Magyar Szó, 1902. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1902-06-01 / 127. (128.) szám

> Junius 1. MAGYAR SZÓ. 128. szám; elmondjak, hogy mivel töltötte hosszú nyolczvan évre terjedt életét e csodálatosan kedves asszony. Mi úgy emlékezünk rá, mint akik látták egy régi dicsősége viszfényében ideális légkörű városnak szerető tiszteletétől környezve, mint fehér hajú de öregségében is szép asszonyra. Kolozsvárt­ ahogy déltájban kisétálgatott, csendesen jóságos arcz­át ér­deklődve fordítva a szembejövőkre, akik ismerősök, vagy ismeretlenek lettek; légyen,egyaránt megemelték ,lőtte a kalapjukat; mert Bánffy Daninét köszönteni kötelesség volt. Meg kell jegyezni, hogy akkor a fia még nem volt se miniszterelnök, se képviselőházi elnök, sőt képviselő sem, hát az legkisebb gyanú se férhetett ahoz, h­ogy a tisztelet mutatása önzésből ered. Hanem ez Bánf­fy Daninéért magáért történt. .Mert hivalkodás nélkül csendben és csupán a köz­érdekért tett nagyon sok jót, ami az idők folyamán mégis csak nyilvánosságra jutott azok révén, akik jótéteményének áldásait élvezték. Művészkörökben például az tudnivaló, hogy Ko­lozsvár színházlátogató közönségének ízlése hosszú ideig a legtisztább és a klasszikust kedvelő maradt. Mi része volt ebben Bánffy Dániáénál­ ? Az, hogy divatot csinált a kolozsvári Nemzeti Színházban. Minden este ott ü­l páholyában a színpaddal szem­ben és a mágnásvilágot úgyszólván rákényszerítette, rászoktatta a színházlátogatásra, amikor magyar darabokat és klasszikusokat adtak. Ezeket kívánta, ezekért agitácziókat fejtett ki, a mágnásokkal aztán együtt tartott az egész intellicenczia. A színészeket buzdította, az érdemesebbek ünnepi fellépténél, uralomjátékánál mindig megjelent a báró Bánffy Dánielné megemlékezése és ajándéka. Már az operetteken kívül a léhaságok az egész or­szágban jelentékeny tért foglaltak, amikor Kolozsvárit még folyton a klasszikus előadások voltak a kas­­­szára kedvezőbbek, úgy föntartotta ott a nemes ízlés uralmát a «nagyasszony» erős akarata. Korántsem lehet azt mondani, hogy maradi gon­dolkozása volt. Kisebb dolgokban is megmutatta, hogy nagy érzéke van a fejlődés követelményei iránt. Jellemző például, hogy amikor Kolozsvárt a gázvilágítást bevezették, spóroltak vele, mert a város jövedelméből nem sok felett. Így éppen a főtér igen gyengén volt világítva. Egyszerre csak négy nagy soklángú gázlámpa kerül a főtérre. Honnan került ? Onnan, hogy Bánffy Dánielné magához kérette a polgármestert és kiszámíttatta, hogy mennyibe kerülne négy kandeláber, átadta a­­ Kisasszony, egy haldokló nevében ké­rem önt. .. — Mire, nagysád? — szólt közbe mégha­­tottan Gabriella. — Mindent szívesen meg­teszek, ami csak telik tőlem. Az anya olyan mozdulatot, tett, mintha meginogna, s ájulás környékezné. De össze­szedte magát és suttogó hangon folytatta: — Haldokló szegény, jó fiam nevében kérem, hogy ... Megint elakadt, mintha fuldoklás szoron­­gatná a torkát. — Hogy? . . . — Hogy . . . hogy, kedves kisasszony, legyen a felesége a fiamnak. Gabriella, mintha villamos ütést érzett volna, egész testében megrándult. — A felesége ?! Az anya most már visszanyerte a nyu­galmát, s kérlelő, szelíd, szinte szégyenkező hangon magyarázta neki: — Isen, édes kisasszony, mert lássa, sze­gény fiam nagyon aggódik miattam, hogy ha Ő meghal, én minden támasz, minden fillér nélkül maradok ebben a világban. Azért gondolta aztán az én drága jó fiam, hogy — és itt szinte alázatosan meggör­nyedt — kedves kisasszony m­­ost megesküd­nék V6le, — hisz’, Istenem, Istenem, úgy sem élhetnek már együtt — s aztán, ha szegény Károlyom meg . . . Görcsös zokogásba futt • Gabriella sietve bevonszolta a bolt mögött