Magyar Szó, 1902. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1902-06-01 / 127. (128.) szám
> Junius 1. MAGYAR SZÓ. 128. szám; elmondjak, hogy mivel töltötte hosszú nyolczvan évre terjedt életét e csodálatosan kedves asszony. Mi úgy emlékezünk rá, mint akik látták egy régi dicsősége viszfényében ideális légkörű városnak szerető tiszteletétől környezve, mint fehér hajú de öregségében is szép asszonyra. Kolozsvárt ahogy déltájban kisétálgatott, csendesen jóságos arczát érdeklődve fordítva a szembejövőkre, akik ismerősök, vagy ismeretlenek lettek; légyen,egyaránt megemelték ,lőtte a kalapjukat; mert Bánffy Daninét köszönteni kötelesség volt. Meg kell jegyezni, hogy akkor a fia még nem volt se miniszterelnök, se képviselőházi elnök, sőt képviselő sem, hát az legkisebb gyanú se férhetett ahoz, hogy a tisztelet mutatása önzésből ered. Hanem ez Bánffy Daninéért magáért történt. .Mert hivalkodás nélkül csendben és csupán a közérdekért tett nagyon sok jót, ami az idők folyamán mégis csak nyilvánosságra jutott azok révén, akik jótéteményének áldásait élvezték. Művészkörökben például az tudnivaló, hogy Kolozsvár színházlátogató közönségének ízlése hosszú ideig a legtisztább és a klasszikust kedvelő maradt. Mi része volt ebben Bánffy Dániáénál ? Az, hogy divatot csinált a kolozsvári Nemzeti Színházban. Minden este ott ül páholyában a színpaddal szemben és a mágnásvilágot úgyszólván rákényszerítette, rászoktatta a színházlátogatásra, amikor magyar darabokat és klasszikusokat adtak. Ezeket kívánta, ezekért agitácziókat fejtett ki, a mágnásokkal aztán együtt tartott az egész intellicenczia. A színészeket buzdította, az érdemesebbek ünnepi fellépténél, uralomjátékánál mindig megjelent a báró Bánffy Dánielné megemlékezése és ajándéka. Már az operetteken kívül a léhaságok az egész országban jelentékeny tért foglaltak, amikor Kolozsvárit még folyton a klasszikus előadások voltak a kasszára kedvezőbbek, úgy föntartotta ott a nemes ízlés uralmát a «nagyasszony» erős akarata. Korántsem lehet azt mondani, hogy maradi gondolkozása volt. Kisebb dolgokban is megmutatta, hogy nagy érzéke van a fejlődés követelményei iránt. Jellemző például, hogy amikor Kolozsvárt a gázvilágítást bevezették, spóroltak vele, mert a város jövedelméből nem sok felett. Így éppen a főtér igen gyengén volt világítva. Egyszerre csak négy nagy soklángú gázlámpa kerül a főtérre. Honnan került ? Onnan, hogy Bánffy Dánielné magához kérette a polgármestert és kiszámíttatta, hogy mennyibe kerülne négy kandeláber, átadta a Kisasszony, egy haldokló nevében kérem önt. .. — Mire, nagysád? — szólt közbe méghatottan Gabriella. — Mindent szívesen megteszek, ami csak telik tőlem. Az anya olyan mozdulatot, tett, mintha meginogna, s ájulás környékezné. De összeszedte magát és suttogó hangon folytatta: — Haldokló szegény, jó fiam nevében kérem, hogy ... Megint elakadt, mintha fuldoklás szorongatná a torkát. — Hogy? . . . — Hogy . . . hogy, kedves kisasszony, legyen a felesége a fiamnak. Gabriella, mintha villamos ütést érzett volna, egész testében megrándult. — A felesége ?! Az anya most már visszanyerte a nyugalmát, s kérlelő, szelíd, szinte szégyenkező hangon magyarázta neki: — Isen, édes kisasszony, mert lássa, szegény fiam nagyon aggódik miattam, hogy ha Ő meghal, én minden támasz, minden fillér nélkül maradok ebben a világban. Azért gondolta aztán az én drága jó fiam, hogy — és itt szinte alázatosan meggörnyedt — kedves kisasszony most megesküdnék V6le, — hisz’, Istenem, Istenem, úgy sem élhetnek már együtt — s aztán, ha szegény Károlyom meg . . . Görcsös zokogásba futt • Gabriella sietve bevonszolta a bolt