Magyar Szó, 1946. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1946-01-24 / 19. szám

4 Magyar Szó Amíg akad írni-olvasni nem tudó magyar, kulturmunka számára nem lehet fontosabb probléma ! JM4 • kakas már... hajnalodik már..." — ébred, nyújtózkodik a vajdasági magyar, kiváncsi szemekkel néz körül az uj ütemű világban, ebben az uj világban, amely minden dolgozó teremtő uj világa lesz. A százszor megcsúfolt és ezerszer kiforgatott „kultúrából" igazi, népi kultúrát épít a vajdasági magyar. Elég volt a méltóságos életeket nyavalygó filmcsodákból, elég volt papírmasé páralatokkal teli dlnépszínművekből. Megteremtjük, felépítjük azt az új kultúrát, amely igazán a miénk lesz és mert igazán a miénk, igazán kultúra lesz. A kulai népegyetemi előadásoktól kezdve a szuboticai szakszervezetek iskolájáig, a novibecseji kulturközösség munkája éppen úgy, mint a petrovaszelei utcanevek megváltoztatása a diadalmas elindulás első dübörgő lépéseit jelentik. Vájjon gondoltatok-e valaha arra, kulai magyarok, hogy népegyetemi előadást rendezzenek nektek s vájjon gondolt-e valaha arra régi hatóság, magyar, vagy szerb, hogy megrendezze számotokra ezeket az előadásokat. Akartak-e valaha is igazán tanítani és megtanítani? Sötét, hiszékeny, tudatlan tömegeket akartak, mert esőket lehetett terelni, hajtani, kihasználni. Az új Jugoszláv Népköztársaság világosfejű embereket akar és világosságot. Levelező munkatársakat keres ez a mi rovatunk. Olyanokat, akik ha ritkán is fogtak tollat, egyszerű becsületes szavakkal beszámolnak arról, ami körülöttük történik, ami felkelti érdeklődésüket, amit tanulnak és amit tanulni akarnak. Adjunk hangot kívánságainknak, adjunk nyilvánosságot munkánknak. Ne történjen meg a jövőben, hogy — amennyiben van is talán működő analfabéta-tanfolyam Vajdaságban — ne tudjunk róla. Ha jól csinálunk valamit, hadd tudjanak arról máshol is, hadd tanuljanak tőlünk. Ha meg másutt csinálnak jól valamit, tanuljuk meg, csináljuk mi is. Jiutathancol az analfabetizmus elleni fizu, Jugoszlávia nem tűr tudatlanságot Beszélgessünk a kulturfölényről. Ilyesmit emlegetnek néhányan ha a kopár hegyek közül a széles alföldi síkságra került szabadsághős telepesek egyik-másikának ügyetlenkedését akarják kipellengérezni. Persze a miénk lenne az a bizonyos kulturfölény, méghozzá ezeréves. ” „Magyarország négy és félmillió őstermeléssel foglalkozó lakosságából 1930-ban — hivatalos statisztika szerint — ötszázezer hat éven felüli parasztember nem tudott írni és olvasni. Az analfabéták 15,3*/6-a a 6 és 11 éves iskolaköteles gyermekek sorából került ki; ha ezeket leszámítjuk, a valóság az, hogy 433.500 olyan egyén nem tudott írni és olvasni, aki már nem volt iskolaköteles. Magyarországon minden nyolcadik parasztember hiába veszi kezébe a könyvet, újságot, szeretteinek levelét, a betűk összefolynak előtte, nem érti, hogy mit mondanak.“ (Kovács Imre: Magyar feudalizmus — magyar parasztság). Ezek azonban még csak megközelítően sem pontos számok. Nézzük csak azokat, akik az elemi iskolákat úgy-ahogy elvégezték, bomba betűkkel a nevüket is leírják — ném analfabéták tehát, de talán életükben nem olvastak el egyetlen könyvet, egyetlen újságot. Vagy nézzük azokat a vajdasági magyarokat, akik a régi népellenes Jugoszláviában megtanultak írni — de ciril betűkkel és most igy írják a magyar szavakat. Lényegében tehát nem tudnak se magyarul, se szerbül és éppen olyan analfabéták, mint azok, akik semmit sem tanultak A régi Magyarországon a szegény parasztság fiai közül minden 141-ik jutott el a polgári iskolába. Pedig ez a polgári iskola volt a legszerencsétlenebb kultúrképződmény (az új Jugoszlávia meg is szüntette) hiszen, aki