Magyar Sajtó, 1995 (36. évfolyam, 1-20. szám)

1995-01-16 / 1. szám

n­­ . - Megtanulható-e az újságírás, ha az ember jár az erre a célra rájelölt iskolába ? Bencsik Gyula: A technikai részei mindenképpen, a szövegszerkesztés, a műfajismeret. Magam itthon nem csi­nálnám, a belső késztetés elhalna egy idő után. Nagyon erős személyiség kell ahhoz, hogy valaki autodidakta úton ko­moly eredményeket érjen el. Nyitrai Katalin: A televízióban hiába mentem végig egy ranglétrán, és bár na­gyon sok mindent megtanultam, úgy ér­zem, vannak olyan fogások, amelyeket az ember itt tanulhat meg. Az írott sajtó­hoz, véleményem szerint, kell egy ilyen iskola.­­ A beszélgetések során is elhangzott, hogy ismeretség. Mennyire fontosak a sze­mélyes kapcsolatok? Gócza Anita: Minden területen fon­tos, akár tetszik, akár nem. Bárhonnan ismersz is valakit egy adott területen, óriási fórod van. Ugyanúgy igaz ez cso­portokra is: óriási fórja van annak, aki például X helyen dolgozott, vagy a kör­nyezetben mozog. Én nem hiszek ab­ban, hogy ezt le lehet tornászni. Bencsik Gyula: Ez az újságíró-iskola arról is szól véleményem szerint, hogy az ember itt ismeretségeket köthet. A Na­rancsnál pont az volt a problémám, hogy volt egy rovat­ülés, a korábban már eb­ben a közegben mozgó újságírók jöttek a jobbnál jobb témákkal. „Én beszéltem x-szel, y-nal, z-vel”, mindenkit ismertek, én meg hozzájuk képest hátrányban vol­tam. Ettől az iskolától azt is várom, hogy a kapcsolatrendszerem bővül.­­ Nem beszéltünk még részletesen a tandíjról. Bencsik Gyula: Nem biztos, hogy dip­lomát kapok itt, mert nem biztos, hogy ki tudom fizetni a tandíjat. Kovács Péter: Szerintem nem drága az iskola. Érdemes lenne megnézni, hogy akik ide járnak, honnan jönnek, milyen anyagi háttérrel. Nyitrai Katalin: Ha közben keresek, és a társam is, aki szintén segít, ha nem is könnyen, de ki tudom fizetni. De ez a 80 ezer forint nekünk nagyon sok. Gócza Anita: Ha az ember nem száz százalékig biztos a dolgában, akkor is ér­demes valamennyi pénzt kockáztatni ér­te. A mai világban már természetes, hogy mindenért pénzt kérnek, ezt az ember vagy megszokja, vagy megszökik. Szabó Miklós: Én ezt úgy oldottam meg, hogy más keretek terhére... ki van fizetve.­­ Mi a véleményetek az iskoláról álta­lában? Azt kaptátok, amit vártatok? Id. Petró Lajos: Tetszik az iskola. Itt rendszeresen, összeszedetten kapom mindazt, amit a szerkesztőségben alkal­manként próbáltam ellesni a többiektől. A vendégelőadók kiválasztása szerin­tem nagyon egyoldalú. Eddig például sportújságírót nem hívtak. Ha lehetne, én sportújságírásra szakosodnék. Túl sok a belpol, szerintem. Nincsen annyi belpolitikai újságíróra szükség, mint amennyire itt ez központi kérdés. Klasszikus dolgokat tanulunk, de azt is jó lenne elsajátítani, hogy hogyan kell egy Blikk típusú lapba írni. Itt nem szá­molnak a bulvársajtóval. Pedig van és lesz is. Kovács Péter: Többet vártam az isko­lától... én nem akarok bemenni egy szer­kesztőségbe és azt írni, amit ők akarnak. Én azért járnék ide, hogy megtudjam, mire vagyok alkalmas, de ez eddig még nem derült ki. Nagyon sok függ attól, hova raknak be gyakornoknak. Az lenne a jó, ha én választhatnék. (Hát így állunk. Határozatlanul, időnként naivan, titkon mindenki a lehe­tőségre­ vár és vágyik. Vajon megkapja avagy kiküzdi magának?) Boronyák Rita Az élvonal MAGYAR SAJTÓ ■ 1995. JANUÁR 16.

Next