Magyar Szó, 1904. május (5. évfolyam, 104-128. szám)

1904-05-01 / 104. szám

1904­. május 1. MAGYAR SZÓ 3 i04. szám. Uj állami népiskolák.­ ­A folyó év őszén megnyitandó uj állami elemi népiskolák szervezésére vonatkozó ren­deleteket most adta ki dr. Berzeviczy Albert ,vallás- és közoktatási miniszter. Az uj állami iskolákról alább egy vilá­go­san áttekinthető kimutatást közlünk, amely­ből kitűnik, hogy a közoktatási kormány az or­szág minden részére kiterjedő gondos figyelem­mel igyekezett a rendelkezésére álló mérsékelt összeget a népoktatás javára a lehető legjob­ban felhasználni, és különösen hangsúlyozzuk, hogy nincs ezen szervezések között egy sem, a­m­ely állami és népmű­velődési szempontból ége­tően szükséges nem volna, és hogy nincs közöt­tük egy sem, amely nem az illető község, vagy fegy­ház kérelmére engedélyeztetett volna. Az utóbbi körülményt különösen azért hangsú­lyozzuk, hogy a népoktatás erőszakos államosí­tásáról itt-ott terjesztgetni szokott mende­mon­­­dákat eleve leszereljük. A szervezések most is a teljesen kipró­­b­ált, helyes elvek szerint tervszerűen történtek. Első­sorban figyelembe jöttek a teljesen iskola nélküli községek, amelyekben 30-nál több min­dennapi (6—12 éves) tanköteles minden okta­tás nélkül van. 21 ilyen községben szerveztetik most állami iskola. Azután sorra jöttek a kincs­tári telepes községek, mint amelyekben a tele­pítési törvény szerint az állam köteles a nép­oktatás felől gondoskodni. 17 kincstári telepes községben kerül a népoktatás ez év őszén állami kezelésbe. Az ország északkeleti részén a földmű­velési kormány által megindított hegyvidéki akc­ió támogatása, és az ottani nagy elhagya­totts­ágban levő népoktatás föllendítése czéljá­­ból a kultuszkormány már néhány év óta fej­leszti az állami népoktatást. Előbb Márama­­rosban, majd Beregben, a múlt évben Ungban szerv­ezt­ettek nagyobb számban állami iskolák. A folyó év őszén Zemplén vármegye kerül sorra, ahol 22 községben nyílik meg az állami iskola. Ezen tervezetet kiegészíti még a Sá­ros vármegyében megnyitandó 7> új állami is­kola. A többi állami iskolák is ott szerveztet­­nek, ahol azokra nemzeti, vagy népmű­velődési szempontból égetően szükség van. 33 felekezeti népiskola további fennállása az egyházak nagy­­ szegénysége miatt lehetetlen volt. Ezek az ille­tékes egyházi főhatóságok beleegyezésével álla­mi kezelésb«­ vétetnek. A folyó évre tervbe vett államosítások közül még kiváló figyelmet igényel Kolozsvár és Marosvásárhely, mert amott egyezer, az utóbbiban 600 tanköteles van, elegendő számú iskola hiányában, törvényes oktatás nélkül, és e városok a legjobb akarat mellett sem képe­sek ezen tűrhetetlen állapoton önerejükből se­gíteni. Dr Berzeviczy Albert közoktatási mi­niszter a városok kulturális érdekeinek támo­gatását elsőrangú kultúrpolitikai feladatnak te­kinti, s e végből készséggel nyújt Erdély ezen két legjelentékenyebb városának módot arra, hogy népokt­atásügyét kellő színvonalra emelje. Az 1904. évben 133 községben szervezte­tek állami elemi népiskola (három csatlakoz­va). Ezek közül: a) tiszta magyar lakosságú 35 község; b) vegyes és részben tiszta nemze­tiségű 98 község; c) eddig iskolával nem birt 21 község; d) a községek közül 14 telepes köz­ség; e)szerveztetek e községekben összesen 153 isola, és pedig 25 fiú-, 24 leány-, 104 vegyes iskola; ez utóbbiak közül egy tanitós osztatlan iskola 63; f) rendszeresittetett ezen iskoláknál 327 tanítói (tanítónői) állás; g) a 153 iskola közül 125-nek törvényszerű elhelyezését az il­lető községek biztosították, 27 iskolát a kincs­tár