négy osztályát elvégezte, ott lebegett ég és föld között — parasztságától már elszakadt „ur“ még nem volt — és ezek szégyelték aztán a mezei munkát, urizáltak, korzóztak, kaszinóztak, csapnivalóan rossz műkedvelő előadásokat rendeztek, az „intelligenciát“ utánozták és végül bekönyörögték magukat, ha sikerült, a községházára írnoknak, végrehajtónak, vagy elmentek kupéénak, cenzárnak. Ha már maga a tudatlanság is reakció — hiszen egy testvére a babonának, elmaradottságnak, lelki és testi szegénységnek — mennyivel inkább káros és veszélyes a féltudás. Az ilyen „polgári-iskolailag műveltek“ közül kerültek ki a kurjongató álhazafiak, az összes ing-mozgalmak leghűségesebb birkanyája. Az új Jugoszlávia harcol a tudatlanság és harcol a féltudás ellen. Szerbiában és szerte Jugoszláviában egymásután alakulnak az analfabéta, tanfolyamok Nagymamák tanulnak unokáikkal, lelkes tanítók és diákok járnak házról-házra egy kis szerémségi faluban, Grabovácon például mind a 32 írni és olvasni nem tudó, javarészt idős férfiak és asszonyok, már egy hónapja megkezdték a tanulást És nem csak írni és olvasni tanulnak meg szláv testvéreink, hanem megtanulják a könyv szeretetét is. Tanulni tanulnak. Magyar vonalon egyetlen hírt sem kaptunk eddig arról, hogy valahol is, valaki is megkezdte volna az oktatást-tanulást. Azt jelentené ez, hogy a mi népünk nem akar tanulni? Vagy azt talán, hogy azok közülünk, akik tudnak, nem akarnak tanítani? Hát mi végkép elmaradjunk ebben a legszebb versenyben, amelynek eredménye gy egész nép felemelése? Elsősorban is szeretnénk megmagyarázni az indokolatlanul szégyenkezőknek hogy nem az ő hibájuk, ha tudásban elmaradtak, hanem a régi kizsákmányoló rendszerek bűne az! A tudatlant könnyebben lehetett kihasználni, igazából kiforgatni, verejtéket fillérekért megvásárolni. Ezért nem tanítottak komolyan, ezért neveltek sötétségben! A mi új demokratikus hazánk azonban szélesre tár minden ablakot, mert nem tűri a sötétséget és mert nem célja a tömegek kizsákmányolása, hiszen ez a mi új hazánk maga a tömeg, maga a nép. Ha nem tanulunk csak bennünk van a hiba és ha elmaradunk ebben a versenyben, a mi bűnünk, esetleg jóvátehetetlen bűnünk lesz A magyar aktivistákhoz, tanítókhoz, tanárokhoz, diákokhoz, munkásokhoz fordulunk, kutassák fel, keressék meg azokat, akik szégyenkezésből nem jelentkeznek. Magyarázzák meg, hogy mit jelent a tanulás, a tudás, esetleg csak egyetlen nem ismert könyv szépségei Otthon is lehet tanítani azt, aki nem akar csoportba menni Kevés munkával, kis igyekezettel, hatalmas lehet az eredmény mert minden egyes ember, akit megtanítottunk tanulni, egy megmentett emberi és magyar lélek Mutassuk meg ebben is, hogy méltó polgárai vagyunk Tito épülő Jugoszláviájának Mutassuk meg, hogy nem maradunk el Jugoszlávia testvérnépeinek nemes versenyében Minden megtanult betű egy-egy építőkocka, amely sietteti hazánk, jövőnk, életünk felépítését, szebbé és jobbá válását. (g) Elméljük a régi nagyzási hóbortot és példát mutatunk demokratikus magatartásunkkal Növi Becsej, 1946. jan 16. Január 13 a nagy ünnepe volt Növi Becsej magyar lakosságának. Ezen a napon alakult meg a helyi Magyar Kulturközösség. Régi vágya ez már az itt élő magyarságnak. Hogy ez mégis ilyen megkésve jött létre, az demokratikus államunk lényegének nem ismerésével magyarázható A magyarság itt nehezen és bizonytalanul közeledett az új demokratikus eszmékhez Nem ismerte azt a hatalmas hősi harcot, amely új népi államunkat létrehozta. Nem ismerte azokat a nagyszerű eredményeket, amelyek ebből a harcból fakadtak A jogokat, melyeket a demokratikus haza biztosít minden polgárának, bizalmatlanul és félve fogadta