Magyar Szó, 1949. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1949-02-01 / 27. szám
t. Magyar Sió 1949 n. 1 A simm hölfla lainisztérium közleménye a készülő „oltóiul pallsiairől ti (Folytatás az első oldalról) Az országok uralkodó körei olyan politikát folytatnak, amelyet nem lehet máskép nevezni, mint támadó politikának, az új háborút előkészítő politikának. Az északatlanti paktumot, amely megfelel az angol-amerikai világuralom megteremtésére irányuló terveknek, pontosan e célok megvalósításának eszközeként képzelték el. Ezek nemcsak az USA uralkodó támadó szellemű körei, és brit uszítóik, mint amilyenek Churchill és Bevin, hanem nagyszámú más háborús uszítók is, kisebbek és nagyobbak, akik e paktum hátterében állnak. Szem előtt kell azonban tartani, hogy az ilyen A szovjet külügyminisztérium közleményének harmadik részében, „Az északatlanti szövetség aláássa az Egyesült Nemzetek szervezetét“ cím alatt, leszögezi, hogy az USA külügyminisztériuma megkísérli azzal magyarázni az északatlanti szövetség és az említett egyéb csoportosulások létesítését, hogy állítólagosan „az Egyesült Nemzetek szervezetének megszilárdítására törekszk“ A közlemény rámutat ennek az állításnak képmutató jellegére és kiemeli, hogy az északatlanti szövetség és egyéb tömbök létesítése nem szolgálhatja az UNO megszilárdítását, mert az északatlanti szövetséget az Egyesült Nemzetek megkerülésével és háta mögött létesítik.A valóságban — hangoztatja a szovjet külügyminisztérium közleménye — az északatlanti szövetség létesítése végleges szakítást jelent a mostani amerikai és brit politika valamint azon politika között, melyet az USA, Nagybritannia és a Szovjetunió kormányai, több más nemzettel együtt egyöntetűen folytattak az Egyesült Nemzetek szervezetének megteremtésekor, valamint e szervezet Alapokmányának kidolgozásakor és elfogadásaikor Mindenki előtt ismeretes, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tárgyalta az északatlanti szövetség, vagy a nyugati szövetség, vagy a pánamerikai paktum létesítésének kérdését. Úgyszintén ismeretes, hogy a földközi tengeri szövetséget, vagy a skandináv csoportosulást a délkelet-ázsiai országok szövetségét, valamint a most szervezkedő egyéb szövetségeket az Egyesült Nemzetek részvétele nélkül oldják meg, miközben megkerülik ezt a szervezetet. E csoportosulások résztvevői, mindenekelőtt pedig az USA és Nagybritannia vezetőkörei tudták, hogy számukra kedvezőtlen lenne, ha e kérdéseket az Egyesült Nemzetek elé vinnék, mert ott felvetődhetne e csoportosulások valódi céljainak és igazi jellegének kérdése. Ezt nem akarják azok az érdekelt kormányok, amelyek e szövetségek tömbök és csoportosulások megteremtését irányítják. ők ezt inkább titokban teszik, titkolózva az Egyesült Nemzetek szervezete előtt. Az USA és Nagybritanno a uralkodó körei e csoportosulások létesítésével tulajdonképpen kész helyzet elé átliltják az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Mindez azonban nem akadályozza őket abban, hogy minden lépésnél megismételjék, miszerint az északatlanti szövetség, valamint a többi tömb és csoportosulás is állítólagosan az Egyesült Nemzetek Szervezetének megszilárdítását szolgálja. Ezeknek a szavaknak azonban többé senki sem hisz. Még azok sem értékelik sokra ezeket a szavakat, akik ilyen nyilatkozatokat adnak. A valóságban, az északatlanti szövetség és a hozzácsatolt csoportosulás, az USA és Nagybritannia uralkodó köreivel az élen, az Egyesült Nemzetek alapjainak közvetlen aláásását jelenti. Ezek a csoportosulások ma az Egyesült Nemzetek szervezete tekintélyének aláásására irányulnak, de már holnap e szervezet szétrombolásához vezethetnek. Nem hiába folytatják, az utóbbi három évben a rendszeres aláaknázó tevékenységet, e szervezet alapjai ellen, ami különösen abban a törekvésben jut kifejezésre hogy megsemmisítsék az öt nagyhatalom egyhangúságának elvét, amelyet az UNO Alapokmánya előirányoz minden fontos kérdés megoldásában, amely az általános béke és a nemzetközi biztonság biztosítását szolgálja Az amerikai külügyminisztérium, abban a szándékában, hogy megmagyarázza álláspontját az északatlanti szövetség kérdésében az UNO Alapokmányára hivatkozik Ez a hivatkozás azonban nemcsak hogy nem meggyőző, hanem kirívón felelőtlen. Az USA külügy és hasonló paktumok aláírása nem nyújt biztosítékot és nem teremti meg azon támadó célok megvalósításának lehetőségét, melyeket e paktumok kezdeményezői lefektettek. