Magyar Polgár, 1903. július-szeptember (26. évfolyam, 145-220. szám)

1903-09-28 / 218. szám

6 nap hirdették a nemrég megtartott tiszti vizs­gálat eredményét. Az eredmény meglepően szép volt s dicséretére válik Mayer Árpád százados­nak, ki mint az iskola parancsnoka, az idén már másodszor produkáltatott ilyen szép ered­ményt az önkéntesek tiszti vizsgáján. Mayer Árpád százados vezetésére 32 önkéntes volt bizva, kik kivétel nélkül mindnyájan sikeres vizsgálatot tettek. A kitüntetéses vizsgát tett önkéntesek nevei: Murcsán Virgil, Barabássy István, Jakobi Kálmán, Kristóf György és Ba­logh György. Az önkénteseket már ki is nevez­ték őrmesterekké. — Helyreigazítás. A törvényhatósági bizottság tagjainak tegnapi értekezletéről közlött tudósítás­ban az „Újság“ azt írja, mintha én azt „óhaj­tottam“ volna, hogy az értekezlet ,,bizalmas“ jel­legűnek nyilváníttassék,­­ annak lefolyásáról, a felszólalásokról és határozatokról semmi se ho­­zassék nyilvánosságra. Az „Újság“ tudósítója félre­értette fölszólal­ásom­at, mert én az értekezletnek sem „bizalmas“, sem „nyilvános“ jellege mellett nem foglaltam állást, hanem csupán az volt a czélom, hogy a tárgyalás megkezdése előtt előre mondja ki az értekezlet, hogy milyennek óhajtja tekinteni tanácskozását. Előterjesztésemet indokol­tam azzal, hogy az e hó 20-iki értekezlet „bizal­masnak“ volt jelezve, s daczára annak, hogy ilyetén jellege ellen bárki is fölszólalt volna, a tanácskozás lefolyásáról indiszkrét és czélzatos tu­dósítások és híresztelések hozattak forgalomba a nyilvánosság előtt. E tudósítások engem nem érin­tettek, tehát teljes tárgyilagossággal, minden ér­dekeltség nélkül vehettem fel a kérdést, melyre a megjelentek — velem együtt — a mellett fog­laltak állást, hogy mivel amúgy sem lehetne a tanácskozás bizalmas jellegét megőrizni, mondassák ki, hogy az értekezlet nyilvános. Kolozsvár, 1903. szept. 28. Fekete-Nagy Béla. — A czár Bécsben. Bécsitől írják, hogy az odaérkező orosz czár tiszteletére Mürzstegben rendezendő vadászaton a kíséreteken és a dísz­­szolgálatra beosztott urakon kívül Ferencs Fer­­dinánd királyi herczeg, Kapniszt gróf orosz nagykövet és Aerenthál báró magyar-osztrák pétervári nagykövet is résztvesznek. Galitzin főhadsegéd és Kocsubei tábornok, kik a czár kíséretében lesznek, Pétervárról odaérkeztek. — Az iparos-tanonczkiállitás be­rekesztése. Budapestről Írják : A Szent­ Ist­­ván-napján megnyílt s kitűnően sikerült iparos­­tanonczkiállitást, a­melyet a király is kitünte­tett látogatásával, tegnap délelőtt rekesztették be ünnepélyesen Láng Lajos kereskedelmi mi­niszter jelenlétében, a­ki magának tartotta fenn azt, hogy személyesen nyújthassa át a zsűri ál­tal megítélt kitüntetéseket az érdemes m­éterek­­nek és tanonczoknak. A miniszteren kívül ott voltak : Wickenburg Márk államtitkár, Schmidt József dr. nyug. államtitkár, Vértesy Kálmán min. tanácsos, Lakatos Aladár, a kereskedelmi múzeum igazgatója, Morfin Emil dr. min. osz­tálytanácsos, Mártonffy Márton ipari főfelügyelő, Thék Endre, a bíráló­ bizottság elnöke, Neumann Ármin udvari tanácsos, mint az izr. kézmű és földmivelési egylet elnöke, lovag Faik Zsigmond, az országos iparegyesület alelnöke, Kovács Gyula dr. kir. tanácsos, a kereskedelmi múzeum al­igazgatója, Gelléri Mór, az orsz. iparegyesület igazgatója, Glück Frigyes, tóvárosi F­ischer Ig­­nácz és még számosan Az előcsarnokban gyülekeztek a vidéki ipar­iskolák növendékei saját jelvényeik alatt. Láng Lajos miniszter pontban 10 óra­kor jelent meg a kiállításon Hollán Sándor dr. mininiszteri titkár kíséretében. A mininisz­­tert Thék Endre, a bíráló bizottság elnöke fo­gadta. Üdvözölte a minisztert a hazai iparfej­lesztés terén. A bírálóbizottság nevében hódola­tának ad kifejezést azért a legmagasabb kitün­tetésért, a­melyben a király látogatásával ré­szesítette a kiállítást. Kéri a minisztert, tolmá­csolja őszinte ragaszkodásukat a királynál. Ki­emeli, hogy a hazai ipar fejlesztése érdekében már sok kiállítást rendezek, de ez volt köztük a legfényesebb, mert bizonyítékot szolgáltatott a nemzetnek arra, hogy ipara jövőjének szilárd alapját megtalálhatja. Láng Lajos miniszter vá­laszában kijelentette, hogy nagy örömmel jött el erre a fényes ünnepélyre, fényes azért, mert a munka elismerése, azé a munkáé, a mely hi­vatva van az országot nagggyá, gazdaggá és hatalmassá tenni. E nemes munka iránt való tiszteletnek adott kifejezést a király is akkor, a midőn országos gondjai között időt szakított magának, hogy a kiállítást megtekintse. Köte­lességének tartja, hogy az érdemeseknek ő maga nyújtsa át a kitüntetést, hogy ezzel is növelje értékét, — nem saját személyében, hanem ab­ban az állásban, a­melyet betölt, és megmutassa, hogy mily érdeklődést tanúsít az egész ország iparunk jövő nemzedékének fejlődése iránt. