Magyar Szó, 1954. május (11. évfolyam, 117-145. szám)
1954-05-01 / 117. szám
Ikiinisiil. 1.T,U 1 olvasóinknek, május 1-re munkájukról, májusukról A szőnyegszövéshez lélek is kell Bocsánat, eltévedtem... Sami Irén az egyetlen nő a szuboticai termelők tanácsában, ahol a Joyen Müde« üzem dolgozóit képviseli Jovan Mikics egyike a legnagyobb szuboticai üzemeknek, körülbelül 300 nő szövi benne a szebbnél szebb szőnyegeket. Ha az ember megáll beszélgetni egy szőnyeggyári munkásnővel olyan szeretetet és érdeklődést tud azemberben kelteni munkája iránt, hogy legszívesebben azonnal a szövőgép mellé ülne. Sámi Irén is lelkesedéssel és úgyszólván annyi szeretettel simította végig a szőnyeget a géphengeren. — Nagyon szeretem a szakmámat, és a nyolcórai munkaidő után látom is a munkám gyümölcsét, a lassan, szépen kibontakozó mintákat a szőnyegen. A mi munkánkhoz sok türelem és figyelem kell, mert a szőnyegkészítés művészet, az iparművészert egyik ága. Ezért is készítik főleg nők a szőnyegeket. A szőnyegszövéshez lélek is kell. Mivel az üzemben ö meg nők dolgoznak, Sami Irén is leginkább a dolgozó nők problémáiról beszél. — A készülő új társadalombiztosítási törvénytervezettel kapcsolatban munkatársnőimmel vitáztunk arról a lehetőségről, hogy a dolgozó nő csak 4 órát dolgozzék. Az én véleményem szerint ennek mindenesetre egy jó oldala lenne, hogy a nő a mindennapi gyári munkája mellett nyugodtan el tudná végezni házi munkáját is. Nálunk igen nagy probléma például a dolgozó anyák helyzete. 300 munkásnő közül 200 családos anya, és ezek a legtöbb esetben nem tudják kire hagyni a gyermeküket. Munkástanácsunk ezen a problémán úgy segített, hogy a gyermekes anyákat mind egy váltásba állította munkába. Azonban ez sem a kellő megoldás Egyedüli megoldás egy gyermekotthon létesítése lenne. Hallottam, hogy készül egy ilyen otthon, jó lenne, ha sietnének vele. Végül, — hol tölti a májusi ünnepeket? — Pénteken az Iparkamarában baráti estet rendez az üzemünk, mivel itt kinn nincs kultúrtermünk. Május elsején pedig kirándulást szervezünk vagy Bácsszőlősre vagy a kelebiai erdőbe. . ... MARJAI Magda — Bocsánat, eltévedtem, ez második osztály — mentegetőzik megszeppenve a fülkébe benyitó utas és már siet is tova, hogy idejében helyet kapjon másik vagonban. — Jöjjön csak vissza — szólnak utána az emberek, hiszen van itt még üres hely... Véletlenül éppen egy olyan vagonba szállt ez az utas, amelyet a zrenyanirA Bánát vasúti műhely készített az utóbbi időben. Harmadosztályú, de megtévesztésig hasonlít a másodosztályú kocsikhoz. — Ilyen tévedések naponta előfordulnak, — mondják Gaborov Vejszelin esztergályos a munkástanács elnöke, Rodin Dusán az igazgatóbizottság elnöke, Grujics Miodrág és Frenc Nikola a szakszervezeti csoport vezetőségének tagjai, akikkel a vállalat munkájáról beszélgetünk. — De a múltévi munkánk egyik legnagyobb sikere egy újfajta vasúti kocsi volt, amelyen a faalkatrészeket acéllemezekkel helyettesítettük. A fából készült vagon hét évig tart, az acélból való 30 évig. Kényelmesebb, ízlésesebb kocsikat kér tőlünk a vasút igazgatóság és mi igyekszünk eleget tenni a követelménynek. Nemsokára megkezdjük e kocsik sorozatos gyártását. Továbbá a vagonok eddigi gázvilágítását villmyvilágítással cseréljük fel. Az új kocsik üléseit polivinil anyaggal vonjuk be, képekkel díszítjük a fülkéket stb. — A munkástanács ülésein — mondják továbbá a munkások — két dologgal foglalkoztunk leginkább: a munkafeltételek javításával és a vállalat kapacitásának növelésével. Sikerült több munkahelyet gépesítenünk. Egy korszerűen berendezett eszterga osztályt létesítettünk, a munkások télen is ingujjban dolgozhatnak benne. Több olasz esztergapadot, villany edzőkemencét és egyéb felszerelést is szereztünk be. Természetesen van még tennivaló. Vannak problémák, amelyeket a jövőben