A kötelességek vállalásában is több volt a „muszáj“-érzés mint a szív és lelkesedés Mindez az öntudat hiányát mutatja Azonban minden szónál ékesebben beszélnek a tettek, a tények. Az a tét hogy Vajdaság területén a magyarlakta vidékeken mindenütt megalakultak a magyar kulturegyesületek, hogy a magyarság egyre nagyobb tömegekben vesz részt az országot előmozdító minden fontosabb megmozdulásban, felbátorította a becseseket is Ma egy 800 tagot számláló kulturegyesületet alakítottak, amely a jelek szerint szép kilátásokkal indul nemes céljai megvalósítása felé Miután a szervezőbizottság elvégezte derekas munkáját, e hó 13-án megtartották az alakuló közgyűlést A közgyűlésen megjelentek Szabó György és Cellik István a vajdasági magyar kulturtanács tagjai Ez alkalomból Szabó György beszédet mondott amelyben vázolta az új egyesület célkitűzéseit Ennek az új egyesületnek, mondotta, nem szabad a régi szokványos utakon haladnia Le kell számolnunk a hajdani söntés és korcsma színvonalán mozgó, népellenes „kulturmunkával“ Mint ahogy munkánk minden vonalán erőnk forrása a nép úgy célunk is a nép érdeke kell hogy legyen Ez az ország felvilágosult, öntudatos, az esményeket tisztán látó polgárokat akar. Majd rátért a legutóbbi magyarországi soviniszta megnyilvánulásokra és az itteni magyarság állásfoglalására. Nem mehetünk el szótlanul amól lett, mondotta, ami legújabban Magyarországon a kisgazdapárt cégére alatt történik. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a feléledő magyar sovinizmus kezdi elhidegíteni a baráti viszonyt Jugoszlávia és Magyarország között. Mi, itt élő magyarok elítéljük a régi nagyzási hóbortot és minden erőnkkel azon leszünk, hogy példát mutassunk őszinte, becsületes demokratikus magatartásunkkal. Mi hűek vagyunk hazánkhoz, Tito Jigoszláviájához, ahol minden emberi jogunk biztosítva van Ugyanakkor elítélünk minden olyan itteni és kívülről jövő próbálkozást, amely szláv testvéreinkkel való viszonyunkat igyekszik megzavarni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után felolvasták az új egyesület alapszabályait. A jelenlevők egyhangúlag elfogadták azokat, valamint azt a záradékot is, hogy az új egyesület a Magyar Kulturszövetség tagegyesületeként óhajt működni. Ezután a közgyűlés a következő választmányra bízta az egyesület vezetését: Elnök: Erdman Mihály,alelnökök: Csonka Szilveszter és Vastag Jánosné, ügyvezeti elnök: Bali Lajos, főtitkár: Kovács István, titkár: ifj. László István, Ügyész: Velyticsa Iván, könyvtárnok: Hajdú Pál, helyettesei: Ilija Miklós és Ilija Ilona, pénztárnok: Szányi János, helyettese: Csonka Ferenc, ellenőrök: Becsei József, Koszorús János és Rózsik József, háznagy: Radonics József, felügyelőbizottsági elnök: Béres Antal, tagok: Ferenci Balázs, Bódi Mária a fegyelmi bíróság elnöke, Vastag János. Választmányi tagok lettek: Becskei Sándor, Kovács Istvánné, Farkas József, Hajdú János, Koszó Sándor, Károlyi Ferenc, Velyacsa Teréz, Jankovics Ferenc, Jankovics Mária, Nikolics József, Kovács Jánosné, Fodor Katalin, Szanyi Sándor Iija Mihály, Drapos János, Csonka János, Tipal Mihály, Mihály József, Szakács Mátyás, Recsó János, Budai László, Pákai Mátyás, Pálfi Sándor, Pálinkás Imre, Györki György, Págai József, Hortl Mihály, Farkas János, Paksi Ferenc, Csikós András, Budai Katalin, Becsei Jánosné, Csillag István, Pataki Mátyás, Szansrt Mátyás, Barna Mátyás, Kovács István. Ezek után Erdman Mihály elnök munkára hívta fel a jelenlevőket. A közgyűlés lelkes hangulatban ígérte meg a támogatást. Bajmok műkedvelői — Szerénységért Bajmok, 1946. januuár 15. A bajmoki magyar Műkedvelő Kör 1945 december hó 31-én műsoros estet rendezett, amelynek