Magyar Rendőr, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-23 / 25. szám

« Hogyan „születik’­ egy nyomozó? HOGYAN LETT Rimán István felsőfokú mezőgaz­dasági technikummal ren­delkező tsz-főállattenyész­­tőből próbaidős rendőrtiszt a Tolna megyei rendőrfő­kapitány­ságon? A kurdi tsz-ben akad­tak rá Wohl és Vámosi elvtársak a társadalmi, tu­lajdonvédelmi osztály ve­zetője, illetve a mezőgaz­dasági alosztály vezetője, amint a tsz-ben jártak. Feltűnt nekik a szókimon­dó, önálló véleményét nyíltan hangoztató fiatal­ember és az a szenvedé­lyes hang, ahogyan a köz­vagyon herdálóiról s az ál­tala tapasztalt hanyagsá­gokról nyilatkozott. Be­szélgettek vele, majd ha­zafelé meghányták vetet­ték a dolgot. Úgy érezték, nagy hasznát vennék a képzett szakembernek a mezőgazdasági alosztály munkájában. — Amikor érdeklődtek, lenne-e kedvem a nyomo­zói munkához, gondolko­dási időt kértem — mond­ja Rimán elvtárs. — Nem volt idegen számomra a rendőrségi munka, hiszen annak idején, technikumi hallgató koromban, majd agronómusként gyakran segítettem a rendőrség munkáját. Jó barátaim is voltak a Borsod és a Ba­ranya megyei főkapitány­ságon. MÉGSEM VOLT KÖNY­­NYŰ az elhatározás, hi­szen nem egyszerű ott­hagyni egy jól elsajátított és kedvelt szakmát egy másik teljesen ismeretle­nért. Az eredetiben már tudta, mennyit ér­t kö­rülbelül. Ez volt ön­bizal­ma alapja. Ebbe az újba viszont teljesen újoncként — őrvezetői rangot szer­zett katonáéknál — kezd. Lehet, hogy sikerül, lehet, kudarcot vall... — Semmiképpen sem akartam megválni az ere­deti szakmámtól, hiszen nagyon szeretem a mező­­gazdaságot. Az­­csábított, hogy a fő működési terü­letem a rendőrségen is a mezőgazdaság lesz. — Mégis, mi volt az a döntő momentum, amely szakmaváltoztatásra kész­tette? — Megvallom, az évek során a mezőgazdaságban sok igazságtalansággal, fe­lelőtlen vezetőkkel, a köz­vagyont herdálókkal talál­koztam — s ez elkeserített. Ráadásul nagyon korlátolt lehetőségeim voltak ezek ellen a hibák, sőt bűncse­lekmények ellen harcolni. Úgy éreztem, mint nyomo­zó — felsőfokú mezőgaz­dasági technikumi vég­zettségem és többéves szakmai gyakorlat birto­kában — eredményeseb­ben szolgálhatom az igaz ügyet. — ÚGY HALLOTTAM, alig szolgált néhány na­pig, máris komoly felada­tokba vonták be. — Igen, szerencsére! A vizsgálati osztálynál éppen a Révész-ügy kellős köze­pébe csöppentem, amely­nek 53 terheltje van — terményforgalmi és tsz­­dolgozók, ÁG-raktárosok, fuvarozók stb. Egyszóval „szakmabeliek”. Dr. Daj­ka Miklós szds. vett a „szárnyai” alá a vizsgála­ti osztályon. Mindenhová vitt magával, mindent készségesen elmagyará­zott, s amikor a nagy munkába önálló részfel­adatokat kaptam, akkor is ellátott mindenféle jóta­náccsal. A mezőgazdasági alosztály vezetője, Vámo­si Ferenc szds. pedig a mezőgazdasági területen folyó nyomozás „finomsá­gaiba” vezetett be. — Már itt töltött egy félévet, mi az érzése: megbirkózik az új felada­tokkal? Nem ijesztették el a nyomozói munka nehéz­ségei? — Tetszik a munka és szívesen csinálom. Hogy beválok-e, arról a fölötte­­seim és munkatársaim többet tudnak talán ... Az újoncra még rá­fér a tanulás. Vámosi Ferenc szívesen segít (Fotó: Bartóli A TÁRSADALMI TU­LAJDONVÉDELMI OSZ­TÁLY VEZETŐJE, akihez néhány hete került át az újdonsült nyomozó, így vélekedik: " Meglepően gyorsan és alaposan elsajátítja a nyo­mozási módszereket, jól halad az elméleti képzés­sel, s gyakorlati munkája is fejlődik. Vámosi szds., aki mel­lett a következő időkben dolgozik, a hozott szakma előnyét látja biztatónak. — Az, hogy tisztában van a mezőgazdasági terü­let szakmai fogásaival, nagy előnyt jelent Rimán elvtárs fejlődésében. Biztatóak tehát a jelek, amelyek szerint új, jó szakmai felkészültségű nyomozó „születik” és dolgozik a maga örömére és a társadalom hasznára. Alexa fakuló papírt őriz a levéltárca. Egykorú napilapból kivágott kommünikét: „Rajk elvtárs, belügyminiszter dicséretben részesítette Mág Bertalan detektív cso­portvezetőt és embereit... A belügy­miniszter dicséretében kiemeli, hogy a Mág csoport átlagon felüli teljesítményt nyújtott, és a főváros közbiztonságának javulását nagymértékben elősegítette.A­­Mág Bertalan r. alezredest nemrégi­ben történt nyugalomba vonulása al­kalmából szívélyesen köszöntötték elöl­járói és munkatársai. 