Magyar Szó, 1961. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1961-05-01 / 101. szám

Vasárnap, 1961. IV. 30. V. X. Tito afrikai útjának jelentősége (Folytatás az 1. oldalról) nyugat- vagy keleteurópai országok kapcsolata. Egy­ségüket, akcióegységüket csak azoknak az államférfi­aknak tudatos erőfeszítései­vel lehet megvalósítani, a­­kik tisztán látják az el nem kötelezett országok világtör­ténelmi szerepét, amelyet csak abban az esetben játsz­hatnak el, ha tartós egység­ben lépnek fel. Csakis eb­ben az esetben következhet be az, hogy erkölcsi súlyuk segítségével a megbékélés irányzata túlsúlyba jut a hi­degháborús irányzatok fö­lött. A Tito afrikai látogatása so­kat jelenthetett és kétség­kívül sokat is jelent ezen a téren. Az afrikai népekhez intézett üzenete lényegében felhívás volt arra, hogy ve­gyenek részt az általános, világméretű megbékélés ér­dekében tett erőfeszítések­ben. Tito elnök rámutatott arra, hogy az afrikai népek sokat tehetnek maguk és má­sok érdekében, ha ingado­zás nélkül indulnak el az egységes és békés világért vívott harc útján. Ezt az üzenetet annak az országnak képviselője vitte el hozzájuk, amely annyira közel áll hozzájuk történel­me, a szabadságért és füg­getlenségért vívott harca, az öröklött elmaradottság ellen folytatott mai küzdelme, dol­gozó népének és szocialista országának jellege, a kis és nagy népek egyenjogúságá­ra vonatkozó elképzelései alapján; olyan ország kép­viselője vitte el hozzájuk ezt az üzenetet, amelynek jószándékát meggyőzően sen­ki sem vonhatja kétségbe, amely nem táplál és nem is táplálhat irányukban hátsó gondolatokat, hanem csak az a célja, hogy mindig őszin­te, hű barátjuk és szövetsé­gesük maradjon. Ales BEBLER »ЖВД!«* S4*O Az új társadalmi viszonyok és a nevelés Egy kis késéssel ez utóbbi hetekben megindult nálunk főleg a gazdasági szervezetek­ben, de részben a kulturális, közoktatási és egészségügyi intézményekben is a jövede­lem munka szerinti elosztá­sát megvalósító új rendszer társadalompolitikai lényegé­nek széleskörű ismertetése és magyarázása. Érthető, hogy az emberek érdeklődése mindenütt igen élénk és szerteágazó. Az is ta­pasztalható, hogy a jövede­lemelosztás rendszerében esz­közölt változtatásokat az em­berek mindenütt, ahol alapo­sabban megismerkedhettek vele, jól fogadják és magu­kévá teszik. Az is nyilvánva­ló, hogy a helyes ismertetés és magyarázás középpontjá­ban a Kommunista Szövet­ség tagjainak kell lenniök, a­­kik a legjobban megérthetik a változások társadalmi és gazdasági lényegét, értelmét és törvényszerűségét. Az eddigi számitgatások arra utalnak, hogy nagyon kü­lönböző lesz a helyzet az e­­gyes gazdasági szervezetek és kommunák között. Már látszik, hogy egyes üzemek és vállalatok jobban fognak járni, néhány régebbi viszont, nehezebb helyzetbe kerül a változásokkal. Ezek a számít­gatások ugyan még felülete­sek, de a jelek szerint nagy­jából helytállók. A munkaközösségek az új rendszert nagyobbrészt az életszínvonal szemszögéből taglalják. Ez természetesen egyoldalú, és nem vezet a vál­tozások teljes megértéséhez és alkalmazásához. Azokban a gazdasági szervezetekben, ahol az első számítások nem biztatók, bizonyos idegesség, bizonytalanság, kapkodás ész­­­lelhető. Pedig erre nincs szük­ség, mert csak amobilizációt eredményez, ahelyett, hogy harcra késztetne a problémák megoldásáért. Fontosabb most az, hogy minden gazdasági szervezet nagyon alaposan és körülte­kintően felmérje helyzetét és az abból eredő problémákat, s keresse a megoldást. A változások társadalmi je­lentőségének és fontosságá­nak ismertetése és tanulmá­nyozása eddig leglassabb volt az egészségügyi intézmé­nyekben és az iskolákban. Számtalan politikai szervezet ezt a feladatot teljesen áten­gedte az egészségügyi és köz­oktatási munkásoknak, így természetesen a változások társadalompolitikai lényegé­nek magyarázata elmaradt, és a tanügyi munkások nem látják meg az iskola új hely­zetét és szerepét társadalmi viszonyaink között. Ha tud­juk, hogy a régi iskolarend­szer évtizedeken át alakult és fejlődött ki, akkor termé­szetes is az, hogy az emberek egyszerre nem érthetik meg a minőségi változások óriási horderejét. Innen ered a bi­zalmatlanság, a dolgok le­egyszerűsítése, a problémák félreértése. Ezt a továbbiak­ban meg lehet akadályozni a lényeges kérdések alapos fel­dolgozásával. Az is természetes, hogy az új rendszer lényegének és ér­telmének ismertetése és ma­gyarázása alkalmával számta­lan politikai és eszmei kér­dés vetődik fel a Kommunis­ta Szövetség, a többi politi­kai és társadalmi szervezet meg az önigazgatási szervek előtt. A rendszerben bekövetke­zett