Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)
I. Értekezések. - Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt
I . Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt. Kérdjük : honnét ered, és miként magyarázható meg egyházi jogforrásainknak e hiányossága és canonistáinknak szófukarsága ? Avagy talán oly kicsiny pont az egyházi törvényhozók szemében a káplán, hogy őt eddigelé észre sem vették, figyelemre sem méltatták? Talán az egyház a kérdéses viszony megállapítását és szabályozását teljesen a plébánosok belátására és önkényére bízta ? Hisz az egyház törvényei egyébként a kisebb jelentőségű személyekre és ügyekre is kiterjednek, az egyéni önkény avagy szeszély kicsapongásai elé lépten-nyomon gátat emelnek ! — Tehát egyedül a káplánok lennének az egyháznak mostoha gyermekei, — s csupán a káplánokkal szemben tanusitna az egyház aluszékonyságot? — Oh nem ! — Az egyház övéi iránt mindenkor és mindenütt s e szerint a törvényhozás terén is édes anyai indulattal viseltetik. — A káplánok sem vádolhatják figyelmetlenségről avagy aluszékonyságról az egyházat és az egyházi törvényhozást, — mert az egyháztörténelem nyomán könnyű dolog megérteniök : miért hallgatnak egyházjogforrásaink a plébános és a káplán közti viszonyról Sőt a lelkipásztorkodás történeti kifejlődésének kellő megfigyelése, a káplánt ép úgy, mint bárki mást, azon vallomásra bizondja, hogy a kérdéses viszony szabályozása nem is képezheti az egyetemes egyházjog tárgyát. Az egyháznak egyik ismertető jegye az unitas, az egység. Ezen ismertető jegy mind a három egyházi hatalom, — tehát nem csupán a tanítás és papi tiszt — hanem a kormányzói hivatal kezelésénél is élénk kifejezést nyert. Valamint hogy az összes egyháznak sz. Péter apostol ideje óta egyetlen látható feje és főkormányzója volt, akként az egyes egyházi kerületek élén is kezdettől fogva egyetlen püspök állott. Sőt a három első században az egyházi kerületek vagyis megyék egyetlen templommal birván, egyetlen hitközséget is képeztek, s az összes egyház-