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után az ál­lamvasutak gépgyárának Aczélhang dalegyesü­lete a Szózat­ ot énekelte, mire megkezdődött az arany-, ezüst- és bronzérmek és elismerő okleve­lek kiosztása. A miniszter minden egyesnek maga nyújtotta át a kitüntetést, a­mi teljes egy órát vett igénybe. — Helyzet a Balkánon. A török fő­városból arról értesítenek, hogy ott tegnapelőtt egy krádét tettek közzé Törökország és Bulgária megegyezését illetőleg a három európai vilajet paczifikácziónak eszközei tekintetében. A feltéte­lek még nem ismeretesek. Az egyik feltétel azon­ban az, hogy közös bizottságot alakítsanak Hilmi basa főfelügyelő elnöklésével. A bizottság már megalakult, de egybeállítása nem felel meg Bulgária kívánságának. A bizottság tagjai Hulussi bej szaloniki községtanácsi elnök, egy görög, egy bolgár, egy oláh, egy szerb és a monasztiri és üszköki vilajetek közigazgatási tanácsainak tagjai.­­ A József körúti rablógyilkos merénylet Budapestről írják: Boda István pénzes levélhordó javulása tartós. Most már komplikáczióktól sem lehet tartani. A rendőrség mindent megtesz, hogy kézrekerítse a merény­lőt. Tegnap a József­városban razziát tartottak, d­e eredmény nélkül Mivel valószínű, hogy a merénylő a véres tett elkövetése óta nem volt otthon és így eltűnését be kellene jelenteni a detektív-főnöknek és a rendőrségnek, most azt kutatják, hogy a merénylet óta kik és milyen körülmények között tűntek el.­­ Az összeesküvő szerb tisztek pőre. Belgrádból azt táviratozzák, hogy az ottani haditörvényszék szombaton folytatta a nisi tisztek perének tárgyalását. Novákovics százados több évig tartó védőbeszédében azt hangoztatta, hogy sem személyes érdek, sem aljas motívum nem vezette az összeesküvésben, hanem csupán hazaszeretet. Ha akadályok gördülnek is eléje, hű marad elvéhez, harczol nemcsak az összees­küvőkkel, hanem az egész világgal, utal egy­szersmind korekt szolgálatára. Novikovics szá­zados hosszú védőbeszéde miatt, melyet azzal az ürügygyel mondott, hogy vallomását kiegé­szíti, a tárgyalás befejezése és az ítélet a jövő hétre marad­t Marólúggal leöntött család. Aljas bosszú­nak lett áldozata Mikesen egy egész család. Czinó Pál, mint urasági kovács volt alkalmazva az ottani uradalomban, de időközben hites feleségét elhagyva, onnan egy czigányasszonynyal megszökött s igy helyette mást fogadtak. Czinó aztán később vissza akart térni előbbi helyére, de ekkorára ott már más kovácsot alkalmaztak és igy őt nem fogad­ták vissza. Elkeseredésében bosszút forralt utódja ellen és egy éjjel belopózott annak udvarára s betörte a lakás ablakát, behatolt a szobába, hol az alvó Vitán Vaszaliát, annak feleségét két kis gyermekét és inasát marólúggal leöntötte. A bor­zalmas merénylet után Vitáiné ágyából fölugrott s az ablakhoz sietett, hogy segítségért kiabáljon, de a merénylő revolverét az asszony felé szegezte s igy őt abban megakadályozta, ez alatt ő pedig elmenekült, de az inas megismerte. A szerencsét­lenül járt családot beszállították a tordai közkór­házba. Állapotuk súlyos, különösen az egyik kis­gyermeké és az inasé. A bosszútálló kovácsot a csendőrség elfogta és bekísérte a tordai ügyészség börtönébe. — Agyonlőtt jegyző. Borzalmas ke­gyetlenséggel véghezvitt gyilkossági eset tartja izgalomban Bogdány község lakosait. A napok­ban ugyanis orozva agyonlőtték Raskó Lajos helyettes községi jegyzőt. A szomorú eset rész­letei a következők: Két hónapppal ezelőtt Bog­­dányban meghalt a községi jegyző. A főszolga­bíró akkor a jegyzői ügyek vitelére Ilaskó La­jos