kell megoldani, de az eddigi munka és különösen az utóbbi két év, amióta a vállalat teljesen önálló, szépen bizonyítja a munkásönigazgatás nagyszerű eredményét ebben a crenganini munkaközösségben. L. A. Sami Irén: A kelebiai kiserdőbe megyünk Gáborov Veszefin: Kényelmesebb kocsikat gyártunk Howi menjünk május • 1 * e | i riportot inni a me*e~Janda*dpi dolgozókról a zentai járásban — tanakodtunk útközben. Aztán egyszerre egymáswt "fittünk és megállapl-1 °0V tőlünk bölcsebb uj*d íszi rók, szaladgáltak Ttot? L***"*®0» * nem fillot* e* floW» eszünkbe. Na, de ilyet! És néhány perccel később, a fenti konstatálás jegyében befordultunk a zentai-Mdíus elsejei termelő szövetkezet nem éppen díszes kapuján, és megnéztük a szövetkezet nevezetességeit. A Címert például, ,aJoim még csak négyéves, és Mária 20 liter tejet ad naponta, egy év alatt 100.000 dinár jövedelmet koccant&A Rózát és a többi tizenegy fülbevalós tehénhölgyet, most nemrég törzskönyvezte őket egy beográdi intézet, akkor kapták a fajtisztaságot jelző fülbevalókat és azóta még kapósabbak. Újhelyi Bélát, a tehenek gondozóját, akiinek sokban érdeme, hogy a járás egyik legszebb marhaállománya aMájus elseje“ szövetkezeté. Az a silókat, amelyekre Újhelyi Béla azt mondja, hogy olyanok, mint a takarékkönyv, mert mindent fel lehet használni takarmánynak, még a p elvon ** összedől a silóban a többivel s jó ízt kap. A könyveket, amelyek szerint 300 dinárnál feljebb mozgott a tavalyi normanapérték vagy az egy napra futó órabér, ahogyan most mondják a szövetkezetben. ** • juhumV, ét « mBUr szék 120 dinárt is elértek, és ezek a szövetkezeti napidíjak a magasabbak közé tartoznak a járásban. A magtárt, ahol darálták és ahol Fekete István elmondta, hogy megelégedettek a tagok, jómaga is, pedig régi katonatársam, nekem bizonyára elmondta volna az ellenkezőjét is. A számadást, amelyből kitűnik, hogy drága a takarmányozás és különösen sokba kerül az úszőnevelés — mintegy 11.000 dinár értékű tejet cuclizik ki mamájából a borjú — és ezért éppen, csakhogy rá nem fizetnek a marhaállományra, pedig e nélkül mégsem telhet el a gazdaság, sőt még fejleszteni is kellene az állományt s ráágméltóóág benta. A tervet, hogy a téridőben is foglalkoztatják a tagokat, vessző- és cirok-feldolgozással, esetleg paradicsom konzerválással, mert különben a paradicsomot egész Mohóba kell vinni s ez költséges. Majd végül betekintettünk a legközelebbi tervbe is, május elsejének, egy esztendő küszködése és sikere megünneplésének tervébe is, amely ünnep ha jó az idő, megint a népkertben lese rügyező fák és szép piros lobogók alatt. Remete Ireneusz trombitazenekara és ki tudja még hány zenekar kísérete mellett. És így, mondom, találékonyságunkra nem, éppen dicséretes előzményekkel született meg május elsejére Május elsejéről ez a sds riportocska. Z. L. Májusra májusról MAGYAR SZÓ Övék a kapu, miénk az udvar A múltba merengve Balog Sándor zombori munkás ott látja magát « szuboticai »Forrumi vagongyár előtt, amint a sztrájkoló tömeggel, együtt ökölbe szorított kézzel követeld a féldináros béremelést. A csöndes május 1-i ünnepléseket is felidézi emlékébe Balog, palicsi kirándulásokat stb. Május jelképezte a munkások harcát a jobb megélhetésért, ma is ezért ünnepeljük, csak természetesen más formában — mondja Nagy Sándor. Szabadságunkat jogunkat kivívtuk, most mi gazdálkodunk, tőlünk függ tehát életszínvonalunk emelése. Vettünk gépeket, újabb műhelyeket építettünk a zombori Podgaprivrednik mezőgazdaságii gép és szerszámgyárban és több munkást, alkalmaztunk. Mi it mondjak mást, mint hogy a traktorjavuló üzemből mezőgazdaság gép és szerszámgyárat létesítettünk. Amikor a problémák iránt érdeklődöm. Nagy Sándor megjegyzi, hogy nehézségek mutatkoznak a nyersanyag beszerzésiben. De mindjárt meg is magyarázza: »A zenacai vashengerm jelenleg