tiszta jövedelmét a szerémségi faluépítő akció javára kivánja fordítani Ezen műsoros est tiszta jövedelme 4.648 dinár. Ugyanezen célból a Művelődési Kör műkedvelő társulata 1946 január hó 5-én előadott egy népszínművet, amely előadásnak tiszta bevételét, 4.926 dinárt is a szerémségi faluépítés céljára kívánjuk felajánlani A mai napon feladtuk a Szerkesztőség b. címére posta utján a két est tiszta jövedelmét, összesen 9.574 dinárt és kérjük a szerkesztőséget, hogy az összeget rendeltetési helyére eljuttatni szíveskedjék. Ezen ténykedésünkkel is azt kívánjuk kifejezésre juttatni, hogy Bajmok község magyarsága együtt halad az idővel és ki akarja részét venni a fasiszták által rombadöntött országunk újjáépítésében. Kérjük a szerkesztőséget, hogy ezen munkáért a kör műkedvelőiről és a rendezőség tagjairól megemlékezni szíveskedjék A szilveszteri est szereplői a következők: Kollár Kató, Harton Veca, Mirkovics Klári, Andrfi Lajos, Rapp József és Komenda Béla. A népszínművet a következő szereplők adták elő nagy sikerrel: Dr. Varga István, Mirkovics Klári, Anisics Kató, Darabos Vera, Hornyák Terus, Veréb Cili, Farkas Annuska, Molnár Ilonka, Kollár Szilveszter, Ormos János, Svraka Antal, Andorfi Lajos, Tőke István, Lakatos Mihály, Pélcs János, Weigand György, Ábrahám István, Balázs György, Fremond Károly és Dukai István. Lukács Ferenc Népegyetemi És műhedvelfi előadásait leszerelt harcosok fogadása, agrár-előadás — Kulán Kula, 1946. január. Az első kulai népegyetemi előadásokon zsúfolásig megteltek mindkét előadó helyiségben a termek. Kula annyi sikert elért munkásai nem akarnak elmaradni a tanulásban sem. Az egyik előadást Gara József reformistus lelkész tartotta: „Ismerjük meg népünket és annak kincseit” címmel. Előadásának keretében ismertette az ősi szláv és magyar kultúrát, azok közös eredőit, majd a népi írók munkásságát méltatta, akik a legnehezebb időkben is bátran síkra szálltak a népi jogok és demokrácia érdekében. Előadását nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta a közönség. Baki Gyula tanító: „Az ifjúság nevelése és jövője” címmel tartott komoly és aktuális előadást. Az ifjúság — mondotta Baki — még ma sem értette meg az idők szavát, még nem találta meg önmagát, nem törődik a komoly önképző munkával és csak a léha, könnyelmű mulatozás alkalmait keresi. Felhívta a szülök figyelmét, hogy már otthon is komoly,építő munkára neveljék az ifjúságot és lehetőleg tartsák távol őket a léha szórakozásoktól. Baki Gyula kitűnő előadását sajnos éppen a szülők egy része nem értette meg , ha mérlegre tesszük az előadás után elhangzott felelőtlen kijelentéseket. Ezek az előadások éppen azt bizonyítják, hogy mennyire szükséges a komoly és céltudatos népnevelés, mert csak érett és felvilágosodott nép tudja maradéktalanul véghezvinni a saját szebb jövője kiépítésének, érdekében előtte álló nagy feladatokat. Az Iparosdalárda egy színmű bemutatására készül. A dalárda mozgósította Kula legjobb műkedvelő erőit, míg a rendezést Baki Gyula vállalta. A posztógyári műkedvelők Vidákovitts Károly vezetésével készülnek előadásra. A kulni AFZs magyar csoportja vendégül látta a leszerelt magyar harcosokat, akiket Molnár József meleg szavakkal üdvözölt. Beszédében kiemelte a fasizmus elleni harc és a demokrácia teljes győzelmének nagy jelentőségét. A beszéd eltrangása után egyperces hallgatással áldoztak az elesett szabadsághősök emlékének. Zsigmondi Gyula válaszolt a hazatértek nevében. „A szabadság iránti vágy vitt bennünket harcba és ez a közös harc tette lehetővé, hogy Jugoszlávia minden népe, köztük mi magyarok is, élvezhessük a kivívott szabadságot.” A Kulturotthonban dr. Székely Imre nagyszámú