Magyar Szó, 1963. július (20. évfolyam, 178-208. szám)
1963-07-01 / 178. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Jugoszlávia nemzeti jövedelme körülbelül háromszor akkora, mint a háború előtt volt TITO ELNÖK PROGRAMNYILATKOZATA A SZKUPSTINÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) amelyek gátolják a helyes társadalmi viszonyok kialakítását, és ezzel gyengítik a társadalmi közösséget és a társadalmi közösség egységét. Amikor azt mondom, hogy ebben a Szkupstinában teljes mértékben az új alkotmány szellemének kell uralkodnia, akkor arra gondolok, hogy e ház minden egyes tagjának a legaprólékosabban meg kell ismernie az alkotmány minden rendelkezését, és munkájában be kell tartania ezeket a rendelkezéseket. Csak így várhatjuk el, hogy az alkotmány polgáraink számára is a legfőbb törvény lesz, és ők is a legfőbb törvényként tisztelik. Mert nincs roszszabb annál, mint elveszteni a nép bizalmát, nincs roszszabb, mintha a vezető állásban levő személyek, akik kötelesek példát mutatni a törvények alkalmazásával és a törvényesség tiszteletbentartásával, maguk szegik meg a törvényt és a törvényességet. Polgáraink nagy lelkesedéssel üdvözölték az új alkotmányt, amiről az alkotmánytervezet széles körű népi megvitatása is bizonyságot tett, és most joggal elvárják, hogy ennek a dokumentumnak ereje érvényre jut társadalmi életünk minden területén. Tekintetük természetesen elsősorban felénk, vezetőkre irányul, látni akarják, hogyan viszonyulunk mi az új alkotmányhoz, végrehajtjuk-e következetesen és tiszteletben tartjuk-e elveit. Azt hiszem, a választók eszerint is fogják megítélni és értékelni az ebbe a Szkupstinába és a többi hatalmi szervbe és társadalmi önigazgatási szervbe választott képviselőik rátermettségét és értékét. Az alkotmány nem ölelhette fel egészen részletesen mindennapos életünk és tevékenységünk sok kérdését. Sőt mi több, ezeket a kérdéseiket törvényeink és más jogszabályaink sem ölelhetik fel, de társadalmi fejlődésünk folyamatában szüntelenül munkálkodnunk kell és mindennapi életünkben szocialista öntudatunkkal szüntelenül fel kell ölelnünk ezeket a kérdéseket, amelyeket közösségünk érdekei diktálnak, amelyeket a közösségünk egységéért és szüntelen erősítéséért viselt gondunk, az emberről, a termelőről, az egyes polgárról, a munkaközösségekről viselt gondunk vet fel. Szocialista öntudattal leküzdhető és le is kell küzdeni a különféle ellentmondásokat, amelyek a mi szocialista fejlődésünket is kísérik, főiképpen , akkor ha ezek az ellentmondások szubjektív tényezőkből fakadnak. Képviselő elvtársak és elvtársnők! Ha ma visszapillantunk az elmúlt tizennyolc évre, ha visszapillantunk a háború utáni Jugoszláviára, illetőleg arra, amit a romboló háború és az ország megszállása örökül hagyott ránk, és ha az akkori állapotokat összehasonlítjuk a mai Jugoszláviával, akkor teljes joggal állíthatjuk, hogy hazánk minden tekintetben újjászületett. Az új Jugoszlávia sok-sok kín, sok-sok és sokféle nehézség árán született. Mindenfelől akadtak jósok, akik azt mondták, hogy nem fog sikerülni úgy felépítenünk hazánkat, hogy életképes legyen, akik azt jósolták, hogy az ország több nemzetiségű összetétele miatt nem leszünk képesek megóvni népünk egységét stb. És lám, mi a valóság ma? Kiküszöböltük a háború borzalmas következményeit. Az elmúlt tizennyolc háború utáni év alatt szerencsésen átvészeltünk hallatlan nehézségeket és akadályokat. Az