21 évet töltött a nép szolgálatában. Az első razziákon Tolmácsként érkezik Budapestre a felszabadító szovjet csapatokkal. Fel­adatot kér a párttól, s kedvére valót kap a főkapitányság betörési, rablási és gyilkossági reszortjában. Aki tanulni akar, annak bőségesen szállít munkát a virulens alvilág. Neki pedig igye­keznie kell. Csoportjában egyetlen új a régi szakemberek között. De bizo­nyítani akarja rátermettségét a fő­­kapitányság pártszervezetének propa­gandistájaként is. Razzia — szinte éjjel-nappal. Meg­annyi tanulságos élmény a nyomozás fogásaival ismerkedőnek. — Első bevezetésem? — emlékezik. — Egy betörő tolvaj kézrekerítése a Teleki téren. Azután egy bolgár ker­tész gyilkosát fogtuk el a Fehér ökör vendéglőben. A rátermett, mind többet tudó nyo­mozóra egyre nagyobb feladatot bíz­nak. Jönnek az ún. nagy ügyek: Sánta Dezső, Hekus Dönci és a többi. 24 órán belül — Melyikre emlékezik vissza a leg­szívesebben a sok közül? — Társadalmi veszélyessége és gyors eredményessége miatt a Rosenhoffer­­ügyre. Vasárnap volt, ügyeleti szolgá­latot teljesített csoportom a főkapi­tányságon. Bejelentés érkezett, hogy az Istenhegyi út elhagyott grundján holt­testre bukkantak. Helyszínelő bizott­ságunk megállapította, hogy a 20—22 éves nőt kemény tárggyal ütötték fej­be, s megfojtották. Semmilyen irat nem volt nála. A környéken házról házra járó kutatás kezdődött hozzátar­tozó után. Végre egy anya a megöltben feismerte leányát. Udvarlói közül csak Rosenhoffer Jenő hiányzott, akiről azt is megtudtuk, hogy a háború idején, egyetemista korában, német egyen­ruhában feszített s dicsekedett: részt vett az Erzsébet-híd felrobbantásá­ban. Országos körözés, határzárlat. Anyja A nyomozótiszt albuma: két évtized bűnügyi krónikája. íme, néhány lap­kivágat az albumból (Fotó: Ruttkay Pál) EGT 1VQIYICZÚTISZT NRTIEJtIlOZ Hangulatos búcsúesten köszöntötték nyugalomba vonulása alkalmából Mág Bertalan r. alezredest a Pest megyei klubban kertes házát erős megfigyelés alatt tar­tották, mert a jelek arra mutattak, hogy este hazalátogat. Így is történt. Egyik nyomozónk felismerte a közeledő gyilkost, de az ,,Állj!” kiáltásra fu­tásnak eredt. Levegőbe lőttem, s erre a másutt felállított nyomozók elébe ugrottak. 24 órán belül sikerült kézre­­keríteni a gyilkost, aki statáriális tárgyaláson bevallotta bűncselekmé­nyét. Halálra ítélték. Fiatalok neveléséért A gazdag tapasztalatok sok tanulsá­got jelentenek a fiatalabb nemzedék­nek, érthető, hogy szívesen hallgatják Vlag Bertalan előadásait a Böszörményi úti iskolán. 1952—1954 között a Korvin Ottó iskolán oktatja a nyomozástant. Az.után a Belügyminisztériumba kerül, a betörési alosztály vezetője lesz, majd az ügyeleten dolgozik, s utána — nyu­galomba vonulásáig — ismét bűnügyi osztályon főelőadó. Gyakran veszik igénybe országos ügyekben. Részt vesz az ellenforradalom idején elkövetett bűncselekmények nyomozásában Mis­kolcon, Ózdon, Veszprém és Fejér me­gyében. 1957-ben kormány kitüntetés­ben részesül a munkás-paraszt hatalom megvédése érdekébe kifejtett tevékeny­ségéért. Mindig szívesen vállalja a fia­tal nyomozók szakmai segítését. «312 Legfontosabb a hivatásszeretet — A nyomozónak nagyon alaposan kell elsajátítania az iskolán tanult szakmai, politikai ismereteket, hogy a gyakorlatban eredményesen dolgoz­hasson — mondja. — Akik szívvel­­lélekkel rendőrré akartak válni, azok jól meg is állják a helyüket. Mert hi­vatásszeretet nélkül nem sokra lehet menni. Persze, érzék, készség is kell hozzá. A nyomozás és nyomozati terv kollektív munka. Igaz, nagyon fontos benne az egyén szerepe, de ki­emelendő eredményt csak együttes rendőri munkával lehet elérni. Ezt a szakmát nagyon kell és nagyon is lehet szeretni. Sok lemondással, fáradtság­gal jár, ám igen izgalmas, hiszen ren­geteg embert, sorsot ismerünk meg. 21 év belügyi szolgálata után most már a jól megérdemelt pihenés eszten­dei következnek. Senkinek sem könnyű megvállnia a megszokottól. Mégsem érződik a nyugalomba vonult szavaiból kedélytelen rezignáció. — Szép volt, nagyszerű volt — sum­mázza. — De jöjjenek a fiatalok. Ez az élet rendje. Alkalmazzák ők a ta­nultakat még jobban, még sikereseb­ben a munkában, az életben. Csizmadia György

Next