Magyar Szó, 1959. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1959-01-01 / 1. szám
KONYOVICS MILÁN: Topolyán Áccsal együtt H. Jóska bácsit festettük. Bohókás arcáról ravasz mosoly árad. Egyszer csak odaszól: — Mondják, kendtek, mért pont engem festenek? — Tudja, Jóska bácsi, sok bolond van a világon, hát mért ne akadna köztük kettő olyan, aki a harmadikat lefesti. Az öreg nagyot, hangosat kacagott, majd így felelt: — Pont ezt gondoltam én is, csak nem mertem kimondani. Nagy érdeklődés a KSz kongresszusi anyaga iránt Újabb külföldi kiadások Eddig már több százezer példányban jelent meg a Jugoszláv Kommunista Szövetség programja és VII. kongreszszusának anyaga, de még ez a hatalmas példányszám sem elégíti ki teljesen az érdeklődést. A beográdi Kultúra könyvkiadó vállalat 42 000 példányban adta ki a JKSz programját, és százezer példányban a VII. kongresszuson elfogadott statútumot. A kongreszszus gyorsírói jegyzeteiből készült könyv 12 000 példányban jelent meg. A Kultúra ezenkívül a JKSz VII. kongresszusa címen külön könyvben kiadta a Jugoszláv Kommunista Szövetség programját, Tito, Kardely és Rankovics elvtársak beszámolóit, a JKSz Központi Vezetőségének, Ellenőrző Bizottságának és a Központi Vezetőség Végrehajtó Bizottságának összetételét. Végül ugyanez a vállalat külön füzetekben, 90 000 példányban kiadta Tito, Kardely és Rankovics elvtársak kongresszusi beszámolóit. A szkopljei Kultúra kiadó vállalat makedón nyelven adta ki a kongresszusi anyagot. A JKSz VII. kongresszusa című könyv nyolcezer példányban jelent meg;magába foglalja a kongresszusi beszámolókat, a határozatot, Joszip Broz Tito elvtárs záróbeszédét, és a központi vezetőség jelentését. Ez a kiadóvállalat külön 15 000 példányban kiadta a JKSz programját és 13 000 példányban a JKSz statútumát. A ljubljanai Cankarova Zalozsda könyvkiadó vállalat egy könyvbe foglalta össze az egész kongresszusi anyagot, a JKSz programját és statútumát, a kongresszusi beszámolókat és felszólalásokat. Ez a könyv 7800 példányban jelent meg. Ezenkívül a Cankarova Zalozska vállalat tízezer példányban külön kiadta a programot és a statútumot. Mivel ezek a kiadványok mind egy szálig elkeltek, a vállalat újabb kiadást készít elő. A pristinai Rilindia lap- és könyvkiadó vállalat kiadásában 8 000 példányban jelent meg a JKSz programja síptár nyelven. Ugyanekkora példányszámban kinyomtatták a JKSz statútumát és a központi vezetőség jelentését, azonkívül egy külön kiadványban a kongresszusi felszólalásokról készült gyorsírói jegyzeteket és a többi kongresszusi anyagot. A rijékai Edit kiadóvállalat olasz nyelvű kiadványt készít elő a kongresszusi anyagból. A könyv magába foglalja a programot, a beszámolókat, a statútumot, a határozatot és a többi kongresszusi anyagot. A noviszádi Fórum az egész kongresszusi anyag magyar nyelvű, más vállalat a román nyelvű kiadást készíti elő. A beográdi Rád kiadóvállalat 24 politikai füzetet ad ki, amelyekben kimagasló politikai és közéleti munkások részletesebben magyarázzák a JKSz programjának egyes fejezeteit. Eddig öt füzet jelent meg a Korszerű problémák című sorozatban, a többi füzet februárig elkészül. A Komunist című hetilap, a JKSz központi vezetőségének sajtószerve folytatásokban közli a Jugoszláv Kommunista Szövetség programját. Ezenkívül minden jugoszláv napi- és hetilap több cikkben és kommentárban magyarázta a JKSz VII. kongresszusának anyagát. A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja iránt igen nagy az érdeklődés külföldön is. A program eddig Olaszországban, Japánban, Franciarszágban, az Amerikai Egyesült Államokban és Indiában jelent meg. Olasz nyelven a kongreszszusi anyagot az Európa szerte ismert milánói Feltrinelli kiadóvállalat adta ki. Angol nyelven eddig két kiadásban jelent meg a JKSz programja, éspedig a newyorki All Nations Press és New Delhiben a New Literature kiadó vállalat kiadásában. Francia nyelven Sartre nagy tekintélynek örvendő Temps modernes című kiadvány-sorozatában jelent meg a program, azonkívül kiadta a Questions Actuelles du Socialisme című folyóirat is. Japánban szintén két kiadása van a programnak, az egyiket az Otsuki Shoten kiadóvállalat, a másikat a Jiji Press sajtóügynökség adta