lé­vő elfüggönyzött fülkébe. És szapora szóval vette át tőle a szót, mintegy megelőzve a síró öregasszony gondolatait a pénzt és elvállalta, hogy ezeknek a költségeit foly­ton ki fogja fizetni. A kolozsvári mentőegyesü­letnek legelső alapítói közé tartozott Bánffy Daníné és az egyesületről sohasem feledkezett meg. Valahányszor csak alkalom mvatt mindig küldött adományt az egyesületnek, ér­deklődőkt fejlődése iránt. Különben a szerencsétlenek mindig segítséget találtak nála anélkül, hogy keres­niük kellett volna. Ha újságban olvasott valami olyan esetről, ami részvétet és támogatást igényelt, azonnal elküldte a segítséget titokban, hogy csak az tudott róla, akinek a könyeit letörölte. Jótékonysági egyesületek támogatásában fáradha­tatlan volt, de hivalkodás nélkül. Egyszerű élet­módja mellett kedvtelései ilyenek voltak. Milyen bájos kép volt eközben látnunk, még ezelőtt három esztendővel is, egy B. M. K. E. közgyűlés estéjén, hogy az öreg asszony kedélye mily friss maradt, rokonainak társaságában helyet foglalt egy étterem asztalánál s a viruló fiatal asszonyok és urak kö­­zött­ hallgatta a Pongrácz Lajos magyar muzsikáját s még vékony czigarettát is sodort. Nem volt benne semm­i póz. Isten áldása jutalma volt mind az a temperamentum, amit megőrzött. Gyermekeibe a maga jó tulajdonait, demokratikus érzését és erélyét nevelte. Három fia közül kettő, báró Bánffy Dániel és Jenő gazdálkodó földbirtokos, báró Bánffy Dezső pedig a legszebb közéleti karriert érte el. Budapesti Napló, magamagában. Három fia van , mind a három az ágya mellett tartózkodott, amikor utoljára kipillantott a maga kedves piaczára és lecsukta szemeit. Szenvedélye csak egy volt, ha ugyan ez is szenvedélynek mondható, a színház. Valami nagy hülés vagy szigorú orvosi tilalomnak kellett közbe­jönni ahoz, hogy egy-egy estére, nagy ritkaság­­ben üresen maradjon a páholya, ö elnéző, jó publikum volt, aki nemcsak élvezte a színházat, hanem szerette a színészeit. Keservesen megsiratta a kolozsváriak dédelgetett hős-színészét, E. Kovács Gyulát, s a színésznők, művészek ügyes-bajos dolgaiban, anyagi kalaritá­­saiban sokszor vállalta magára a mentőangyal sze­repét. Ellenzék (Kolozsvár). Egy darab jóság tért vissza a nagy Alkotóhoz. Hozzá, ki egy női szívbe lehelte belé a szeretetnek és jóságnak a részét, mely most, hogy e szív meg­szűnt dobogni, mint a törött vázából is a benne levő virág illata, száll az ég felé. Megjelenése, alakja, típusa volt a római matróná­nak, Arczából, szeméből lelkének bűbájos jósága sugárzott ki. A régi nagyasszonyok­­ egyike hunyt el benne. Koporsója előtt mély tisztelettel hajlik meg mindaz, aki ismerte s jóságáról hallott. Mind­nyájunknak gyásza az ilyen lélek távozása e földről, azért, mert vele annyi jóság távozik s oly kevés már, — napról-napra kevesebb, ami az ilyen jóság­ból itt köztünk marad. Újság. (Kolozsvár.) A szép magas matróna nincs többé. Jótékony intézeteink, szépművészetünk, irodalmunk nagy pártfogóját s a szegények istápolójukat vesztették el benne. Jótékonyságának híre messze vidéken is ismeretes volt­­ [UNK] hiszen a könyörület nem ismer határt — sőt királyunkhoz is eljutot, ki ebbeli ér­demei fejében cai Sing keresztes hölg­gyé nevezte ki. Halála súlyos csapás városunk jótékony íntéze­teire, de különösen mentőegyesületünkre nézve. Ez utóbbi leglelkesebb hívét, legbőkezűbb adakozóját vesztette el. Csak néhány nappal ezelőtt is nagyobb összeggel járult az egyesület nemes czéljaihoz. Nemes asszony volt, — de legnemesebb volt a szive, a lelke ! Hogy megszűnt élni,» nagy, pótolhatatlan űrt hagyott maga után és ha teste egyesül is az anya­­földdel, emléke élni fog ! *" Báró Bánffy Dánielné