Magyar Szó, 1958. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1958-01-01 / 1. szám
1958. Január1.. t. ÁRPÁSI PÉTER, a noviszádi — Mit számítotok venni jövőre? — kérdeztem. — Semmit — Hogy-hogy semmit? Valamit csak vesztek egész évben? — Most jár le a kölcsönünk, elkezdjük gyűjteni a pénzt házra. Házat akarunk venni, mert ez a lakás, ahol most lakunk, sehogysem felel meg, nemrégen a mennyezete is beszakadt. Háromnégy év alatt talán összegyűjtünk egy kisebb házra valót Persze takarékpénztárba rakjuk majd a pénzt, mert másképp nem megy, teszi hozzá az asszony. Esetleg, ha valamelyik külföldi vendégszereplésen — januárban Lengyelországba megy a Vojvodina — sikerül egy rádióra valót megtakarítanom a napidíjakból, szeretnék hozni egyet, mert így nagyon üres a ház. Gyűjtjük a pénzt Vojvodina öklözője. gek hevében, ha többen voltak, ölre is mentek, mint például II. Benedek és Anasztáz. De hát elmúltak a zagyvasógorcban gazdag középkor nyomasztó napjai — gondolodó, olvasó, — és talán ma már nem rágódnak zöldségeken a nemes gondolkodású hittudósok, no meg az egymást váltó pápák. Talán igy lenne, ha a nekirugaszkodott tudomány nem lepné meg napról-napra mind újabb és újaibb furcsaságokkal a csodálkozásban megszeppent emberiséget. Úgy ám! Az ember magasba lendítette a mesterséges holdat, s maholnap kirándul a világűrbe és megnézi mi újság a szomszéd bolygó lakóinak házatáján. Ez a fenyegetően megvalósuláshoz közeledő lehetőség ismét felkavarta a hitvitázó szenvedélyeket. Hogyis nev egetverő kérdés nyomakodott előtérbe: vajon léteznek-e a tőszomszéd bolygókon emberek, ugyan milyen hitet vallanak, elismerik-e a földi szentatyát, vajon kiterjed-e a vatikáni főapostol hatalma a távoli világokra? Ezt a fejkopasztó problémát úgy körülnyüzsgik a jelenkori hittudósok és egyéb nagyeszű hozzáértők, mint a darazsak a mézet. Már magasröptű, ám szögesen eltérő szakvélemények is elhangzottak. A németországii paderborni bölcsészeti-hittudományi fakultás elvitázó tanárai szerint Földünkön kívül is létezik élet. Giemelli, a milánói katolikus egyetem professzora viszont kategorikusan tagadja a Földön kívüli lények létét, mondván, hogy a Szent Írás nem tesz róluk említést. Dr. Klause a müncheni hittudományi egyetem dogmatika-tudora pedig úgy vélekedik, hogy más bolygók lakói — ha vannak— olyan tökéletesek, hogy nem szorulnak megváltásra és egyházi áldásra. Más engedékenyebb hitttudósok és fsottárók nem vonják kétségbe, hogy más világrendszerek bolygóin is léteznek emberhez hasonló élőlények, és melegítően azt javasolják, hogy az első űrrakétákkal okvetlenül repüljenek élenjáró egyháziak is és térítsék meg a világűri pogányokat. Nagy fába vágták tehát fejszéjüket az elődeik hagyatékéba lépett szőrszálhasogató hittudósok s egyéb lélekosztagok s heves vitájukban annyira ellentmondanak egymásnak, hogy az 1958. boldog új esztendőben magas szinvonalu egyházi bizottságnak, vagy magának a pápának kell döntenie a mindenségben tanyázó élőlények lelki dolgairól. S a pápa úgy látszik nem is rest, komolyan fogja fel a dolgot és alapos előtanulmányokat végez. Costeligandolfi nyaralójában hatalmas csillagvizsgáló távcsövet állítatott fel, hogy csalhatatlan határozatot hozzon a médenségben elszórt és hitetlenül tévelygő báránykák sorsáról és lelkes üdvéről. Ám, mi leszen vele, ha a szomszéd bolygókon is és általában a világűrben léteznek hasonló szándékú pápák, azaz ellenpápák? Bizonyára vitába száll majd távoli vetélytársaival és egyszerűen kiátkozza őket, épp úgy mint azokat, kik nem hittek annak idején Ádám köldöktelenségében. MAGYAR SZÓ 3. oldal Mit veszünk az új esztendőben Újévi körkérdés