egykor elmaradt országban, amelynek nemzeti kincseit külföldi kapitalisták használták ki, miközben a nép nyomorban sínylődött, erős ipart teremtettünk, és egyre korszerűbb mezőgazdaságot teremtünk. Erőteljes szocialista országot teremtettünk, amely szilárdan áll dolgozóink önigazgatásának alapján, a nemzeti kérdés helyes megoldásával betonozott népi egység alapján, amely biztosította, hogy minden nép önmagát igazgatja köztársasága keretében és mindannyian együtt igazgatják a Szövetséget, amelyet ez a magas ház személyesít meg. Szocialista közösségünk szilárd egységes alapjai ma a szabadság, a biztonság és a békés szocialista fejlődés biztosítéka, biztosítéka a szocializmusnak, népeink egyetlen biztos útjának a közös, nagy és boldogabb jövendő felé. Habár nem szándékozom részletesen kifejteni eléggé ismert sikereinket, röviden mégis kitérnék hazánk roppant gyors anyagi fejlődésére, főképpen iparunk és egyes más gazdasági területünk fejlődésére. Jugoszlávia nemzeti jövedelme ma körülbelül háromszor akkora, mint a háború előtt. Az ipari termelés, amely a nemzeti összjövedelemnek körülbelül a felét szolgáltatja, ötször akkora, mint a háború előtt. A mezőgazdasági termelés az elmúlt ötéves időszakban átlagban 50 százalékkal volt nagyobb, a háború előtti tízévi átlagnál, a szocialista szektoron a mezőgazdasági termelés ebben az időszakban több mint a háromszorosára növekedett. Hasonló eredményeket értünk el minden más gazdasági területen is. A lakosság gazdasági-szociális összetételében, a foglalkoztatottak szakképzettségében stb. is nagyarányú változások történtek. A háború előtti 25 százalékhoz képest a nem mezőgazdasággal foglalkozó lakosság ma több mint az összlakosságnak a fele. Miközben a háború előtt körülbelül 300 000 ipari munkás volt az országban, ma társadalmi szektorunk 3 200 000 embert foglalkoztat, és ezek közül körülbelül 1 200 000 ipari munkás. Külkereskedelmünk is jelentős mértékben bővült, habár még mindig van meglehetősen sok fogyatékossága, és lényegbevágóan megváltozott helyzetünk a nemzetközi áruforgalomban. Csak a legutóbbi hat esztendő alatt árukivitelünk megkétszereződött és összetétele annyira megváltozott, hogy mindinkább a fejlett országok kivitelének sajátosságai adják meg jellegét, összkivitelünk háromnegyed része ma az iparból ered, és ennek körülbelül ,a fele magas fokúan kimunkált áru, a háború előtti 5 százalékhoz képest. Tito élete beleszövődött minden győzelmünkbe Vida Tomsic beszéde A Szövetségi Szkupstina együttes ülésén Vida Tomsic indokolta meg ötven képviselő és a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága nevében beterjesztett indítványát, hogy a Szkupstina Tito elvtársat válassza meg a köztársaság elnökévé. Vida Tomsic a következő beszéddel indokolta meg az indítványt. Elvtársak és elvtársnők! Azt a rendkívül megtisztelő feladatot kaptam, hogy ötven képviselő és a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Szövetségi Bizottsága nevében azt indítványozzam, hogy Josip Broz Tito elvtársat válaszszák a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökévé. Engedjék meg, hogy először felolvassam azt a levelet, amelyet a Szocialista Szövetség Szövetségi Bizottsága június 28-i üléséről a Szövetségi Szkupstinához intézett A levél így szól: A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Szövetségi Bizottsága az alkotmány rendelkezései szerint és alkotmányadta jogai alapján, azzal a kívánsággal