Magyar Szó, 1900. július (1. évfolyam, 131-156. szám)

1900-07-01 / 131. szám

Julius 1. MAGYAR SZÓ 131 szám 3 Hegedűs Sándor a kis emberekért. Újabb „tapintatos“ rendelet. Zálogházak sztrájkja. Kassa, jun. 29. A kereskedelemügyi miniszter úr dicsőségé­nek szorgalmas hirdetői ugyancsak telelármáz­ták az országot a „nagy férfiú“ iszonyú érde­meivel. És a pakson miniszter nevezetes uta­zásai közben egy alkalommal sem mulasztotta el, hogy egy alkalmas bankett után pezsgős pohárral kezében ki ne nyilatkoztassa azokat a világraszóló eszméket, melyekkel a magyar ipart és kereskedelmet e lángeszű ember re­formálni akarja. És hallottunk néhány gyö­nyörű frázist a kisiparosok, a kiskereskedők érdekében is, a minthogy szálló­igévé lett a „kis egzisztenciák“ támogatása. A könnyen lelkesülők a sok szép beszéd hallatára eksz­tázisba estek és félő tisztelettel tekintettek fel a „nagy férfiú “-ra, a­kiben Baross dicső utódját vélték feltalálni. Azok, a­kik meg­tanultak nem hinni a hangzatos szavaknak, olyképen gondolkoztak, hogy a szónoklás há­­ládatos mesterség, de sok beszédnek sok az alja és módfelett nagy kíváncsisággal néztek azon időpont elé, mikor a miniszter úr végre már a tettek mezejére lép. Mentegetés gya­nánt felhozták aztán, hogy majd fog ő csele­kedni is, csak előbb hadd beszélje ki magát, teljék benne öröme és próbáljon versenyezni dicső principálisával, Széll Kálmán úrral, a­ki az üres szónoklás terén nem mindennapi rekordot ért el. Nos hát, Hegedűs Sándor még mindig kör­utazik és még mindig beszél — de néha­­néha tesz is valamit. Ám a tettei után ítélve sokkal kívánatosabbnak látnák, ha megma­radna a beszédnél, mert ezzel legalább csak a jóizlésnek árt, a tettei azonban igen vesze­delmes károkat okoztak már a magyar keres­kedelemnek. A Hegedűs Sándor politikája ugyanis kö­rülbelül arra épül fel, hogy a magyar keres­kedelem jelenleg csupa csaló, svindler kezé­ben van, akik ellen tűzzel, vízzel védekezni kell.­Irtóháborút kezd tehát az iszonyúan bű­nös kereskedő osztály ellen, melynek minden tagjában legalább is egy hatszoros rablógyil­kost vél, sejt. A kereskedők a pénzüket nem becsületes munkával­­ szerzik — mint a la­tifundiumok tulajdonosai, — hanem csalnak és lopnak, ahol csak szerit tehetik. Tehát vé­dekezni kell a társadalom e gonosz alakjai ellen. Óvjuk meg tőlük a tudatlan közönsé­get, amennyire csak lehet. Kössük meg a ke­züket, hogy kárt ne okozzanak a társadalom­ban. így sem lehet tőlük ugyan semmi jót­­ várni, mert van eszük — hisz nagyrészt zsi­dók az ebadták — és kijátszók a szigorú rendeleteket, de legalább a lelkiismeretem nyugodt: én megtettem a magam kötelessé­gét, én megtiltottam amit megtilthattam és szabadon állok Isten és a Széll Kálmán itélő­­széke előtt. Csakis ilyen gondolkozásmód mellett ért­hető meg az az abszurditás, hogy míg Da­rányi eddig csupa kedvezményben részesí­tette a nagybirtokost, addig Hegedűs üldözi a kereskedelmet, a­helyett, hogy feloldaná azt a béklyó alól, a­mikor az úgyis oly szűk térre szorítkozott és sok oldalról meg van kötözve. A­helyett, hogy igyekezne eloszlatni azt a bamba előítéletet, a­mivel a magyar ipar­i kereskedelemmel szemben a magyarok viseltetnek, a­helyett, hogy szabad tért en­gedne az erők érvényesülésének, — egyre­­másra csupa rendőri rendeleteket bocsát ki, igazán bizalmatlanságot keltve a közönség­ben a magyar ipar s kereskedelem iránt és hátrányosan gátolva annak működését. Teringettét, tisztelt