segédjegyzőt küldte ki, ki azóta állandóan ott lakott s majdnem bizonyos volt, hogy őt választják meg községi jegyzőnek. Szerdán este a fiatal jegyző Puskás Ferencz községi esküdt meghívására annak szőlőjébe ment, hol a szü­reti előkészülettel foglalkoznak. Félóráig idő­zött Raskó a Puskás pinczéjében s néhány po­hár bor elfogyasztása után, este hét óra tájban hazafelé indult egyedül. Mielőtt azonban a fa­lut elérhette volna, gyilkos merényletnek esett áldozatul. Holttestét a munkából hazatérő em­berek találták meg, a­kik aztán rögtön érte­sítették az elöljáróságot és a csendőrséget. A megindított nyomozás során kiderült, hogy az áldozatot lesből lőtte le a gyilkos, s a terv előre el volt készítve. Ezen az alapon indult meg a nyomozás, melynek során sikerült a gyilkost Lancsó András odavaló rosszhírűs em­ber személyében kideríteni. Lancsó András be­ismerte, hogy ő lőtte agyon a segédjegyzőt, de hogy miért, arra nézve nem tud felvilágosítást adni. Bizonyos, hogy a gyilkos fel lett bérelve és a felbéreléssel Puskás Ferencz esküdtet gya­núsítják a ki a gyilkosság előtt több ízben ér­tekezett a gyilkossal s neki annyiban állott ér­dekében a jegyző megölése, mert az ő testvére, Puskás Imre szintén okleveles jegyző, a­ki ezen állásra pályázott is, de Raskó miatt nem volt kilátása.­­ A vizsgálat végett a királyi ügyész és a törvényszéki biró a helyszínére utaztak. A dévai tanítóképző tanulmány­útja. Déváról Írják : A dévai tanítóképző in­tézet két felső osztályának növendékei hazaér­keztek nagy tanulm­ányútjukról. A rendkívül érdekes tanulmányi kirándulás mindenekben a körültekintő gonddal megállapított részletes úti­terv szerint folyt le, csak a három napra és két éjjelre tervezett tengeri utat kellett a szokat­lanul erős sirokkó miatt egy nappal megrövi­díteniük ; tengeri betegségben, hogy a tanul­mányút e tekintetben is tapasztalatokban gazdag legyen, így is bőven volt részük.­­ Fogadtatásuk mindenütt a legmelegebb volt. Zárában Dal­­máczia helytartója titkára által üdvözölte s biztosította, hogy az egész tartományban szives fogadás várja. Csak Spalatóban szetlenkedett öt darab Strossmayerista utczakölyök azzal, hogy kavicsot dobott a mólóról a „Croatia“ nevű hajóra, a­melylyel a kirándulók oda érkeztek. De a rendőrség rögtön elfogta és elcsukta őket, közülök az egyiket, a kezdeményezőt pedig a helytartó távirati rendelettel kitiltotta a dalmá­­cziai összes iskolákból. A város polgármestere és a kerületi rendőr­főnök pedig azonnal sze­mélyesen megjelentek a hajón és bocsána­tot kértek Boga Károly igazgatótól a nekik különösen kellemetlen kihágásért. Minden egyéb, a­mi magyarellenes tüntetés czímén a magyar lapokba került, mese és fantázia.­­ Különösen meleg és barátságos volt a fogadtatás és kalauzo­lás Boszniában, a hol­mosztári és szarajevói tartózkodásuk idején az ottani kormány képvi­selői, testületek, intézetek és egyebek valóság­gal versenyeztek az előzékenységben és szíves­ségben, hogy a kirándulást a tanulmányokon kívül kellemessé s gyönyörködtetővé is tegyék. — Nők a trappistáknál. A banjalukai trappista kolostorban ritka látogatók fordultak meg: harminc­négy év óta most jártak először nők a barátok között. Mária Terézia bajor her­­czegasszony leányaival, Hildegarde, Wiltrude, Helmtrude és Gundelinda herczegnőkkel Talliani bácsi nunczius különös engedélye folytán ellá­togattak a kolostorba. Nőknek a kolostorba lépni szigorúan tilos s más nők aligha nyertek volna engedélyt. Asfaly Domokos apát fogadta a magas vendégeket, a kik három óra h­osz­­száig időztek a kolostorban s Lohmer, Glücke­r és Rassbacher testvérek kalauzolása mellett meg­tekintették a templomot, a­hol Tedeum volt és a kolostor helyiségeit. — Dohány és az egészség. Dr. Wiley ame­rikai orvos ál­lam­ költségen kísérletezik Washing­tonban, hogy a dohánynak az egészségre gyakorolt befolyását megállapítsa. E czélra 20—25 egészsé­ges férfit szerződtetett, kiknek mindennap megha­tározott mennyiséget kell az egyes amerikai do­hányfajokból elszívni. A kísérleteket félévig foly­tathatják, miközben a médiumok testhőrmértékének változásait, étvágyukat és izmaik működését pon- MAGYAR POLGÁR 1901­. szeptember 28.

Next