Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-01-02 / 1. szám

1900. január 2. MAGYAR POLGÁR Ezen rendezkedés befejezése által az összes gazdasági kérdések, ha nem nyer­tek is minden részökben végleges elinté­zést és ha odaát a parlamentnek szank­­cziója az ott tett intézkedésekre nézve még hátra van is, egy nyugpontra jutot­tak, a melyből a végleges rendezkedés és az egész egyezkedés parlamentáris befe­jezése könnyebb lesz. (Igaz! ügy van !) Én a legnagyobb súlyt helyeztem és helyezem arra a nagy gazdasági és politikai motí­vumokból, hogy a parlamentáris uton való befejezése az egyezségnek lehetőleg még ennek az esztendőnek oly részében álljon be, hogy az esztendő hátralevő részét rendes parlamentáris működésre lehessen fordítani és hogy végre többé kérdés alá nem jöhető befejezéssel és biztos állapo­tokkal álljunk szembe, arra törekedtem. (Élénk helyeslés.) Ez volt az az indító ok, a­mely engem arra bírt, hogy a koroná­nak a törvény értelmében bekövetkezett döntésére nézve a kvóta­kérdésben azon előterjesztést tegyük, hogy az a döntés ne hosszabb időre, hanem az időnek csakis a feltétlen szükséges mértékére, tehát csak hat hónapi időtartamra szóljon.­­Élénk tetszés és helyeslés.) Ha ezen nagy kérdés elintézése után meg lesz a nyugalom, meg lesz az idő, hoz­á fogunk fogni azon reform­munkák megkezdéséhez, a­melyek programmunkba le vannak fektetve. Nem lehet mindezt hevenyészni, nem lehet, mindazt egy varázs­ütéssel megcsinálni. Évek nagy munkájá­nak anyaga van abban lefektetve, de nem lesz abból elejtve semmi és a kellő idő­ben és kellő sor­ban minden a törvény­­hozás bírálata alá fo­g kerülni. (Élénk he­lyeslés.) Elsietni azokat a nagy reform­munkákat nem lehet. Varázsütéssel dol­gokat létesíteni csak mesében lehet. (Igaz! Úgy van!) Eredményt, komoly eredményt, kielégítő megoldást nehéz kérdésekben csak komoly, fáradságos és lassúbb munka biztosít. A fa sem hoz gyümölcsöt azon a nyáron, a­melyen ültették. És nem is az a legizletesebb és legtartósabb gyümölcs, a­melyik a legkorábban érik. A tölgyfának törzse azért a legerősebb, mert lassabban fejlődik ; az ő ellenálló képességét, tömör­ségét, valamint erejét és súlyát azokkal a gyűrűkkel szerzi meg, a­melyeket foko­zatos fejlődéssel képez önmagában. (Igaz! Úgy van!) Azonban bármiképen, lassúbb vagy gyorsabb tempóban kerüljenek is a re­form kérdések megoldás alá, arról bizto­­sítsak titeket, hogy a­mit az erősen ki­fejlődött kötelességérzet és munkakedv bennem és minisztertársaimban létesíteni képes, azt mi a legjobb akarattal és be­csületes igyekezettel létesíteni is fogjuk. (Élénk éljenzés.) Ígérni nem természetem, nem szoká­som és ma sem ígérek semmit, (Halljuk! Halljuk!) de annyit mégis ígérek : arra fo­gok törekedni és ez lesz közpályámnak, ha elérem, legboldogabb napja, (Halljuk! Halljuk !) hogy azt a bizalmat, a­melyet nekem tíz hónappal ezelőtt előlegeztetek és a melyet újból felajánlottatok, de a melynek becsét, súlyát és értékét éreztem és érzem, eredményekkel tudom kiérde­melni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Fogadjátok ezért a kegyes tényért, hogy ma érzelmeitekkel megjelentetek és hogy ezen érzelmeket előttem kifejteni szívesek voltatok, őszinte, mélyen érzett hálámat úgy saját, mint minisztertársaim nevében azzal a kéréssel, hogy tartsatok meg min­ket nemcsak politikai, hanem egyéni barát­ságtokban (Élénk hosszas éljenzés.) és azon érzelmekben, a­melyeket ma kifejezésre hoztatok Hosszas, szűnni nem