áthatva, hogy minél teljesebben kifejezésre juttassa hazánk valamennyi polgárának általános és osztatlan hangulatát, és eleget tegyen szocialista közösségünk egyre lendületesebb fejlődése politikai érdekeinek és sokoldalú társadalmi szükségleteinek, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ez a kezdeményezése ugyanezeket az érzéseket és egyhangúságot vált ki e magas ház tagjaiból, azt indítványozza, hogy a Szövetségi Szkupstina a most kezdődő választási időszakra is Josip Broz Tito I elvtársat válassza meg a köztársaság elnökévé. . . Semmilyen alkalmi beszéddel, sem az ilyen alkalmakkor szokásos életrajzi adatfelsorolássá, nem lehet kellőképpen hangsúlyozni milyen nagy jelentősége van Tito’elvtárs személyének és tetteinek forradalmunkra, életünkre, jövőnkre. Tito életrajza egybeforr, történelmünk néhány leggyümölcsözőbb évtizedével. Szelleme és merészsége ráütötte bélyegét a munkásosztály és a testvéri jugoszláv népek minden vívmányára, minden vívmányra, amely valóságunkat alkotó szocialista korszakba alakította. Tito élete beleszövődött népi felszabadító háborúnk és szocialista forradalmunk minden győzelmébe, szocialista építőmunkánk minden nagy vállalkozásába, gyökeres társadalmi átalakulásunkat kísérő miden humánus és nemes elgondolásba, a szabadságért, a jobb és a boldog életért harcoló összes népekkel való barátság és együttműködés minden emberszerető kezdeményezésébe, beleszövődött minden erőfeszítésbe, amelyet hazánk és népeink az egész világon tesznek a béke védelmében a háború gyökeres kiküszöböléséért, és ezáltal Tito élete szántunkra a forradalmi nemzedékek haladó törekvéseinek szintézise, az emberiség nagy eszményeiért, a szocializmusért harcoló öntudatos harcosok jelképe lett. (Nagy taps.) Ezért a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének szövetségi bizottsága azt indítványozza, hogy a Szövetségi Szkupstina újra Josip Broz Titót válassza meg a köztársaság elnökévé A fenti javaslatot ötven képviselő írta alá: Aleksandar Rankovlc. Miha Marinko. Diuro Pucar. Edvard Kardeli. Svetozar Vukmanovic. Vladimir Bakarlc. Krszto Popivoda. Jov?n Ve^elinov. Jakov B'azevic Lazar Ko- Lsévsttki. Veliko Vlahovic Krszte Crvenkovczki. I>obrivo1e Ridosavljcv1c. Kf'szte Marknv^zikt. Petar Stam»-H>úc. JagUka smrovic. Nikola Ljubicic. dr Mariján More’J. Tomislav BadoVnae. Omci Bahrl. s^rgej Kraigher. Mara Nareva. Osman Karabegovic. Dusán Vukotic. Djoko Pajkovic Antun Pavlinic. Mitre Minovszki. Rodoljub Colakovic. Valentina Tomlje. Veljko Zekovic. Hasani Sinan. dr. Josip Bmcic. Blagoje Talevszki, Ibrahim Ima- movie. Vukosava Micunovic, Nikola And rí c. Olga Vrabic. Zvon ko Brkii:, jVTIcitin Moraca, Bajiam Gólja, dr. Radmila Stojanovio. Rato Dugonjic, Milka Mi’iie. Sót: Pá' Р.гјка Zecevlc, Mi“os Zekic. ár. Híja Djuricic, Bős xo SüjegGY’C és én. Amikor ezt a javaslatot a Szövetségi Szkupstina elé terjesztem, úgy érzem, hogy gyenge ечfelesleges minden további szavam, hiszen Tito elvtárs elnöki jelölését népszavazás-szerűen elfogadta egész népünk, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság új alkotmányának megvitatása alkalmával, és ezt a jelölést tüntetően megerősítette a legutóbbi válaszásokon. Nem kételkedem abban, hogy a Szkupstina elfogadja ezt az indítványunkat, és ezzel teljesíti dolgozóink és öszszes polgáraink várakozását. Vida Tomsic beszédét a képviselők lelkes tapssal üdvözölték A képviselők kézfelemeléssel szavaznak