Magyar Szó, 1901. május (2. évfolyam, 103-127. szám)

1901-05-26 / 124. szám

-4 124. szám, MAGYAR SZÓ csak meg sem emlékezik a hazafiatlan fegy­vertárs kifakadásairól. Miért hallgat? Miért nem menydörög most Bartha Miklós ur ? S az egyetemi ifjúság úgynevezett keresztyén nagy bizottsága, miért nem ad most életjelt magáról ? a..—---------1-.,, ■ . w—r. rra*.’S=-r.................... 11 n Május 26, marad puszta érzelem és a kulisszák mögött föl-fölhangzó elítélő bírálat. Hangot adnak neki majd a parlamentben is. Úgy értesülünk, hogy a képviselőház megnyitása előtt a függetlenségi Kos­­suth-párt értekezletet fog tartani, hogy foglalkozzék a Rakovszky István kije­lentéseivel és azzal, milyen parlamenti mozgalmat kell indítania arra, hogy megszabadítsa a Házat az ilyen hazafiat­­lan képviselőtől. A határozat, előrelátha­tólag, csak Rakovszky ellen szí­­t, mert nem szabad föltenni, hogy bármiféle tekintet taktikázásra bírja azt a pártot, mely minden­kor eminenter hazafias pártnak vallotta ma­gát. Bizonyos, hogy a függetlenségi pártot a többség támogatni fogja, mert most már köztudomású, hogy a miniszterelnök is töb­bek füle hallatára gratulált Kubinyi Györgynek ama felszólalása után, mely­ben Steli úrról lerántotta a leplet. * Megírtuk, hogy pánszláv Piíko provokál­­tatta Kubinyi Györgyöt állítólag azért, mert Kubinyi az ő képviselőházi felszólalásában hazaellenes pánszlávnak mondotta. Kik vol­tak a pánszláv agitátor segédei, részben ti­tok, mert csak az egyik segéd nevét tudják és ez Kubinyi Árpád országgyűlési képvi­selő, a szabadelvű párt tagja. Kik voltak Ku­binyi György segédei, nem tudják. Azt be­szélik, hogy az ügyet békésen fejezték be. Annak jellemzésére, hogy micsoda felfogás uralkodik a függetlenségi pártban. Rakov­szky hazafiatlanságát illetőleg közöljük a következő levelet, amelyet Hentaller Lajos intézett az „Egyetértés“ szerkesztőségéhez arra a kérdésre, mi a teendő Rakovszkyval szemben. A levél így hangzik: Kedves barátom! Kérdésedre a következőkben válaszolok: Igen­is, volt reá eset, hogy a magyar törvényhozás nem tűrte meg kebelében azokat, a­kik a ma­gyar állameszme nyílt ellenségének vallották ma­gukat. Nem említem azt az esetet, midőn az ónodi gyűlésen a rendek Okolicsányit és Rakovszkyt összekaszabolták. Nem! A mai kor szelleme már nem vérengző. De van egy eset a közel­múltban. Nem a képviselőházban történt ugyan a dolog, hanem a főrendiházban. Az alkotmány visszállítása után gróf Szapáry Antal, ez az erős magyar vágású főur volt, a főrendiház háznagya. A főrendiház ülésén megjelent egy szomorú emlékű alak, aki a nemzet nagy küzdelmeinek idejében csak császárt ismert, királyt nem, s mint zsandár-őrnagy szolgált a betörő muszka seregben. Ez az alak gróf F. Sándor volt. A főrendek nagyon rosszul érezték társaságában magukat. Ezt látva a főrendiház háznagya gróf F. Sándort egyszerűen eltávolí­totta az ülésteremből. Nézetem szerint más­ként Rakovszky Stefivel sem­ lehet elbánni, ha Kubinyi György állításával szemben nem tisztázza magát. A magyar képviselőházban csak magyar embernek van helye. Az olyan alak, a­ki magyar királyt nem ismer, nem magyar ember. Azzal rövid uton kell elbánni! Balaton-Lelle, 1901. május 