akaró éljenzés.) Ezzel és azon kívánsággal, hogy Isten áldása legyen rajtatok, egyenkint és össze­sen, bezárom válaszomat, kérvén, hogy tekintsetek engem, a ki eddig is adósotok voltam, a mai naptól kezdve még inkább adóstoknak. (Hosszas élénk éljenzés.) Isten áldjon meg mindnyájatokat. (Szűnni nem akaró élénk éljenzés.) A képviselőház elnökénél. A párt tagjai a miniszterelnöki palotából a képviselőházba hajtattak, a­hol Széll Kálmán miniszterelnök és a kormány valamennyi tagja is megjelent. Perczel Dezső elnököt, midőn a terembe lé­pett, zajos éljenzéssel fogadták. Münnich Aurél az elnököt hosszabb beszéddel üdvözölte, mely­ből az alábbiakat vesszük ki: Tudom, nem lehet feladatom, de nem is volna ildomos ez alkalommal itt előtted a politikai helyzetről bővebben nyilatkozni, de lehetetlen, hogy egészen hallgassak. Szemügyre véve Európa legtöbb parlamentjé­nek belállapotát, látva azokat a sajnos törekvé­seket, a­melyek a parlamentarizmus tisztaságát és magasztosságát sok helyen aláássák, a­melyek már több helyen szomorú gyümölcsöt érleltek, hazafias aggodalommal és fájdalommal kell kon­statálnom, hogy Európaszerte soha oly súlyos parlamenti viszonyok nem voltak, mint ma. (Igaz ügy van!) A­merre nézünk, a­honnan hír érkezik, mint olyat tapasztalunk, a­mi megerősít abban a meg­győződésünkben, hogy sok ország parlamentje válság előtt áll és nem egy helyen ez a válság tényleg már be is következett És, fájdalom, ez a baj, úgy látszik, ragályos. Alig van parlament normális, nyugodt tár­gyalásokkal; alig van parlament, a­melynek bel­­élete meg ne volna mételyezve, a­hol a parla­­mentarizmus a maga tisztaságában és fényében ragyogna. És mindez az utolsó évek eredménye. (Halljuk ! Halljuk !) Ezért lehetetlen, hogy ez alkalommal ezen sajnos körülményre röviden rámutatva, legalább annak a kívánságunknak ne adjak kifejezést, vajha a magyar parlament ily káros eredmé­nyektől megóva maradna. (Élénk tetszés és he­lyeslés.) Reményünk van erre, mert bízunk erélyedben és tapintattal párosult hazafias gondolkodásodban, a­mely nem engedi meg, hogy az ily törekvések az elfajulásig érvényesüljenek . (Élénk helyeslés.) de bi­­zunk a parlamentünk összes tagjainak hazafiságában (Élénk helyeslés.) és tiszta hazaszeretetében, hogy, helyesen fogva föl a parlamentarizmus magasz­tosságát és hazánk evvel szoros kapcsolatban levő eminens érdekeit, ha el is jutnánk a ti­zenkettedik óráig, ha előbb nem, ebben az órá­ban meg fogjuk akadályozni, még­pedig vállve­tett közreműködéssel, a szomorú gyümölcsök teljes megérését. (Élénk helyeslés.) De eltértem tulajdonképpeni czélomtól, a­mely nem lehet más, mint hogy méltányolva igaz érdemeidet és törekvéseidet, az új év alkal­mából pártunk nevében biztosítsalak ragaszko­dásunkról, barátságunkról nagyrabecsült szemé­lyed iránt és ezzel kapcsolatban a legjobbakat kívánjam neked. (Élénk éljenzés.) Teszem ezt igaz meggyőződésből és szivem egész melegével; teszem abban a tudatban, hogy igénytelen, gyönge szavam hatalmas visszhangra talál országszerte mindazok szívében, a­kik a közügyek iránt érdeklődnek , és teszem abban a reményben, hogy a sors működésedet a köz­ügyek terén hazánk javára még sokáig megtartja nekünk. (Éljenzés.) Ismerjük múltadat, ismerjük hazafias gon­dolkozásodat és működésedet; de ismerjük akarat­erődet is, a­mely komoly időkben, nehéz körül­­­mények között, ha kell, ellenkező törekvésekkel szemben is diadalra segíti azt, a­mi a hazára üdvös és hasznos. Azon a díszes