Magyar Szó, 1902. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1902-07-01 / 153. szám

Julius M­ gyarországot tartományi rangra sülyesztette s amely Ausztriában még ma is érvényben van. Visszatérve a kvótamegállapításra, szemre­hányást kell tennünk Széll Kálmánnak a ko­rona szempontjából is. A miniszterelnök a koronával kvótaemelés mellett döntetett, jól­lehet, a döntést nem előzte meg a törvényben előírt alkotmányos eljárás, így az a látszata van a dolognak, mintha ő­felsége a magyarok rovására az osztrákoknak kedvezne­. Miért viszi bele Széll Kálmán a koronát ily kényelmetlen, félreérthető helyzetbe ? MAGYAR SZÓ 153. szám. 3 A Haller-család ügye. Gróf Haller János urnak lapunk szombati számában közölt nyilatkozatára ma a követ­kező választ kaptuk: Igen tisztelt­­ szerkesztő ur! Becses lapjában az igazság érdekében kérem a következők felvételét: A Magyar Szó idei 152. számában «Egy ma­gyar grófi családról» czimü czikkében, Haller János gróf, a Haller grófi család legidősebb tagja, édes­anyám, gróf Haller Louisenak külföldre távozása alkalmából megjelent ujságczikkekre válaszolva, töb­bek között azt mondja: «Egész határozottan ezen­nel kijelentem, miszerint a kérdéses közleményben­­ kivándorolt és elsiratott honleányt családomnak nincs szerencséje ismerni, — e név családkönyvünk­­­ben neki fordul elő.» Ezekben tehát azt állítja gróf Haller János, hogy Haller Louise grófnő nem létezik, tehát a lapok, midőn azt állították és írták, hogy kivándorolt, va­lótlant mondtak, mert aki nem létezik, nem hagy­hat el egy országot. Haller Louise grófnő nem léte­zik, mert Haller János gróf családjának nincs sze­rencséje ismer­ni! Ezzel a kijelentéssel szemben megjegyzem a következőket: Gróf Haller János urban eddig édes­anyámnak, Haller Louise grófnőnek első unokatestvérét ismer­tem, lévén ő anyai nagyatyám, Haller Ferenc gróf testvéröcscsének fia, minthogy Haller József gróf anyámnak is nagybátyja. Ezt gróf Haller János ur is tudja, el nem vitathatja. Midőn a fehéregyházi sirkertben eltemetett gróf Haller Jánosnak, a nyi­latkozó gróf ur nagyatyjának sírkövéről szó volt, e tárgyban anyámmal Haller Louise grófnővel levélben értekezett, miután gróf Haller János gróf Haller Louisenak is nagy atyja volt, a sirkert pedig a mienk. E levelek, vagy levél ma is megvan édes­anyámnál. Nem áll tehát az, mint a gróf Haller János ur nem ismerné édesanyámat, de ismerik gróf Haller Louiset, gróf Haller János ur testvérei is valamennyien, hiszen nem egy ízben voltak anyám házánál. De hogy létezik és van egy Haller Louise grófnő, bizonyítja minden egyéb mellett a segesvári kir. járásbíróságnál a telekkönyv, lévén Haller Louise grófnő nevén a már eladott birtokon kivül még mindig úgy a kastély fele, mint nehány szá­mot nem tevő és lényegtelen földdarab. Talán volt a gróf Fehéregyházán a Petőfi és elesett szabad­­sághőstársai közös sírja körül, anyám, Haller Louis grófnő által 1898-ban áldozatok árán létesí­tett és a közvélemény által remeknek deklarált parkban ? Talán látta az őr számára épült kis gazdasági épületeket és e mellett lakóházát, melynek első részében van az úgynevezett Petőfi-szoba, székely stílusban berendezve és telve 1848-as em­ Elemekkel, mely szobában van a vendégkönyv és ennek egyik első lapján a háznak és parknak a Petőfi-egyletnek 1898. nyarán történt átadásakor né­hai Sándor László cs. és kir. kamarás, főispán, a segesvári Petőfi-egylet volt elnöke által az ünneplő közönség jelenlétében indítványozott és Kuszkó István kolozsvári múzeumi őr által fogalmazott jegyzőkönyvben ott szerepel hallerkői Haller Louise