Magyar Rendőr, 1977. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-02 / 26. szám

összefüggésben rámutatott, hogy a munkasikerek, az eredmények a ve­zetők tevékenységéhez közvetlenül is köthetők. Természetesen a hibák, a problémák és a nehézségek ere­dete is visszavezethető a vezetők munkájára. A vezetés színvonalának reális értékelésekor és megítélése­kor tehát a dolognak ezt a két oldalát egyaránt figyelembe kell vennni. Szólt arról, hogy a fejlett szo­cializmus építésének körülményei között növekvő nyilvánosság előtt folyik a vezetők, a vezetés tevé­kenysége. Ez bizonyos mértékig a Belügyminisztériumban is igaz, és ennek megfelelően kell megítélni a kádermunkát. A vezető munkája nemcsak az általa vezetett kis kol­lektíva előtt folyik, hanem sokkal szélesebb közvélemény előtt. Ennek vannak pozitív és negatív összefüg­gései. Többek között azt is számí­tásba kell venni, hogy a dolgozók a párt politikáját, tevékenységét na­gyon sok vonatkozásban azon keresz­tül ítélik meg, hogy mit látnak veze­tőiktől, vezetőjük munkájában, ma­ga­tartásában,, még a magánéletében is. Ahogy előrehaladunk a szocializ­mus építésében — mondta a fel­szólaló —, úgy növekszik a káder- és személyzeti munka jelentősége, a társadalom egész fel­úgy válik a fj­lődését befolyásoló tényezővé. A Központi Bizottság 1973. no­vemberi, határozatában megfogal­mazta, hogy a párt a vezetőkkel szemben a legerőteljesebben a po­litikai követelmények növelését ír­ja elő. Természetesen a hármas kö­vetelmény mindegyike azonos ran­gú, ám tudni kell, hogy a po­litikai követelmények terén a skála szélesebb lett. A politikai felkészültség fontos­ságát a Belügyminisztérium terüle­­­s­tén megértették, feliismerték és je­lentős előrehaladás mutatkozik e té­ren — mondta Nagy Tibor, majd így folytatta: A politikai követelmények növe­kedésének van egy nagyon fontos eleme: a hatalmat, amelyet egy-egy vezető a munkásosztály megbízásá­ból képvisel, érvényesít, azt tény­leg a munkásosztály hatalmaként fogja fel, ne a saját hatalmának tekintse, s ennek megfelelő módon és eszközökkel munkálkodjék. Te­hát szocialista módon, szocialista tartalommal és eszközökkel tevé­kenykedni tudó vezetőkre van szük­ség. A vezetők egy részének tuda­táig sokszor nem jut el ez az igény, pedig ez is benne foglaltatik a po­litikai­ követelmények fogalmában. Nagy Tibor elvtárs szólt arról, hogy segíteni, képezni, nevelni kell a vezetőket. Alkalmassá kell tenni őket arra, hogy megfeleljenek a kö­vetelményeknek. De — hangsúlyoz­ta — ott, ahol a segítség, a neve­lés és a képzés ellenére sem lehet megfelelően érvényesíteni a köve­telményeket, vonják le a szükséges személyi következtetéseket. Minden személyi kérdés megítélésekor em­berségesen kell eljárni. De a társa­dalommal, az adott közösséggel, a munkaterülettel szemben is van­nak kötelezettségek, nemcsak az adott személlyel szemben. Vegyék azt is figyelembe, hogy egy-egy al­kalmatlan, feladatait ellátni nem képes vezető mit jelent annak a kö­zösségnek, munkaterületnek, ahol az illető dolgozik. Nagy Tibor elvtárs beszédének végén felhívta a figyelmet arra, hogy a fejlett szocialista társada­lom építése, a XI. kongresszus vo­natkozó határozatainak végrehajtá­sa a párt káderpolitikájának még következetesebb érvényesítését, a kádermunka továbbfejlesztését igényli. Ez előrehaladásunk egyik legfontosabb feltétele. A Belügyminisztérium területén folyó káder- és személyzeti mun­kát értékelve befejezésként a kö­vetkezőket mondta: A mi tapasz­talataink szerint a BM és szervei­nek káder- és személyzeti munká­jában alapjában megfelelően érvé­nyesülnek és megvalósulnak a párt és a Minisztertanács vonatkozó ha­tározatai. Az elhangzott beszámoló és a megjelölt feladatok eredményeként a Belügyminisztérium területén to­vább fog fejlődni a káder- és sze­mélyzeti munka, s megvan a biz­tosíték arra, hogy az elkövetkezen­dőkben még több sikerről és na­gyobb előrehaladásról tudjunk majd számot adni. Az országos parancsnoki értekez­let összefoglalóját Benkei András belügyminiszter tartotta. Megköszön­te Nagy Tibor és a többi elvtárs felszólalását. A tanácskozás témájának jelentősé­gét jelzi — mondotta a miniszter —, hogy a káder- és személyzeti munkával való foglalkozás társa­dalmi rendszerünkben mindig a középpontban állt. Pártunk politi­kája megvalósításának folyamatában az egyik legaktuálisabb kérdés an­nak állandó vizsgálata és elemzése, hogy az emberek — akikre a mun­ka és irányítása van bízva — ho­gyan felelnek meg a velük szem­ben támasztott követelményeknek, milyen felkészültségűek, alkalma­sak-e a feladatok megvalósítására, milyen az általuk végzett munka színvonala és eredményessége. A meglevő gondok és problémák mellett is a káder- és személyzeti munka a belügyi tevékenység egé­szével együtt megfelelő színvonalon fejlődött — állapította meg, majd így folytatta: Előreléptünk az állomány össze­tétele, képzettsége, alkalmassága te­rületén, és a szakmai képzés tar­talmi és módszerbeli fejlesztésével összhangban javult az állomány ál­talános műveltsége, szakképzettsé­ge. A belügyi állomány politikai­lag szilárd, képzettségének megfe­lelően nagy szorgalommal és áldo­zatkészen dolgozik. A káder- és személyzeti munkára jellemző pozitív vonások mellett a miniszter elvtárs szólt néhány olyan gondról is, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy a feladatok gyakorlati végrehajtásában nagyobb következetességre van szükség. A kádermunka színvonalának, haté­konyságának növelése szempontjá­ból rendkívül fontos, hogy a pa­­n-.