Magyar Sajtó, 1989 (30. évfolyam, 1-25. szám)

1989-04-10 / 7. szám

HÁZUNK TÁJÁN másféle „kiharcolásokra” tartalé­kolni, amelyekhez nem járult hozzá semmiféle Ellenőrző Bizottság. TÁRGYAL - „Dr. Cs. Z. panaszá­val valamennyi jogorvoslati fóru­mot megkeresett" - írja 6. számában a Népszabadság (és mond hasonlót naponta ötször a magyar rádió). Újságírói szakmai minimumnak sem volna éppen szigorú feltétel, hogy minden szakmabeli tanuljon meg a tárgyas és a tárgyatlan rago­zást. Az újságíró minden megoldást addig keresi, amíg a helyesre ráta­lálja. Ha nem, hát keresi másik mesterség. HOMO - A Kisalföld idei első számában olvasom: „...a mai em­ber (Homo sapiens sapiens?!) eddig negyvenezer évesnek feltételezett ko­ráról kiderült, hogy ennek valójában több mint kétszerese. Ez a francia tudósok eredménye...” Gondolom, helyes magyarsággal (latinsággal) arról van szó, hogy az ember (Homo sapiens) kora nem negyvenezer év, amint eddig feltéte­lezték, hanem nyolcvanezer év. (Nem a kora ennyi éves, hát, hanem önmaga.) De ami fontosabb: mennyiben fran­cia tudósok eredménye, ha így van? Francia, vagy akár hottentotta tu­dósok eredménye mindig csak vala­mely megállapítás, felismerés, új ösz­­szefüggések felfedezése lehet. A té­nyek maguk szenvtelenek. Az ember nem vagy negyvenezer éves, vagy nyolcvanezer. Jöhet még tudós, aki bebizonyítja, hogy kilencven. 1, 2, 3.­­ „Kedden délután egy teremtorna lesz az új nyíregyházi sportcsarnokban” (Kelet-Magyar­­ország, 1988. 307. szám). Csak egy! Ha már kettő lett volna, vagy éppen öt, akkor nem volna olyan bántó a mondat. Lévén szó ez utóbbi esetben számnévről, amely köztudottan igen­csak más, mint az itt tökéletesen hibásan alkalmazott határozatlan névelő. MAGÁNTANÁR - Jeles tudósról olvasom a Pest Megyei Hírlap 4. számában: „1943-ban egyetemi ma­gántanári képesítést szerzett”. Ilyen képesítést sehol, soha nem lehetett szerezni. Akiket ez időben magánta­nárrá kineveztek, azok jóval előbb, egyetemen vagy egyetemeken sze­reztek képesítést. Egy gyengébb ré­szük még ehhez protekciót is szer­zett - azt viszont vadászaton, nősü­léssel, teniszpályán és még számos más helyen. SZEXVÍKEND - A Mai Nap március 6-án Szexvíkend címmel ír tanulságos ismertetést. Finnor­szágban javasolják a címnek meg­felelő metódust, a stressz-állapo­­toknak szexuális levezetés révén történő csillapítására. Az erről szóló anyagnak mintegy a rezü­méjeként olvasom: „Az érzelmek, indulatok levezetését egy múzeum­ban vagy egy könyvtárban is el lehet kezdeni”. Hát, nem tudom, ki hogy van vele. Tippnek nem rossz. A szobrokat, könyveket azonban illő óvni az indulat-megnyilvánulásoktól. CSÁSZÁR-A szerző azon gondol­kodik, vajon ha a tragikus sorsú Habsburg Rudolf követhette volna apját a trónon, „kitört volna-e az első (meg a második) világháború az ő (mármint Rudolf-szerk.) császári fensége idején”­­ (Magyar Nemzet 27. szám). Hát, ezt nem lehet tudni. Csak azt, hogy Rudolf ebben az esetben nem „császári fönség” lett volna, hanem császár és király, mint a pápa. Tehát ,fölség" - ha már ragaszkodunk a szegedi dialektus­hoz. AKTIVITÁS - A szomorú ténye­ket is illő világosan, szabatosan kö­zölni. Nem így: „... amikor a súlyos kór végül lehetetlenné tette az aktív munka folytatását­­ a V. szerkesztő­sége szellemi otthonává vált, rend­szeresen közölte írásait, igényt tar­tott szerkesztői munkájára” (Nép­­szabadság, 1989. 3. szám). Hála az Úrnak, ha így volt. De vajon az írás, ha pedig régebben készült írások közléséről van szó, a szerkesztés mióta nem számít az aktív munka folytatásának? A személyi jövede­lemadó bevallásánál nem így tűnik! (­Ajka­) ŐK HOZZÁK­­ A Magyar Hírlap február 1-jei számának 5. oldalán olvasom a kérdést: Hozzák az 1987. évi közel kétszázmillió forintos nyereséget?” Hát bizonyára hozzák, s akkor nem sok gondja lehet a vállalatnak. Csak akkor főhet az ottani vezetők feje, ha a nyereséget nem hozzák, hanem viszik... KELLEMES ÉS HASZNOS­­ Az Esti Hírlap február 3-i számának 4. oldalán leltem a következő sorokat: „A történetünk is úgy kezdődött, hogy egy idős asszony Székesfehér­várról feljött meglátogatni a főváro­si kórházban betegeskedő férjét. A vizit után - összekötve a kellemest a hasznossal - elindult meglátogatni Budapesten élő ismerőseit.” Ha egy asszony számára kellemes élményt jelent, hogy a férje kórház­ban betegeskedik, akkor ez a férj tudta a kötelességét, amikor ágynak esett. TÁVOLI SZOMSZÉD - A Mai Nap február 13-i számában a 15. oldalon olvashattuk: „...30 honfi­társa kíséretében Moszkvába készül Reagan... A Thomson először 1972-ben szervezett turistautat a szomszédos országba...” Sokszor hallottunk már az amerikai átlagemberek tájékozatlanságáról, politikai ismereteik hiányosságairól. Nem is lepődtünk meg azon, hogy Thomsonék úgy gondolják, a Szov­jetunió a szomszédjukban van. Ta­lán nem voltak ott a földrajzórán, amikor a kontinensekről tartott órát a tanító néni. LÓSZERELEM? - Február 15-én 9 óra 15 perc, Danubius rádió. A riporternő keményen rákérdez: „Ön mikor lett szerelmes a lóba?” Az időpont a riport végéig homályban maradt, s még az sem derült ki, hogy a szerelem ez esetben viszonzásra talált-e ? (Garamvölgyi) 15

Next