a kirakatok előtt Önvallomás azijesztendő gondjairól: Sok minden kellene••• Hej, ujesztendő!... De sok gondot okozol az embereknek! Az óesztendő utolsó napján lefizetjük feleségem utolsó kölcsön-részletét. Az újesztendő első napjaiban másikat veszünk fel. Ha 24 hónapi törlesztésre vesszük, majd 100 000 dinárt kaphatunk. Ennek 6 százaléka, amit készpénzben kell a banknak fizetni, 6 000 dinár. (Ezt a pénzt nem szabad elszilveszterezni ...) Eddig tehát eljutottunk aszámolásban. Most következik a dolog nehezebbik része. Sétálunk az utcán, nézegetjük a kirakatokat. — Nézd, — mondom a feleségemnek. — Nézd, milyen szép. Képzeld el, májusban kirándulni rajta ... Olyan DESZNA ANGYELKA, a noviszádi Progresz áuház elárusítónője, a terpüm. — Vásárolni mégis szebb, mint eladni. De ez nemcsak a kívánságtól függ, hanem sok mástól is. — Az idén 35.000 dinár kölcsön vettem fel női kerékpárra és ruhaanyagra. Férjem szintén dolgozik, ő is kihasználta a kölcsön adta lehetőségeket — Nem kívánok olyasmit, ami úgysem valósul meg. Szerények a terveim. Rádiónk már van, most szőnyeget és függönyt vesztek. — Hogy jégszekrényről is lehet-e szó? Hát jó volna egy a háztartásban. De amíg 110 voltos a villany nálunk, addig nem szerzek be. Mihelyt átállítják 220-asra, ez pedig, amint hallom, a jövő évben meglesz, előbb veszek egy villanyvasalót meg egy kisebb villanytűzhelyet, itt nálunk, az áruházban. — Ezenkívül nyaralni megyünk Veliki Losinyra. Ez is pénzbe kerül. Már tavaly is voltunk ott és elég kevés költséggel megúsztuk, mert a vállalatnak saját nyaralója van a szigeten. Szépen muzsikál majd a motorja, a szél a hajunkat cibálja, és mi robogunk, két óra alatt Noviszédról Palicsra jutunk, öt perc alatt a munkahelyünkről a strandra ... Képzeld el, — robogó!... — Igen, de felkelsz-e majd minden reggel fél 6-kor, hogy a munkahelyemre vigyél?!... Csönd. — Nézd, milyen szép függöny — mondja ő. Ez kellene. Nézd milyen szép faprikavörös takaró. Ez is kellene. Nézd, szlovén női kerékpár... ízléses szőnyeg, csillogó, türkizkék cserépkályha... Nagyszerűen fest majd ez a csillár a szobában ... Nézd, könyvespolccal ellátott heverő ... Ebédlőasztal, négy kárpitozott ezekkel... De helyes kis karszékek!... Milyen szépek ezek a szlovén dolgok! — Nézd, — mondom én — táskaírógép. Csak 100 000 dinár. Szakmai szerszám ... Hát örökké kézzel írjak?!... — Nézd, — szól ő — de szép!.... Hej, újesztendő, de sok gondot okozol az embernek! Mindenesetre sokat várunk tőle. Mert szeptemberben lejár az én kölcsönöm is. Lehet, hogy addig olcsóbb lesz a robogó... Civil ruhát szerzek — Fiatal, nőtlen ember vagyok — válaszolta kérdésemre Nesovics Tomiszláv 22 éves forgalmi milicista. — Nagyobb problémáim nincsenek, nem is tervezek nagyobb vásárlást. Egy kisebb gondom van, de azt a jövő esztendőiben elintézem: jó minőségű, szép civilruhát veszek magamnak. NESOVICS TOMISZLÁV, forgalmi minicista. JÄGER LÁSZLÓ a vasúti telefonközpont szakmunkása: Nagybácsimmal közösen vesszük ... — Ha arra vezet az utam, megállok előtte és a kirakatüvegen át percekig elnézem almazöld színű karcsú testét, a drapp műanyagból készült ülést, a kilométerjelző órát, és már alig várom azt a tavaszi napot, amikor hazaroboghatok vele, s részben a magaménak mondhatom... — Csak a tavasz elején lehet róla szó. 15 százalékot ugyanis előre kell lefizetni, ezt a pénzt addig meg kell takarítani. Addig pedig kibírom, illetve kibírjuk... — Valakivel közösen? ... — Igen. A nagybácsimmal — feleli Jáger László fiatalember, a noviszádi vasúti automata telefonközpont 27 éves dolgozója. Nagybátyja sofőr. Mindketten nagyon szeretik a motort, különösen a jó, erős