Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)
1901-05-12 / 112. szám
4 112. szám. MAGYAR SZÓ Május 12. Most tehát csak az a kérdés, hogy a magyar miniszterelnöknek, a szabadelvű párt fejének melyik válasza kellemetlenebb : az-e, amelyikkel elfogadja a klerikális diákok védnökségét, vagy amelyikkel elutasítja? Majd meglátjuk ! Vacsora tósztek nélkül. Akármit mondjanak is, annyit el kell ismernünk, hogy a néppárt mégis tanult egyetmást az uj-testamentum tanaiból. Azt például egyenesen az uj-testamentum hatásának tudhatjuk be, hogy a megtért bárányokat olyannyira kedveli. Kiváló előszeretettel fogadja tehát keblére a protestánsokat és ha dogmatikus akadályai nem volnának, talán bíbornokoknak is megtenné őket merő szeretetből. Kaas Ivor, Bartha Miklós így lettek protestáns létükre a néppárt közkedvelt hősei és most egy kis ravasz csellel Szemere Miklóst, ezt az erős magyar érzésű főurat próbálta a néppárti akolba beterelni. A jezsuita harcmodorban nagy szerepet játszanak az emberi gyengeségek és Szemere Miklóst is a hiúságával akarták megfogni. Később meglátjuk, hogy milyen eredménnyel. Az egyetemi ifjak keresztyén nagybizottsága húszezer példányban lenyomatta Szemere Miklósnak „Fiatal véreim“ címü hires röpiratát, mintha Szemere Miklós kizárólag az ő használatukra irta volna egészséges nevelési elveinek ez örökké becses recipéjét. Szemere Miklós elsősorban is úriember, így hát udvariassággal felelt a figyelemre és meghívta a keresztyén egyetemi ifjakat egy vacsorára. A néppárti lapok úgy írták, hogy bankettre, de az ifjak csakhamar megtanulhatták, hogy mi a külömbség a kettő között. A vacsora ugyanis pompás volt, a pezsgő hamisítatlan, a cigány jókedvű, de tósztok nem voltak. Szemere mint házigazda néhány üdvözlő szót intézett vendégeihez és a többek között ezt mondta: r — Nem esem kétségbe, hogy az ifjúság túlzásba esik, a jó bor kiforrja magát. Ez udvarias kritikája volt az ő működésüknek, de arra már nem volt kiváncsi, hogy az ifjak az ő személyével kapcsolatban fejtegessék reakciós elveiket. A pezsgőt bontogatták a pincérek, a cigányok szebbnél-szebb nótákat húztak és ki volt adva a jelszó: — Fiaim, csak énekeljetek, de — ne tósztázzatok ! A sárospataki diákok. A következő nyilatkozat közlésére kértek föl bennünket: Nagyságos Szerkesztő Ur Tisztelettel kérjük, hogy alanti nyilatkozatnak b. lapjában helyet adni sziveskedjék. Ennek közreadásával megakadályozni óhajtanák az ez idei országos és a jövő évi nemzetközi diákkongresszus elmaradását s főleg az utóbbira való tekintettel tartanók szükségesnek a magyar ifjúság egységét és azt, hogy békés harmóniában munkálhassa a nagy nemzeti feladatokat s vállvetve küzdjön a nemzetiségek áskálódása ellen. Hangsúlyozzuk még azt is, hogy nyilatkozatunk nem keres ellentétet a debreceniekkel, kiknek intencióit ismerjük és tiszteletben tartjuk, mert meg vagyunk győződve, hogy a debreceniek célja nem volt és nem is lehetett az ez idei kongresszus végleges szétrobbantása. Mi a sárospataki ev. ref. jogakadémia polgársága által a Selmecbányai diákkongresszusra delegált képviselők a f. év március 27-én kelt megbízatásunkra támaszkodva kijelentjük, hogy a kongresszuson részt veszünk. Szükségesnek tartjuk ezt kijelenteni szemben a testvér debreceni főiskola ifjúságának ismeretes állásfoglalásával, tiszteletben tartva annak intenzióit, miután a békés kibontakozás egyedüli módját a kongresszusban látjuk. A személyes érintkezés által akarunk tiszta látást és határozott meggyőződést szerezni azon vádak felől, melyek a budapesti egyetemi ifjúság ellen a sajtóban napról-napra