Aleksandar Rankovicra Hétfő, 1963. július . Évente több mint 100 003 lakás épül A termelőerőik növelésével és társadalmunk anyagi alapjának erősítésével lehetőség nyílott számunkra, hogy fokozatosan és szüntelenül javítsuk az életfeltételleket, emeljük dolgozóink életszínvonalát, és előmozdítsuk a társadalmi szolgálatokat. A lakosság reális személyi fogyasztása csak a legutóbbi hat év alatt körülbelül 50 százalékkal, illetőleg lakosonként körülbelül 44 százalékkal növekedett. Az utóbbi években évente több mint százezer lakás épült. Jóval kibővült az iskolahálózat és a többi közoktatásügyi és művelődési intézmény hálózata. Ma körülbelül 3,5 millió gyermek, ifjú és felnőtt, vagyis hazánk minden ötödik lakosa iskolába, vagy valamilyen más művelődési intézménybe jár, úgyhogy most azok közé az országok közé tartozunk, amelyek a legtágabb lehetőséget nyújtják az iskolázásra, a tanulásra. Évente körülbelül 45 000 tanuló végez középiskolát, és körülbelül 20 000 különféle szakmájú magas szakképzettségű szakértő kerül ki az egyetemekről és a főiskolákról. A tudományos kutatóintézetek fejlesztésében is jelentős eredményeket értünk el. Alaposan bővül az egészségügyi intézmények hálózata. Az egészségbiztosítási rendszer majdnem az egész lakosságot felöleli. Társadalmi közösségünk óriási anyagi eszközöket fordít a társadalombiztosításra. Csak a múlt évben körülbelül 420 milliárd dinárt, vagyis nemzeti jövedelmünknek több mint 12 százalékát fordítottuk erre a célra. A termelőerők növelésével párhuzamban szüntelenül fejlesztettük és erősítettük az új társadalmi viszonyokat. Társadalmi és gazdasági építésünk kezdetétől fogva ezt az irányvonalat követtük, és ez összhangban volt azzal, hogy a szocializmus építése az anyagi fejlődés mellett humánus demokratikus viszonyok bevezetését is jelenti, a dolgozók olyan helyzetének biztosítását jelenti, amelyben a kizsákmányolástól felszabadulva egyúttal anyagi és társadalmi életének közvetlen igazgatója is lesz. Ezen az alapon építettük ki az önigazgatási rendszert a gazdaságban és a közszolgálatokban. Egyúttal kibővítettük az örvigazgatás jogkörét, feladatkörét és anyagi alapját, és ezzel egyben erősítettük az önigazgató szervek szerepét és felelősségét. Az önigazgatás egyre újabb és fejlettebb formáit alakítottuk ki és fejlődtek a társadalmi igazgatás egyéb formái is. Ezáltal ma már társadalmi életünk minden területén felöleli az önigazgatási rendszer. A munkásönigazgatás és a társadalmi önigazgatás egész társadalmi és gazdasági fejlődésünknek alapja, illetőleg a társadalmi ügyeik igazgatásának legtöbb formája lesz. Milyen széles körű az önigazgatási gépezet, abból is kiviláglik, hogy ma körülbelül másfél millió személy vesz részt a különféle társadalmi önigazgató szervek munkájában, az ország anyagi és társadalmi életének közvetlen igazgatásában. Szocialista demokratikus rendszerünk lehetővé teszi, hogy széles körben érvényesüljön a polgárok befolyása a hatalmi szervek munkájában és a többi közös szükséglet megoldásában, és az új alkotmány életbeléptetésével ez még jobban érvényesülni fog. Szocialista fejlődésünk eredménye abból is kiviláglik, hogy nemzeti jövedelmünknek körülbelül 80 százalékát ma a gazdaság társadalmi szektora szolgáltatja. Ezek az eredmények annál jelentősebbek, mert saját erőfeszítéseink árán, főképpen saját anyagi és emberi erő felhasználásával értük el őket. Egyúttal a legjobban iga(Foltgatás a 4. oldalon)