építtet, részben pedig bérhelyiségben he­lyez el; h) az államosított iskolák közül 1S községi, 33 felekezeti volt; i) a 153 iskola közül megnyílt már az 1903—4. tanévben 12 iskola 24 állással, az 1904—5. tanévben 141 állami iskola nyílik meg 303 tanítói állással. A 141 állami elemi népiskola közül 8 már a megelőző tanévekben szerveztetett, megnyitásuk azonban építkezési, vagy más nehézségek miatt nem­­ volt megvalósítható. Ezen iskolák 25 ta­nítói állást foglalnak le. Az állami elemi isko­lák fenntartásához a községek vagy más testüle­tek által biztosított hozzájárulások összege: 61,101 koronát tesz ki. Az új elemi iskolák a következő helyeken szer­­veztetnek. (A helységnév után zárjelbe tett szám az illető helyen létesítő iskolák számát jelenti.) Abauj-Torna várai. Baska, Jánok­, Miszlóka, Pusztaradvány, Stoosz. Alsó-Fehér vármi. Krakkó (Ev. ref. iskola meg­szű­nt.) Magyarlápad, Marosportus-telep, Hagy­enyed (2). Arad várni. Németpereg, Ópécska, Zimándkör, Bars várai. Barsberzencze, Felsőapáti, Hemes­­kosztol­ány, Peszér, Simony és Kisugrócz. Bács-Bodrog várai. Káty.. Bereg várai. Benő, Bród, Hagydobrony (2), Nagylónya, Vásárosnamény. Besztercze-Naszód várai. Bánffytelep. Békés várm­. Pusztaföldvár (2), Szarvas. Bihar várm­. Jankafalva, Ujléta. Csanád várm­. Battonya, Csanádpalota (2), Kis- Királyhegyes. Magyarbánhe­gyes (2), Pitvaros (2). C­sik­ vármegye. Csikszentgyörgy, Gyergyó­­remete (2). Esztergom várm. Piszke (2), Gömör várm. Felsősajó. Helpa (2), Pohorella (2), Polonka (2), Zavadka (2). Háromszék várm. Bodok, Bodos. Heves várm. Gyöngyösoroszi, Hevesvezőkény. S­unyad várm­. Felsőcsertész, Totesd. Kisküküllő várm. Sárd. Kolozs várm­. Kolozsvár (2). Komárom várm­. Tóváros (2). Krassó-Szörény várm. Csukás, Liptó várm. Vazsec Maros-Torda várm. Mosom, Maros-Vásár­hely (2). Moson várm. Kiliti. Nagyküküllő várm. Brulya, Szentágota, Nyitra várm. Bajmócz. Tuzsina, Koós. Pest várm. Czinkotai Ehmann-telep. Kecske­mét, Hagykovácsi, Sáros várm. Alsókomornik­, Bányavölgy, Hun­kócz, Mesztiszkó, Plavnica, Somosujfalu, Szorocsin. Somogy várm­. Boldogasszonyfa, Szigetvár (2).­­Szabolcs várm. Hyirbátor. Szeben várm­. Vöröstorony Poresesd. * Szeges várm­. Krompach (2). Szilágy várm. Borzas (Ev. ref. iskolában nincs oktatás, 75 tanköteles.), Ördögkut (Ev. ref. iskola tarthatatlan. 140 tanköteles.), Szilág­yszeg. (Ev. ref. iskola megszűnt. 55 tanköteles nem iskolázik.). Szolnok-Doboka várm. Szászmáté (Ev. ref iskola szünetel. 100 tanköteles­ nem iskolázik.) Tem­es várm­. Altringen, Baksa, Beregszó,Bresz­tye, Eg­ertelep, Hódos, Kistelep, Panyova, Ko­­mánsztmihály. Torda-Aranyos várm. Egerbegy (Ev. ref. fiú­iskola államosittatik. Áll leányiskola van.) Torontói várm. Glogou, Ótelek, Szőregh, Tér­vár, Tamásfalva, Trencsén várm. Kiszucaujhely, Závada. Udvarhely várm. Betfalva. (Ev. ref. iskola tarthatatlan. Szegény székely község.) Ugocsa várm. Batarcs, Datolcz, Tiszakeresztur, Tisza­ujhely. . Ung várm­. Felsőremete, Kisszeretva, Kebrin. Vas várm. Magyarlak­, Hemeshollós. Veszprém várm. Balatonalmádi, Zala várm. Szobaticza, Zemplén várm. Berettó, Boldzásujlak, Dubrava, Habura, Hankócz, Hocsa, Izbugya-Dadvány, Jesze­­nö, Kohanócz, Kosarócz és Girőcz, Koskócz, Kozma, Lukasócz, Hagybreznyicze, Komarócz, Szedliszke, Szinna, Sztakcsin, Ublya, Zemplén-Turány-Pető­­f­alva, Horbókesebinye, Vámosujfalu. Mint látható, a miniszter hét protestáns iskolát álamosított, adományoztak, mert akkor adódott el három pü­ldö malacz. Hetekig folyt a bucsuzkodás, mert min­­­denütt marasztották meg Petőfit. Éppen Bazsóéknál tartózkodott