Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)
I.Értekezések - Nagyboldogasszony temploma Budán
BUDAVÁRI PLÉBÁNIATEMPLOM TÖRTÉNETE. 519 Európába, útját Belgrádnál Magyarországon át veendő. Nándorfehérvár tehát a legnagyobb veszedelemben forgott, alig volt remény annak megtartásához. Hőseink, egy Hunyady János és egy Kapisztrán sz. János, igen jól tudván, hogy „ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz ki azt őrzi, minden bizalmukat az Urban helyezték. Kapisztrán 1455-ben Budára jött, megragadó szónoklattal hivta fel Mária templomában Buda polgárait részvételre a keresztes hadjáratban, és buzdította a győzelemre, imázásra. Fáradalmai eredményét 1456. év márczius 24-én Budán kelt levelében következő szavakkal jelenti III. Kalixt pápának : »Praecepisti Pater sanctissime, ne sine Tuo benigno speciali mandato ab Hungáriae Regno et ab infidelium circumvicinis partibus me absentarem Dantur mihi interea R. D. Legati litterae, vocantes ad praesentiam suam Budae , parco a remotis per frigora, nives, glacies et ventos festinans Budamque ante Suae R. D. adversum appuli. Praestolor expectatum et demum una cum Serenissimo Rege sexto Februarii reverenter suspexi. Acceperant quam plures et Praelati et Barones Signum vivifice Crucis, de inferioribus multitudo et indies plures signamus.« * 1456-ban Nándorfehérvár a török ostrom alól felmentetett és a két hős vezérlete alatt a keresztény fegyverek ismét nagy diadalt arattak. Ennek emlékeül III. Kalixt pápa az urszmneváltozásának egyházi ünnepét rendelte el és meghagyta, hogy déltájban haranggal imára feladassék az egész keresztény világ minden templomában, és a hivők három Miatyánkot és üdvözletet mondjanak azokért, kik a törökök ellen viaskodnak.3) Itt Budán Nagyboldogaszszony templomában is a város többi templomával együtt e czélból a harang délutáni egy órakor kondult meg. Mely szokás mindaddig megmaradt, mig Buda török kézre nem jutott. 3) ') Podhradczky Jósef- Historia diplomatica nobis Budensis et Реstiensis. Kézirat a nemzeti muzeumban, II. vol. 541.1. 2) Antonius Sandini. Vitae Pontificum Romanorum Tyrnaviae 1756. 616.1. 3) Schier i. h. 98.