felhangzanak. És ezeknek a vádaknak esetleges bebizonyulása esetén küzdeni akarunk az ellen az antiliberális irány ellen teljes erőnkből s ha ez a küzdelem meddőnek mutatkoznék, úgy készek leszünk a kongresszus odahagyására is. De nem óhajtunk .A merev elzárkózás és visszautasítás álláspontjára helyezkedni már csak azért sem, hogy így a kongresszus elmaradásának vagy az ellentétek még élesebb kiélezésének ódiumát magunkra vegyük. Nem akarjuk ezt végül azért sem, mivel ez a gyűlés van hivatva határozni a jövő évi pesti nemzetközi diákkongresszus ügye felől is, mely kongresszuson pedig a magyar ifjúság — épen Széll Kálmán miniszterelnök úr szavai szerint — kicsiben reprezentálja az egész magyar nemzetet és ahol vissza kell hogy verje a nemzetiségek részéről jövő esetleges támadásokat is. Sárospatak, 1901. május 10. Kiváló tisztelettel Vitányi Miklós, Torna István és Tóth Dezső. A sárospataki diákok határozata becsületes, férfias és naiv. Becsületes, mert meggyőzni akar, férfias, mert szembeszáll az ellenféllel és naiv, mert hinni tud az eszmék győzelmében, amikor ilyen ellenféllel áll szemközt. A keresztyén egyetemi ifjúságot a Tomcsányi Pál jezsuitái vezetik és a sárospataki diákok nagyon kevéssé ismerik a jezsuitákat, ha azt hiszik, hogy azok ellen becsületességgel, férfiassággal lehet harcolni. Inkább lehet akkor lóháton vakondokokat vadászni! Különben csak jelenjenek meg azon a kongresszuson. Kárt úgy sem tesz magyar lelkükön az és legalább az a hasznuk meg lesz, hogy személyesen fognak okulni naiv hiszékenységükön. Felderített országos szédelgés. Hogyan teremtenek magyar ipart ? Budapest, május 11. Megindult a hivatalos védekezés minden vonalon a „Turul“ cipőgyár ügyében, egyelőre csak a különböző nyilatkozatok áradata képében. Letagadnak mindent. Tagadják, hogy a „Turul“ cipőgyár részvénytársasággal szemben a legkisebb hanyagsággal, mulasztással vádolhatók lennének az eljárt hivatali közegek, tagadják, hogy magyar gyártmányú cipők helyett mödlingi „Turul“ cipőket árusítottak volna, tagadják, hogy a temesvári gyár egyáltalán kapott volna kormány szubvenciót. Egy szóval mindent letagadnak. A valóság pedig, ezzel az általános letagadással szemben az, hogy mindaz, amiket a temesvári „Turul“ cipőgyár visszaéléseiről megírtunk, az utolsó szóig igaz. Igaz, hogy nagy hanyagsággal és gondatlansággal elnézték az osztrák gyáros üzelmeit, igaz, hogy Mödlingben készített cipőket, mint magyar gyártmányokat ezrével árusítottak az országban, igaz, hogy az a gyár a magyar kormánytól mindezekért szubvencióban részesült. A szegedi kamara nyilatkozata. A mi felfogásunk helyességét bizonyítja a szegedi ipar és kereskedelmi kamara állásfoglalása is. Szegeden ismerik legjobban a „Turul” cipőgyár részvénytársaság ügyét, mert hiszen az a „híres” gyár elsősorban Szegedet akarta boldogítani. A szegedi kamara állásfoglalásáról tudósításunk ez: A szegedi kereskedelmi és iparkamara tegnapi teljes üléséről a következő hivatalos jelentést adta ki: Nagy feltünést okozott a temesvári „Turul cipőgyár részvénytársaság” Szegedre, az itt megnyitandó fióktelepbe irányított hét láda mödlingi cipőküldeménye a kereskedelemügyi minisztériumban is. Már a délelőtti órákban sürgöny érkezett a minisztériumból a kereskedelmi és iparkamarához, hogy miután egy budapesti lap a temesvári cipőgyár nagy visszaélését közli, mely Szegeden történt volna, a kamara azonnal tegyen távirati jelentést a tényállásról. A kamara azonban távirati jelentést küldött, mely szerint a „Turul cipőgyár részvénytársaság Temesvár“, a szegedi lapokban hirdette,hogy május 