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy milyen egyöntetű támogatásra talált az egész világ demokratikus körei között Sztálin generalisszámusznak, a szovjet kormány elnökének ismert nyilatkozata, hogy „az elmúlt háború szörnyűségei még olyan frissen élnek a népek emlékezetében, viszont a béke erői a világban túl erősek ahhoz hogy Churchill támadószellemű tanítványai legyőzhetnék és egy új háború felé irányíthatnák őket“. A miniisztéruma az UNO Alapokmányának 52. szakaszára hivatkozik, melyben szó van a regionális egyezmények létezésének lehetőségéről, melyeket össze lehet egyeztetni az UNO céljaival és elveivel Ez a szakasz feltétlenül szükséges az UNO Alapokmányában. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az északatlanti egyezményt nem lehet e regionális egyezmények közé számítani. Az észak atlanti paktum és a hozzácsatolt csoportosulások politikai irányzatának semmi köze nincs ahhoz amiről az UNO Alapokmányának 52. szakasza beszél, éspedig az Alapokmányban előirányzott regionális egyezmények céljaihoz és elveihez. Az északatlanti paktumot egyáltalán nem lehet a regionális egyezmények közé, sorolni, mert a földgolyó mindkét részének államait felöleli és nem egyes meghatározott regionális kérdéseket vizsgál felül, hanem ő határozza meg egész külpolitikáját az olyan országoknak, mint például az USA és Nagybritannia, melyek állandóan beavatkoznak számos más álam belső ügyeibe a világ minden részén Csupán gúnyolódás közben lehet azt mondani hogy az északatlanti paktum regionális egyezmény. Aki tiszteletben tartja az UNO Alapokmányának 52 szakaszát az nem mondhatja ezt, mert az északatlanti paktumot nem az UNO Alapokmányénak 52. szakasza alapján létesítették, hanem elenkezőleg e paktum létesítése az Alapokmány és az Egyesült Nemzetek szervezete alapelveinek megszegését jelenti. Az USA külügyminisztériuma hivatkozik az UNO Alapokmányának 51 szakaszára is, amely előirányozza a »vitathatatlan jogot az önálló vagy kollektív önvédelemre az esetben, ha fegyveres támadásra kerül sor, még mielőtt a Biztonsági Tanács megtette volna a szükséges intézkedéseket a nemzetközi béke megóvására«. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a szakasz feltétlenül szükséges az UNO Alapokmányában. De másrészt nyilvánvaló az is, hogy az északatlanti csoportosulás létesítését semmiesetre sem lehet az 51. szakasszal indokolni. Ez mindenek előtt kitűnik abból a tényből, hogy sem az Amerikai Egyesült Államokat, sem Nagybritanniát sem pedig a többi északatlanti országot nem fenyegeti a fegyveres támadás semmiféle veszélye. Ennélfogva, teljesen alaptalan minden hivatkozás az Alapokmány 51 szakaszára és ennek kizárólagosan az a célja, hogy igazolja az északatlanti szövetség létesítését. Az északatlanti csoportosulást semmiesetre sem önvédelmi célokból, illetve egyáltalán nem olyan feladattal létesítik, amelyről az alapokmány említett szakaszában szó van. Az Amerikai Egyesült Államok vezette északatlanti szövetségre senkinek sem lenne szüksége, ha nem létezne az a törekvés, hogy erőszakos után megteremtsék az USA és Nagybritannia fennhatóságát más országok fölött, ha nem létezne az a törekvés, hogy erőszakkal megteremtsék a világon az angol-amerikai egyeduralmat Az északatlanti szövetséget semmiesetre sem önvédelemre létesítik, hanem támadópolitika végrehajtására, az új háború politikájának végrehajtására Ebből az következik, hogy az USA külügyminisztériuma teljesen alaptalanul indokolja az északatlanti szövetség létesítését az UNO Alapokmányának 51. szakaszára való hivatkozással, s hogy az Alapokmányra való hivatkozások csak a közvélemény széles köreit vezethetik félre, de nem magyarázhatják meg