Magyar Polgár, 1901. január-március (24. évfolyam, 1-74. szám)
1901-01-02 / 1. szám
a képviselőháznak. De egyről igenis mindnyájan biztosak vagyunk, és ez az, hogy bárkik legyenek is az új mandátumok birtokosai, a nemzet miként évtizedek óta, úgy most is túlnyomó többségben szabadelvű párti képviselőket fog a törvényhozás termébe küldeni és azok, akik mához egy esztendője e teremben előtted tisztelegni fognak, megszaporodott számban, de ugyanoly melegséggel ugyanoly lelkesedéssel, mint mi, fogják hangoztatni azon kívánságot, mely ma a mi szíveinkből fakad , hogy Széll Kálmánt, Magyarország miniszterelnökét, a szabadelvű párt vezérét, kedves családjával együtt az Úristen sokáig éltesse ! (Hosszas, zajos éljenzés.) Az üdvözletre Széli Kálmán miniszterelnök következőleg válaszolt: Széll Kálmán beszéde. Mélyen tisztelt, barátaim! Lelkem mélyéig át vagyok hatva azon érzelmek nagy becsétől, amelyeket nevetekben t. barátom, a ti szónokotok annyi ékesszólással és melegséggel tolmácsolt. (Éljenzés) Szivem egész melegével mondok azokért a jó kívánságaitokért a magam és minisztertársaim nevében forró és őszinte köszönetet. Ez a mai nap az érzelmek megnyilatkozásának és a jó kívánságok kicserélésének van szentelve. Talán felesleges is volna, ha e napon tüzetes politikai fejtegetésekbe bocsátkoznám, amikor napnap után volt alkalmam a parlament tanácskozásaiban minden kérdésről nyilatkoznom, amely a politikai helyzetre nézve fölmerült. Nem is szeretek kérdéseket fejtegetni ott, ahol az eltérő véleménynek nincs alkalma megnyilatkozni. (Tetszés.) És mégis lehetetlen, hogy azokból, amik az elhangzott szavak visszhangjaként az ajkamra tolulnak, némelyeket el ne mondjak. (Halljuk! Halljuk!) annál is inkább, mert a ti szónokotok oly húrokat érintett és hozott rezgésbe szívemben, hogy ki kell előttetek tárnom azt, amit szavai bennem keltettek. Közel két éve, hogy előttetek állva, megkérdeztem benneteket, nyújthatjátok-e nekem támogatástokat azon programai alapján, amelyet elétek tártam. A bizalmat, a melylyel akkor megajándékoztatok, magamhoz vettem talizmánnak, a mint magához veszi a vándor, a ki nehéz útra kél, azt, a miről hiszi, hogy erejét növeszti, hogy megvédelmezi és áldást hoz reá. (Tetszés.) Becsülettel igyekeztem megőrizni e kincset. (Éljenzés.) Azokat az elveket követtem és vallottam ez időn át és vallom ma is, a melyekkel akkor elétek állottam. (Igaz! Úgy van!) Azt a zászlót lobogtatom ma is, a melyet akkor kezembe vettem. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) Erre a zászlóra ugyanaz a politikai hitvallás van irva, amelyet akkor rá írtam. Hosszú politikai pálya érlelte azt meg bennem. (Lelkes éljenzés.) Amit az ifjú lelkesedése belém oltott, megszilárdította a kor tapasztalata. (Tetszés.) Az idő mutatója, amely, mikor Janusarczával visszatekintve, a lefolyt éveket mutatva, szédítő sebességgel pereg le, az én politikai működésemnek immár 30 évét jelzi. (Éljenzés.) Ezen 33 év politikai múltjának patináját hordja magán az én politikai hitvallásom, és ez talán feljogosít arra, hogy nyílt homlokkal mondhassam, hogy ez a politikai hitvallás alkalmon soha sem volt frázis és a zászló kezemben nem hatalmi eszköz egyéni politikai sikerek elérésére. (Hosszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Amíg itt állok, nem cselekszem semmit azért, hogy itt maradjak; nem hagyok el semmit abból, amit kötelessé tennem parancsol azért, hogy távozni ne legyek kénytelen. (Élénk tetszés és éljenzés.) Az a szellem, amelyben az ügyek vezetéséhez fogtam, fog irányítani ezután is; irányítani fog utógondolat, mellékezés nélkül ; attól elvonni sem személyi, sem tárgyi, sem egyes, sem többes tekintet nem fog. (Élénk tetszés és éljenzés.) Az én politikai hitvallásom világos és határozott: a fönnálló közjogi alapon igazi liberális irányban vezetni az ország ügyeit. (Élénk helyeslés.) Ez a két alapvető gondolat a mi közös kapcsunk és választóvonal a két politikai ellentáborral szemben. Az elsőről azok után, amiket a parlamentben legutóbb is elmondani alkalmam volt, e körben egészen felesleges bővebben nyilatkozni Azok, akik a közjogi kapcsot lazább kötelékekkel akarják fölcserélni, reámutatva ma az osztrák politikai helyzetre, elérkezettnek látják az időt politikájuk érvényesítésére. Az osztrák politikai helyzet nem gyógyult ki abból a nehéz betegségéből, amely belbékéjét földúlta. A bizonytalanság szürkülete ül az osztrák politikai látóhatáron. Szívből kívánom, hogy ne sötétség, de a béke napfénye váltsa föl e szürkületet, amely már amúgy is tovább