Magyar Szemle 24. kötet (1935. 5-8. sz.)

Lukács Károly: Kultúrafejlesztés a Balatonon

72 MAGYAR SZEMLE 193­5 rövidebb időre, néhány hétre vagy napra jönnek ugyan, de jórészük egy nyáron többször is lerándul s itt a fürdőn kívül ugyanazokat a mondén szórakozásokat keresi, amelyeket Budapest, Bécs vagy Karlsbad, a Lidó, Montreux vagy Swinemünde nyújt. Ezek azok az idegenek, akik a legtöbb pénzt hozzák a Balatonra és akiket csak úgy tudunk idevonzani és a tervezettnél hosszabb időre is itt tartani, ha a nyugateurópai kényelemnek és életörömöknek azokat a formáit és a nagyvilági szórakozásoknak olyan változatos lehetőségeit kínáljuk nekik, amilyeneket egy korszerűen kifinomodott fürdőhelytől joggal elvárhatnak. Ennek legelső feltétele olyan fényűzően berendezett s férőhelyekkel bőségesen ellátott nagyszállók létesítése, amilyeneket egyelőre a szükségeltnél kisebb arányokban ezidőszerint egyedül Siófok tud felmutatni. Itt van a legnagyobb kiterjedésű, gondozott fövenyfürdő, hozzá játékkaszinó, zene- és táncterem, bár, jazz stb. A három siófoki telepi szálló meg is telik tökéletesen a főidény hat hete alatt, sőt mégegyszer annyi férőhely is tökéletesen ki volna használható, ha az építkezéshez megfelelő olcsó tőke állna rendelke­zésre. Bármilyen megértő támogatást tapasztalunk is a kormány részéről a balatoni kultúrfeladatok iránt, azt egyhamar mégsem remélhetjük, hogy a Balaton egész partvonalán adva legyenek azok az egészségügyi és egyéb művelődési feltételek, ú. m. vízvezeték, csatornázás, villany­világítás, partrendezés, megfelelő nagy vasútállomás és hajókikötő, korszerű fogadóintézmények, kiépített fövenyfürdő, árnyas parkok, sétányok, gyógyterem stb., amelyek minden balatoni fürdőhelyet alkalmassá tennének ilyen nagyigényű külföldi és hazai vendégsereg kielégítő ellátására. Épp ezért arra kellene mindenek előtt törekedni, de további késedelem nélkül, hogy abban az öt vagy hat balatoni nagyközségben, ahol a fenti előfeltételek vagy azok legfontosabbjai máris adva vannak, elegendő befogadóképességű, valóban minden igényt kielégítő nagyszállók épülhessenek. E tekintetben legelső­sorban Siófok jöhet számba, már csak a fővároshoz való közelségénél fogva is, utána a gyógyfürdője által kiemelkedő Balatonfüred és Keszthely, azután Balatonföldvár, Lelle és Boglár. A sorrend kérdésében bármily harcias vitát és vetélkedést éleszt is a helyi és megyei lokálpatriotizmus, a balatoni közérdek szem­pontjából mégis csak az a legfontosabb, hogy először ez az öt vagy hat fürdőhely legyen valódi nyugateurópai színvonalra emelve, hogy legalább ezek váljanak alkalmassá arra, hogy a nyolc-kilenc nyári hét folyamán a tavalyinál lényegesen több nagyigényű és költeni tudó szállóvendéget kifogástalanul elláthassanak. Ami az ehhez szükséges tőkék előteremtését illeti, amint már négy év előtt rámutattunk e hasábokon, elsősorban az állami intéz­mények által a magángazdaságból felszívott tőkék vannak arra hivatva, hogy ezt a termelő és alkotó munkát lehetővé tegyék, vagyis immobi­lizált értékekből munkát és újabb tőkét teremtő jövedelemforrássá alakuljanak. Az a 150.000 pengő, amelyet a belügyi kormány a magán­érdekeltségek beruházásainak kamatbiztosítéka céljaira a folyó évtől kezdve rendelkezésre bocsátott, természetesen nem nyújthat

Next