Miniszter úr. Ön túlsá­gosan bizalmatlan azon osztál­lyal szemben, melynek ügyeit szerencsés kezelhetni. Ön nem a szeretet, a bizalom, a fellendítés alap­ján áll, hanem a szigorúság, a gyanakvás, mondjuk ki nyíltan: a rosszakarat jellemzi eddigi kisded cselekedeteit, így pedig ered­ményeket elérni nem­ lehet. Annak az illusztrálására, hogy a valóság­nak mennyire megfelelnek ezen állítások, egy példát fogunk megismertetni a közönséggel. Nem nagy­­ dolog az igaz, épen csak a „kis emberek" érdekeit érinti, de kétségkívül jel­lemző : Hegedűs Sándor, aki romlátásokban szenved, fölfedezte, hogy az ártatlan közönséget nemcsak a kereskedők zsarolják ki teljesen, hanem a zálogházak is veszedelmesen hozzájárulnak az általános elszegényedéshez. Tehát meg kell rendszabályozni az áldatlan zálogházakat. A nagy bajon segítendő, menten ki is bocsátott két hosszú rendeletet és megküldte azt az iparhat­ó­ságoknak azon szigorú meghagyással, hogy: „jelen rendeletemet úgy a területükön lé­tező összes kézi zálogüzletek tulajdonosaival, mint lehető széles körben a nagy közön­séggel is ismertessék meg." Hadd ébredjen tudtára a szegény publikum, hogy milyen gazemberek azok a zálogháztulaj­donosok és hadd veszítse el a bizalmat abban is, akihez évek hosszú során át fordult, ha szo­rultságában segítséget keresett. A rendeletek kibocsátását a közönség köréből érkezett panaszok indokolják. Ebből a szórvá­nyos panaszokból azt véli a miniszter úr meg­állapítani, hogy a zálogházak tulajdonosai körmön­font csalók, a­kikre ugyancsak vigyázni kell. Néhány eset előfordult — és melyik ágban nem fordul elő néhány eset és melyik foglalkozási­­ körben nem akad csaló ember? — tehát a mi­niszter ur drákói szigorral és magasabb szociál­politikai szempontból a következő követelmé­nyekkel lép elő: „Az 1881. XIV. t.-cikk 1. §-a­­ szerint a kézi zálogüzlet nyitására magánosoknak az en­gedélyt az elsőfokú iparhatóság adja meg azon megbízhatóság mérlegelése mellett, mely ezen üzlet viteléhez a közérdek szempontjából meg­­kívántatik. A hivatkozott törvény célzatához képest nem tartom elégségesnek, ha az ipar­hatóság a megbízhatóság feltételének megálla­pításánál csak a folyamodó fél személyi meg­bízhatóságát keresi, hanem elengedhetlenül kutatni kell azt is. Vajon a kézi zálog üzlet humanisztikus és szociál­politikai hivatását nem csorbíthatják egy­éb mérlegelendő kö­rülmények, nevezetesen nem adnak-e ezen körülmények alkalmat a zálograszorulók kö­nnyelműségére, nem nyújtanak-e további alkal­mat a közönség megtévesztésére, végre vajjon ezen körülmények nem olyanok-e, melyek a zálogüzletre előírt iparhatósági ellenőrzést is meghiúsíthatják ?“ Ezen szigorú bevezetés után rátér a rendelet sok olyan dologra, ami igazán nem hátrányos a közönségre, de érzékenyen káros a zálogüzletek tulajdonosaira nézve. Például nyelvészeti érteke­zésekbe bocsátkozik a felett, hogy a zálogtárgy kikiáltási áron alul nem „eladható“, hanem ha­tározottan „eladandó“, amiből pedig a zálogüz­­lettulajdon­os világos kára­ következik. Ennek értelmében a rendelet megtiltja azon értéktárgyaknak visszatartását, melyekre a kiki­— Csakugyan. És ... ? — És a mi a fő, igy közel van hozzám. Holott, ha oda költözném, a­hova az ur mondja, ötször olyan messze lenne tőlem, s én­ uram, nem bírnám megtenni azt a nagy utat a tizenkettedik lécig, mert, tetszik tudni, fájósak a lábaim. Gondolkozva pillantottam rá. •— Tehát szerelmes vagy Zizibe ? Alfonz nem felelt, csupán egyik lábával intett, hogy: — Igen. — És . . . és, ha szabad kérdezni, si­kerrel ?