdekeit, ha el is jutnánk a tizenkettedik óráig, ha előbb nem, ebben az órában meg fogjuk akadályozni, mégpedig vállvetett közreműködéssel, a szomorú gyümölcsök teljes megérését. (Élénk helyeslés.) De eltértem tulajdonképpeni czélomtól, amely nem lehet más, mint hogy méltányolva igaz érdemeidet és törekvéseidet, az új év alkalmából pártunk nevében biztosítsalak ragaszkodásunkról, barátságunkról nagyrabecsült személyed iránt és ezzel kapcsolatban a legjobbakat kívánjam neked. (Élénk éljenzés.) Teszem ezt igaz meggyőződésből és szivem egész melegével; teszem abban a tudatban, hogy igénytelen, gyönge szavam hatalmas visszhangra talál országszerte mindazok szívében, akik a közügyek iránt érdeklődnek , és teszem abban a reményben, hogy a sors működésedet a közügyek terén hazánk javára még sokáig megtartja nekünk. (Éljenzés.) Ismerjük múltadat, ismerjük hazafias gondolkozásodat és működésedet; de ismerjük akaraterődet is, amely komoly időkben, nehéz körülmények között, ha kell, ellenkező törekvésekkel szemben is diadalra segíti azt, ami a hazára üdvös és hasznos. Azon a díszes helyen, ahova képviselőtársaid bizalma állított, bírod tiszteletünket és feltétlen támogatásunkra számíthatsz. (Úgy van! Úgy van !) ezért mondom: feltétlen támogatásunkra, mert tudjuk, hogy igénybe csak akkor veszed, ha igaz ügy megvédelmezéséről van szó; nem igaz ügyet pedig nem védelmezel soha! (Tetszés.) Perczel Dezső, a képviselőház elnöke erre a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim! Fogadjátok igaz szívemből fakadó legmelegebb köszönetemet, azért a szívességiekért, hogy a ma megújult esztendő első reggelén hozzám fáradni és engem ily szép számban fölkeresni méltóztattatok; de még inkább fogadjátok legőszintébb hálámat azokért a szép szavakért, azokért a jókívánságokért és az irányomban oly rendkívül jóakarattal — talán több jóakarattal, mint igazsággal — kifejezett érzelmeitekért, amelyeket, nevetekben, igen tisztelt szónokotok, régi jóbarátom, az évforduló alkalmával oly meleg szavakkal, oly szép hasonlatokkal nyilvánítani szives volt. Egész bensőséggel és teljes mértékben viszonzom mindezeket irányotokban és viszont én is a legjobbakat kívánom mindnyájatoknak, magánéletetekben boldogságot, megelégedést és Istenek minden áldását, nemcsak saját személyetek, de igen tisztelt családotok számára is; kívánom közéleti működéstekre a folytonos sikert, szerencsét, a közdolgokhoz való munkakedvet, buzgóságot és kitartást. (Tetszés.) Hosszú idő óta — a mint igen helyesen hivatkozott rá igen tisztelt szónokotok — úgy hozta magával a sors, hogy nehéz év jött nehéz év után és igen nagy fontosságú és nehéz kérdések váltották fel egymást. Sajnos, ismét úgy alakult a helyzet, — és itt az, hogy ez nem a mi hibánkból történt, csak igen kis mértékben szolgálhat vigasztalásunkra — hogy ismét nehéz kérdések előtt állunk, de azért bizalommal tekinthetünk a jövőbe. (Úgy van!) Adja az Isten, — azt hiszem, mindnyájunk óhajtását fejezem ki — hogy még ez év folyamán mindezeket hazánk javára szerencsésen megoldhassuk (Élénk tetszés és helyeslés.) és minél előbb bekövetkezhessék az elsnnyira várt és elannyira szükséges belügyi nagy reformra nézve (Úgy van! Úgy van !) a zavartalan és csendes munkásságnak és alkotásnak tere és ideje. (Élénk helyeslés.) Helyesen jegyezted meg. t. barátom, hogy nemcsak nálunk, hanem Európa — sőt világszerte a parlamentarizmusnak bizonyos degenerálódását észlelhetjük. Sajnos ez különösen mi ránk nézve, akik a most letűnő század első felének nagy küzdelmei, nagy hazánkfiai sokjának, legtöbbjének legnemesebb harcza folytán e század közepén jutottunk ezen áldáshoz és azt alig félszázadon át beírhattuk eddigelé. De e részben én nem féltem a magyar nemzetet, mert habár voltak a múltban is, vannak most is, és talán lesznek a jövőben is egyes pillanatok, ahol az egyes érzékenyebb lelkeket vagy a sötétebben látókat e részben bizonyos kétség fogja el: én azért bízom e nemzet politikai érettségében, hogy ezt a kincset a maga részéről meg fogja védelmezni és a jövőre nézve is nemzedékről-nemzedékre teljes tisztaságában, teljes fényében át fogja örökíteni. (Élénk teszés.) Amit te oly szives voltál kiemelni, hogy bíztok az én erélyemben, én a magam részéről azt, ami tőlem csekély erőimből telhetik, a legkészségesebben ajánlom föl és úgy, a mint abban a perezben ígértem, a mikor a ti szives bizalmatokból oly szerencsés lehettem ezen igazi díszes állást elfoglalhatni, minden tőlem telhetőt megteszek, de ez a legcsekélyebb, a fő az. 3