helyen, a­hova képviselőtársaid bizalma állított, bírod tisztele­tünket és feltétlen támogatásunkra számíthatsz. (Úgy van! Úgy van !) ezért mondom: feltétlen támogatásunkra, mert tudjuk, hogy igénybe csak akkor veszed, ha igaz ügy megvédelmezéséről van szó; nem igaz ügyet pedig nem védelme­zel soha! (Tetszés.) Perczel Dezső, a képviselőház elnöke erre a következő beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim! Fogad­játok igaz szívemből fakadó legmelegebb köszö­­netemet, azért a szívességiekért, hogy a ma megújult esztendő első reggelén hozzám fáradni és engem ily szép számban fölkeresni méltóz­­tattatok; de még inkább fogadjátok legőszintébb hálámat azokért a szép szavakért, azokért a jókívánságokért és az irányomban oly rendkívül jóakarattal — talán több jóakarattal, mint igaz­sággal — kifejezett érzelmeitekért, a­melyeket, nevetekben, igen tisztelt szónokotok, régi jóba­rátom, az évforduló alkalmával oly meleg sza­vakkal, oly szép hasonlatokkal nyilvánítani szives volt. Egész bensőséggel és teljes mértékben vi­­szonzom mindezeket irányotokban és viszont én is a legjobbakat kívánom mindnyájatoknak, ma­gánéletetekben boldogságot, megelégedést és Is­tenek minden áldását, nemcsak saját személye­tek, de igen tisztelt családotok számára is; kí­vánom közéleti működéstekre a folytonos sikert, szerencsét, a közdolgokhoz való munkakedvet, buzgóságot és kitartást. (Tetszés.) Hosszú idő óta — a mint igen helyesen hi­vatkozott rá igen tisztelt szónokotok — úgy hozta magával a sors, hogy nehéz év jött nehéz év után és igen nagy fontosságú és nehéz kér­dések váltották fel egymást. Sajnos, ismét úgy alakult a helyzet, — és itt az, hogy ez nem a mi hibánkból történt, csak igen kis mértékben szolgálhat vigasztalásunkra — hogy ismét nehéz kérdések előtt állunk, de azért bizalommal te­kinthetünk a jövőbe. (Úgy van!) Adja az Isten, — azt hiszem, mindnyájunk óhajtását fejezem ki — hogy még ez év folyamán mindezeket ha­zánk javára szerencsésen megoldhassuk (Élénk tetszés és helyeslés.) és minél előbb bekövetkez­­hessék az elsnnyira várt és elannyira szükséges belügyi nagy reformra nézve (Úgy van! Úgy van !) a zavartalan és csendes munkásságnak és alko­tásnak tere és ideje. (Élénk helyeslés.) Helyesen jegyezted meg. t. barátom, hogy nemcsak nálunk, hanem Európa — sőt világ­szerte a parlamentarizmusnak bizonyos dege­­nerálódását észlelhetjük. Sajnos ez különösen mi ránk nézve, a­kik a most letűnő század első felének nagy küzdelmei, nagy hazánkfiai sokjának, legtöbbjének legnemesebb harcza foly­tán e század közepén jutottunk ezen áldáshoz és azt alig félszázadon át beírhattuk eddigelé. De e részben én nem féltem a magyar nem­zetet, mert habár voltak a múltban is, vannak most is, és talán lesznek a jövőben is egyes pillanatok, a­hol az egyes érzékenyebb lelkeket vagy a sötétebben látókat e részben bizonyos kétség fogja el: én azért bízom e nemzet poli­tikai érettségében, hogy ezt a kincset a maga részéről meg fogja védelmezni és a jövőre nézve is nemzedékről-nemzedékre teljes tiszta­ságában, teljes fényében át fogja örökíteni. (Élénk teszés.) A­mit te oly szives voltál kiemelni, hogy bíztok az én erélyemben, én a magam részéről azt, a­mi tőlem csekély erőimből telhetik, a leg­készségesebben ajánlom föl és úgy, a mint abban a perezben ígértem, a mikor a ti szives bizal­matokból oly szerencsés lehettem ezen igazi díszes állást elfoglalhatni, minden tőlem telhetőt megteszek, de ez a legcsekélyebb, a fő az. 3

Next