ki. Több más külföldikiadóvállalat is előkészítette a JKSz programjának kiadását. Rövidesen megjelenik a harmadik külföldi angol kiadás, ezúttal Londonban. Chilében spanyol, Brazíliában portugál, Belgiumban francia, Hollandiában flamand, New Delhiben hindu és Izraelban héber nyelven jelenik meg rövidesen, azonkívül kiadják Dzsakartában és Rangunban is. Az országban is megjelent a program két idegen nyelvű kiadása: a beográdi Jugoszlávia publicisztikai kiadóvállalat, kiadta angol és német nyelven. ШТШ a Caiebi távirászai ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK TITO ELNÖKNEK A Galeb távirdászai nem győzik felvenni a sok-sok újévi üdvözlő táviratot, amelyekkel Joszip Broz Tito elnököt elhalmozzák az ország minden részéből. A munkaközösségek, a népbizottságok, a néphadsereg egységei, az egyesületek és szervezetek és igen sok magánszemély küldött táviratot a messzi Indonéziába, hogy boldog új esztendőt kívánjon köztársasági elnökünknek. EDVARD KARDELY, a Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében küldött táviratot Tito elnöknek. „Kedves Tito elvtárs, — hangzik a távirat — még egy új év köszöntött rád hazádtól távol, a béke és a népek baráti együttműködése szolgálatában. Mivel nem szoríthatunk kezet, ez után küldjük legjobb újévi üdvözleteinket. Azt kívánjuk, hozzon az új esztendő új sikereket a szocialista Jugoszláviának a szocialista építésben és a béke védelmében”. PETAR SZTAMBOLICS a Szövetségi Szkupstina elnöke legfelső képviseleti testületünk tagjai nevében üdvözölte Tito elnököt az új eztendő alkalmával. A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Vezetősége nevében ALEKSZANDAR RANKOVICS kivánt boldog új évet Tito elnöknek, azzal a hő óhajjal, hogy Ázsia és Afrika távoli országaiban tett látogatása újabb hozzájárulás legyen a békéhez, a békés koegzisztenciához, a világ valamennyi népe szabadságához és függetlenségéhez. szó 1059. Január 2001 DRMÁNYKINCSTÁR a márványpalota alagsorában A tartományi végrehajtó LIgttótanács hatalmas márványpalotájának egyik eldugott csendes részében, pontosabban, a torony alagsorában húzódik meg a Kommunista Szövetség tartományi vezetőségének történelmi osztálya. A középület zajos és mindig mozgalmas légkörétől mentesen szorgoskodik itt az intézet tizenkét szakembere a történelmi osztály tudományos munkatársai. Igen alkalmas éppen most megemlékezni erről a mintegy öt évvel ezelőtt létesített tudományos intézetről, hisz ma lépünk a Kommunista Szövetség és a SzKOJ megalapításának jubiláris negyvenedik esztendejébe. A történelmi osztály pedig a munkásmozgalom történetével foglalkozik, így minden bizonnyal a legilletékesebben tud véleményt mondani és adatokkal szolgálni a vajdasági munkásmozgalom bármelyik szakaszéról. Ezenkívül a történelmi osztály igen komolyan fel is készült a jubiláris esztendőre. Tevékenységét illetően meg kell említeni, hogy itt gyűjtik, őrzik és tanulmányozzák a vajdasági munkásmozgalomról szóló okmányokat, iratokat, sajtócikkeket, feljegyzéseket nyilatkozatokat és az egyéb történelmi dokumentumokat. A történészek dokumentum igénye szinte kimeríthetetlen. Ennek az osztálynak a munkatársai sem elégedettek azzal, amivel egyelőre rendelkeznek. A kívülálló viszont már a gyűjtemény megismerésének kezdetén is alaposan elámul, mert valósággal csodálatba ejti ennek az intézetnek gazdag okmánykincstára. Az osztály egyik tagozatának, amely a vajdasági szociáldemokrata mozgalmat tanulmányozza, már húszezer mikrofilmje és csaknem 15 000 történelmi okmánya van. És hogy legalább némi betekintést nyerjünk a tagozat munkájába, azt is meg kell említeni, hogy munkatársai eddig csaknem 40 000 régi napilapot, hetilapot, és az említett korszakra vonatkozó egyéb sajtóterméket, valamint rengeteg okmányt néztek át. Anyagforrásként felhasználtak több budapesti, bécsi, és hazai levél- és irattárt. Az anyag egy részét már rendszerezték és így jövőre kiadnak egy negyvenéves okmánygyűjteményt. A következő tagozat a két háború közötti időszakkal foglalkozik. Ennek nincs annyi anyaga, mint az előbbinek, mert az anyaggyűjtés itt rendkívüli nehézségekbe ütközik. Ugyanis a Párt igen hoszszantartó illegális korszakából vajmi kevés írott dokumentum maradt. Kevés