­­De hogy mondhatsz már ilyent ? ! — szólt közbe korholó hangon Buba, fölpillantván a könyvből, melyet olvasott.) Alfonz azonban nem botránkozott meg a kérdésen. Boldogan intett a bajuszával. — Igen, uram, sikerrel!... Aztán élőszóval hozzá­tette : — Hisz’ éppen e miatt kell most éheznem, uram!... Mert tudnia kell, hogy ez a gaz Flórián is szemet vetett Zizire, a­ki azon­ban engem tüntetett ki. Igaz, hogy Flórián akkor még úgyszólván semmi sem volt­­ ott volt a hálója a kerítésnél, a­hova az ördög sem repül, nem hogy kövér legyek repülné­nek. Akkoriban még ő is vígan koplalt. Mikor Zizi nekem ígért hűséget, Flórián, azt hi­szem, legjobban szerette volna, ha megölhe­tett volna, de nem mert megtámadni, mert jól tudta a gazpók, hogy én vagyok az erő­sebb, s életével lakóm­ a vakmerőségéért, ha ellenem törne! Más boszut forralt te­j hát, s az agyafúrt fejével csakugyan ki is eszelte, hogy hol támadhat meg a leg­érzékenyebben : ott hagyta régi, rossz he­lyét a kerítésnél, és idehurcolkodott a lu­gasba, éppen az utamba, és sorra ragadja el az orrom elől a legkövérebb legyeket, a­kik erre röpülnek, s a­kiknek (vagyis az elődeik­nek) én szívtam ki azelőtt a vérét, nem ő. Ma pedig ő szívja ki, én pedig nézhetem, és kénytelen vagyok holmi rongy szúnyog nép­séggel beérni! Ha ugyan­az is repülne erre ! De nem röpül, mert, uram, önök sohasem gyújtanak itt este gyertyát, a­mely idecsalná őket! — Na jól van, barátom, mától fogva külön kiteszünk ide a számodra egy égő gyertyát, hogy legyen elég szúnyogod. Alfonz hálásan tekintett rám. _ — Köszönöm, uram, ön igen jó irántam ! így talán vége szakad majd a koplalásom­nak s a gaz Flórián boszuja dugába dől. És akkor ismét a régi boldogságság lesz köz­tem és Zizi között! — Hogyan? — kérdeztem. — Hát most nem vagytok jól együtt ? Lankadtan felelt. — Nem egészen. Tudja, uram, ha az em­­­­ber nem keres, akkor az asszony mindjárt azt hiszi, hogy az ő nyakán akarok élni. Pe­dig szavamra mondom, uram, hogy akár­mennyire koplaltam is, még egy légynek sem szívtam a vérét a Zizi hálójában. Pedig már kínált is. Igaz ugyan, — tette hozzá lassan, — hogy csak immel-ámmal. De azt sem fogadtam el tőle, uram! Én férfi vagyok, uram! Helyeslőleg bólintottam és mivel a sza­kácsnő kikiáltott, hogy: — Tessenek ebédelni! — elbúcsúztam Alfonztól, a­kinek még egyszer megígértem, • hogy este gyertyát gyújtok a lugasban a szú­nyog számára . .. • * . . . Este magam vittem ki az égő kerti gyertyát a lugasba. Letettem az asztalra és felszóltam a pókhoz: — Alfonz, itt a gyertya! Nem felelt. Mogorván gubbaszkodott fönt a hálójában. — Alfonz, mi bajod? — szóltam fel újra.­­ A pók még habozott egy percig, aztán las­san, fáradtan leereszkedett. — Óh, uram, — mondta sötéten — bor­zasztó dolog történt. — Micsoda ? — Zizi . . . (itt egy pillanatra mintha meg­­­­csuklott volna a hangja) Zizi elhagyott, uram.­ Délután, mikor átmentem hozzá, hogy meg­látogassam, képzelje uram, ott találtam a há­lójában a gaz Flóriánt. — Hát elhagyott, mert neked most nincs kereseted, annak pedig kövér legyei van­nak ? ! Alfonz szomorúan intett a lábával: — Igen, elhagyott .. . Reszkető hangon mondta ! — Neki rohantam a nyomorultaknak, hogy megfojtsam, vagy széttépjem őket. De el va­gyok gyöngülve, uram, és­­ kidobtak a há­lóból, s most itt állok uram, mint­­ a­hogy j

Next