mögött lévő elfüggönyzött fülkébe. És szapora szóval vette át tőle a szót, mintegy megelőzve a síró öregasszony gondolatait a pénzt és elvállalta, hogy ezeknek a költségeit folyton ki fogja fizetni. A kolozsvári mentőegyesületnek legelső alapítói közé tartozott Bánffy Daníné és az egyesületről sohasem feledkezett meg. Valahányszor csak alkalom mvatt mindig küldött adományt az egyesületnek, érdeklődőkt fejlődése iránt. Különben a szerencsétlenek mindig segítséget találtak nála anélkül, hogy keresniük kellett volna. Ha újságban olvasott valami olyan esetről, ami részvétet és támogatást igényelt, azonnal elküldte a segítséget titokban, hogy csak az tudott róla, akinek a könyeit letörölte. Jótékonysági egyesületek támogatásában fáradhatatlan volt, de hivalkodás nélkül. Egyszerű életmódja mellett kedvtelései ilyenek voltak. Milyen bájos kép volt eközben látnunk, még ezelőtt három esztendővel is, egy B. M. K. E. közgyűlés estéjén, hogy az öreg asszony kedélye mily friss maradt, rokonainak társaságában helyet foglalt egy étterem asztalánál s a viruló fiatal asszonyok és urak között hallgatta a Pongrácz Lajos magyar muzsikáját s még vékony czigarettát is sodort. Nem volt benne semmi póz. Isten áldása jutalma volt mind az a temperamentum, amit megőrzött. Gyermekeibe a maga jó tulajdonait, demokratikus érzését és erélyét nevelte. Három fia közül kettő, báró Bánffy Dániel és Jenő gazdálkodó földbirtokos, báró Bánffy Dezső pedig a legszebb közéleti karriert érte el. Budapesti Napló, magamagában. Három fia van , mind a három az ágya mellett tartózkodott, amikor utoljára kipillantott a maga kedves piaczára és lecsukta szemeit. Szenvedélye csak egy volt, ha ugyan ez is szenvedélynek mondható, a színház. Valami nagy hülés vagy szigorú orvosi tilalomnak kellett közbejönni ahoz, hogy egy-egy estére, nagy ritkaságben üresen maradjon a páholya, ö elnéző, jó publikum volt, aki nemcsak élvezte a színházat, hanem szerette a színészeit. Keservesen megsiratta a kolozsváriak dédelgetett hős-színészét, E. Kovács Gyulát, s a színésznők, művészek ügyes-bajos dolgaiban, anyagi kalaritásaiban sokszor vállalta magára a mentőangyal szerepét. Ellenzék (Kolozsvár). Egy darab jóság tért vissza a nagy Alkotóhoz. Hozzá, ki egy női szívbe lehelte belé a szeretetnek és jóságnak a részét, mely most, hogy e szív megszűnt dobogni, mint a törött vázából is a benne levő virág illata, száll az ég felé. Megjelenése, alakja, típusa volt a római matrónának, Arczából, szeméből lelkének bűbájos jósága sugárzott ki. A régi nagyasszonyok egyike hunyt el benne. Koporsója előtt mély tisztelettel hajlik meg mindaz, aki ismerte s jóságáról hallott. Mindnyájunknak gyásza az ilyen lélek távozása e földről, azért, mert vele annyi jóság távozik s oly kevés már, — napról-napra kevesebb, ami az ilyen jóságból itt köztünk marad. Újság. (Kolozsvár.) A szép magas matróna nincs többé. Jótékony intézeteink, szépművészetünk, irodalmunk nagy pártfogóját s a szegények istápolójukat vesztették el benne. Jótékonyságának híre messze vidéken is ismeretes volt [UNK] hiszen a könyörület nem ismer határt — sőt királyunkhoz is eljutot, ki ebbeli érdemei fejében cai Sing keresztes hölggyé nevezte ki. Halála súlyos csapás városunk jótékony íntézeteire, de különösen mentőegyesületünkre nézve. Ez utóbbi leglelkesebb hívét, legbőkezűbb adakozóját vesztette el. Csak néhány nappal ezelőtt is nagyobb összeggel járult az egyesület nemes czéljaihoz. Nemes asszony volt, — de legnemesebb volt a szive, a lelke ! Hogy megszűnt élni,» nagy, pótolhatatlan űrt hagyott maga után és ha teste egyesül is az anyafölddel, emléke élni fog ! *" Báró Bánffy