21. Hentaller Lajos: Az Ugron-párt mélységesen hallgat. Köz­lönye, melyben Bartha Miklós bugyogtatja hazafias bölcseségét és magasztalja a kaszinó klerikális nagyurait, s amely oly nagyon kelt a Károlyiak védelmére azon a címen, hogy most a nemzeti kegyelet nevében támad Ocskay brigadérás miatt Herczeg Ferenc ellen, még mélységesebben hallgat és még. A szédelgés jutalma: Csaljuk a magyart! Budapest, május 25. Egy osztrák reichsrati képviselő 32 cipész­üzletet nyitott Magyarországon. Kieszközölt állami segély- és adómentesség-ígéreteket, föl­vette a magyar Turul címet és ezt Bécsben bevédjegylajstromozva, Magyarországon az alsó-ausztriai gyártmányokat magyar gyárt­mányok gyanánt árusította. Tönkre tette a magyar cipész iparosokat és tönkre tette a magyar cipő-kereskedelmet. Az egész ország minden ipartestülete felzú­­dult e szédelgés ellen. Hasztalan. Rajta­kapták őket. Hasztalan. Nem hagytuk mi el­tussolni a dolgot. Hasztalan. Az osztrák szé­delgő ma a kereskedelmi minisztériumtól tel­jes elégtételt kapott. Szerződését fentartják úgy, ahogy az meg volt kötve. Büntetésbe nem részesül. Sőt hivatalosan kiállítják róla a bizonyítványt, hogy szédelgése nem volt rosszhiszemű. Természetesen találtak bűnba­kot. Annak az iparkamarának a másodtitkár­ját, amely iparkamarának elnöke is erkölcsi­leg érintve van az ügy által. Az, hogy nem kap segélyt a szédelgő, a­m­íg a temesvári cipőgyár készen nincs, az benne volt eredetileg is a szerződésben, tehát büntetés ebben nincs. Az, hogy a bécsi védjegyet töröltetni rendelik és utólagosan Temesvárott jegyzik be, az érthetetlen in­tézkedés, mert minő jogon rendelkezik a magyar hatóság az osztrák védjegy fölött és mikép törlik az első védjegyet a máso­dik kedvéért. Ez az intézkedés csodálatos volna, ha nem értenők, hogy mesterségesen is menekülő egérutakat keresnek a szédel­gés számára. Két megjegyzésünk van a magyar legfőbb iparhatóság intézkedésére. Egyik az, hogy mi nem fogunk megszűnni a közvéleményt fellázítani e szédelgő vállalat ellen, amely nemcsak mint eddig Ausztriából, hanem ezen­túl itthonról a magyar iparosok és kereske­dők százait teszi tönkre. Másik megjegyzé­sünk, hogy a kezünkbe jutott miniszteri ren­delkezést maga a miniszter nem is írta alá, tehát bízunk benne, hogy e fölmentő intézke­dés az ő tudta és jóváhagyása nélkül történt. * A fenti hivatalos nyilatkozatnak értékét leginkább az tünteti fel, hogy a temesvári kereskedelmi és iparkamara támadólag cá­folja meg a reá tukmált tettet és kijelenti, hogy a választ az első titkár adta meg, ki a kamarának felesküdt védjegylajstomo­­zója. A Turul ügyében közzétett hivatalos kom­münikére vonatkozólag Protovin Géza, a te­mesvári kereskedelmi és iparkamara másodtit­kárától a következő nyilatkozatot vettük, mely szószerinti szövegében a következőleg hangzik : „Fränkl Alfréd múlt év nyarán hozzám fordult azon kérdéssel, hogy mikép lehetne az általa választott „Turul” védjegyet a Te­­mesváro­tt létesítendő magyar gyár termékei számára megvédeni. Védjegy-ügyekben telje­sen járatlan lévén, nem adhattam Frankl úr­nak választ, hanem megígértem, hogy a ka­mara első titkárától, aki a kamarának fel­­esküdt védjegy-lajstromozója s akinek hatás­körébe az