érdeklődő előtt a földreform-törvényt ismertette. Ugyanakkor tartották a két világháború rokkantjai is nagygyűlésüket. Juhász Sándor ★ I. 24. Szakszervezeti vezetőket képez ki a szubotiai szakszerezeti Iskola Szubotica, 1946. január 20. A szakszervezeti iskola első tanfolyama véget ért. Ez alkalommal köszönetet mondunk az előadóknak és nem utolsó sorban Berkes Péter és Malusev Cvetkó elvtársaknak akik fáradságot nem ismerve — mert néha bizony lihegtek a sietéstől, — minden előadáson pontosan ott voltak, hogy az előadókkal együtt végigvezessék az előadásokat. Mikor észre vették, hogy az előadók az előadásnak egy komplikáltabb részéhez értek, akkor világos és alapos magyarázataikkal nagyon megkönnyítették a mi másnapi felelésünket Az itt felsorolt előadásokat a következő előadók tartották: Székely Sándor: A szakszervezetek születése Angliában Gyetvai Károly: Az európai munkásmozgalom kibontakozása Dr. Gams András: Szovjetszakszervezetek és a háborús kommunizmus. Lévay Endre: Szakszervezeti kulturmunka Hedrich József: Társadalombiztosítás. Matkovics Béla: Munkabérek és kollektív szerződések Kizur András: Munkásbizalmiak. Kunszabó György: Munkás szövetkezetek. Dr. Steinfeld Sándor: Társadalmi alakulatok. Malusev Cvetkó: A szakszervezetek felépítése és munkabeosztása Boner Ferenc: Mai feladatok. Az előadások kivétel nélkül mindenki számára érthetőek és világosak voltak. A szakszervezeti iskola előadásainak az a céljuk, hogy a szakszervezetre háruló óriási feladatok elvégzésére vezetőket képezzenek ki Ez alkalommal felhívjuk az elvtársak figyelmét arra, hogy e hó végén egy újabb tanfolyam nyílik, ahová minél több számban jelentkezzenek olyanok, akik a jelentkezésnél tovább mennek és végig is járják a tanfolyamot. Ezt azért kell megjegyezni mert az első tanfolyamot százan kezdtük el és kb ötvenen fejeztük be. Hogy milyen eredménnyel végeztük az iskolát azt még nem tudjuk, mert bizonyítvány kiosztásra még nem került sor, de ez nem is fontos, a lényeg az, hogy alapos ismeretre tettünk szert a munkás mozgalom és a szakszervezet kérdéseiről. Az előadásokat tizes csoportokban tovább folytatjuk ahol tudományos marxista kiképzésben részesülünk. Azonkívül a szakszervezet hetenként kétszer magyar és szláv nyelven munkásegyetemi előadásokat tart Ezek az előadások olyan magas színvonalon mozognak, hogy vetekszenek a rendes egyetemi előadásokkal. Ajánlatos, hogy ezekre az egyetemi előadásokra is a hallgatóság minél nagyobb számban jelenjen meg, mert az ilyen előadások emelik a szellemi színvonalat a harci készséget, lendületet és a megértést az újjáépítés kérdésével szemben. Mi, akik az iskolát elvégeztük a szakszervezet kulturbizottságának lettünk tagjai, ahol különböző feladatok elvégzésével bíztak meg bennünket Én két elvtársnővel egy szavalókórus megszervezésére vállalkoztam Ezúton is nagyon kérem az elvtársakat minél nagyobb számban jelentkezzenek a szavalókórusba, hogy a szuboticai szakszervezet 13 ezer munkás létszámához méltó reprezentatív szavalókórust tudjon létesíteni. Székely Klári — HORGOS KÖZSÉG MUNKÁSAI SZERÉMSÉGÉRT. Horgos községben is megindult a faluépítő akció. Az első napon a következő adományok érkeztek az akció javára: Bálcs Obrád tisztviselő egyhavi fizetését, 2.550 dinárt, a szakszervezet 1.000, Kis J. József női fodrász 100, Gulyás János földműves napszámos 50, a „Petőfi” kulturegyesület pedig táncmulatságának tiszta jövedelmét, 7.038 dinárt ajánlott fel a háború által legjobban sújtott Szerémség felsegítésére, összesen tehát 10.738 dinár gyűlt össze eddig. A horgosz vadásztársaság a közeljövőben közvadászatot rendez, s ennek a tiszta jövedelmét felajánlotta a nemes célra.