grófnő neve. De ha mindez elkerülte figyelmét, tessék fel­nézni az őrház homlokzatára ! Ott van az a már­ványtábla, melyet 1899-ben illesztettek oda, s az ötvenéves évforduló alkalmával megtartott ünnepé­lyen ott ünnepélyesen leleplezett a Petőfi-Társaság küldöttsége sok ezer ember jelenlétében. E már­vány emléktáblába van arany betűkkel bevésve K­el­­lerkei Haller Louise grófnő neve, a dedikativval együtt. Hogy e táblát nem Haller Louis grófnő ren­delte meg és nem ő tétette oda, azt gondolhatja a gróf, tehát tudják létezését, s megtudhatja a gróf is, ha szíves oda fáradni és megtekinteni, ha már elfeledte unokatestvére létezését, bár házánál több­ször volt is a gróf. Végül: a gróf elsorolván a Haller grófi család élő tagjai, közül a férfiágon levőket, néhai gróf Haller József utódait, elősorolja a női ágon levőket is, kik férjeik után ma más néven szerepelnek a közéletben. Mivel ezek közt nem említi néhai nagy­bátyjának, gróf Haller Ferencznek életben levő gye­rekeit, — felemlítem tehát én, Következnek ezek igy : 1. Hallerbői Haller Louise grófnő, ki 1871-ben férjhez ment apámhoz, hohenbergi lovag Onderka Marczellhez, tőle 1875. évben törvényesen elvált és igy joggal és természetesen viseli leánynevét, a gróf Haller­ nevet. 2. Hallerkői Haller Irma grófnő, férjezett Otsch­e­­naschek ezredesné (Bécsben). 3. Hallerkői Haller Belén grófnő, férjezett kás­­mánosi Mirbach Hugo grófnő (Görgény-Szent-Imre). Ezek az élők. ' Végre 4-szer megemlítem néhai nagyatyám, hallerkői, gróf Haller Ferencz egyetlen fiát, Haller Oszkár grófot, ki 1881-ben halt el Fehéregyházán és az ottani családi sírkertben nyugszik. — Rinds­­maul Adél grófnővel kötött házasságából szüle­tett, de elhunyt hatéves leányával, Máriával egy sírban. Ezek közzétételével tartoztam édesanyám, hal­lerkői Haller Louise grófnőnek, ki ma Berlinben lakik, s így egyelőre nem tud unokatestvérének, Haller János grófnak ellene irányított hírlapi felvilá­gosításairól. Hogy nagyatyámnak, gróf Haller Ferencnek , a forradalom utáni börtönbüntetésében anyám, gróf Haller Louise önként vett részt, ez tény. Vannak bizonyára levéltári adatok, melyekből ezt konstatálni lehet. Ha valaki erről felvilágosítást óhajt, forduljon anyámhoz, ki kész lesz azt megadni Berlinből is, Budapest, 1902. junius hó 29. hohenbergi lovag Onderka Richard. Hallerkői Haller Louis grófnő fia és hallerkői Haller Ferencz gróf utódainak legidősebb magyar tagja. Tudjuk, hogy ez a megújítás terheinket ál­landósítja. De e terhekért talán nem a hár­mas-szövetséget kell okolni, hanem Ausztriát. Nem a hármas-szövetséghez, hanem Ausztriá­hoz való tartozandóságunk teszi elviselhetet­lenné azokat. Mi hadügyünkre szívesen áldoz­nánk, ha tudnék, hogy magyar a hadseregünk. Könnyen is áldoznánk, ám a pénz nem vándo­rolna osztrák zsebekbe, hanem szépen vissza­folyna hozzánk. De így csak a hátrányokat érezzük, az előnyöket nem. Ausztriához való viszonyunkért a hármas­­szövetség azonban nem tehet. Botorság volna tehát terheink ódiumát arra hárítani. Amit a hármas-szövetségtől várhatunk és várunk, azt meg is kapjuk: a békét. A hármas-szövetség megújítása alkalmából általános a vágy, vajha a jövőben is úgy megfelelne hivatásának, ahogy a múltban meg­felelt. KÜLFÖLD. A hármas-szövetség. A hármas-szövetség meghosszabbításáról szóló szerződést a három nagyhatalom : Ma­gyarország és Ausztria, Németország és Olasz­ország képviselői, mint jeleztük, szombaton aláírták. Az európai sajtó e tén­nyel sokat foglalkozik, mert a szerződés aláírása kétség­telenül világpolitikai esemény. El kell ismernie minden józan embernek, hogy