nem tud több nyersanyagot biztosítani. Ott voltam, láttam rohamos épülését, és i®n meg tudom érteni, hogy miért kell előbb befejezni a nagy építkezési helyeket, mint a mi üzemünk bővítésére fordítani a közjövedelmet. Ha a vandenceoron felépült, mi elegendő nyersanyaghoz jut- Hibák is az üzemiben, pl. a hazunk és csak akkor lesz mó munkafegyelem feljavítása ... .. . . A lustáik aaoniban nem boldodunk üzemünket fejleszteni.Ma Balog Sándor hozzáteszi, hogy pu miénk az udvar* — mond varrnak egyéb helyrehozandója Nagy Sándor. De ismerjük meg közelebbről. Isikkel is beszélgettünk. Nagy Sándor a mintázó osztály élőmunkába, kilencszer nyerte el az ékrmmfcés elnevezést, ma a gyár igazgatóbizottsági tagja. Keze alól mintegy 30 ipari tanuló szabadult fel. Az idén egy hetes cséplőtipart kombinált ki társaival. A cséplőt a zágretei áruminta vásáron bemutatták és egyesek véleménye szerint a kidolgozás szempontjából jobb a »Zmad« gyártmányú cséplőknél. Balog Sándor legközelebbi munkatársa Nagy Sándornak, magas szakképzettségű munkás. A cséplőgépen együtt fáradozott Nagygyal, és — ahogy a képen is láthatjuk — elválaszthatatlan munkatársak. Május elsején is bizonyosan együtt ünnepük m munkaeredményüket. VT,AH János A cséplőgépen is együtt dolgozott Balog és Nagy Borsóhegyek vevő nélkül A mezőgazdasági termények feldolgozása és megfelelő áron való értékesítésének kérdése foglalkoztatja az utóbbi időben a Szuboticakörnyéki szövetkezetek tagjait és a termelőket Több értekezleten elhangzott már, hogy sok zöldségféle,gyümölcs megy tönkre, mert nincs feldolgozóiparunk. Az ősszel például annyi káposzta termett, hogy senkinek sem kellett, tavasz felé pedig hiányzott a szuboticai piaarás a káposzta, paprika és egyéb télire elzak hajtó élelem Ezekben a vitákban vetődött fel többször is az a kérdés, hogy eleget tesz-e a »Vojvodina« feldolgozó üzem a termények feldolgozására. Az üzem több vezetőjével és a munkástanács tagjaival, köztük Jovanka Kaitics munkásnővel beszélgettünk e kérdésről. A »Vojvodina« az idén is 5 millió kilogramm paradicsomot szándékozik feldolgozni. A borsóból 500 tonnát dolgoznak fel, ezenkívül uborkáit és más zöldségfélét, amit a Tisza-mentéről és Szubotica környékéről, szövetkezetektől és magántermelőktől szándékoznak felvásárolni. A barackról sem feledkezhetünk meg, hiszem a szuboticai barackot az egész országban keresik. Ehhez természetesen szorosabb kapcsolatra van szükség a termelők és a feldolgozó üzem között A termelőknek megfelelő árut kell szállítaniok ,mégpedig időben. Gyakran előfordul például, hogy a felsőbácskai mező- i birtokokon e borsot kukoricakapálás és más mezőgazdasági munkák miatt nem szedik le idejében hanem elöregedik és konzerválásra alkalmatlanná válik, így történik aztán hogy néha egész borsóhegyek várnak a piacon vevőre. Ilyen körülmények között természetesen azok a terepen most kialakuló, félig feldolgozó műhelyek segítséget jelenítenek majd a termelőknek is, meg a nagyobb feldolgozó üzemeknek is. A feldolgozott áru iteren keresett cikk külföldön A konzervált paradicsomot és barackot minden mennyiségben el tudjuk helyezni az ország kiviteli vállalatai útján Angliában, Nyugat-Németországban, Dániában. Az üzem most néhány komoly problémának a megoldáséin fáradozik. A félkész áru elhelyezésére és a csomagolásra nincs helyisége. A városi népbizottságnak már több javaslatot tettek e tekintetben és remélik, hogy az idén ez a kérdés is megoldódik. Akkor majd sokkal nagyobb mennyiségű terményt vásárolhatnak föl. Jovanka Katies szerint a munkástanács ülésein is gyakran beszélnek arról, hogy a termelés jóval olcsóbb lenne, ha a félkész árut nem kellene a város különféle részein 17 pincében elhelyezni, hanem az üzemben raktározhatnák el. A májusi ünnepek az üzemet rendbehozzák. A munkások a kiserdőben ünnepelnek. WMAN Mm *■