^nokok a káderek kiválasztá-sai,_ ‘-"’'élésének el­jának, valami m - . veit, a vezetőkkel szemben t­zt feszí­tett követelményeket minden terü­leten a párt és a Minisztertanács határozatának megfelelően jól ért­sék és alkalmazzák. A dolgok természetéből, az em­berek különbözőségéből adódik, hogy a politikai, a szakmai és a vezetői alkalmasság hármas követelménye nem mindig azonos szinten van meg. Az egyik a politikai követel­ményeknek felel meg magasabb színvonalon, a másik szakmailag. A beosztás sajátosságainak megfe­lelően egyik vagy másik előtérbe kerülhet, de felmentést egyik köve­telmény alól sem lehet adni, az alapszinthez minden körülmények között ragaszkodni kell. A politi­kai alkalmasság jelentőségét hang­súlyozva a miniszter kiemelte, hogy a társadalmi, politikai, jelenségek­ben való eligazodáshoz, a kérdések megértéséhez és megválaszolásához, a társadalom által megszabott kö­vetelmények és igények szerinti munka megszervezéséhez elenged­hetetlen a megfelelő szintű politi­kai felkészültség és tisztánlátás. Tudott dolog, hogy senki sem született vezetőnek, és a követelmé­nyek elsajátítása nem megy máról holnapra. Ezért a követelménytá­masztásnak türelmi idővel, segít­ségnyújtással, a feltételek megte­remtésével kell párosulnia. Viszont nem engedhető meg, hogy a türel­mi idő lejárta után minden marad­jon a régiben. A szocialista építés folyamatában szervezetten és tudatosan kell az utánpótlásról gondoskodni. A káde­reket, az embereket csak tudatos munkával lehet nevelni — mondot­ta Benkei András elvtárs —, még­hozzá úgy, hogy folyamatosan fi­gyelemmel kísérjük munkájukat, fejlődésüket, előrehaladásukat, köz­életi szereplésüket, és emellett terv­szerűen gondoskodunk politikai és szakmai képzésükről. A miniszter elvtárs rámutatott arra, hogy a fegyveres testületek­nél, így a Belügyminisztériumban is az erkölcsi-fegyelmi állapot min­dig kulcskérdésként szerepel, amely­nek továbbfejlesztése éppen a meg­növekedett feladatokból adódóan magasabb követelményeket támaszt. Lehet, hogy a magas fokú fegye­lem megkövetelése során egy ideig nőni fog a felelősségre vonások száma, de az állomány hálás lesz érte, és a helyzet tovább fog javul­ni Minden parancsnok feladata, hogy következetesen, feszesen ter­vezze a munkát, a végrehajtást rendszeresen és időben ellenőrizze, a párt- és a társadalmi szer­vekkel együtt harcoljon azért, hogy a Belügyminisztérium és szerveinek dolgozói mentesek legyenek mind­azoktól a hibáktól, amely ellen harcolni kell. Kádár János elvtár­sat idézte a miniszter, aki az egyik országos parancsnoki értekezleten mondta: „Tartózkodnia kell a bel­ügyi beosztottnak minden olyan cselekmény elkövetésétől, amelynek megakadályozására esküt tett, ami­kor a bűnüldözést vállalta hivatá­sának!” A miniszter befejezésként még egyszer kiemelte, hogy a párt és a Minisztertanács határozatának meg­felelő káder- és személyzeti­ munka a parancsnokoknak és a pártszer­vezetek, valamint a tömegszerveze­tek további együttes, következetes, folyamatos és felelősségteljes tevé­kenységét igényli. Az együttes ne­velőmunka biztosítja az állomány erkölcsi, politikai­ egységének erősö­dését, ideológiai, szakmai felkészült­ségének gyarapodását, és azt, hogy az állomány minden tagja a maga beosztásában magasabb szinten fog­ja végezni munkáját, és eleget tesz a megnövekedett követelményeknek. Az országos parancsnoki értekez­let befejezéseként Benkei András belügyminiszter méltatta Havasi László vezérőrnagy, főcsoportfőnök­helyettesnek — aki a szolgálat felső korhatárának elérésével nyugállo­mányba vonult — a Belügyminisz­tériumban végzett több évtizedes, kimagasló politikai és szakmai mun­káját. A Belügyminisztériumban ' —eredményes munkája elis­­vegiv.». —■'—■../ír N­épköztár­­i-°ként a merest- rr'-nácsa a Szocialista saság Elnöki x».. kitün-Magyarországért Érdemve-^ tetésben részesítette, a belügymi­niszter pedig aranytőrt adományo­zott neki. T.­­ Földesi Jenő vezérőrnagy, miniszterhelyettes, beszámolóját tartja Nagy Tibor, az MSZMP KB párt- és tömeg­szervezetek osztályának helyettes vezetője is felszólalt Benkei András belügyminiszter záróbeszédet mond (Fotó: Csattos Pál és Fejér Gábor) Havasi László vezérőrnagy, főcsoportfőnök-helyettes, átveszi a belügyminisz­tertől a kitüntetést

Next