olyan esemén­­nyel állunk szemben, amely eredményében ör­vendetes. A hármas­ szövetség ugyanis eddig fennál­lásával bebizonyította, hogy ezélt az a békés s a nagy eredmény, amelyre hivatkozhatik, az, hogy a békét Európában fenn tudta tartani. Igaz, hogy a hármas­ szövetséghez való tar­­tozandóságunk óriási áldozatokkal jár. De ha figyelembe ves­szü­k azt, hogy e szövetség nélkül ki tudja hányszor borult volna lángba Európa s ki tudja, mily borzalmakon kellett volna nekünk is átgázolni, azt­­ kell mondani, hogy az áldozatok fejében kellő ellenértéket is nyertünk : békén dolgozhattunk s meg voltunk kímélve a háború rémségeitől. A hármas­ szövetség megújítása tehát csak megnyugvással tölthet el mindenkit. Mert e megújítás jelenti azt, hogy­­ a jövőben is éber lesz az az őr, mely évek hosszú­ során át meg tudta élni Európa békéjét." v " x" V. A beteg angol király. Ha a hivatalos jelentéseknek hinni lehet, úgy az angol király állapotában biztató ja­vulás mutatkozik. A londoni lapok vezér­cikkekben ujjonganak, a nép felizgatott kedélye lassan elül és kezdi a bábeli város rendes, hétköznapi színezetét magára ölteni. Természetesen a külföldi lapok leplezetle­­nebbül nyilatkoznak a király állapotáról, azonban eligazodni a hírek tömkelegében ma is oly nehéz feladat, mint a betegség első napjaiban volt. A Londonban megjelenő Reynolds News­­payer azzal vádolja a király orvosait, hogy a közönséget szándékosan félrevezetik. Sir Thompson Henry, híres angol orvos vélemé­nye szerint, ha a javulás még egy hétig tart, hozzá lehet fogni a koronázási készü­lődéshez. Egy másik orvosi szaktekintély így nyilatkozik: Valóságos gyilkossági kí­sérlet volt, hogy a királynak megengedték a komoly tünetek kitörése előtt a sok moz­gást. De nem lehetett másként tenni. Az orvosok nem erélyesek, Edvvárd király pedig nyers és egyáltalán nem akar engedelmes­kedni. Itt válságról nem lehet szó. Az meg volt a műtét perezében és azóta csak arról volt szó, hogy vagy normális lefolyást vesz a gyógyulás, vagy váratlan bonyodalmak állanak be. A Lokal Anzeiger szerint az angol kor­mány egy tagja a király egyik orvosának szemrehányásokat tett az optimista jelenté­sek miatt. Az orvos arra hivatkozott, hogy igen híres orvosokon megesett, hogy a bete­gük állapotát tévesen ítélték meg, így pl. Schweninger tanár Bismarck állapotát is tévesen fogta fel; aggodalom nélkül utazott el Bismarck mellől, de Bismarck mégis csak­hamar meghalt. — Akkor hát — így szólt a miniszter — a mostani reményteljes jelentésekre nem lehet semmit sem adni. Erre az orvos nem tudott felelni. A londoni hivatalos jelentés szerint: a csütörtökön jelentett fájdalmak aggodalmakat okoztak az orvosoknak. De ezek az ag­godalmak megszűntek s örömteljes bizalom váltotta fel azokat. A király levest, halat és sült almát eszik és a dohányzást is meg­engedik neki. A geno­us gyülemlésének eddig nyoma sincs. Az udvarnál nagy az öröm. A királyt mélyen meghatotta az általánosan nyilvánított rokonszenv, melyet fokozott az, hogy a király az utolsó perczig meg akarta kímélni a népet a csalódástól. Warwick város községtanácsában War­­wick lord elmondta, hogy a király első szavai a műtét után ezek volta­k: — Vájjon a népem valaha meg fog-e­­ bocsátani ? Ma érkezett távirataink a következők : London, június 30. A királyné és leánya és a walesi herczeg nejével együtt, valamint a királyi család más tagjai is részt vettek a Marlborough­­kápolnában tartott istentiszteleten. A király­nét, aki a király megbetegedése óta ma először mutatkozott nyilvánosan, a tömeg tiszteletteljesen üdvözölte. A Szent Pál-

Next