az új „északatlanti“ csoportosulás és a különféle segélyszövetségek és tömbök létesítésének igazi okait. Így áll az ügy az USA külügyminisztériumának az UNO Alapokmánya 51 és 52 szakaszára vízágal. Különös tilmet érdemel az USA külügyminisztériumának hivatkozása az úgynevezett Vandenberg-határozatra, melyet az amerikai szenátus fogadott el. Múlt év nyarán az amerikai szenátus Vandenberg szenátor által beterjesztett határozatot fogadott el az amerikai külpolitika új irányzatáról. Az USA külügyminisztériumának dokumentuma azt mondja, hogy ebben a „határozatban Amerika történetében először javasolják, hogy az USA békeidőben lépjen szövetségbe a nyugati földrészen kívül lévő országokkal, kössön velük közös katonai egyezményt, melynek célja a béke biztosítása és saját biztonságunk megszilárdítása“. Az amerikai külügyminisztérium e nyilatkozata még egyszer megcáfolja az USA kormányának arra vonatkozó állítását, hogy az északatlanti csoportnak regionális jellege van. Ez a nyilatkozat egyben bizonyítja, hogy a második világháború után az USA politikája megváltozott, ami leleplezte e nyílt , agresszív politika mostani jellegét. Vandenberg határozata teljes szabadkezet ad az USA kormányának, hogy akármilyen nemzetközi szövetséget kössön békeidőben, az uralkodó köröknek pedig lehetőséget nyújt, hogy „biztonsági paktumok“ útján különféle csoportokba és kalandokba bocsátkozzanak, ami teljesen megfelel az USA uralkodó körei mostani támadó szellemének A közlemény hangoztatja, hogy a Vandenburg-határozat elfogadása az amerikai szenátusban nemcsak az Egyesült Nemzetek Szervezete iránti alapkötelezettségek megszegését, hanem az USA külpolitikai vonalvezetésének az angol,amerikai világuralom erőszakos megteremtése felé való irányítását is jelentette. Az amerikai uralkodó körök ezzel a támadó politika mellett az új háború politikáj a mellett nyilatkoztak, melynek éle a Szovjetunió és a népdemokrácia országai ellen irányul. »A Szovjet Szövetségnek — folytatja a közlemény — fontos egyezményei vannak az USÁ val és Nagy. Britanniáival a Németországgal és Japánnal szembeni közös politika kérdéseiben, olyan egyezményei, melyeknek alapként kell szolgálniok az általános tartós béke demokratikus elveken való megteremtésére Az USA és Nagybritannia uralkodói körei ragaszkodva külpolitikai vonalvezetésükhöz, most léptennyomon megszegik azokat az egyezményeket melyeket maguk Itak alá Megszegve a régebbi egyezmények szellemét és irányzatát, az amerikai és brit uralkodó között ma úgy tekintik, hogy az úgynevezett északatlanti szövetséget nemcsak a Szovjetunió részvétele nélkül kell megteremteni hanem azzal a nyílt célzattal, hogy ezt a tömböt a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen használják fel A Szovjetuniónak barátsági és kölcsönös,segélynyújtási szerződései vannak Nagybritanniával és Franciaországgal is, húszévi időtartamra, amelyek teljesen összhangban vannak az általános tartós béke érdekeivel és különösen jelentősek az európai béke megszilárdítása számára Nagybritannia és Franciaország uralkodó köre, azonban nyíltan megszegik ezeket az egyezményeket és semmibeveszik Nagybritannia és Franciaország arra vonatkozó kötelezettségeit hogy a Szovjetunióval együtt megszilárdítsák a békét Európában Nagybritannia és Franciaország kormányai, mint ismeretes, részt vesznek az északatlanti tömb létesítésében, s ezenkívül, biztonságuk megszilárdításának kifogásával úgynevezett »nyugati szövetséget« létesítettek nemcsak a Szovjetunió részvétele nélkül, hanem azzal a nyílt célzattal, hogy az új nyugateurópai tömböt a Szovjetunió ellen használják föl Az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország a Szovjetunióval együtt voltak a fő országok, amelyek előkészítették az Egyesült Nemzetek Szervezetének megteremtését. A többi egyesült nemzet egyhangúlag elismerte, hogy ennek a négy országnak és Kínának törekednie kell az egyhangúságra és az együttműködésre, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében. Ezért fektették le az öt nagyhatalom egyhangúságának elvét a béke és