a költő, m­ikor ez a dolog történt. Kagy sietve jön a Bazsó tanyába úgy haj­nal tájon­ Enok Nagy Mihály. — Ellopták az éjszaka a sárgát hé! — kiáltja már messziről Bazsónak. ' ~ No! — El a’! . . . !Azt az ilyen meg amolyan így, meg amúgy annak a .. .! — Heejnye! . .. Hát mán most mi lesz ? •— csóválta a fejét Bazsó. — Hát szaladok a­ csendemberekben!... De megette mán azt a fene! „ . ► Azt az erre, meg amarra — áldotta Mihály a lókötőt. — Felkelt-e mán? —- kérdezte Mihály lassan a belső szoba felé intve a fejével, a köl­tőre czélozva. — Még nem! ... De megnézhetjük. Hátha tudna valami okosat mondani! — Mert Mihály is erre gondolt, azért kérdezte. Lassan oda óvakodnak aztán a tiszta szoba ajtaja elébe. . . . Nyitva van az ajtó. Csöndesen benyitnak — nincs ott a nagy költő. — Bizonyosan kinn van mán, mert néha korán kel, — mondja Mihály. Bemennek a szobába körültekintenek. — Ejnye, azt a hétszentséges hétcsillagu m­iatyánkját annak a csaló, akasztófára való, hunezut gazembernek! Hát nem elvitte az én pénzemet is! — kiabál, káromkodik Bazsó, mi­kor a nyitott sublótfiókot meglátja . . . Kutat, keres a fiókban, de a malaczok árából megmaradt ötvennégy forint csakugyan nincs. — Hájnye, h­ájnye! — vakaródzik Mi­hály, — ki hitte volna! . . . Hátha nem a vót! . A. Mit csináljunk ?! .. . —• Annak ugyan üthetjük a nyomát. Te is a lónak, én is a pénzemnek, sógor!... Aki igy, meg am­úgya van annak az ilyen, meg olyan hitvány, csaló, gazembernek! — czifrázta Bazsó amúgy huszárosan. . . Bizony az ál Petőfi Sándor elvitte a sár­gát, meg az ötvennégy forintokat és azonkívül Bazsónénak a nyakbavaló nagy selyemkendő­jét is. . " . Törvény elébe azonban nem került a dolog . . . A tanya végénél üldögéltünk most itt a tavaszi verőfényen. Jól esik a szemnek az előt­tünk elterülő harmatgyönge vetések üde zölde­­lése. Csöndesen örülünk a jóindulatúan melen­gető enyhe napsugárnak. Az ébresztgető tavaszi melegség hatására megnyílnak a nyelvek. Elő­kerül az ál Petőfi Sándor esete is. — Mondtam én azt mindig, hogy nem­­ igaz járatban van az az ember! — szól a do­­­­logba Bazsóné is — de összeszidtak kendtek, nem hitték! . . . Hallgattunk mindnyájan. A város felől pedig kiveri a harangszót az esti fuvallat és áhitatosan veti a keresztet Bazsóné, mert katholikus . . * i háború. (Távirati tudósítások.) Pétervárott igen nagyra vannak a vladi­­vosztoki flotta legutóbbi „fényes győzelmeivel, amelynek két kisebb szállítógőzös és a Kinsin Maru esett áldozatul. Kiderült azonban, hogy ezen a hajón csak kétszáz katona volt, s nem 4000, amint orosz részről hirdették és az a ma­roknyi csapat is oly hősiesen védekezett J­esszen tengernagy, az új vladivosztoki parancsnok négy cz­irká­lója ellen, hogy a tengernagy kénytelen volt a hajót elsü­lyeszteni, bár gazdag rakomá­nyát szívesen zsákmányul ejtette volna. Külön­ben a másik k­ét gőzöst is hasonló sors érte, mert Jesszen, úgy látszik ezek elvontatásával nem akart időt veszteni, nehogy Nakamura japán admirális haj­óh­ad­osztálya még a helyszínen érje, s azután így „teher“’ nélkül sietve tért vissza a kikötőbe. Egyébként­­ Tesszen újabban aligha fog ismét ilyen kirándulásokra­ merész­kedni, s mivel tegnap az Usszuri-öbölben, Vladi­­vosztok szomszédságában tíz japán czirkáló és hat torpedó jelent meg. Az ily módon megerő­södött ellenséggel szemben pedig az oroszok nem igen fognak vakmerő vállalkozásba bocsát­kozni, miután ennek föltétlenül ők innák meg a levét. Ennek folytán a japánok immár zavarta­lanul tehetik majd partra h­alált megvető, leoni­­dászi bátorságal katonáikat.

Next