15-én fióktelepet nyit, amire Czövek Gyula iparigazolvány kiadását is kérte. Tegnapelőtt hét láda, 1887 kilogramm súlyú cipőküldemény érkezett Mödlingből Alfred Frankl cipőgyárostól. „Czövek Gyula, Verkaufstselle der Turul Temesvárer Schuhfabrik Actien-Gesellschaft“ címre és az ipartestület bőripari szövetkezet panasza folytán az iparhatóság konstatálta a ládának ily cím alatt Mödlingből való érkezését és azt, hogy a cipők talpaiba Turul védjegy van préselve. Lábdy Antal beltag a kamara mai ülésén szóvá tette az ügyet interpelláció alakjában. Kérdezi az elnököt, van-e tudomása a Turul temesvári gyár visszaéléséről és mily módon kívánja meggátolni az amúgy is nehéz viszonyok közt élő kisiparosok ilyetén megrontását ? A maga részéről azt hiszi, a kamarának fölterjesztést kellene tennie a kereskedelmi miniszterhez, kérve a súlyosan visszaélő gyártól az állami támogatás megvonását. Szarvady Lajos kamarai elnök válaszában közölte az eddigi tényállást, melyről a minisztériumnak is távirati jelentés tétetett. Bizonyos arról, hogy amint a kereskedelemügyi minisztérium sürgöny megkeresése is teljesen igazolja, a kereskedelemügyi miniszter kétségtelenül üldözni fogja a visszaélést, megvédelmezi a közönséget a magyar cég alatt való külföldi készítmények becsempészése ellen és amennyiben az államilag támogatott Turul cipőgyár részéről szerződésszegés forog fönn, annak megtorlására nézve megteszi a legszigorúbb intézkedéseket. Ily értelemben egyébiránt a kamara kérést is intéz a miniszterhez. Lábdy Antal és a teljes ülés egyhangúlag tudomásul veszi az elnök válaszát. A gyáros nyilatkozata. Megszólalt a leginkább érdekelt fél, a „Turul” gyár tulajdonaépeni intéző lelke, a mödlingi gyáros, Frankl Alfréd is. Ez a Frankl Alfréd egy fővárosi újságban hosszú lére eresztett nyilatkozatában kijelenti: 1. Nem igaz, hogy a mödlingi gyár termelvényeit, mint a temesvári „Turul” gyár készítményeit bocsájtották áruba 2. Nem igaz, hogy a mödlingi cipőgyárban készített árukon a „Turul” védjegy rajta lenne. A gyáros nyilatkozatára megjegyzésünk a következő : Tudósítónk ellátogatott a „Turul“ gyár budapesti fiókjához. A budapesti Röser-bazár egy kis bolthelyiségében van a fióküzlet. Az üzletben, rejtett helyen tényleg látott tudósítónk egy kis táblát, amelyen szó szerint olvasható a következő : Ez év végéig: Itt még részben a mödlingi gyár gyártmányai kerülnek eladásra. Turul r. t. Tehát nem igaz az, amit a mödlingi gyáros állít, hogy t. i. a táblákon az áll, hogy „egyelőre.“ A táblákon az áll, „részben”, ami csak azt teheti, hogy részben a temesvári magyar gyár termelvényei és részben a mödlingi osztrák gyár termelvényei kaphatók a boltban. Ez a „részben” szó kétségtelenné teszi Frankl Alfréd rosszhiszemű eljárását. Nyilatkozatában ugyanis azt mondja, hogy a temesvári „Turul cipőgyár még nincs azon helyzetben, hogy kész árut a piacra hozzon.“ Üzleteiben pedig a cégtábla, a nyomtatványok, de az itt idézett kis tábla is hirdeti. A temesvári Turul gyárat, tehát annak terményeit is. Mi ez, ha nem csalás ? Egyszerűen nevetséges Frankl Alfrédnek kitörése azok ellen, akik a mödlingi cipőkön levő madárjegyet összetévesztik, a temesvári cipőgyár „Turul“ madár védjegyével. Frankl úr persze azt hiszi, hogy minden egyes vevője majd Hermann Ottó tudós ornithológusunkat veszi maga mellé kísérőnek, hogy az állapítsa meg, váljon a cipőn levő madárjegy a magyar Turul madáré, vagy a mödlingi osztrák madáré ? A visszaélés, a tudatos félrevezetés kétségtelenné lesz abból is, hogy Mödlingből Magyarországba küldött cipőkön „madár-jegy“ van rányomva, ami