nemzetközi biztonság alapkérdéseinek megoldásában az UNO Alapokmányába. Közvetlenül az Egyesült Nemzetek megalakítása után az USA és Nagybritannia uralkodó körei részéről megkezdődött e szervezet bomlasztása Mivel magyarázható ez? Ezt a következőképpen is lehet magyarázni: amint befejeződött a második világháború, az USA és Nagybritannnia uralkodó körei beképzelték maguknak hogy éppen nekik, — nem pedig valamennyi nagyhatalomnak együttesen, — jár a vezető szerep az Egyesült Nemzetekben. Miután a Szovjetunió követel,te éa követeli a teljes végrehajtását annak, amit az UNO Alapokmányában az öt nagyhatalom egyetértő munkájának szükségéről kimondtak — s csupán ilyen egyetértő munka biztosíthatja valóban az általános béke és a nemzetközi biztonság érdekeit — az USA és Nagy Britannia uralkodó körei fokozták a támadásokat a Szovjetunió ellen és még fokozottabb bomlasztó működést fejlesztettek ki az Egyesült Nemzetek Szervezete ellen. A Szovjetunió és egész sor más állam azonban nem egyezett bele az UNO Alapokmányának megváltoztatásába. Ennélfogva az amerikai és brit uralkodó körök szemmelláthatóan arra a következtetésre jutottak, hogy nem fog nekik sikerülni az Egyesült Nemzetek Szervezetét teljesen alávetniük saját támadó céljaiknak. Az UNO Alapokmánya akadályozza eiket a Szovjetunió elleni támadásaikban amely védelmezi azokat az elveket, melyeken az Egyesült Nemzetek szervezete alapul. Ilyen módon az USA és Nagybritannnia uralkodó körei, úgy látszik, arra a következtetésre, jutottak, hogy cselekedeteikben meg kell kerülniök az Egyesült Nemzetek Szervezetét. E politika végrehajtása vezetett az északatlanti szövetség és egyéb tömbök létesítéséhez, éspedig az Egyesült Nemzetek szervezetének háta mögött. Ezek szerint, minden okunk megvan, hogy azt állítsuk, miszerint az északatlanti szövetség az Egyesült Nemzetek szervezetének bomlasztását jelenti. Mindezek után világossá vélik, hogy az amerikai, brit és francia uralkodó körök, végrehajtva támadó politikájukat és készülve az új háborúra, miért igyekeznek most mindenütt a Szovjetunió elszigetelésének politikáját követni, noha ez a politika az általuk elvállalt kötelezettségek durva megszegését jelenti. Ezek szerint ez államok uralkodó körei külpolitikájának »új irányzata« tulajdonképpen abban áll, hogy igazolják magukat a régi szovjetellenes vonalú külpolitikáért, amely a Szovjetunió elszigetelésén alapul, s amelyet a második világháborúig tartó időszakban folytattak és amely majdnem katasztrófába juttatta az európai civilizációt. Az amerikai és brit uralkodó körök, megszédülve a világuralmi támadó tervektől, nem fogták fel, hogy politikájuk „új irányzata” ellentétben áll a Szovjetuniónak és az Egyesült Nemzeteknek nemrégen adott kötelezettségeikkel, s egyáltalán nem járul hozzá politikaiés gazdasági hadrárauk megszilárdításához, sőt mi több a békeszerető népek, valamint az általános béke megszilárdításának minden híve, akik minden országban többségben vannak, el fogják ítélni ezt a vonalat. Az iszabalan szívessé is bombasztja az Egyesült Nemze en szervezetet Al apkövetfcez*et#sefc A közlemény negyedik részében »alapkövetkeztetések* cím alatt a következő áll: »1) A Szovjet Szövetség kénytelen számolni azzal a ténnyel, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia uralkodó körei nyílt támadó politikai vonalra tértek át, melynek végső célja az angol amerikai világuralom erőszakos megteremtése, s e célból támadó politikát az új háború megkezdésének rTgi**lkáját folytatják. E helyzet folytán, a Szovjet Szövetségnek még erélyesebben és még következetesebben harcot kell folytatnia minden háborús bujtogató ellen, a támadó és új háborút előidéző politika ellen az általános tartós demokratikus békéért Ebben a harcban az általános béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a Szovjet Szövetség szövetségesének tekinti mindazokat a többi országokat és az általános és demokratikus béke mindazon számos hívét akik valóban kifejezik a népek érzelmeit és gondolatait, azokét a népekét a kik saját váraikon viselték a legutóbbi