okmány maradt meg az ellenség irattáraiból is, mert a volt rendőrség és a megszállók annak idején csaknem mindent elégettek. Az elmondottak alapján a tagozat munkatársainak nem maradt más hátra, mint nyilatkozatokat gyűjteni régi pártmunkásoktól, és átkutatni a törvényszékek ügyiratait. Munkájuk jelentős sikerekkel járt, ma már igen tekintélyes számú nyilatkozattal és bírósági okmánnyal rendelkeznek. Említésre méltó főbbek között két valóban értékes bírósági ügyirat gyűjtemény. Az egyik a volt beográdi államvédelmi bíróság irattárából származik, és az 1929-ben lefolytatott kommunisták elleni nagy perről szól. Igaz, csak a vádirat és az ítélet maradt meg, de ez a két irat is értékes adatokkal szolgál az akkori fővádlottak Gyúró Pucar, Radivoje Davidovics, Jovan Trajkovics, Andrija Mihajlovics és mások munkásságáról. A másik okmánygyűjtemény úgyszólván teljes és a Zsarko Zrenyanin és társai ellen folytatott per iratait tartalmazza. A tagozat gyűjteményéhez tartozik még egy sor diktatúra elleni értékes röpirat és egyéb kommunista propaganda anyag, amit a szremszkikarlovói történelmi irattárban őriznek. Ez a tagozat több kiadványt készít a jubiláris évre. Többek között a vidovdáni alkotmány monográfiáját és két kötet adalékot lallunk történetéhez. A harmadik tagozat munkaköre: feldolgozni a népfelszabadító háború és a VII. kongresszus közötti időszakot, vajdasági viszonylatban. Érthető okokból ez a tagozat rendelkezik a legtöbb okmánynyal. Többek között beszerezték a vajdasági hadosztály volt parancsnokságának és a 15. vajdasági brigád parancsnokságának teljes irattárát, valamint a felszabadulás utáni időszak úgyszólván minden történelmi anyagát. Készülőfélben lévő kiadványaik közül legérdekesebb a Szlobodna Vojvodina összes számainak kötete. Azt tételezhetnénk fel, hogy a komplett kiadása puszta technikai művelet, hisz köztudomású, hogy a lap példányaiból van elegendő. A valóságban azonban igen komoly akadályok gördültek a komplett kiadása elé. Hiányzott ugyanis az első szám, ennek beszerzése pedig szinte lehetetlen volt. 1942 november 18-án ugyanis a magyar megszállók államvédelmi közegei tudomást szereztek a lap titkos nyomdájáról. Igaz, ekkor már megjelent egynéhány szám, de ezek közben eltűntek. A többiek sorsa pedig a következő volt. November 18-án hajnali három órakor 13 csendőr több rendőr és később egy honvédraj körülvette Tyira Sovlyanszki házát és a pincében elrejtett sapilográf nyomdát. Elkeseredett harc dúlt a pincébe szorult maroknyi partizán csoport és az állig felfegyverzett megszállók között A harc reggel 7 óráig tartott. A nyomdában lévő Szvetozar Toza Markovics, Nikola Bajics, Tyira Sovlyanszki, és a felesége az utolsó leheletig küzdöttek. Amikor a támadók betörtek a pincehelyiségbe, csak halott vagy súlyosan sebesült partizánokra találtak, és a Szlobodna Vojvodina egy néhány megszenesedett példányára. A lap első példányából tehát egy sem maradt meg. A történelmi osztálynak azonban nemrég sikerült egy magyarra átfordított példányt találni és most ezt adják ki a komplettel. Az eddig felsorolt néhány adat után csak azt lehet leszögezni, hogy a tartományi pártvezetőség történelmi osztálya derekasan felkészült a jubiláris évre. MINDA Tibor ! da fejlődés.— és így, ebben a hangnemben folytatta tovább. Hát tebeled mi ütött? — förmedt rá Dobrovics. — Ahány kép van, mind a fal felé fordítottam, egyet sem láthatsz belőlük. Mojnovics egy csöppet semlőtt zavarba, sőt vitézül folytatta: „ . . a s®k szépet! Pompás! Istenem, mily csodálatos. Ha ilyen szép ezeknek a képeknek a háta, milyen lehet az eléjük?! ..RADMILA GRAOVAC: A festők között sok anekdota forog Közszájon, mégis az alábbit tartom legjobbnak. Dobrovics Peter kiállításra készült, és tele volt a műterme képekkel. A sok kép a padlón, „arccal“ a fal felé fordítva állt, ahogy már a művészek szokták elhelyezni képeiket nehogy megsérüljenek vagy belepje őket a por, meg hogy ne tűnjenek annyira szembe a műtermi látogatónak. Sz. E.bli® a zsúfolt műterembe lépett be Ivo Vojnovics író, aki jól tudta, hogy Dobrovics kiállításra készülődik. Éppen ezért látogatta meg, s már az ajtóban rákezdett a dicshimnuszra: a micsoda gyönyörűségek, micsoda friss színek, ipicso