és szemre is szép motort. Ezért mindketten a 150 köbcentis, 265 000 dináros Scooter NSU-ra gondolnak. — Az Interkomerc üzletében fogjuk megvásárolni. Érdeklődtem a bankban, öt évi kölcsönre adják. Egyedül nem tudnám megvenni, fizetésem csak 12.000 dinár. De mivel a nagybácsim is szeretne motorozni, elhatároztuk, hogy közösen vásároljuk meg. Több mint a felét ő fizeti... — És hogy osztoznak meg rajta? — kérdezem. — Az már a könnyebbik része. Én bizonyosan többet hajtom majd, mert nagybácsim sokat van hivatalos uton. Meg aztán azt mondja, hogy előbb-utóbb úgyis egészen az enyém lesz. — Motorkerékpárt szeretnék venni kölcsönre GORTVA JÓZSEF, topolyai földműves: Két ló tehenet veszek — Hogy mit vásárolok az új esztendőben? Előbb eladok. Eladom a tehenemet, amelyik 20 liter tejet ad naponta, mert már öreg. Egy kicsit még hozzáteszek, aztán veszek helyette kettőt. Az a kívánságom, hogy olyant találjak, amelyik idővel naponta megtölti a 30 literes zsétárt. — Az idén 18,47 mázsa búzám termett holdanként (hektáronként 32 mázsa), az új esztendőben holdjáról 20 mázsát szeretnék learatni (35 mázsa hektáronként). — Ez már nemcsak kívánság, hanem terv is. Csak az idő kedvezzen hozzá. mészáros zakariás újságíró. Házat építek — Meguntam már a sok várakozást, — mondotta —, “három éve csak ígéreteket kapok. Az ígéret meg csak ígéret marad. Egyszer ugyan kaptam végzést egy lakásra, de más költözött bele. Ezután a lakásigazgatóság »biztosra ígért« lakást az új épületekben, de onnan is lemaradtam Ezért feleségemmel elhatároztuk, hogy a jövő évben házat építünk. Már összegyűjtöttem a lakásépítéshez szükséges adatokat, okiratokat és január elején benyújtom a kérvényt a lakásépítő szövetkezethez. Házbér helyett a hitelt törleszteni majd a bankban. Végeredményben egyre megy. Irta: Győri Péter, Urbán János, Lovas István, Tör Iköly István, Marjai Magda, Matuska Márton, Kiss István, Burány Szidónia, J Farkas László, Pile Nán- Ф doL Huszár Zoltán és Piszár József Szerkesztette: Szabó Gábor Lakásunk lesz, bútort kell venni — Hallottam, hogy menyasszony. Most bizonyosan sokat tervezget, hogy mit vesznek ha egybekelnek — kérdeztem a kedves, fiatal lányt. — Hogyne, bútort! Lakásunk szerencsére lesz, majd a szüleim adnak két szobát. ALMÁSI LÁSZLÓ női szabó, Szubotica: Egyetemista fiunk van . Egyetemista fiam van. Elektrommérnök szeretne lenni. Jól tanul és a mi dolgunk, hogy lehetőséget teremtsünk tanulmányainak folytatására és persze idővel a befejezésre. Házvételre tehát nem gondolhatunk, más nagyobb vásárlásra sem. Havonta nyolc-kilencezer dinárt kell neki küldenünk. Emellett a másik fiunkra is gondolnunk kell. Idővel őt is egyetemre szeretnénk küldeni. Nekünk tehát még számos újévre megvan a tervünk. De úgy gondolom, hasznos befektetés ez, reméljük idővel gyümölcsözik is. Érdemes a gyermekeink jövőjéért szorgalmaskodni, meg konyhát, ezen tehát nem kell törni a fejünket, de bútort bizony venni kell bele. — Kölcsönre veszik vagy készpénzért? kíváncsiskodom tovább. — Mindkettőre. Nekem ugyanis van valamennyi megtakarított pénzem — már évek óta gyűjtöm, mert a ruhát, meg a többi szükséges holmit szintén a szüleim adják —, csak a bútort kell nekünk megvennünk. Felét én fizetem ki ebből a pénzből, a többit meg a jövendőbeli férjem, kölcsönből. — És milyen bútort vesznek? — Egy szobát meg egy konyhát. A konyhát már ki is választottuk, de a szobabútoron nem tudunk megegyezni. .. A vőlegényem hálószobát akar, én meg kombináltak Naponta sorra járjuk a kirakatokat, majdcsak találunk olyat, ami mindkettőnknek tetszeni fog. DELICS JANYA, a noviszádi selyemgyárrmunkásnője: — Ez a bútor tetszik