Dánielné halála alkalmából az első részvét kifejezés a királytól érkezett. A kabinetiroda a következő táviratot küldte báró Bánffy Dezsőnek: Nagyméltóságu báró Bánffy Dezső főudvarmester urnak, Kolozsvár. G császári és apostoli királyi felsége meghagyni méltóztatott, hogy Exczellencziáadai családi mély gyásza alkalmából legkegyesebb részvétét tudassam. Kimig. Számtalan részvéttávirat érkezett báró Bánffyhoz. A városházára és a mentőegyesület épületére, melynek az elhunyt szintén pártfogója volt, kitűzték a gyászlobogót. Az agg úrnő maga volt a méltóság, de amellett maga az egyszerűség is és ha arról volt szó Kolozsvár városában, hogy valakivel jót kell cselekedni, az övé volt a vezérszerep — szereplés nélkus. Határt nem ismerő jólelkűségével és azzal a tekintéllyel, amelyet nem a rangja kölcsönzött neki, hanem az egyéniségében lakozó méltóság — a legtiszteletreméltóbb alakjaiért Kolozsvár városának és pedig réges régóta, ötven-hatvan éve már. Egyike volt a legszebb leányoknak s élete utolsó napjáig szép maradt. Nyugodt, derűs kifejezésű, kedves öregasszony volt, akiben azonban megvolt az a szigor is, amit az igazi nagyasszonyoknak megad, a méltóságuk, Kolozsvárott sok dolog irányát megváltoztatta az attól való félelem, hogy vájjon mit fog szólani hozzá a nagyasszony. És nem abban az időben, amikor a fia az ország első méltóságának ura volt, hanem azelőtt és azután is. Nem a gyermeke méltósága adott a szavának tekintélyt, hanem tekintély, tiszteletreméltó hatalmasság volt. Igen, igen , hogy ha szegény Károlyt elveszi tőlünk az Isten, akkor az özvegye nyugdíjat kap utána. És én, —* ugye, elfogadja tőlem ? — én ezt a nyugdíjat mindig oda fogom majd adni magának ? . . . Átölelték egymást. A boltba bejött valaki szivarért. Gabriella pedig, az alispán csúf, árva Gabriellája másnap délután sürgősségi engedéllyel ott a betegágy mellett házasságra lépett Kovács úrral, a haldokló hivatalnokkal. Miután pedig Kovács úr a házasságkötés után másodnapra csakugyan meghalt, Gabriella összement lakni az öreg Kovácsáéval, akit aztán élete fogytáig tisztességesen eltartott az ő özvegyi nyugdíjából. Ő maga pedig tovább is szorgalmasan árult a trafikban az alacsony áruasztal mellett. És szorgalmasan válogatta a szivarokat, szivarkákat a vevőknek. Csak, amikor csöndes éjszakákon halkan pihegve feküdt, a tiszta, csurkányos ágyában, csak ilyenkor voltak néha különös, óh, nagyon furcsa álmai, ő szép, aranyhajú, ifjú leány volt és sorra jöttek eléje a kérők, hogy menjen hozzájuk feleségül. És ő mindegyiket kikosarazta, és a sok nyugdijat mind, mind a szegény öreg Kovácsáénak adta. És olyan boldognak érezte magát álmában, hogy kényes volt a párnája, amire fölébredt. Budapest, május 31. A csongrádi választást megsemmisítették. A kir. Kúria I. választási tanácsa ma délelőtt hirdette ki ítéletét dr. Baross János csongrádi képviselő mandátumát megtámadó kérvény ügyében. A Kúria a választást megsemmisítette, a képviselő aktív és passzív választási jogát egy évre felfüggesztette és a vizsgálati költségek fedezésére kötelezte. A vizsgálat összes iratait, Hegyi Antalra vonatkozólag is, átteszik az igazságügyi minisztériumhoz, mert büntetendő cselekmények forognak fenn. A kerületben oly jelenségek merültek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a csongrádi kerületben nagymérvű etetések és itatások folytak a képviselő költségére. A vizsgálat adataival bizonyítva látja a Kúria, hogy Fekete Lajos, Kaseaniczky Dénes és Selávik János álürügyek alatt adtak olyan lakomákat, amelyekre hozzájuk egészen idegen emberek is voltak meghíva és amilyeneket vagyoni helyzetük nem engedett meg. A