változások kedvező fel­tételeket és lehetőségeket te­remtettek a dolgozók kezde­ményezésére. Ugyanakkor a­­zonban a politikai szerveze­teket, az önigazgatás szer­veit és a kommunát teljes egészében komoly társada­lom­politikai és gazdasági problémák elé állították, a­­melyeket természetüknél fog­va csak a gazdasági szerve­zetekben és a kommunában lehet megoldani. Ezért elen­gedhetetlen követelmény a jövedelem munka szerinti elosztásának társadalom­po­litikai lényegét ismertetni és tovább magyarázni. Minden gazdasági iskola, szervezet, egészségügyi vagy más intézmény helyzetének felmérésében az önigazgatá­si szervek és a munkaközös­ség részéről a Kommunista Szövetség tagjainak a fejlő­dés és haladás irányában kell hatniok. Napjainkban kü­lönösen megnyilvánul a kom­munisták harca és befolyá­sa a társadalom alapsejtjei­­ben az üzemekben, vállala­tokban, iskolákban, egészség­­ügyi intézményekben és a kommunában, stb. A vitákban felszínre ke­rült többféle felfogás és né­zet, amelyekkel számolni kell, azonban lényeges az, hogy a kommunisták a ha­ladás, a helyes és jobb üze­mi gazdálkodás mellett szán­janak síkra. Ezek az erő­feszítések azonban csak ak­kor lesznek eredményesek, ha az egész munkaközösség­re és az önigazgatási szer­vekre tá­maszkodnak, és ha következetesen szembeszáll­­nak a különféle technokrata és bürokratikus jelenségek­kel, amelyek visszatartják a változások eredményes ki­bontakozását. Csak a dolgozó emberek öntudata és akarata győz­heti le az akadályokat a gaz­dasági szervezetek további fejlődése előtt. A jövedelem munka szerinti elosztásának lényegéről való helyes és szi­lárd nézet kialakítása a munkaközösségekben nagy és felelős feladata a szubjektív erőknek és tényezőknek. Innen ered az a követel­mény, hogy a Kommunista Szövetségnek mai eszmei és politikai munkáját olyan irányban kell folytatnia, hogy az széleskörű és konk­rét jellegével elősegítse a­­ bérviszony maradványainak és a bürokratikus felfogás­nak kiküszöbölését, a de­mokratikus és humánus szel­lem kifejlődését és ezzel mi­nőségileg új viszonyok kibon­takozását az emberek között mindennnapi életük gyakor­latában. A jövedelem munka szerinti elosztásának rendszere minden bizonnyal nagy hatással lesz a társadalmi viszonyok tovább fejlődésére. Az anyagi fejlődés csak egyik összetevője ezeknek a minőségi változásoknak. Az új jövedelemelosztás nem jelen­ti az öntudat színvonalának automatikus emelkedését, az új minőség automatikus kialaku­lását. Tény az, hogy a munka lett a jövedelem egyetlen mér­céje, ez azonban nem lehet ugyanakkor mércéje az öntu­datnak is, pedig ez igen lé­nyeges tényező a mind újabb és újabb társadalmi viszonyok kialakulásában. Tisztában kell lenni azzal, hogy a különféle deformációk az emberek gondolkodásában még hosszabb ideig fennmarad­nak. A régi bérviszonyból eredő felfogások, az önkényesség, az igazságtalanság, a bürokratiz­mus, az önzés, becstelen maga­tartás, szolgalelkűség és hasonló deformációk gyökerei még hoz­hatnak vadhajtásokat, tehát az ezek elleni energikus harc az eszme­politikai munka alap­ja. Fölfedni a különféle törek­vések haladó vagy konzervatív jellegét, ez az a csomó, amit a szubjektív erőknek kell kibo­gozni. Milentije Popovicsnak ez a gondolata tapint rá a dolog lényegére: „Az emberek, min­denekelőtt az ifjúság nevelése a munka és a munka iránti vi­szony, az elvtársak iránti vi­szony és a közös javak iránti viszony kérdéseiben, az olya­nok iránti viszonyban, akik még nem vehetnek részt a jö­vedelem elosztásában stb. — nemcsak hogy szükséges, hanem most többé-kevésbbé általános eszmékből a mindennapi élet részévé s egyre inkább szem­­mel láthatóvá vált.” Az ilyen ne­velés eredményezheti egyedül a szocialista társadalmi öntu­­­­dat kifejlődését. Ezek a kérdések vetődnek fel a jövedelem munka szerinti el­osztásával kapcsolatos ismer­tetések és magyarázatok során. Nem fér hozzá kétség, hogy e téren is eredményes lesz a mun­ka és a fáradság, természete­sen azzal, hogy az elvek elfo­gadása és megvalósítása hosz­­szabbtávú fejlődési folyamat. FARKAS Nándor AZ ELSŐ SZABAD MÁJUS NOVISZÁDON Sóti Pál elvtárs tart ünnepi beszédet 1945 május elsején, ma tizenhat éve , a Káty felé vezető út melletti kiserdőben. Pontonhíd a Dunán. A harcok idején építették a katonák, ezen haladtak át az első szabad májust ünneplő Fruskagorába igyekvő noviszádiak. A győzedelmes hadsereg visszatér a frontról. A lakosság szeretettel köszönti. Nem minden házon volt még zászló, némelyiken tető sem. Képünk a Maxim Gorkij utca Duna-part felöli végét ábrázolja, amely ma a legszebb városrészek e- Wi­lke* BARTA Géza felvételei 3. oldal

Next