Magyar Szemle, 2017 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1-2. szám - ESSZÉ - Gróh Gáspár: Arany 220
ARANY 220 Gróh Gáspár Jókai Mórról az egyik rokona gyermekkori emlékeként említi, hogy sokáig úgy gondolta: „Kai"-nak hívták, és az előtte álló „jó"-t egyfajta állandó jelzőként minősítette. Ő volt a „jó Kai" bácsi... Gyerekszáj, azaz gyerekfül, mégis jellemző: Jókairól rosszat nemigen hallhatott senki. És akkor mit gondoljunk Arany Jánosról, akinek most, születése 220. évfordulóján emlékére kezdődik? Vajon már maga a neve is nem jelzője-e egyben, azzal, hogy az arany szó önmagában is jelképes értelmű: az érték, a minőség, a hétköznapokon túli ragyogás képzete társul hozzá? Azt hiszem, hogy igen, és bármilyen méltatlan, de talán leírható (Petőfi is megtette), hogy Arany - arany. Olyan természetesen, hogy észre sem vesszük, ahogy soká az is magától értetődött, hogy költészetünk nemzetépítő és megtartó erő, és hogy ennek egyik pillére (aranyfedezete) Arany életműve. Az emigrációba kényszerült Cs. Szabó László számára Arany költészete olykor magát a hazát, az otthont jelentette, akinek költői-nyelvi gazdagságában megmártózva kapta vissza a magyarságba vetett hitét, és ezért mondta Arany kötetéről, hogy az a magyarok Tórája lehet, ami összefogja a diaszpóralétbe zuhant nemzetet. De megélhetjük Aranynak ezt a fényét itthon is, hiszen a Toldi, a Családi kör, A walesi bárdok sorai még azok számára is ismerősek, akik - mondjuk így - éppenséggel nem jegyezték el magukat a magyar költészettel, esetenként szövegértési gondokkal küszködnek, és bizonyára elfogadhatatlan eredményeket mutatnak a PISA teszten... Ezek a versek ott élnek az iskolaviselt magyarokban. Arany sorai eljutnak mindenhova, „lefelé" és „fölfelé". „Élvezi nem, kor vegyesen: / Az együgyű is érti részben / De a tanult sem teljesen." - írta maga Arany A jó öreg úrról című versében. Azt hiszem, az ő költészetét sem lehetne pontosabban jellemezni. De e sorok előtt az áll, hogy „Egy oly remek könyv mássa volt, / Minőt évezredben alig / Nagy bölcs teremt, vagy égi költő". Arany mindkettő. Egy személyben nagy bölcs és égi költő. Megszólít mindannyiunkat, sokféleképpen, de mindig a maga hangján. És mindenkit megajándékoz valamivel. ARANY 220