tart, mint a szürkület a természetben, ahol átmenetnek ismerjük, tartani szokott. (Élénk tetszés és helyezés.) Bármiként legyen, amíg a 67-diki alkotás nagy motívumai fönnállanak és annak alapföltételei széttörve nincsenek, végzetes hiba lenne azt a bizonytalan helyzetet a közjogi alap félretételével még súlyosbítani. (Igaz! Úgy van!) Arra a sajnos esetre, ha a közös ügyek kezelésének föltételei átmenetileg vagy időlegesen önönmaguktól szünetelnek, elmondtam általánosságban, de elég világosan a parlamentben, mily alapeszmékben kell az ország jogainak csorbítása nélkül, sőt kidomborításával a megoldást arra nézve keresni, hogy a pragmatika szankcióból folyó kötelezettségek értelmében azok a nagy érdekek ellátás nélkül ne maradjanak. Ezeket nem ismétlem , csak annyit jegyzek meg, hogy a 67-diki alkotás nem arra való, hogy egyik vagy másik fél kisebbsége a törvényen kívül álló okból és más és saját czéljaira kijátszsza és praemiumként kihasználja. (Élénk helyeslés.) Ezekből a törekvésekből és ebből a tendencziából, miután azok a törvény és azon alkotás szelleme ellen törnek, ezen sajnos esetre ki kell kapcsolni azt az alkotást. (Helyeslés.) Ezen az alapon akarjuk hát megvédeni, erősíteni és gyarapítani a haladás vívmányait, amelyek az ország közjavait és fejlődésének föltételeit képezik. (Élénk helyeslés.) Mindig előre óvatosan, az adott viszonyok számbavételével néha talán lassabban, de sohasem hátra, mint a hegymászó, aki előbb megvizsgálja a talajt, mielőtt lábát ráteszi, hogy vissza ne csúszszék. (Tetszés.) Nagy munkát kell a nemzetnek végezni minden téren, hogy megállja helyét és biztosítsa jövőjét azzal a sok nehézséggel szemben, melyekkel körül van véve, melyekkel küzdenie kell. (Úgy van.) Öszszes szellemi és gazdasági erejét ki kell fejlesztenie és fokoznia. Ezek az erők azonban csak a liberalizmus éltető friss levegőjében fejleszthetők ki, (Igaz! Úgy van !) és a liberalizmus termékenyítő talaján egyesíthetők. (Élénk tetszés.) Igenis, azért van a liberalizmusra föltétlen szükségünk, mert azt a nagy munkát csak ennek segélyével végezheti a magyar állam és a magyar társadalom. (Igaz! Úgy van!) Egyesíteni kell az összes erőket, mert a szétválás gyöngítés. (Úgy van !) Azt mondják, az egyes csoportok és osztályok érdekei különbözők. Igaz! A munkafölosztás elvénél fogva a társadalomban nem minden érdek helyezkedhetik el egyenlően, de ha ezek az érdekek mind hajszálnyira pontos és mértani párhuzamossággal nem haladnak is, amint halad a vasúti sínpár, végelemzésben mind egy czélt szolgálnak, éppen úgy, amint az emberi testben a véredények sem futnak párhuzamosan, de azért egymást kiegészítve, ugyanazon czél szolgálatában állanak. (Élénk tetszés.) A végczélban tehát mindezeket egyesíteni kell és hogy ez megtörténhessék, nem szabad azok érvényesítésében és védelmében külön utakon indulni, külön csoportokra osztani, mert akkor egymással szemben álló és ellentétes irányba jutnának. (Igaz ! Úgy van !) Áll ez minden téren, a gazdasági életben éppen úgy, mint másutt. Hirdessük a nemzetnek, hogy nem elég, hogy ki-ki a kis kátéból czitálja, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem egymásra van utalva. (Igaz! ügy van!) Hanem hirdessük, hogy nem szabad engedni, hogy a társadalom szétváljon két táborba. (Élénk helyeslés.) Nem szabad egyiknek sem a másik rovására boldogulni és a másik kárában keresni saját előnyét. (Élénk helyeslés.)Minden érdek számára az állami életben külön speciális politikát csinálni nem lehet. (Úgy van!) Czélhoz csak az a politika vezet, mely összefoglal, egyeztet, az egyensúlyt keresi és találja és a végczélokban egyesít. (Igaz! ügy van!) az a hajó fog a fölkorbácsolt hullámokon a viharral sikeresen megküzdeni, amely egyenletesen van építve és egyenletesen van megterhelve. (Élénk tetszés.) Erre pedig csak a szabadelvű politika lehet hivatva, amely általános szempontokat az öszszesség egyetemes érdekeit tartja szem előtt, a mellett, hogy mindeniket védi és támogatja a maga igazságos elveivel és méltányos módszerével. (Élénk helyeslés.) A modern lakház azok számára, akiket befogad, lakályos és tág helyet igyekszik biztosítani. Utat enged a levegőnek, közlekedést nyit és nem zárja el a lakókat egymástól. A modern ház és a modern állam nem ismeri a czellarendszert. (Igaz ! Úgy van!) A szabadelvűség politikája legyen tehát a miénk: az a politika, amely nem osztályoz vallás, származás, kereset, életmód, foglalkozás és hivatás szerint, hanem azt keresi, ki szereti és ki szolgálja hazáját I MAGYAR POLGAR 1901. január 2.