világháború hihetetlen nehézségeit, s akik teljes joggal elvetik az u. háború valamennyi előidézőjét és gyujtogatóját .) Mindenki előtt világos, hogy most az Egyesült Nemzetek Szervezetét bomlasztják, mert ez a szervezet bizonyos mértékben akadályozza és fékezi a támadásra és az új háború megkezdésére irányuló politikájukat. Ilyen helyzet folytán, a Szovjet Szövetségnek még szilárdabban és eltökéltebben kell harcolnia az ellen, hogy az agresz, szív elemek és segítőik bomlasszák és rombolják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, törekednie kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete ne serkentse az ilyen elemeket, ahogyan az most többször előfordul, hanem hogy még nagyobb mértékben őrizze tekintélyét, amkor arról van szó, hogy ellenállást kell tanúsítani azok ellen, akik a támadás és ez új háború megkezdésének politikáját folytatják“ (Trijug). Oslóból jelenti a TASS. Afanaszijev szovjet nagykövet felkereste Skylstad norvég külügyi államtitkárt és a következőket közölte vele: „Az újsághírekkel kapcsolatban, melyek szerint Norvégiának szándékában áll csatlakozni az atlanti szövetséghez, a szovjet kormány felhatalmazott a következők közlésére: Számtalan rendelkezésünkre álló adat alapján megállapítható, hogy rövidesen megalakul az úgynevezet atlanti szövetség Habár e szövetség kezdeményezői kijelentik, hogy védelmi céljai vannak, a szovjet kormány elegendő bizonyítékkal rendelkezik annak megállapítására, hogy ez a most készülő szövetség nem erősítheti a világbékét, hanem ellenkezőleg, hatalmi csoportosulás, amelynek támadó céljai vannak Ezt igazolja az is, hogy az atlanti szövetség az Egyesült Nemzeteken kívül és az UNO megkerülésével jön létre Ugyancsak elegendő alap van annak megállapítására, hogy az atlanti szövetség kezdeményezői megkísérlik felhasználni az új nemzetközi csoportot légi és tengeri támaszpontok megteremtésére a világ minden táján, különösen pedig a Szovjet Szövetséggel határos országok területén. Ez semmiképpen sem azt tanusítja hogy a csoportnak békés céljai vannak. A szovjet kormány felhívja a norvég kormány figyelmét erre a tényállásra és szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az atlanti szövetséget hatalmi csoportnak tekinti, amely a valóságban szemben álaz Egyesült Nemzetek szervezetével és olyan célokra törekszik, hogy azoknak semmi közük a béke megszilárdításának érdekeihez Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány felvilágosítást kér a norvég kormánytól az atlanti szövetség ügyében elfoglalt álláspontját illetőleg, különösen figyelembe véve azt, hogy Norvégiának közös határa van a Szovjet Szövetséggel. A szovjet kormány felvilágosítást kér, vájjon a sajtóban megjelent hírek, amelyek szerint Norvégia csatlakozik az atlanti paktumhoz megfelelnek-e a valóságnak. Egyben felvilágosítást kér, várjon a norvég kormány vállal-e bármilyen kötelezettséget az atlanti szövetség iránt légi és tengeri tiiszpontok norvég területen való felállítását illetőleg- Kriylstad ígéretet tett, hogy ezt a közlést továbbja a norvég kormánynak. - " A szövet kormány figyelmezetése a norvég kormány számára az atlanti paktum tárgyalásairól fléSiam »or’sufi... — fisZAI' HOLLANDI ‘ 3AN amir'**! támaszpontot építenek rakéta rcph'.figépek számára Január 28-án mfi' megérkezett az első nyolc rakéta rcph''21p — LAKE SUCCFISSBAN. a BiztorífiSi Tanács ülésén az oneol-ameikai tub megakadályozta hamar.cm-éejben New Delhiben megtartott ázsiai értekezlet indonéz határozatát tártálják. Amerikai nyomásra egyetlen ázsiai delegátus sem merte a tanáá es elé terjeszteni a határozatot. Malik szovjet delegátus leszögezte, hogy ezzel a magatartással az angol-amerikai tömb szentesíti a holland erőiszakot az indonéz Köztársasággal szemben. — A SZALONIKI nadbíróisáe 9 l'n,j halálra. 2-öt életfog-t'^'ani és 13'“* hosszú ideig tartó börtönre ítélt, mert az ifjak a népfelszabadító morfinom hívei' voltak. A I amiért hadbíróéig 12 hazafit halálra 8-ot éle'fog'-tiglan, és 9 et 8—12 évi fegyházra írést A terror minden téren fokozódik Görögországban.