Magyar Szó, 1958. december (15. évfolyam, 297-322. szám)

1958-12-02 / 297. szám

1958. december 2. MAGYAR SZÓ Két vires Szarajevó írásban és képben Szarajevóban két város, két él, r i­ji és egy egészen új, mai. A régi Szarajevó utolsó napjait éli, a mai viszont egyre lendületesebben fejlő­dik. A pontos határt még nem lehet megszabni a régi és a mai város között, de lassan­­lassan már kirajzolódnak a határvonalak. Az eltűnő város központja a messze földön híres Bas- Csarsija. Még mindig állnak az alacsony házacskák zöl­dellő kertekkel, még állnak a karcsú minaretek és a keleti hangulatot varázsoló kupo­lák, rég elviharzott idők ta­núi. A Bas-Csarsiján még ma is meglátszik, hogy Szarajevó egykor a­­mulatozás és a mu­­latozók városa volt. Dubrov­nik, Velence és Konstantiná­poly dúsgazdag kereskedőinek útjai itt keresztezték egymást, gazdag bégek és basák éltek palotáiban, és ezért nem cso­da, hogy itt érte el a legma­gasabb színvonalat a művé­szi ötvösmunka és itt alkot­ta a legszebb tá­pvakat a fi­ligrán tárgyak mestereinek szorgos keze. Ez a város a régi Bas-Csar­sn­a még ma is él Szarajevó­ban, de utolsó napjait éli. Szellemét, tükrözi a­zági épü­letek stílusa, és ezért ennek a városrésznek még ma is jeep sok látheadóig van: ha­zai kiránduló diákok és kül­földi turisták. Irta: TVI. Sztefánovics Felvételezte: Szteván Kragajevics Az idő vasfoga azonban erő­sen meglátszik a Bas-Csar­siján. Házai omladoznak és éles ellentétben állnak a vá­ros modern részével. Ezért a szarajevói városrendező mér­nökök tervet készítettek en­nek az idegenforgalmi neve­zetességű városrésznek a re­konstruálására. Több épüle­tét már lebontották, de ma­radandó érték nem megy ve­szendőbe, mindent megőriz­nek, aminek történelmi érté­ke vagy jelentősége van. A most keletkező új Szara­jevó központját nehéz meg­határozni. Az utóbbi évek a­­latt ez a város alaposan meg­változott A háború előtt 60 000 lakosa van, ma több mint 160 000. Ezeknek részé­re új lakóházakat, egész ház­tömböket kellett építeni. Egé­szen természetes, hogy az új harminc nagy iparvállalat is rányomta bélyegét Bosznia — Hercegovina fővárosára. Szarajevó ma is óriási épí­­tőhelyhez hasonlít. Eddig 4 000­ új lakás épült és ugyan­annyi épül most. Egyetemet is kapott, filmvállalata is van és az ország egyik jelen­tős kulturközpontja Az új Szarajevó sokkal gyorsabban fejlődik, mint a­­hogy a régi eltűnik. Ez a másik Szarajevó, a mai, az új Szarajevó. Ebben a városrészben évente leg­­alább tíz új korszerű épület épül. Ez az a városrész, ahol a mai Szarajevó életének rit­­musát, lüktetését érezzük. Itt ad találkozót egymásnak esténként Szarajevó ifjúsága, mely szereti ugyan a régi városrész kanyargós utcáit, de még jobban szereti a mai, a modern Szarajevót. Egy híres régi szarajevói iparosmester. Még ma is ott dolgozik a Bas-Csarsiján a kis üzletben és műhelyben, amelyet még nagyapái nyitottak meg valamikor réges-ré­­gen. Ugyanazt a foglalkozást is űzi: fapapucsot készít. Ez a Vas-Csarsija fő utcája. Sok ház már omladozik, és legtöbbjüket rövidesen lebontják. Csak az marad meg, ami építészeti vagy történelmi szempontból maradandó értékű. Nem sok vevő jár a Bas-Csarsija üzleteibe, mert hiszen ami itt készül, amit itt árulnak, az megvan majd minden szarajevói házban. A vásárlók rendszerint kiránduló diákok vagy külföldi turisták. A Bas-Csarsija boltosai türelmesen és készségesen meg­mutatnak mindent, ami boltocskájukban kapható, de azt se nagyon bánják, ha az ér­deklődő vásárlás nélkül távozik. Ha elmegy az egyik, majd jön a másik... Mintha finom csipke vagy művészi hímzés le­nne, úgy hat ez a két ezüsttálca. Bizony nemcsak mesterek a Bas- Csarsija iparosai, hanem művészek is. Ez is a Bas-Csarsija mestereinek a műve, mégpedig mesterműve. Párját ritkító művészi érzékkel kalapáltak ki minden egyes darabot. S. oldal

Next