halála alkalmából az első részvét kifejezés a királytól érkezett. A kabinetiroda a következő táviratot küldte báró Bánffy Dezsőnek: Nagyméltóságu báró Bánffy Dezső fő­udvarmester urnak, Kolozsvár. G császári és apostoli királyi felsége meghagyni mél­­tóztatott, hogy Exczellencziáadai családi mély gyásza alkalmából legkegyesebb részvétét tudassam. Kimig. Számtalan részvéttávirat érkezett báró Bánffyhoz. A városházára és a mentőegyesület épületére, mely­nek az elhunyt szintén pártfogója volt, kitűzték a gyászlobogót. Az agg úrnő maga volt a méltóság, de amellett maga az egyszerűség is és ha arról volt szó Ko­lozsvár városában, hogy valakivel jót kell cselekedni, az övé volt a vezérszerep — szereplés nélkus. Határt nem ismerő jólelkűségével és azzal a tekintél­lyel, amelyet nem a rangja kölcsönzött neki, hanem az egyéniségében lakozó méltóság — a legtiszteletreméltóbb alakjaiért Kolozsvár városának és pedig réges régóta, ötven-hatvan éve már. Egyike volt a legszebb leányoknak s élete utolsó napjáig szép maradt. Nyugodt, derűs kifejezésű, kedves öregasszony volt, akiben azonban megvolt az a szigor is, amit az igazi nagyasszonyoknak megad, a méltóságuk, Kolozsvárott sok dolog irányát meg­változtatta az attól való félelem, hogy vájjon mit fog szólani hozzá a nagyasszony. És nem abban az időben, amikor a fia az ország első méltóságának ura volt, hanem azelőtt és azután is. Nem a gyermeke méltósága adott a szavának tekintélyt, hanem tekintély, tiszteletreméltó hatalmasság volt­­. Igen, igen , hogy ha szegény Károlyt elveszi tőlünk az Isten, akkor az özvegye nyugdíjat kap utána. És én, —* ugy­e, elfo­gadja tőlem ? — én ezt a nyugdíjat mindig oda fogom majd adni magának ? . . . Átölelték egymást. A­ boltba bejött valaki szivarért. Gabriella pedig, az alispán csúf, árva Gabriellája másnap délután sürgősségi­ enge­­dél­lyel ott a betegágy mellett házasságra lépett Kovács úrral, a haldokló hivatal­nokkal. Miután pedig Kovács úr a házasságkötés után másodnapra csakugyan meghalt, Gabri­ella összement lakni az öreg Kovácsáéval, akit aztán élete fogytáig tisztességesen el­tartott az ő özvegyi nyugdíjából. Ő maga pedig tovább is szorgalmasan árult a trafikban az alacsony áruasztal mel­lett. És szorgalmasan válogatta a szivarokat, szivarkákat a vevőknek. Csak, amikor csöndes éjszakákon halkan pihegve feküdt, a tiszta, csurk­ányos ágyá­ban, csak ilyenkor voltak néha különös, óh, nagyon furcsa álmai, ő szép, aranyhajú, ifjú leány volt és sorra jöttek eléje a kérők, hogy menjen hozzájuk feleségül. És ő mindegyiket kikosarazta, és a sok nyugdijat mind, mind a szegény öreg Kovácsáénak adta. És olyan boldognak érezte magát álmá­ban, hogy kényes volt a párnája, amire fölébredt. Budapest, május 31. A csongrádi választást megsemmi­sítették. A kir. Kúria I. választási tanácsa ma délelőtt hirdette ki ítéletét dr. Baross János csongrádi képviselő mandátumát meg­támadó kérvény ügyében. A Kúria a válasz­tást megsemmisítette, a képviselő aktív és passzív választási jogát egy évre felfüggesz­tette és a vizsgálati költségek fedezésére köte­lezte. A vizsgálat összes iratait, Hegyi Antalra vonatkozólag is, átteszik az igazságügyi minisztériumhoz, mert büntetendő cselek­mények forognak fenn. A kerületben oly jelenségek merültek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a csongrádi kerü­letben nagymérvű etetések és itatások foly­tak a képviselő költségére. A vizsgálat ada­taival bizonyítva látja a Kúria, hogy Fekete Lajos, Kaseaniczky Dénes és Selávik Já­nos álürügyek alatt adtak olyan lako­mákat, amelyekre hozzájuk egészen idegen emberek is voltak meghíva és amilyeneket vagyoni helyzetük nem engedett meg. A

Next