e szakba vágó ügyek kizárólag tartoznak, választ kérek. A kamarai titkár válaszaként írásbelileg közöltem azután, hogy addig is, míg magyarországi telepének üzemét létesíti, a védjegyet a reá nézve illetékes bécsi kamaránál jegyeztesse be. Ez a száraz tényállás. A magyar közönség erélyes tiltakozása a szé­delgő osztrák gyár üzelmei ellen egyre tart és a miniszteri intézkedés sem fogja lecsillapítani. Kolozsvárit az „osztrák kétfejű Turul madaras” cipőraktár, mint már említettük, le­vedlette homlokzatáról a „Turul cipőgyár“ feliratot és mödlingi cipőraktár felirattal el­látott táblát akasztottak ki. Aki azonban a bolt előtt elmegy, észreveheti, hogy a kirakatban, a kolozsvári iparhatóság gyöngéd elnézéséből ott felejtettek egy táblát. Ezen a táblán a következő felirat van: A turul cipőgyár r. t. kolozvári eladási raktára. Ezelőtt mödlingi cipőgyár, úgy látszik, ezzel a kolozsvári cipész polgá­­­rokat óhajtja bosszantani az ipar­hatóság szíves­ (nem szándékos) elnézése mellett a cipő­gyár.­­ Megjegyezzük, hogy a furfangos Frankel elége­detten dörzsöli a kezeit, a­mióta Magyarorszá­gon ez a hecc ellenük megindult. A­mennyi se­­­lejt és rongy árujuk volt, azt mind el­adták Magyarországon. Az élelmes üzletvezető Európa különböző raktáraiból az ott maradt selejt és rongy árukat mind magyarországi raktárakba tereli, mert a turpisság révén a mödlingi cipő raktárak általános érdeklődés tárgyai, a közön­ség érdeklődése fel van keltve, a vevők felke­­­resik a raktárakat, veszik s készpénzzel fizetik a cipőket, legyenek azok bár­mily rosszak, így írják ezt nekünk Kolozsvárról. Furcsa­ volna, ha az igaz volna. fiiakon a Mödlingi cipőgyárnak fióküzlete, a­­melynek címe egy éjjel szintén Turullá vedlett át, a napokban hatósági eljárás tárgya volt. A makói polgármesteri hivatal annak megvizsgálá­­­sára, hogy a Turul cím alatt a honi gyártmányt árulják e, tegnap Gera Sámuel ipari előadó el­­­­nöklete alatt bizottságot küldött ki. A bizottság­ megállapította, hogy a mödlingi gyártmányokra­ vannak ráütve a Turul védjegyek. Ilyen áruból 80 pár cipőt találtak raktáron. A tulajdonosok­­­­­kal szemben a további eljárást folytatják. TÁVIRATOK, A délafrikai háború. Durban, máj. 25. A Havarden Castle gőzös ma 300 fogoly búrt vitt Bermuda szigetére. London, máj. 25. A délafrikai háború­, költségei, hivatalos kimutatás szerint, eddig­­elé 147,657.000 font sterlingre, vagyis körül­belül 3 és fél milliárd koronára rúgnak.­Ezenkí­­vül az angolok vesztettek halottakban, sebe­sültekben és invalidusokban mintegy 100.000 embert. (Látnivaló, hogy a burok nagyon drá­gán adják oda függetlenségüket. Szerk.) M­­agyar Szó, 1901. junius hó 1-éve­ uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: 1 évre a 28 korona— fillér. Azokat a t. c. előfizetőinket, akiknek előfizetése május hó 31-én lejárt, arra kérjük hogy a megrendelést mielőbb újítsák, meg, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. Lakóhely­változtatás alkalmával arra kérjük úgy helybeli, mint vidéki előfizetőin­ket, hogy régi lakóhelyüket is tudatni szíveskedjenek. Nyáron a fürdő idő alatt a lapot előfizetőink kívánságára bárhova é/1 évre a 14 fi 9» Y« évre az »f — 99 1 hónapra a2 99 40 „

Next